Mielott megerkeztunk, kulonbozo velemenyeket hallottunk Pattayarol. Amikor leszalltunk, egy kocsi hatso reszebe preselodtunk, majd a cel elott korulbelul ket utcaval leszallitott bennunket a sofor, es korulnezve nem tunt tul baratsagosnak a kornyek, kicsit elbizonytalanodtunk. Mi delen lakunk, a csendesebb, tisztabb parton, utobbira majd visszaterek. A hotel, es altalaban az egesz kornyek az orosz turistakra epit, ennek megfeleloen elobb irnak ki valamit oroszul, mint angolul, a szallasunk is orosz tulajdonu.

Tiszta, tagas, nagy szobat kaptunk, kozepesen csatornaszagu furdoszobaval, korulbelul 5 perc setara a tengertol, 7/11 a kozelben, nagy baj nem lehet. A gond ott kezdodik, ha kinyitjuk az erkely ajtot. Szemet mindenutt. A mellettunk mukodo bufe rendszeresen az ut masik oldalara dobalja a szemetet, amibol az utca kutyai joizuen lakmaroznak, majd lefekszenek a hotelunk bejaratahoz. Vitatkozhatunk azon, hogy mi tartozik a kulturahoz (full, orr, fogtisztitas, szortelenites az utcan, kopkodes, szipogas, kezzel valo orrfujas, az utcan kisebb esetleg nagyobb dolog elvegzese - ezekhez az ember mind hozzaszokik, es egy ido utan nem hogy nem botrankoztat meg, eszre sem veszed), de a szemetelesnek sehol nem szabadna ebbe a korbe tartoznia. Barokkos tulzassal Pattaya strandja egy szemetdomb. Az elso este egy patkanyt es negy egeret szamoltunk meg a homokban talalhato szemetkupacok kozott, a patkany pedig az ut menten alvo ferfi laban futott at, hogy annak felebresztese gyanant, vagy uj elelem utan kutatva, nem tudjuk, az egyszer biztos, az emberektol nem felnek.

Streefoodnak se hire, se hamva, helyette van pizzeria, steakhouse, Burger King, Pizzahut, Mcdonald's, KFC, kebap, virsli minden mennyisegben. A szobak 20 - 50 $ kozott naponta nagyjabol ugyanolyanok, a kulonbseget a parttol valo tavolsag adja. Nyilvan lehetne naponta 100 $ - ert is szobat berelni, de azert nem celunk mondjuk a pattayai Hiltonban lakni, es a piszkos, mindenfele hulladekkal teli strandon tolteni a delelottoket, esetleg a medence szelen, hogy aztan este elmenjunk vasarolgatni a plazaba es itthagyjunk egy csomo penzt, tulajdonkeppen a semmiert. Egyetlen etel piacot sem lattunk, a ruhapiac valojaban ugyanaz, mint barhol mashol, kicsivel magasabb arakon dolgoznak ugyan, de az aru teljesen ugyanaz, mint mondjuk Bangkokban. Napszemuveg, taskak, salak, szobrok, karkotok, nyaklancok, papucsok, furdoruha, kalapok, es hosszan sorolhatnam. No money no honey, Same same feliratu polokat viselo oreg es kevesbe oreg ferfiak csinos, fiatal thai lanyokkal kezenfogva setalnak a hosegben, paratlan latvany, ahogy delelott, a meg nem mukodo go go barok elott a tapasztaltnak tuno, finom, elegans holgyek egy kis tukor es egy fogpiszkalo segitsegevel a mosolyukat tokeletesitik. A Walking Street-en talalhato klubok, barok mind egyforma mufajra szakosodtak, ami leginkabb az egyedulallo, vagy fius nyaralasra erkezo ferfiaknak kedvez. A parttol nem messze talalhato a varos leghiresebb, es legregebbi (1978-ban nyitottak), "rock and roll" barja, amirol allitolag legendak terjengnek. Biztosan erdemes felkeresni. A turistak nagy resze orosz, fiatalok, es kevesbe fiatalok, keves gyermekes csalad vagy par nyaral itt, ha engem kerdeznek, en inkabb Phuketet es a kornyezo szigeteket javaslom csaladoknak, nyaralas celjabol meglatogatni, ez a vilag itt nem feltetlenul az, amit a gyerekemnek elso korben megmutatnek. A masodikban sem.

Ma hatalmas esore ebredtunk, majd amikor elallt es a parton setaltunk, megallapitottuk, barmennyire is meleg van, ez a strand nem furdozesre csalogato, tehat nem kerult elo a furdoruha. Felreertes ne essek, nem azert, mert oriasi igenyeink volnanak. Ha igy lenne nem ket hatizsakkal es fejenkent 6 poloval indulunk neki (plusz 1, ami rajtunk van) a 2 es fel honapos, 3 orszagot felolelo turanknak. De: ha mar egy udulohelyre jovunk, nemikepp jogos - ha lehet ilyet mondani - elvaras, hogy ne egy kupac, buzolgo szemet, muanyag dobozok, kutya urulek koze fekudjunk le a torulkozonkre. 

Vannak nyilvan tisztabb szakaszok is. De onmagaban, az egesz varos piszkos. A szorakozasi lehetosegek kimerulnek az ejszakai barok (holgy)kinalataban, van persze nehany kiserlet masfajta igenyek kielegitesere (gyerekeknek jatszohazak, interaktiv kiallitasok), de alapvetoen ez a hely a bulizasrol, fektelen szorakozasrol szol. Nem valoszinu, hogy barki is rad szol, ha eldobsz egy soros uveget, ha epp nem egy rendor fejen landol.

Azt is mondjak, ez a varos olyan, mintha megallt volna itt az ido. Nos igen, ugy az 1980-as 90-es evek kozepere saccoljuk ezt a datumot, mert egeszen nyilvanvalo, hogy - leszamitva az uj hoteleket - azota itt nem nagyon valtozott semmi, a szallodakat nem fejlesztettek, javitottak, egyes hotelek toldozva, foltozva vannak, tulajdonkeppen erzodik egy altalanos "ha eddig jo volt, most is az" hangulat, ami nem feltetlenul a sikeres idegenforgalom alapja.

Ketsegbeesetten kerestunk szallasokat a belvarosban, mivel a mi hotelunk teljesen kiesik a kozpontbol, tulajdonkeppen minden alkalommal taxit kellene hivnunk, vagy felugranunk egy platora, ha be akarunk menni, ami pedig alkalmankent 150 - 300 THB kozott mozog, ami annyira nem jo buli, tekintve, hogy a taxisoknak sokszor fogalmuk sincs merre kell menni, de altalaban azonnal igent mondanak a fuvarra. Az eredmeny: 0. Rendben, akkor menjunk at egy kozeli szigetre, es lakjunk ott 3 napig. Az eredmeny: majdnem ketszer annyiba kerul egy nap, mint Bangkokban, de a szoba a jelenleginel sokkal lepusztultabban nez ki. Delutan 14 ora magassagaban feladtuk. Holnap osszecsomagolunk, es irany Bangkok, otodszorre is. Egyreszt: ez a hely, egyikunknek sem tetszik. Phnom Penh utan az elso olyan varos, ahol az elso nap utan, mindketten egyontetuen allitottuk, ez nem az a hely, ahol boldogan hajtjuk alomra a fejunket, pontosabban, talan az az egyetlen, amit szivesen csinalunk itt. Ez pedig nem az, amit mi keresunk. Megis azt mondom, kar lett volna kihagyni. Mert most legalabb tudjuk mi az, amit ki fogunk hagyni, ha legkozelebb erre jarunk. Es tudjuk, hogy Phuket es kornyeke az, ami nekunk valo. De ezt is lattuk, es ha valaki Pattayarol mesel, nem kell egy utikonyvet fellapoznunk, eleg, ha az emlekeinkre hagyatkozunk, es latjuk magunk elott.

Szegyen, nem szegyen, eletunk legfinomabb lasagnejat is itt ettunk, par oraval ezelott. Egy olasz ferfi nyitott itt egy ettermet, ahol udvozlofalatokkal, kenyerrel, grissinivel kinalnak, mig megerkezik az altalad rendelt fogas, es valoban, bar europai arakon dolgoznak, de azt kell mondjam, ha Becsben lennenek, gyakran meglatogatnank oket. Aggodalomra semmi ok, nevjegykartya a gyujtemenyben, szoval ha valakinek kell a cim, barmikor meg tudjuk adni.

Par ora alvas tehat, es ismet utrakelunk. Bosszankodasra sincs okunk, mert az elso kedvenc bangkoki szallashelyunk ismet kiad "wallet friendly" szobakat, tehat ujra a kis helyes lila hotelben fogunk lakni a Sathorn negyedben, immaron 90%-ban egeszsegesen, igy kielvezhetunk minden napot, a mosodanak koszonhetoen, remelhetoleg hamar, ujra tiszta polokban. Milyen termeszetes is otthon, hogy minden ruhank illatos (irhatnam, hogy frissen vasalt, de... coming out... soha eletemben nem vasaltam), es csak kinyitom a szekrenyt egy ujert, az ut soran viszont sokszor varni kell, nem orakat, mondjuk egy napot,  hogy mindezt erezhessuk. Otodszorre terunk vissza a varosba, de keptelenseg megunni. Olyan szines, nagy, pezsgo, es muszaj felvenni a ritmust, persze ez, ha az ember epp lazas vagy egyeb gondja van nem mindig olyan egyszeru. De nem is mi lennenk, akik nem esnek aldozatul minimum 3× az ordog talalmanyanak, a legkondinak, vagy esznek valamit, ami aztan bosszut all rajtuk az elkovetkezendo par napban. Viccesen mindig azt mondom, ugyis sulycsokkenest vartam ettol az uttol tobbek kozott. Na most... Mr. Cadburry nem segiti a dolgot, de ki tudja, hatha formaba kerulok a vegere. De hamarosan jon Vietnam, meg a Bahn Mi... szerencsemre, a vietnamiak edessegben nem tul erosek.

