Bangkokba kicsit elobb erkezett meg a busz, igy en meg az igazak almat aludtam (volna), mikor megalltunk es mindenki leszallt. Rovid tanakodas, hosszabb felebredesi procedura utan elindultunk a Skytrain fele, hogy tomegkozlekedessel kozelitsuk meg a belvarost, megsporolva ezzel ugy 400 THB-ot. Mivel a palyaudvar kozeleben epitkezes folyik, de tabla nem jeloli, melyik uton talalod a metrot, illetve az egyeb eszkozoket, erosen ajanlott nem ehesen, szomjasan, netan almosan nekiindulni a nagy utnak. Vegul a parkon tul (mindig egy parkon tul) meglattuk a fenyt az alagut vegen, felszalltunk es egeszen jol haladtunk a belvaros fele. Rovidebb gyaloglas utan megtalaltuk a "helyi hajo jarat" kikoto megallojat, majd szo szerint beugrottunk a ladikba, ami a kellemesen hus, csatornaszagu vizet az arcunkba csapva szaguldott a hazak mogott, hatalmas hullamokat hagyva maga utan. A hajo lassitott, mi kiugrottunk, jott a szokasos zacskos szendvics, meg a felismeres, hogy csak 3 ora mulva foglalhatjuk el a szobankat. Addig elindultunk a Kiraly Palotahoz, megneztuk a Wat Pho-t, lesetaltunk a kikotobe, megittunk vagy 3 liter lichi izesitesu teat, majd idejet ereztuk egy delutani pihenonek. A szallasunk (Tim's House), tiszta, kenyelmes volt, kisse zajos helyen, de legalabb a kozpontban, egy mersekelten kedves recepciossal, es enyhen tourette szindromas valtotarsaval. Orak mulva elindultunk a varosba, felfedeztuk, hogy tulajdonkeppen egy zsufolt, street food paradicsom kozepen lakunk, es teljesen veletlenul, egy vegyesbolt elott talalkoztunk Thaifold kormanyzojaval. Ahogy voltunk, leegve, papucsban, szakadt poloban osszealltunk egy gyors fotora az elegans uriemberrel, kicsit a foton mindketten feszengunk, dehat kerem, ez az elso alkalom, hogy politikussal fenykepezkedunk. Beszelgetesre nem maradt ido, sokan vartak meg fotora. Ezutan felfedeztuk az ugynevezett "backpacker negyedet", ahol koszoneskepp egy, mar Kambodzsabol ismeros meretu csotany futott at a labamon a mosdo elott, majd fertotlenito kendovel felszerelkezve tovabb haladtunk. Hogy a csotanyos toalettnek, vagy valami masnak koszonheto, de Szilveszter szent napjara ugy elrontottam a gyomromat, hogy etelre sem birtam nezni.