Fel 11-kor indult a buszunk, egy kis zapor kisereteben, aztan egy kellemes masfel oras alvas utan Pattayan talaltuk magunkat, legalabbis az utaskisero dallamos hangjan ezt kialtotta, mikor megallt a jarmu. Buszbol ki, csomagokat osszeszedni, aztan egy taxiba be, amit a helyiek tuk tuknak hivnak, de ez nem a klasszikus ertelemben vett tuk tuk, hanem egy platos auto, aminek a hatuljan kis joindulattal elfer akar 15 ember is. Zsufolt? Zsufolt. Kenyelmes? Kevesbe. Gyors? Relativ. Olcso? Nem mondhatnank. A kedves sofor ur, ugyanis mindenkinek mas arat mond. Minket 150 THB-ert pakoltak fel a kocsira, ami az ut elejen meg csak 100 volt, de itt hamar megnonek a szamok, foleg, ha a te vegallomasodnal egyetlen turistakent ulsz a helyi erok kozott a kocsiban (pontosabban, a kocsin). Raadasul nem is a hotelunknel szallitottak le, de ez a legkevesebb. Nem volt tul nehez megtalalni a szallasunkat, egy orosz tulajdonban levo hotelrol van szo, kozel a parthoz, de tavol a belvarostol. Szoval, amennyit megsporoltunk a szallason, azt ugy tunik elkolthetjuk taxira estenkent, ha a tevenel tobbre vagyunk, igy, holnaputan bekoltozunk a varos szivebe, mar amennyire lehet.

Az elso benyomasunk az volt, hogy bar a part szep, de rengeteg a szemet, hulladek az ut szelen, a homokban, teljesen mas, mint Patong volt. Nyilvan, ott is volt mindenfele, de nem ennyi es nem ilyen oriasi halmokban. A mi kornyekunkon rengeteg szalloda, apartman epul, az elkovetkezendo 5 evben biztosan jobban fejlodik majd, talan egy nap olyan pezsgo lesz, mint a belso resz. Update most, amikor mar okosabbak lettunk: ezek a szallodak epultek, de felbemaradtak, es valahogy minden abbamaradt, megallt, a porges pedig a kovetkezokre korlatozodik: mielott idejottunk volna, Kornel sokat olvasott a helyrol, azt irtak, ez inkabb az egyedulallo ferfiak terepe, akik azsiai baratnoket keresnek maguknak. Nos, valoban. Majdnem minden kozepkoru, pocakos urat egy csinos, thai szepseg kiser. A magam reszerol engem ez nem zavar, mert en egy go go bar mellett is meg tudom enni a vacsoramat, teljesen mindegy hogy fiuk vagy lanyok tancolnak e. Persze, ha valaki kisgyerekkel utazik, talan inkabb valassza Phuketet, illetve a kornyezo szigeteket, ez a hely nem biztos, hogy a gyerekes csaladoknak kedvez, ennek ellenere lattunk nehanyat.

Este bementunk a belvarosba, egy hasonlo taxival, mint amilyennel a szallasig utaztunk, megmeztuk a kikotot, a hires "Walking Street" - et, a barokat, a naplementet a part kozeleben, majd vacsora utan beultunk egy taxisno melle, akit navigalnunk kellett, mert fogalma sem volt, merre kell mennie, ennek ellenere kedelyesen nevetgelt, majd leparkolt az ut szelen, es egy penzvaltonal megkerdezte, merre menjen. Ket sarokkal kesobb meg is erkeztunk. Nem uj, hogy a taxisok nem tudjak pontosan hova kell menni, de kicsit zavaro, ha turistakent vak vezet vilagtalant jatszol, a sajat kontodra.

Fel 8 van. Ugy elfaradtunk, mintha gyalog jottunk volna el Pattayaig. Holnap (ha nem er ide az eso), egesz nap strandolunk, ha esni fog, kell egy B terv. Abban mar ugyis jok vagyunk.

Bangkok az a varos Thaifoldon, ahol eddig a legtobbszor jartunk. Altalaban mindig visszajovunk ide egy - egy tura utan, pihenunk, aztan utnak indulunk. Az elso harom alkalommal legalabbis igy tortent, igy utaztunk Ayutthayaba, Phuketra es Chiang Maiba is.

Chiang Maibol masfel oras repulouttal eljutottunk negyedszerre is a szeretett Bangkokba, eddig semmi gond, mert a masfel ora gyorsan elrepult, vasaroltam egy remek konyvet a repteren, Kornel ivott egy nagy teat, es keszen alltunk a varos felfedezesere. Majdnem. A repuloterrol harom ora alatt ertunk el a Lumpini Parkhoz, az ut vegere negyen maradtunk az ugynevezett limuzin buszon, a soforrel, es egy kedves idos helyi bacsival, aki kitoro lelkesedessel fogadta, mikor a dugoban araszolas utan felfedeztem a tavolban parkot, majd hangos "aaaa Lumpiniiiiiiiiiiii" kialtasok kozepette leszalltunk, ok pedig mentek tovabb. Uj szallashelyunk egy novemberben ujranyitott hotel, helyes, modern design, elso alkalommal szimpatikus benyomast kelto recepciosok, tiszta szoba, minden berendezesi targy teljesen uj, a wifi tokeletesen mukodott, a fuggonyt elhuzva egyetertettunk abban, jobb, ha vissza sotetitunk, de ezt leszamitva, minden a helyen volt. Kiveve a melegvizet. Azzal komoly gondok voltak, tortenetesen az, hogy a mi szobankban vajmi keves akadt, idovel semmi, ezutan pedig elkezdodott a par oras hercehurca, aminek vegen lementem es kozoltem, adjanak egy masik szobat. Igy is lett, kaptunk egyet, ablak nelkul, de hasonlo feltetelekkel, bar a wifi nem volt kifogastalan, annak is orultunk, hogy meleg vizzel zuhanyozhatunk. Hogy kicsit feldobjuk az amugy nem tul vidam, koltozkodos estet, elmentunk vacsorazni a parkba, ahol Kornel kapott egy ehetetlenul eros levest, en, minden hitemet a limeos, chilis, fokhagymas, mentas sult hus, rizs kombinaciomba vetve, pedig egy teljesen mas etelt, amit ketszer visszakuldtem, harmadszor visszahoztak a mar kihult hust, csak leszedtek a tetejerol a zoldsegeket. Nem volt erom, kedvem, idom vitatkozni. Az ehseg gyozott, gyorsan megettunk mindent, mar amit meg tudtunk, mert a leves tenyleg elkepesztoen csipos volt (No spicy? Yes please, no spicy. ... you'll get it as spicy as we can just cook it, little bastard... korulbelul ez jatszodhatott volna le, ha egy filmben vagyunk, mondjuk az elso ket mondat valoban elhangzott).

A kovetkezo harom napban lefutottuk a mosoda kort (Bangkokban a Chiang Mai - i arakhoz kepest 3× annyiert mostak ki a ruhainkat), felfaltuk, a 7/11 teljes Cadburry csoki es kesudio kinalatat, cukros uditokkel leontve, teveztunk, es probaltunk meggyogyulni. Betegnek lenni egy teljesen idegen orszagban nem annyira kellemes, foleg, hogy a helyi gyogyszerek nagy reszerol fogalmunk sincs, szoval bevesszuk amit a patikus ad, aztan varjuk a javulast, ami van hogy elobb, van hogy kesobb erkezik.

Szombaton meglatogattuk a meltan hires JJ Marketet, es egy corgis hutomagnessel gazdagodtunk. Persze, voltak nalunk sokkal szerenytelenebb vasarlok, akik rogton egy borondot is vettek, hogy aztan azt huzzak at a labadon, diszkreten jelezve, ok itt vasarolnak, te meg csak bameszkodsz es az utjukban vagy. Az valo igaz, hogy sok minden kaphato itt, de a magam reszerol vartam az original copy taskakat, a vicces polokat, amikbol lattunk is egy parat, de az arusok nem kulonosebben rugalmasak az alkudozasban, volt olyan, aki rank sem figyelt. Nagyon szorakoztato volt az ott eltoltott par ora, az etelpiac mozgalmas, szines volt, jo illatokkal (olykor kevesbe finomakkal), most sem sikerult megfejtenem a fagyasztott cola es Mirinda rejtelyet, de epp jokor indultunk tovabb.

A szombati nap a "plazazas" jegyeben telt, mivel gyereknap volt (juhe), a forgalmasabb bevasarlo kozpontok, parkok meg zsufoltabbakka valtak, orias, felfujhato Angry Birds figurak, jatszohaz, bohocok, lufik, edesseg, fagyi, mindenhol. Utobbi negy barmelyikevel elszorakozom, szoval ez az en napom is volt egy kicsit. Rendben, a mi napunk. Egy jo gyereknap remek kelleke a pizza, amivel megjutalmaztuk magunkat, mert egy honap elteltevel hianyoznak kicsit a megszokott(abb) izek. Korulbelul tiz ora maszkalas utan "hazaertunk", es gyors pakolas utan keszen alltunk, hogy vasarnap elinduljunk Pattayara. Pattaya 3 oras buszutra fekszik Bangkoktol, a busz az Eastern Bus Terminalbol indul, ami tomegkozlekedessel a Sathorn negyedbol, ahol mi lakunk, egyenesen megkozelitheto, szoval gond egy szal se, ha 9-kor elindulunk, 11-kor mar a buszon ulunk. Remeljuk.

 A vendeglatasban dolgozok szamara (altalaban delutanra jarunk dolgozni) a reggel 6 orai ebredes kisse szokatlan, igy barmi is tortenik, mindig kerdojelek vannak a fejunkben, vajon jol allitottuk e be az orat. A valasz igen, indulas a buszhoz, persze jo azsiai szokashoz hiven (ezuttal, csak) negyed ora kesessel befutott az utazasi iroda ele, majd hotelenkent felvette az utasokat, minket kiveve, mert a mi kis gueshouseunk kicsit kiesett a 'korbol'. Tehat ket orosz, ket chilei, ket izraeli, ket canadai, egy vietnami es ket amerikai utitarssal kiegeszulve, valamint Steve-vel, az idegenvezetovel es Christiannal a soforrel, elindultunk a nagy utra. Chiang Maitol 180 km-re fekszik Chiang Rai, egy kozepes meretu varos, Mengraj kiraly 1262-ben alapitotta az orszag elso fuggetlen kiralysagakent. Ez Thaifold legregebbi varosa, 34 evig mukodott kozpontkent, mivel kesobb Mengraj kiraly athelyezte a fovarost Lamphunba, majd Chiang Maiba. 1786-ban Chiang Rai a Sziami Kiralysag resze lett. A fobb nevezetessegek a Kok folyo partjan talalhato ovarosban lathatok.

A tura elso allomasa a Wat Rong Khun volt, amit a turistak leginkabb Feher Templomkent tartanak szamon. A szigoru oltozkodesi eloirasok a templom teruletere is ervenyesek, tehat a short nem ajanlott, de ha megis elkoveti valaki ezt a hibat (en), akkor 100 THB - os letetert, plusz 20 THB-ert, amit nem kapsz vissza, berelhetsz egy csinos feher szoknyat, ami onbizalomtuningolasnak sem utolso, hiszen 1, "orok igazsag, hogy a feher mindenkinek remekul all" 2, remek erzes, amikor a holgy otszor probalja atkotni a derekadon, de ra kell szolnod, a te, meglehetosen europai testalkatod csak a ketszeri szoros atkotest birja, levego nelkul. Szoval, a templomot egy Ajarn Chalermchai nevu Thaifoldon nepszeru es kozkedvelt muvesz epitette. A cel, hogy 80 kovetojevel es segitojevel egyutt felepitsek Thaifold leggyonyorubb templomat, hogy megmutassak a modern thai buddhizmus muveszetenek impozans jegyeit, es valami olyat alkossanak, amire az egesz orszag buszke lehet. A project nagyjabol 16 eve kezdodott, es ma sem ert veget, mert a templom belso falainak munkalatai meg most is zajlanak, a muvesz dolgozik. Igy kerulnek a falra az altala fontosnak velt, tortenelmi jelentosegu esemenyek szereploi, hogy a jovo generacioja is megismerje azokat a merfoldkoveket, amelyek a jelent befolyasoljak. Igy kerul a falra, a teljesseg igenye nelkul, csak nehany azok kozul, akiket mi lattunk: Michael Jackson, George Bush, Osama Bin Laden, a World Trade Center, Batman. A rendkivul nepszeru epuletet tobb szazan latogatjak naponta.

A kovetkezo allomas az ebed, az altalunk csak szociologiai tanulmanynak nevezett svedasztal, ami kepes kihozni az emberekbol a jot, a rosszat, de a legrosszabbat is. Meglepoen finom es kellemes volt az ott toltott korulbelul 1 ora, majd ket perc utazas utan megerkeztunk Sop Ruakba, az Arany Haromszog csucsaba. A terulet valojaban tobb szaz negyzetkilometeres, es hosszu idon at az opium es a heroinkereskedelem kozpontja volt. Az opium nagy reszet ma mar Mianmarban es Laoszban allitjak elo. A mianmari hataron mukodik egy kaszino, amit az idegenbezetonk nemes egyszeruseggel csak Vegasnak nevezett. A hajos turan nem vettunk reszt, igy volt egy kis idonk, hogy felfedezzuk a vizpartot, lassuk az orias es a neveto Buddha szobrokat, vegyunk egy uj inget Kornelnak a gyujtemenybe, megnezzuk a piacot a kikotoben.

Egy ora mulva elindultunk visszafele, megcsodaltuk a kilatast Mai Saiban, majd egy falucska kovetkezett, ami azt hivatott megmutatni, hogy elnek a helyiek az erdo melyen, persze megfelelo ellenszolgaltatas (penz) fejeben kozelebbrol is lathattad. Nem kedveljuk kulonosebben az ilyen dolgokat, mert a bazar sorban okostelefonnal jatszo mezitlabas gyerekek nemikepp ellentmondanak mindennek, es nem hiszem, hogy forditott esetben boldog lennek, ha europai/amerikai turistak az arcomba tolnanak egy fenykepezogepet, mikozben mondjuk mosogatok. De csak azert sem fogok egy taskat vagy ruhat vasarolni, mert ezeket itt keszitik, holott kettovel azelott mar lattuk mindezt egy masik vasarban. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem erdekel mindaz amit latok. De nem tamogatjuk ezt azzal, hogy jegyet valtok arra, hogy kozelebbrol lassam a falut. Hiaba elnek valoszinuleg ebbol, ez nem az a fajta turizmus, amire mi vevok vagyunk.

Hazafele Kornel belazasodott, csak hogy ne unatkozzunk, igy erkezes utan rohantunk a gyogyszertarba lazmeroert (amit otthonrol hoztunk meg Vietnamban kiesett a versenybol), es gyogyszerert.

Ma kedd van, holnap reggel indulunk Bangkokba, ket napot toltunk ott (ismet Sathorn negyed, juhe!), amig kicsit osszeszedi magad es elindulhatunk busszal Pattaya fele. Mar nem irom le, mik a terveink, ugyis atrajzolodnak. A mai nap a quesadillas - e, megpedig a chorizos, extra csipos valtozate, egy kis gyogy mexikoi tex mex a hangzatos, El Diablos nevu bufebol. Nincs mit tenni, olykor a streetfood sem segit. Amig Mel Gibson egy hod babuval beszelget a teveben, gyorsan felkerulnek ezek a bejegyzesek, ki tudja mikor lesz ujra ilyen gyors internetunk. Keszultem meg Szilveszter elott egy ev osszegzessel magamnak, de aztan 31-en annyifele jartunk, hogy teljesen kiment a fejembol. Talan, ha lehet ilyet mondani, igy januar 5-en, az volt a legnagyobb tanulsag szamomra, hogy soha nem szabad nem a megerzeseimre hallgatnom. Regen azt gondoltam ezt csak azok mondjak, akik nehezen tudnak donteni, de rajottem, eddig mindig beigazolodott amit ereztem, es ha nem hallgattam ra, en huztam a rovidebbet. A mai megerzesem az, hogy a mexikoi etel nem lehet rossz. Nem is volt. Kornelnak mar csak 37.5 a hoemelkedese.

Lehet, hogy a vacsorank is ez lesz?!

A varos amelyet az 1250 - 1860 kozott fennallo Lanna Kiralysag szive es lelkekent szoktak emlegetni, egy hegyekkel es folyokkal ovezett volgyben fekszik, az eghajlata kicsivel huvosebb, igy a tengerpart es Bangkok utan kifejezetten frissnek hat, mikor ideerkezunk. 1292 ota letezik hivatalosan, Mengraj, a Chiang Rai-i herceg alapitotta.

Nagyjabol 17 ora utan erkeztunk meg a repterre, ahol sorszamot valtva tudtunk csak taxit fogni, a mienk az 54-es volt, egy szimpatikus koreai fiuval kerultunk egy taxiba, pontosabban o kert meg minket, menjunk egyutt. O is jart Kambodzsaban, Siem Reap-ben,  egyebet nem nagyon tudtunk meg rola, es azota sem talalkoztunk, de o az elso koreai, akivel valaha beszelgettunk. A varos elsore mindharmunkat emlekeztetett picit Siem Reapre, a folyo, ahogyan kettevalasztotta az utat, de kesobb mas hasonlosagot nem veltunk felfedezni. Szerencsere. Annak ellenre, hogy Siem Reap kellemes emlek, nem vagyunk vissza egyhamar Kambodzsaba. Az Ovarosban lakunk, egy guesthouseban, aminel ugyan lattunk mar szebbet es tisztabbat, de a celnak tokeletesen megfelel, es olcso. Almazold falak, oreg butorok, sok hangya, kevesbe mukodo legkondi, de normalis sebessegu internet es jo elhelyezkedes "jar hozza", amivel jelenleg tokeletesen elegedettek vagyunk. Az elso este, mivel mar sotet volt, mikor ideertunk, csak tettunk egy gyors kort, a latszolag teljesen nyugodt, csendes kis varosban, ittunk egy Chiangot es egy Gin Fizzt (o, a ciprusi koktelok), majd egy csaladi etteremben megvacsoraztunk, ahol gyakorlatilag ingyen ettem egy olyan zoldseges rizst, mint meg soha. A hely kicsi volt es piszkos, a gyerekek pizsamaban rohangaltak korulottunk es a konyharuha, amivel a szakacsno a serpenyoket torolgette minden hasznalat utan, valoszinuleg egy szebb napon meg feher szinu volt, de az etel finom es tokeletesen megfelelo egy kesoi vacsoranak.