Masnap reggel elindultunk piacozni, de dobbenten tapasztaltuk, hogy az arusok nagy resze nem nyitott ki. Ket Snickers utan meg rosszabbul lettem, ugyhogy csak sovarogva neztem, amint Kornel kanalazza a curryjet, egy klassz kis etteremben a folyoparton. Kis piheno utan elhajtott egy tuk tukos mikor alkudni probaltam, majd egy oreg ur bevitt minket a Centerbe, hogy megnezzuk hogy zajlik az oev bucsuztatas. A bacsi egy katona elott parkolt le, es tett ki minket, elegansan kitepett egy plusz 20-ast a Kornel kezebol es ment tovabb, mi meg picit megdobbenve a masik iranyba. Oriasi tomeg, taska atvilagitas, ingyen Lay's Chips mindenkinek harmassal kezdodott az este, majd mikor bejutottunk a kulonbozo szinpadokhoz, rajottunk, mindegyiken mas zene szol. Ket hatalmas plaza koze szoritott embertomeg kozepen azt sem tudtuk hirtelen merre menjunk, persze, ahova tudtunk bementunk, igy talaltunk tobbek kozott egy karacsonyfat Ferrero Roche bonbonokbol, ami elott buszken pozoltak az emberek, nehanyan ki is bontottak egyet egyet, de nyilvan nem csokolade volt benne. A plaza tetejen korcsolyapalya, a parkban feldiszitett fa, uveghaz, a korei Disneyland diszletei es szelfi, szelfi hatan. Mikor kicsit tovabbhaladtunk, ugyanez a latvany fogadott minket, csak a Disney figurak nelkul. Pazarul feldiszitett epuletek, uzletek, sok vidam ember, petardak, tuzijatek. Miutan ugy dontottunk, meg ejfel elott megnezzuk mi folyik a varos masik pontjain, egy fiatal fiu moge ultunk be a tuk tukba, akit latszolag kikeszitett a nagy forgalom, igy kitett minket hamarabb, persze a teljes osszegert, majd annyit mondott, menjunk egyenesen. Kisse mersekeltebb tomeg, kellemesebb hangulat fogadott minket, majd elmentunk a Kiralyi Palotanal talalhato parkba, ahol belehallgattunk egy buddhista szertartasba. Egy oriasi szinpadon szerzetesek, elottuk, egy hatalmas parkban szonyegeken imadkozo emberek.Egy ideig jo volt resze lenni a tomegnek, de aztan tovabb mentunk, pontosabban, szaladtunk, mert kezdodott a visszaszamlalas, es pontosan 23:59-re meg is erkeztunk a tuzijatek szinhelyere, a vizpartra, ahol egyutt orultunk a tobbiekkel az uj ev kezdetenek, majd miutan az utolso tuzijatek szikrai is eltuntek, dobbenten vettuk tudomasul, hogy a vattacukorbol allatfejeket formazo stand, a tobbivel egyutt bezart es mindenki kezd hazafele indulni. Igy tettunk mi is, es hajnali 1-kor mar bekesen aludtunk, tavaly ilyenkor meg haza sem ertunk a munkabol. Az uj evre nem fogadtunk meg semmit, mert a fogadalmaknak tul sok ertelmet nem latom. Nem kell ahhoz egy uj evnek eljonnie, hogy elkezdjek valamit, es nem altatom magam azzal sem, hogy megveszem a leheto legszinesebb futo felszerelest, mert az nem fog kora reggelente felebreszteni, hogy aztan a Duna parton villogjak vele a tobbi futo elott, mindket alkalommal, amikor raveszem magam, hogy munka elott tegyek par kort. Azt, hogy mi fog tortenni iden, ugysem tudjuk elore. Mindig lesz jo, lesz rossz, amit egyik evben megkerdeztem magamtol, altalaban a kovetkezoben megkaptam ra a valaszt. Nem feltetlenul kozvetlenul, a konkret magyarazatot, sokkal inkabb megertettem mi miert tortent velem. Minden esetre igaz, hogy a vegen valami jo sult ki a dologbol meg akkor is, ha nagyon rosszul indult. Persze, amikor epp az egyszemelyes kiraly dramam kozepen voltam, mindezt nem lattam. Aztan, mindig kitisztult az eg. Nagy kozhelyek helyett csak azt szeretnem ebben az evben, ami a tavalyiban volt, nem tobbet, nem kevesebbet.

Masnap taxival indultunk a repterre, Chiang Mai az uticel, a sokat emlegetett Chiang Mai. Nagyjabol masfel, ket oras repulout a Thai Lion tarsasaggal, ami most ugy hangzik, mint egy fizetett reklam, pedig nem az. A taxist a hotel recepciosa rendelte, ugyhogy alkudpzasra nincs lehetoseg, mert a vegen kocsi nelkul maradunk. Sietve haladunk a meg kisse almos bangkoki utcakon, keves uzlet nyitott ki. Januar 1-jen, utazunk a kovetkezo cel fele, aminel izgalmasabbat jelenleg nem tudunk elkepzelni. Persze, az idill soha nem teljes, egy gyomorrontas altalaban bekoszon a tortenetbe, most is igy van, a nyertes en vagyok es oszinten remelem, hogy nem a tegnapelotti pad thai az oka, mert az csodas volt. Igy hat picit gyongyozo homlokkal, enyhen remego gyomorral szallunk fel a gepre, kozben ketszer elaludtam a varoban, masodik alkalommal egy mellettem ulo szelfijebe is sikerult belekerulnom, most epp az arcan levo hibakat javitja ki, majd kis csillam is kerul a kepbe - szerencses lany ennek a fiunak a baratnoje.

Azt hiszem megnyitottak a kapukat, valahogy mindig bekapcsol a "streber diak" program a fejemben, ugyhogy benyomulunk a top 10-be, igy ulohelyunk is lesz a buszon, ami a gephez szallit. Kornel az ablak mellett, en kozepen, zene bekapcsol, gep felemelkedik, a gyerekek sirnak, az ideges felnottek turelmetlenkednek, Oreo keksz erkezik (megszerettuk Azsiban), masfel ora es Chiang Maiban leszunk.