Masnap, azaz vasarnap elindultunk egy kis varosnezesre, ami ugy nezett ki, hogy elhataroztuk, megkeruljuk a negyszog alaku belvarost. Elso allomas a Warowot piac, a maga sokszinusegevel, kulonbozo illataival, olyan, mint barmelyik forgalmasabb es tulajdonkeppen mindent kinalo piacok egyike, mondjuk Bangkokban. A piacozasra, mint elmenyre, mar egesz mashogy tekintunk, miota nagyjabol 1 honapja utazunk Azsiaban. Felfedeztuk a piacot, mint kozossegi elmenyek szinteret, ahol barmit lehet kapni, amire az ember nem is gondolna az amuletteken at a nyarsra tuzott sertesmajig, bogarakig, amikrol 10 THB-ert keszithetsz csak fotot. Erdemes felkeresni egy fozoiskolat, akik piaci vasarlassal egybekotott orakat kinalnak egyeni, illetve csoportos foglalkozas keretei kozott, azoknak, akik komolyabban szeretnenek megismerkedni a zoldseg - gyumolcs -  hus kinalattal. A Kuangmane uton tovabbi latnivalokat talalunk, tobbek kozott a Kuan U szentelyt, a kinai templomot minden nap delutan 5-kor zarjak be, egyebkent a kinai epiteszet, szobraszat hatasai eroteljesen erzodnek a varoson. A Tha Phae utra fordulva a kereskedelmi negyed kozpontjaban talaljuk magunkat. Oke, ez kicsit olyan, mintha egy utikonyvet irnek. Valojaban nehez megjegyezni az utcaneveket, eszben tartani, hogy jobb oldalon haladnak az autok, nem tudom miert, itt nehezebbnek tunik, mint Bangkokban, talan mert az utcak olyan keskenyek, terkepet minden hotel/hostel/guesthouse/utazasi iroda pultjanal lehet kerni, es nagyban megkonnyiti a dolgunkat. A muzeumokat kihagytuk, de megtekintheto a Nemzeti Muzeum, amelyet 1973-ban nyitott meg a kiraly es a kiralyne. A Kortars Muvezeszeti Muzeum a Chiang Mai-i Egytem teruleten kapott helyet, illetve erdekesseg a Haborus Madarak Muzeuma, a Nemzetkozi Repuloter mellett talalhato es harom hangarjaban helyreallitott repulogekepet lathatunk. A Chiang Mai-i Allatkertet pedig Thaifold masodik legnagyobb allatkertjekent tartjak szamon, azt mondjak a thai kormany az utobbi evekben elkezdte boviteni a helyet, mert a korulmenyek nem feleltek meg az alapkovetelmenyeknek. Sajnos azzal nem vagyok tisztaban mik azok, illetve az allatkertet sem latogattuk meg, tehat nem tudom milyen korulmenyek kozott elnek ott, a tobbseguket tekintve veszelyeztetett kategoriaba tartozo allatok.

Chiang Maiban tobb vallasi epitmeny is lathato, erdemes meglatogatni oket, a Wat U Mong peldaul 1380 ota mukodik, a buddhista zarandokok menedekhelye, de turistak ritkan latogatjak.

Kerestunk egy utazasi irodat, akik egy napos turakat szerveznek Chiang Rai es kornyekere,   mert azt semmikepp nem szerettuk volna kihagyni. Vacsorazni egy rendkivul nepszeru, szinten Mark Wiens altal ajanlott etterembe mentunk, ahol egy vonalas, A4-es fuzetbe kellett felirnunk a nevunket, es a szamot, mi a 88. - ak voltunk a sorban, szerintem fel oras varakozas utan sikerult asztalhoz jutnunk, pontosabban egy orias kanapehoz, kozepen egy asztalkaval, igy mezitlab fogyasztottuk el a ket szemelyes tasting (kostolo) menut, ami mindent tartalmazott, amit amugy is rendeltunk volna, ketfele curryt (csirke, hal), citromfuvel izesitett hazi kolbaszt, sticky rice-t (rizst), sult, daralt serteshust, chilivel, korianderrel, desszertkent egy erdekes, langyos, karamellas tej izu, bananos, kanalazhato edesseget kaptunk, es rendeltunk egy pomelo salatat, piritott mogyoroval, de meglepetesunkre, mint minden mas, a salata is csipos volt. A gyomorrontasom gyorsan tavozott es elfeledtetett, es elegedetten ballagtunk hazafele.

A kovetkezo nap, vasarnap, egy iszlam etteremben ettunk az ugynevezett "Halal Street" - en ahol csak es kizarolag a vallas altal elfogadott vagasi technikaval keszitik a hust, es mast nem lehet kapni. A kiszolgalas es a hely nem arasztotta a hires thai vendegszeretetet, amit mar megszokhattunk, de a magam reszerol, ha ezzel kiszolgalassal ilyen mennyei fogasokat kapunk, a vizet akar a fejemre is ontheti. (Itt szeretnem megjegyezni, hogy a nikitakacs7 (mily frappans) Instragram oldalamra probalok fotokat feltolteni, mert az internet nem mindig a blog.hu baratja, es az en idegeim sincsenek kotelbol.) Kis delutani pihenes utan elindultunk a vasarnapi es az ejszakai piacra, ami elkepesztoen zsufolt, a vasarnapi mellett talalhato etelpiac pazar kulonlegessegeket kinal, de a vasar kevesbe elvezheto ha folyton valaki a sarkadon all. Masnap koran kellett kelnunk, mert indultunk a Chiang Rai - i turara, igy gyors 7/11 (a helyi kis bolt), nemi nassolnivalo, es alvas volt a hatralevo program.

Bangkokba kicsit elobb erkezett meg a busz, igy en meg az igazak almat aludtam (volna), mikor megalltunk es mindenki leszallt. Rovid tanakodas, hosszabb felebredesi procedura utan elindultunk a Skytrain fele, hogy tomegkozlekedessel kozelitsuk meg a belvarost, megsporolva ezzel ugy 400 THB-ot. Mivel a palyaudvar kozeleben epitkezes folyik, de tabla nem jeloli, melyik uton talalod a metrot, illetve az egyeb eszkozoket, erosen ajanlott nem ehesen, szomjasan, netan almosan nekiindulni a nagy utnak. Vegul a parkon tul (mindig egy parkon tul) meglattuk a fenyt az alagut vegen, felszalltunk es egeszen jol haladtunk a belvaros fele. Rovidebb gyaloglas utan megtalaltuk a "helyi hajo jarat" kikoto megallojat, majd szo szerint beugrottunk a ladikba, ami a kellemesen hus, csatornaszagu vizet az arcunkba csapva szaguldott a hazak mogott, hatalmas hullamokat hagyva maga utan. A hajo lassitott, mi kiugrottunk, jott a szokasos zacskos szendvics, meg a felismeres, hogy csak 3 ora mulva foglalhatjuk el a szobankat. Addig elindultunk a Kiraly Palotahoz, megneztuk a Wat Pho-t, lesetaltunk a kikotobe, megittunk vagy 3 liter lichi izesitesu teat, majd idejet ereztuk egy delutani pihenonek. A szallasunk (Tim's House), tiszta, kenyelmes volt, kisse zajos helyen, de legalabb a kozpontban, egy mersekelten kedves recepciossal, es enyhen tourette szindromas valtotarsaval. Orak mulva elindultunk a varosba, felfedeztuk, hogy tulajdonkeppen egy zsufolt, street food paradicsom kozepen lakunk, es teljesen veletlenul, egy vegyesbolt elott talalkoztunk Thaifold kormanyzojaval. Ahogy voltunk, leegve, papucsban, szakadt poloban osszealltunk egy gyors fotora az elegans uriemberrel, kicsit a foton mindketten feszengunk, dehat kerem, ez az elso alkalom, hogy politikussal fenykepezkedunk. Beszelgetesre nem maradt ido, sokan vartak meg fotora. Ezutan felfedeztuk az ugynevezett "backpacker negyedet", ahol koszoneskepp egy, mar Kambodzsabol ismeros meretu csotany futott at a labamon a mosdo elott, majd fertotlenito kendovel felszerelkezve tovabb haladtunk. Hogy a csotanyos toalettnek, vagy valami masnak koszonheto, de Szilveszter szent napjara ugy elrontottam a gyomromat, hogy etelre sem birtam nezni.

Masnap reggel elindultunk piacozni, de dobbenten tapasztaltuk, hogy az arusok nagy resze nem nyitott ki. Ket Snickers utan meg rosszabbul lettem, ugyhogy csak sovarogva neztem, amint Kornel kanalazza a curryjet, egy klassz kis etteremben a folyoparton. Kis piheno utan elhajtott egy tuk tukos mikor alkudni probaltam, majd egy oreg ur bevitt minket a Centerbe, hogy megnezzuk hogy zajlik az oev bucsuztatas. A bacsi egy katona elott parkolt le, es tett ki minket, elegansan kitepett egy plusz 20-ast a Kornel kezebol es ment tovabb, mi meg picit megdobbenve a masik iranyba. Oriasi tomeg, taska atvilagitas, ingyen Lay's Chips mindenkinek harmassal kezdodott az este, majd mikor bejutottunk a kulonbozo szinpadokhoz, rajottunk, mindegyiken mas zene szol. Ket hatalmas plaza koze szoritott embertomeg kozepen azt sem tudtuk hirtelen merre menjunk, persze, ahova tudtunk bementunk, igy talaltunk tobbek kozott egy karacsonyfat Ferrero Roche bonbonokbol, ami elott buszken pozoltak az emberek, nehanyan ki is bontottak egyet egyet, de nyilvan nem csokolade volt benne. A plaza tetejen korcsolyapalya, a parkban feldiszitett fa, uveghaz, a korei Disneyland diszletei es szelfi, szelfi hatan. Mikor kicsit tovabbhaladtunk, ugyanez a latvany fogadott minket, csak a Disney figurak nelkul. Pazarul feldiszitett epuletek, uzletek, sok vidam ember, petardak, tuzijatek. Miutan ugy dontottunk, meg ejfel elott megnezzuk mi folyik a varos masik pontjain, egy fiatal fiu moge ultunk be a tuk tukba, akit latszolag kikeszitett a nagy forgalom, igy kitett minket hamarabb, persze a teljes osszegert, majd annyit mondott, menjunk egyenesen. Kisse mersekeltebb tomeg, kellemesebb hangulat fogadott minket, majd elmentunk a Kiralyi Palotanal talalhato parkba, ahol belehallgattunk egy buddhista szertartasba. Egy oriasi szinpadon szerzetesek, elottuk, egy hatalmas parkban szonyegeken imadkozo emberek.Egy ideig jo volt resze lenni a tomegnek, de aztan tovabb mentunk, pontosabban, szaladtunk, mert kezdodott a visszaszamlalas, es pontosan 23:59-re meg is erkeztunk a tuzijatek szinhelyere, a vizpartra, ahol egyutt orultunk a tobbiekkel az uj ev kezdetenek, majd miutan az utolso tuzijatek szikrai is eltuntek, dobbenten vettuk tudomasul, hogy a vattacukorbol allatfejeket formazo stand, a tobbivel egyutt bezart es mindenki kezd hazafele indulni. Igy tettunk mi is, es hajnali 1-kor mar bekesen aludtunk, tavaly ilyenkor meg haza sem ertunk a munkabol. Az uj evre nem fogadtunk meg semmit, mert a fogadalmaknak tul sok ertelmet nem latom. Nem kell ahhoz egy uj evnek eljonnie, hogy elkezdjek valamit, es nem altatom magam azzal sem, hogy megveszem a leheto legszinesebb futo felszerelest, mert az nem fog kora reggelente felebreszteni, hogy aztan a Duna parton villogjak vele a tobbi futo elott, mindket alkalommal, amikor raveszem magam, hogy munka elott tegyek par kort. Azt, hogy mi fog tortenni iden, ugysem tudjuk elore. Mindig lesz jo, lesz rossz, amit egyik evben megkerdeztem magamtol, altalaban a kovetkezoben megkaptam ra a valaszt. Nem feltetlenul kozvetlenul, a konkret magyarazatot, sokkal inkabb megertettem mi miert tortent velem. Minden esetre igaz, hogy a vegen valami jo sult ki a dologbol meg akkor is, ha nagyon rosszul indult. Persze, amikor epp az egyszemelyes kiraly dramam kozepen voltam, mindezt nem lattam. Aztan, mindig kitisztult az eg. Nagy kozhelyek helyett csak azt szeretnem ebben az evben, ami a tavalyiban volt, nem tobbet, nem kevesebbet.

Masnap taxival indultunk a repterre, Chiang Mai az uticel, a sokat emlegetett Chiang Mai. Nagyjabol masfel, ket oras repulout a Thai Lion tarsasaggal, ami most ugy hangzik, mint egy fizetett reklam, pedig nem az. A taxist a hotel recepciosa rendelte, ugyhogy alkudpzasra nincs lehetoseg, mert a vegen kocsi nelkul maradunk. Sietve haladunk a meg kisse almos bangkoki utcakon, keves uzlet nyitott ki. Januar 1-jen, utazunk a kovetkezo cel fele, aminel izgalmasabbat jelenleg nem tudunk elkepzelni. Persze, az idill soha nem teljes, egy gyomorrontas altalaban bekoszon a tortenetbe, most is igy van, a nyertes en vagyok es oszinten remelem, hogy nem a tegnapelotti pad thai az oka, mert az csodas volt. Igy hat picit gyongyozo homlokkal, enyhen remego gyomorral szallunk fel a gepre, kozben ketszer elaludtam a varoban, masodik alkalommal egy mellettem ulo szelfijebe is sikerult belekerulnom, most epp az arcan levo hibakat javitja ki, majd kis csillam is kerul a kepbe - szerencses lany ennek a fiunak a baratnoje.

Azt hiszem megnyitottak a kapukat, valahogy mindig bekapcsol a "streber diak" program a fejemben, ugyhogy benyomulunk a top 10-be, igy ulohelyunk is lesz a buszon, ami a gephez szallit. Kornel az ablak mellett, en kozepen, zene bekapcsol, gep felemelkedik, a gyerekek sirnak, az ideges felnottek turelmetlenkednek, Oreo keksz erkezik (megszerettuk Azsiban), masfel ora es Chiang Maiban leszunk.

Megint... a legjobb resze az utnak, amikor elindulunk, mert valami teljesen uj kovetkezik majd. A masik, maga az utazas, jelen esetben a buszozas, kozben egy kis Johnny Cash (erosebb idegzetueknek az oreg Ogli G, vagy TKO, nem, nem vicc), az ut menti ejjel is telt hazzal mukodo levesezok, kis boltok, a soha veget nem ero dal valogatas, a helyi slagerekbol, ami maximuk hangeron szol a buszon utazas kozben, a sofor es az utaskiserok nagy oromere. Par napra strandpapucsra csereltuk a cipot, es kis, 'felfedezo hatizsakra'  a nagyokat. Az utolso teljes napunkon Kornel elment egy masszazsra, majd felfrissulve nekivagtunk a piacnak, ahol ismet (a valtozatossag kedveert) leves kovetkezett, majd egy ujdonsag, gozgombocok, kulonfele izesitessel, peldaul bambusz, zoldseg, hus. A patongi ejszakai elet kulso szemleloikent mentunk egy kort a fo utcan, majdnem a nyakamba kerult egy kameleon, Kornel majdnem beult egy ping pong showra, mert azzal szorakoztam, hogy a musort kinalo embereket rendszerint hozza iranyitottam, remekul adva a hulye baratno szerepet, akinek fogalma sincs mirol is van szo, igy kolcson kenyer visszajar alapon, majdnem megkaptam a kameleont, de szerencsere csak majdnem. Persze, a barokrol, bulikrol nyilatkozni nem nagyon tudunk, nem azert, mert a csaladunk is olvassa a blogot (az olvasotabor fele), hanem mert ez a fajta szorakozas itt nem az altalunk kedvelt modja az idoeltoltesnek. A vizpart, eves, setak, motorozas kellemesen elfarasztott minket estere.

Apropo este... utolso este kis gondunk akadt az internettel, mikor lementem, es szoltam a recepcion (recepcio = egy ferfi vagy alszik, vagy boxmeccset nez online), az ur nemes egyszeruseggel feljott a masodikra, kitepte a routert a falbol, majd azt mondta "oke", es valoban oke volt, mert onnantol kezdve ujra mukodott. Milyen egyszeruen megoldhato minden, nem igaz?

Ma reggel (december 29) kicsivel 12 ora elott kicsekkoltunk, majd elindultunk a busz fele, ami eloszor bevitt minket Phuket belvarosaba. A jegy 2 dollar volt kettonknek, ami jelentosen kevesebb, mintha taxit berelnenk, es a kalandos utazas (vajon feljutunk e a dombra, vajon a jegyszedo kiesik e a lejton a nyitott elso ajton at), semmivel nem osszehasonlithato. Nagyjabol masfel ora es 15 megtett kilometer utan beertunk a belvarosba, ahol talaltunk egy remek marha curryt, hutomagneseket, es sult foldimogyorot. Ezutan jott a "pink bus", vagyis a rozsaszin, kis platos kocsi keresese, ami elvisz minket a 2-es szamu buszpalyaudvarra, 15 TBH/ Kopf - ert. Nem sokkal kesobb a korforgalomnal meglattam, gyorsan leintettem ket kocsit, atfutottunk, majd mar robogtunk is az 1-es szamu buszpalyaudvar fele, ahol a jegyszedo ivott egy kavet, a sofor elintezte ugyes bajos dolgait, mi meg vartunk es orultunk, hogy "van meg idonk" es legyintes helyett azonnal felugrottunk a buszra, mert itt senki nem siet sehova, de nem is varnak meg, ha lemaradsz (akkor kimaradsz). Szoval a biztonsag kedveert most is odaertunk masfel oraval az indulas elott erkeztunk meg kis kitero utan a 2-es palyaudvarra, hogy fel oras kesessel el is induljunk ezeken a paratlan helyeken Bangkok fele. Az utazast bearnyekolja a reggeli hir, meghalt Lemmy, de en borzaszto halas vagyok azert a sok joert, a zeneert, amit itt hagyott. Nincs meg egy olyan zenekar a vilagon, amelyiknek a dalai olyan oromot, lenduletet valtalanank ki belolem, mint a Motorhead. Van meg par, amit szeretek, szivesen hallgatok, de ez a banda semmihez se hasonlithato. Egy ujabb bizonyitek arra, hogy a vilagon semmi nem biztos, vagy allando. Vagy legalabbis nagyon keves dolog az. Hogy megis, most micsoda?

Az hogy a buszon ulunk es rajtam, valamint egy ehes kisbaban es anyukajan kivul mindenki alszik. Esik az eso. Ket napig Bangkokban leszunk, ott koszontjuk az uj evet, sok sok emberrel egyutt, valoszinuleg az utcan unnepelve. Remelem, addig talalunk egy ujabb mokas inget Kornelnak, ha nem, marad az articsoka mintas. 

Az elmult par nap osszefoglaloja ismet a Phuket - Bangkok buszuton irodik, csak ezuttal visszafele haladunk, a busz felso szintjen ulunk, pont az ablakkal szemben, kaptunk ket ajandek vizet, es bananos muffint. Mivel mar rongyosra hallgattam a Kornel mobiljan levo dalokat, az enyem tovabbra sem mukodik, es mindkettonk megnyert ket Monopoly csatat, a mellettem ulo pedig befejezte az imadkozast, kicsit minden elcsendesedett, en pedig megirom, amivel elmaradtunk.

Szoval, ami kimaradt:  Boldog Karacsonyt! A Szentestet Alan es Walter vendeghazanak otodik emeleten toltottuk, erkellyel, kilatassal, a Reszkessetek Betorok elso reszevel, utana pedig egy szuper Tom Yum levessel. Alan es Walter egy olasz szarmazasu paros, akik megalapitottak itt egy hotelt, a Keresztapa nevu etteremmel, es annak idezeteivel a falakon. Mivel egyikunkben sem hagyott mely nyomot Marlon Brando (es nagyjabol a film felenel jottunk ra, hogy Al Pacino ebben a moziban meg nem oreg, es vegig ott volt a szemunk elott), ezert nem irhatom, hogy ez rajongokent mennyire megerintett, viszont otletes es bator megoldas Thaifoldon spaghettit kinalni. Egyebkent imadtuk a hotelt, oriasi szobank volt, tiszta, szep kilatas, az internet is mukodott, szoval, azt se bantuk, hogy delutanonkent, szo szerint fel kellett masznunk az otodikre. A masodik napon elhataroztuk, hogy robogot berlunk es elmegyunk a sziget kulonbozo strandjaira. Tulajdonkeppen nokent csak annyival tudtam hozzajarulni a jarmu kivalasztasahoz, hogy ha lehet fekete vagy kek legyen, igy is lett, utobbit kaptuk, amin bar kevesbe fogott a fek, a szine miatt semmi kifogasolhatot nem talaltam. Sisakokat fel, es indulunk, - az enyem zold, panda matricas, Kornele Lucky feliratu, gondoltuk, ebbol gond nem lehet. Utban a Banana Beach fele azonban a kis jargany lassulni kezdett, mar nem vette olyan konnyen az akadalyokat, de meg eppen eljutottunk egy szallodaig, ahol aztan egy szimpatikus ferfi motorra pattant, hogy hozzon nekunk gazolajat, mert azt bizony az uriember, akitol kikolcsonoztuk elfelejtette mondani, hogy a motor nem jelzi, ha kifogyoban a tank, illetve o sem tankolta tele. Tankolas = az ut szelen whiskeys, illetve likoros uvegekbe toltik a ketfele szinu uzemanyagot, amit egy tolcser segitsegevel beleontenek a motorokba. Azt mar benzinkutnak tekinthetjuk, ha egy rozsdas hordobol kilogo slag segitsegevel tolthetjuk fel a jarganyt. Egy uveg atlagosan 35 - 40 THB- ba kerul, az uriember faradozasaiert egy 100-ast kert, de abban a helyzetben nem volt lehetoseg alkudozni. A kicsi kek motor uj erore kapott, es szaguldottunk tovabb, de 50 km/h - s sebessegnel Kornel sisakja folyton hatracsuszott, tehat en folyamatosan toltam vissza, a vegen ugy dontottem, mindenkinek jobb lesz, ha szimplan tartom, tehat az egyik kezemmel a sajatomat, a masikkal az ovet fogtam. Mikor odaertunk a kevesbe frekventalt helyen levo strandra, azon ritka helyzetek egyike allt elo, hogy meg se tudtam szolalni (de csak, szinte), mert akkora hullamok voltak, amiket meg egyikunk sem latott soha eleteben. En olyan szepen el is csodalkoztam, hogy az egyik egeszen a partig kidobott, hozzateszem, ez nem az a szituacio volt, mint amikor egy hableany kerul a partra, a kecsessegemet leginkabb egy faronkhoz lehetett hasonlitani, a bal labamon most is viselem a fenekre erkezes nyomait. A strandolas utan ugy dontottunk, hazafele vesszuk az iranyt, erdon es dombokon at, megtankoltunk egy hordobol, majd szaguldottunk a lejtokon fel es le. Kornel olyan ugyesen vezette a motort a jobb kormanyos forgalomban, mintha mindig ezt csinalta volna, en meg rettentoen elveztem a koordinator szerepet, ami mondjuk nem ment mindig siman, dehat mit tegyek, ha annyi minden tortenik egyszerre?! Mikor visszaertunk Patong Beachre, ugy neztunk ki, mint akik vagy 5 eve biztosan uton vannak, mert mindketten alaposan leegtunk, es en se ugy szalltam le a motorrol, mint egy kikopott Old Lady, hanem orultem, hogy egyaltalan le tudok, illetve dobbentem vettem eszre, hogy a papucsom gyakorlatilag raegett a labamra. Kornel arca, keze, kezfeje rakvoros volt, le is parkoltunk a hotel elott, es utolso eronket osszeszedve felmasztunk az otodikre, pihenni, hogy este visszamenjunk a varosba. Az esti programok koze tartozott a piac, ahol elkepesztoen finom dolgokat lehetett kapni, levesektol kezdve, edessegeken at teszta, rizs, curry, kukorica, jeges uditok, zoldseg, gyumolcs, halak, a tenger gyumolcsei, sult husok, voltak megtalalhatok, azoknak, akik nem a szomszed plaza ettermeit es a "nemzetkozi konyhat", leforditva, pizza, tesztak, steak, hanem a helyi kulonlegessegeket reszesitettek elonyben. Ez mindennapos kis ritualeva notte ki magat nalunk, a "megyunk ma a piacra?" kerdes nem hangzott el kerdeskent soha, amiota felfedeztuk, este 6 - 7 ora utan mindig ott voltunk, mert ez a resze, csak este nyit ki, a fedett piac pedig nem sokkal utana zar be, aminek a felso szintjen szinten lehet enni, de kozel sem ilyen finomakat. A varos maga egyebkent igazi turista paradicsom, a partja gyonyoru, homokos, estenkent pedig pezseg az elet a belvarosban. Hangos zene, fenyek, tancosok, box, es minden egyeb thai kulonlegesseg annak, aki erre vagyik.

Az emlitett olasz guest house-ban ket ejszakat toltottunk, a harmadik napon atkoltoztunk egy masik hotelba, ahol egy rendkivul szimpatikus fiatalember fogadott minket, majd felajanlotta, nyugodtan hagyjuk a taskainkat a szobaban, amit majd elokeszitenek nekunk az elottunk ott lakok utan. Korulnezve a szobaban rajottunk, nyugodtan tehetunk egy nagy kort a varosban, mert nem egy fel oras munka vart szegeny takaritonore. Meg az atkoltozes elott visszavittuk a robogot, mikor jeleztem a fiunak, hogy a fek nem fog tulsagosan, ram mosolygott es azt mondta, oke, tehat gondolom meg aznap megcsinalt egy tobb fordulos fek tesztet es nem tolta be azonnal a jarmuvet az ujra kiberelhetok koze.  A nap hatralevo reszeben strandoltunk, este hatkor rank sotetedett, ami egyet jelentett azzal, hogy gyors zuhany, es indulas a piacra. Ekkor kostoltuk meg eloszor a "torzs" Tom Yumos helyunkon a levest, ahova ezutan visszajartunk estenkent. A nagy piacozas kozben mindig megittunk egy jeges narancslevet, ami nalunk mar jegkasa lenne, itt viszont csak "cold orange juice". Szoval, a Karacsony iden rovidnadragban, papucsban telt,  finomakat ettunk, hatalmasakat setaltunk, elveztuk a hullamokat, amikbol szerencsere a mi partunkra is jutott boven. A magam reszerol, hogy angolul, thai felirattal megneztuk Szenteste Kevin kalandjait, eleg nagy plusz a karacsonyi hangulathoz, es oszinten megdobbentem, hogy ennyi ev tavlatabol is a fejemben van a kisse bugyuta szovegkonyv es ugyanolyan jokat nevetunk ezeken a kicsit bena poenokon, kiszamithato jeleneteken, mint gyerekkent. Kozben vegtelenul szerencsesnek is erzem magunkat, mert annyi minden tortent velunk eddig is, hogy ez mar boven feler tobb karacsonyi ajandekkal is.

A terv a kovetkezo volt. Bangkok, 2 nap. Aztan elindulunk Ayutthayaba, majd onnan egy 12 oras vonatozas utan megerkezunk Chiang Maiba. Ayutthayaba eljutni Bangkokbol nem nehez, sok vonat megy, masfel ora az ut, a harmadosztalyra szolo jegyek pedig kifejezetten olcsok, 1 dollarert utazhatunk. A szallasunk egy ejszakara 15 USD-be kerult, egy homestayben, a vasutallomastol ot perc setara. A foldszinten kaptunk szobat, tiszta volt, ugyanakkor rendkivul erdekes megoldast talaltak ki a furdoszoba megvalositasara: felhuztak ket falat a sarokban, de nem a plafonig, tehat mindent hallottal ami bennt tortenik, a zuhanyzo a wc mellett, a lefolyo a wc mogott, ilyen megoldasokkal mar Vietnamban is talalkoztunk. Megerkezesunkkor a fuggony diszkreten be volt huzva, kesobb rajottunk, a "riverside" kicsit mast jelent, ugyanis az ablakunkbol csakis a szomszed szemet lerakatot lehetett latni. A Mitsubishi markaju "legkondicionalo" berendezes, leginkabb a forro levegot kevergette, dehat, legalabb nem panaszkodhattunk hogy hideg volt, mert azert Azsiaban szokas, hogy a belso tereket atlag 15 fokig lehutik, ami jo, foleg ha ezt naponta tobbszor is ateled, mert a megfazas garantalt. Ezenkivul volt mosoda, 4 dollarert kimostak majdnem 4 kg ruhankat, nagyon jo erzes ujra friss, illatos polokat viselni. 

Ayutthaya egyebkent egy kedves, nagyjabol Veszprem meretu romvaros, kb 1350 -tol 1767-ig az orszag fovarosa volt, Thaifold egyik mai nemzeti kincse. Megerkezesunk utan rogton tuk tukba ultunk (itt masok a tuk tukok, mint Bangkokban), hogy felfedezzuk a nevezetessegeket. A sofor egy helyi piacnal tett ki bennunket, volt megint minden, az ugralo elektromos kutyakon at, a halfejekig, de mi most mast kerestunk. Megneztuk a templom romokat, 1,5 USD/fo volt a belepo, es rengeteg csodas dolgot lattunk. Gyonyoru peldaul a Wat Mahathat, amelyben talalhato torott Buddha fej pont ugy nez ki, minta egy fabol nott volna ki.

Ezutan a park fele haladva teljesen veletlenul felfedeztunk egy helyi fesztivalt, ahol voltak elefantok, tancosok, katonak, es rengeteg etel. Elsokent a csirke curryt kostoltuk meg, padlizsannal, rizzsel, majd egy kagylos omlettet, es az ugynevezet boat noodle-t, ahol kivalaszthatod milyen tesztaval, milyen alaplevel, es husbetettel szeretned a levesedet elfogyasztani, en edes savanyu levet valasztottam tesztaval, marhahus golyokkal, volt benne ujhagyma, rengeteg chili es piritott mogyoro is. A folyo parton ettunk, kicsi asztaloknal, keso delutan. Ezutan a helyi kulonlegesseg kovetkezett, az ugynevezett roti saimai, ami sult tesztaba csomagolt vattacukor, es annyira bizarr, hogy mar szinte finom. Viccen kivul, a lelkem kover gyermeki oldala ujjongott, mikor elkeszitettem magunknak a tekercseket. Masok is lathattak a lelkesedesem, mert egy szinten turista paros ki is nevetett, na de ki foglalkozik ezzel, ha epp tesztaba csomagolja a zold es barna szinu, megallapithatatlan izu vattacukrot. A kovetkezo par orat a vasarban toltottuk, ahol en ittam egy jeges uditot, Kornelnak pedig talaltunk egy articsoka mintas inget, ami illik a gyujtemenybe.

Elkepeszto tomeg volt, atlathatatlan bazar, szoval, kerestunk egy tuk tukost, aki visszavitt minket a szallasunkra. Kozben rajottunk, ebben a varosban az 1 negyzetmeterre juto kutyak szama minimum 5, a szallodankban, az ajtonk elott is aludt egy, plusz meg legalabb harom, elszorva a hazban, a haz korul, vasutallomason, a boltnal, az ettermeknel, mindenhol kutyak. Most irhatnam, hogy "es boldogan aludtunk el, mert tudtuk, holnap indulunk Chiang Maiba, es elefantokkal fogunk jatszani Karacsonykor..." Na, ez tobb sebbol verzik, kezdjuk ott, hogy az elefantok nem is ott "laknak". A masik fontos tenyezo, hogy ez Azsia, itt semmi sem alakul pontosan ugy, ahogy eltervezed. A harmadik, hogy talan ezt ennyi ido utan mar illene megtanulni. A negyedik, a valosag, tehat a vonatok tele vannak, nincs alvokocsiban hely, egy 12 oras utat jelen allapotunkban pedig nem tudnank vegigulni, tehat az utcai arusoknak szolo "no, thank you" utan elorekerult a masik leggyakrabban hasznalt kifejezes, az ujratervezes. 

Ujratervezes: vissza Bangkokba, egy ujabb nap az eddigi kedvenc varosunkban, ujabb vacsora a parkban, mig kitalaljuk, merre tovabb. Repulhetnenk is, Bangkokbol Chiang Maiba, a lehetosegek szama tehat vegtelen, de a magam reszerol annak is orulok, hogy visszamegyunk Bangkokba. Az biztos, hogy elmegyunk egy piacra.

Lehet, hogy ez egy kis fejunkre koppintas volt, hogy ne rohanjunk folyton hanem probaljuk kihasznalni a rendelkezesunkre allo idot?

A folyóra néző kilátásunk az ablakból

Miutan eldontottuk, maradunk meg egy napot, a szallodanak tovabbra sem volt kiado szobaja a 20 USD/nap szinten, amit a booking.com oldalon viszont tovabbra is hirdettek, tehat foglaltunk ujbol, majd maradtunk ugyanabban, amiben tegnap aludtunk, tehat a negyediken, a dragabb szobak egyikeben ugyanennyiert. Ez a nap rossz mar nem lehet felkialtassal nekivagtunk a vasarnapi forgatagnak.
Kezdesnek ott volt a metro. Olcso es gyors megoldas, nagy pozitivum, hogy korulbelul 5 percre lakunk tole, es a vegallomas pont az a vasutallomas, ami nekunk kell, ugyhogy kivaltottuk a kis kupont, vagyis ermet, ami leginkabb ahhoz hasonlit, amit a vidamparkban adnak, jegy gyanant. A megallonal aktivalod, miutan leszallsz, bedobod a kapunal, es kinnt is vagy. Az ar tavolsag fuggo, negy megallora 60 centet fizettunk osszesen, a kijelzon a jegy megvasarlasakor be kell jelolnod hol fogsz leszallni. Eleg kevesen utaztak ma metroval, de gondolom hetkozben azert nagyobb az utas letszam. Kenyelmes, gyors es tiszta, ez volt az elso benyomasunk rola.
A vasutallomasnal megreggeliztunk, majd egy tuk tukkal bementunk a belvarosba. Az oreg sofor hihetetlen sebesseggel vette a kanyarokat, latta, hogy jol szorakozunk, ugyhogy kicsit ra is kontrazott, de nagyon vicces es kedves volt. Csapatunk racionalis fele azert a vegen rajott, hogy majdnem elfelejtett visszaadni, de vegul megis eszebe jutott. Vagyis Kornel eszebe juttatta. Elindultunk a belvarosi setankra, ami leginkabb abban merult ki, hogy utikonyv nelkul mindent megneztunk, ami elenk kerult, felorankent megittunk egy liter jeges teat es egyszeruen csak elveztuk, hogy ebben az oriasi varosban vagyunk. Nyilvan rengeteg emlekmu, szobor, muzeum van, amiket tudatosan is meg lehet tekinteni, de mi csak mentunk, amerre a kedvunk tartotta, igy is sok mindent lattunk (Nemzeti Muzeum, Szinhaz, a Buddhak, a palota, stb.) Kozben voltunk a kikotoben, ahol az azt korulvevo piacon arultak egy elkepesztoen finom levest, es vettunk egy zacsko szeletelt ananaszt, esetemben ez tripla felkialtojel, mert soha nem vetemednek arra, hogy gyumolcsot nassoljak, ha ez egyaltalan nassolasnak minosul, de itt lehetetlen volt ellenallni. Ezutan egy piacon kotottunk ki, ahol kulonbozo ermeket, talizmanokat, kiegeszitoket arultak, meg persze rengeteg etelt, finomabbnal finomabb illatokkal, mar amit jelenleg erzunk.
A piacok, latvanyossagok, kikoto utan setalgattunk egy parkban, mikor egy rendkivul kedves, kozepkoru ur, aki egyenruhat viselt, odajott es azt kerdezte, merre igyekszunk. Nagy gonddal elmagyarazta, mit kellene a kozelben megtekintenunk (Boldog Buddha, Orias Buddha, Fekete Buddha), es azt is, hogy mekkora szerencsenk van, mert ma egy tuk tuk sofor, az unnep alkalmabol 1 USD-ert 3 oran keresztul fuvaroz minket, hogy mindent lassunk, es elvisz egy TAT, mas forrasok szerint TIT nevu irodaba, ami a kormany utazasi irodaja, hogy biztonsagosan tudjunk jegyet foglalni Chiang Maiba, mert ez itt a fo szezon, es oriasi szerencsenk van, hogy most talalkoztunk, mert mas utazasi irodak konnyen atverik a turistakat, de ok garantalni tudjak, hogy mindent megkapunk a penzunkert cserebe. Hogy hogy nem, epp ott parkolt egy tuk tuk sofor, aki keszsegesen felajanlotta a szolgalatait, es hamarosan meg is erkeztunk az elso allomasra, aminek ugyan jelentos resze le volt zarva felujitasi munkalatok miatt, de a szobrokat megtekinthettuk. Kozben, soforunk jelezte, hogy surgos dolga van a toaletten, igy egy fa alatt vartunk ra, mikor hirtelen, a semmibol megjelent a Kung Fu cimu sorozat idosebb szereplojenek (ha megolnek se tudnam helyesen leirni a nevet) thai verzioja, egy helyes korszakallal, vegtelen ahitattal az arcan. Micsoda veletlen, Chiang Maiba utazik a jovo heten, az elobb emlitett irodaval, ket hetre, nyaralni, vagyis az eves szabadsagara. Udvozolt minket az orszagaban, es azt mondta, lehet hogy talalkozunk Eszakon. A "mennyire kozvetlenek es segitokeszek a thai emberek" mondat vegen epp megerkezett a sofor, es tovabb indultunk. Bar nem ez volt az eredeti terv, de a sokat emlegetett utazasi irodaba vitt minket, ahol egy roppant eroszakos, cseppet sem thai, sokkal inkabb indiai benyomast kelto fiatal holgy azt mondta, mar lehetetlen Chiang Maiba vonatjegyet es szallast foglalni Eszakon, tehat ha nem veluk foglalunk, nem valoszinu, hogy talalunk megfelelot. Ha jol emlekszem 500 dollart irt fel egy A4-es lapra az egesz eszaki tura arajanlatakepp, osszesen, de mondtuk, hogy meg nem dontottuk el pontosan mikor es hogy megyunk. Ekkor elovette a mobiltelefonjat, es mar nem is foglalkozott a melyen tisztelt ugyfelekkel, jelen esetben velunk. Koszones nelkul elhagytuk a leginkabb egy garazsra emlekezteto "irodat". A sofor szomoruan vette tudomasul, sajnos nem sikerult lefoglalnunk a jegyeket. Ezutan egy uzlet kovetkezett, egy ruhauzlet, ahol keszseggel barmit megvarrnak neked az Armani katalogusbol. Itt ereztuk, talan ez nem az, amit mi keresunk. Mikor kijottunk, a sofor kozolte, ingyen gazolajat kap az uzlettol, ha minimum 10 percet bennt toltunk, tehat keri, toltsuk ki az idot a kovezkezonel. Kis trukk a tuk tukkal (jaj keves benne az uzemanyag), Kornel szepen betolta, majd robogtunk a kovetkezo bolt fele. Itt mar jol hoztuk a turista szerepet, kozben korulneztem, lattam nem mi vagyunk az egyetlen szerencsesek a mai napon, egy fiu meg oltonyt is keszittetett maganak. Osszessegeben nem voltak dragak, de ha az ember hatizsakos turara indul, nem fog egy oltonyt magaval cipelni. Az ur ekkor kozolte, akar 1 honap mulva is vissza lehet erte jonni. Mivel mindenre nemet mondtunk, finoman kitessekeltek minket az uzletbol, ekkor vegre az Orias Buddha fele vettuk az iranyt, persze, miutan Kornel megint segitett elinditani a jarmuvet. A Buddhanal meg tettunk egy utolso kiserletet emberunk maradek "becsuletenek" megmentesere, mikor megkertuk, vigyen el minket a vasutallomasig, mire azt mondta, az tul messze van, neki pedig nincs sok uzemanyaga. Pont. Kifizettuk az 1 dollart, majd erzekeny bucsut vettunk. A kis szinjatszokor remekul teljesitett, mert aztan este a neten belebotlottunk egy teljesen hasonlo sztoriba, aminek szinten nem lett rossz vege, csak visszagondolva egesz egyszeruen annyira buta egy tortenet ez, es valoszinuleg sok turista joval kevesebb penzzel szall ki a tuk tukbol a szabok, vagy az iroda meglatogatasa utan. A magunk reszerol jol jartunk, bejartunk a kevesbe frekventalt reszek kozul parat, lattunk ket nevezetesseget ket ora alatt, kozben remekul szorakoztunk, mert agressziv viselkedes vagy felelemkeltes legaprobb jelet sem tapasztaltuk, egyszeruen a "kedves atveres" az, ami jellemezte a kis csoportot. Mert valoszinuleg az elso embertol a tuk tukosig mindenki egyutt jatszott ebben a tortenetben. A sofor pedig kozel sem volt annyira bugyuta, mint latszott, de azt az elso szabosag meglatogatasa utan o is hamar eszrevette, mi nem azok leszunk, akik utan a legtobb gazolajat fogja begyujteni, ha egyaltalan a sztori ezen resze igaz. Tehat, aki hasonlo jeleket tapasztal, ne feljen, de valoszinuleg sok nevezetesseget nem fog latni, a tuk tuk 1 dollar lesz, oltonyt mar 100 dollarert valaszthat, Giorgio bacsi mintaja alapjan, gyors helyi elkeszitessel, de lehetoleg a tourist officeban ne foglaljon semmit, amiert elore kell fizetni. Tanulsag: nem minden mosoly mogott rejlik valodi josag, kedvesseg es segiteni akaras, de forgatkonyv irasbol, a szereplok kivalasztasabol jelesre vizsgaztak az otlet kitalaloi.

Az Orias Buddhanal ert veget a legtobb szerencses ember kalandja, azoke, akikkel a "divat uzletekben" talalkoztunk, mi pedig ugy dontottunk, elmegyunk gyalog a vasutallomasig. A China Town-on keresztul kellett mennunk, elkepeszto szines forgatag, etel, ital mindenfele, rengeteg ember, nagyon izgalmas volt. Korulbelul 40 percet setaltunk. Ezutan a helyi informacios pultnal kaptunk egy vonat menetrendet, majd haza metroztunk egy kicsit pihenni. Este elmentunk a Lumphini Parkba, ami olyasmi, mint Ho Chi Minh Cityben a park a varos kozepen, rengetegen sportolnak, futnak, thai chiznak egyutt. A park kozepen van egy to, hattyu formaju vizibiciklikkel, amik a giccs kifejezest nagyobb magaslatokba repitik. A park vegen talalhato par bufe, nagyjabol 100 ember ha nem tobb vacsorazott egyutt muanyag szekeken, kis asztaloknal, persze mi is csatlakoztunk. Kornel levest evett, garnelaval, zoldsegekkel, en rizst, limeos chilis, mentas sertes csikokkal, amik egesz egyszeruen annyira csiposek voltak, hogy megittunk a vacsora alatt 1 liter uditot. A hus, a menta level, a chili es a lime olyan szuper elegyet alkotott, hogy boldogsag volt minden falatot megenni akkor is, ha utana alig kaptam levegot. Kaptunk hozza kaposztat es bazsalikom levelet is. Csodalatos, hangulatos vacsora volt, Saigon ota nem ettunk ilyen finomat.

A thaiok sokkal batrabban, frissebben fuszereznek, mint Vietnamban, es az utcai arusok olyan finom dolgokat kinalnak, hogy komolyan orulok, hogy nem vettem Hoi Anban egyetlen ruhat sem, mert azt lehetseges, hogy az ut vegere at kellene alakitani. Este a mar jol ismert "Santa Claus is coming to town" dal kisereteben ballagtunk vissza a szallodahoz, mikozben lattuk, hogy egy bank ele felepitett kis karacsonyi jelenet (Hofeherke, a het torpe, a Mikulas, szarvasok, hoemberek es angyalok, ezt maga Walt Disney sem talalhatta volna ki jobban), meg egy tobb meteres, kek szinben pompazo karacsonyfa rengeteg latogatot vonz, es persze sosem hazudtolom meg magam, igy, mint aki meg sohasem latott karacsonyi diszeket, belevetettem magam a hoemberek koze, bar leginkabb a fa nyugozott le, mint az atlag 5 ev koruli tarsaimat. Szoval, e remek kis vacsora es izgalmas nap utan tudtuk, holnap indulunk Eszak fele, az elso allomas Ayutthaya, Chiang Mai fele. Ma estere mar csak dr. Grant kuzdelme van hatra a dinoszauruszokkal (kabelteve, amen), meg a tigris balzsam, ami nem is olyan szornyu, mint amilyennek hangzik, viszont jo a megfazas ellen. Ez meg egy plusz, a "Kambodzsa merleg" pozitiv oldalan.