A terv a kovetkezo volt. Bangkok, 2 nap. Aztan elindulunk Ayutthayaba, majd onnan egy 12 oras vonatozas utan megerkezunk Chiang Maiba. Ayutthayaba eljutni Bangkokbol nem nehez, sok vonat megy, masfel ora az ut, a harmadosztalyra szolo jegyek pedig kifejezetten olcsok, 1 dollarert utazhatunk. A szallasunk egy ejszakara 15 USD-be kerult, egy homestayben, a vasutallomastol ot perc setara. A foldszinten kaptunk szobat, tiszta volt, ugyanakkor rendkivul erdekes megoldast talaltak ki a furdoszoba megvalositasara: felhuztak ket falat a sarokban, de nem a plafonig, tehat mindent hallottal ami bennt tortenik, a zuhanyzo a wc mellett, a lefolyo a wc mogott, ilyen megoldasokkal mar Vietnamban is talalkoztunk. Megerkezesunkkor a fuggony diszkreten be volt huzva, kesobb rajottunk, a "riverside" kicsit mast jelent, ugyanis az ablakunkbol csakis a szomszed szemet lerakatot lehetett latni. A Mitsubishi markaju "legkondicionalo" berendezes, leginkabb a forro levegot kevergette, dehat, legalabb nem panaszkodhattunk hogy hideg volt, mert azert Azsiaban szokas, hogy a belso tereket atlag 15 fokig lehutik, ami jo, foleg ha ezt naponta tobbszor is ateled, mert a megfazas garantalt. Ezenkivul volt mosoda, 4 dollarert kimostak majdnem 4 kg ruhankat, nagyon jo erzes ujra friss, illatos polokat viselni. 

Ayutthaya egyebkent egy kedves, nagyjabol Veszprem meretu romvaros, kb 1350 -tol 1767-ig az orszag fovarosa volt, Thaifold egyik mai nemzeti kincse. Megerkezesunk utan rogton tuk tukba ultunk (itt masok a tuk tukok, mint Bangkokban), hogy felfedezzuk a nevezetessegeket. A sofor egy helyi piacnal tett ki bennunket, volt megint minden, az ugralo elektromos kutyakon at, a halfejekig, de mi most mast kerestunk. Megneztuk a templom romokat, 1,5 USD/fo volt a belepo, es rengeteg csodas dolgot lattunk. Gyonyoru peldaul a Wat Mahathat, amelyben talalhato torott Buddha fej pont ugy nez ki, minta egy fabol nott volna ki.

Ezutan a park fele haladva teljesen veletlenul felfedeztunk egy helyi fesztivalt, ahol voltak elefantok, tancosok, katonak, es rengeteg etel. Elsokent a csirke curryt kostoltuk meg, padlizsannal, rizzsel, majd egy kagylos omlettet, es az ugynevezet boat noodle-t, ahol kivalaszthatod milyen tesztaval, milyen alaplevel, es husbetettel szeretned a levesedet elfogyasztani, en edes savanyu levet valasztottam tesztaval, marhahus golyokkal, volt benne ujhagyma, rengeteg chili es piritott mogyoro is. A folyo parton ettunk, kicsi asztaloknal, keso delutan. Ezutan a helyi kulonlegesseg kovetkezett, az ugynevezett roti saimai, ami sult tesztaba csomagolt vattacukor, es annyira bizarr, hogy mar szinte finom. Viccen kivul, a lelkem kover gyermeki oldala ujjongott, mikor elkeszitettem magunknak a tekercseket. Masok is lathattak a lelkesedesem, mert egy szinten turista paros ki is nevetett, na de ki foglalkozik ezzel, ha epp tesztaba csomagolja a zold es barna szinu, megallapithatatlan izu vattacukrot. A kovetkezo par orat a vasarban toltottuk, ahol en ittam egy jeges uditot, Kornelnak pedig talaltunk egy articsoka mintas inget, ami illik a gyujtemenybe.

Elkepeszto tomeg volt, atlathatatlan bazar, szoval, kerestunk egy tuk tukost, aki visszavitt minket a szallasunkra. Kozben rajottunk, ebben a varosban az 1 negyzetmeterre juto kutyak szama minimum 5, a szallodankban, az ajtonk elott is aludt egy, plusz meg legalabb harom, elszorva a hazban, a haz korul, vasutallomason, a boltnal, az ettermeknel, mindenhol kutyak. Most irhatnam, hogy "es boldogan aludtunk el, mert tudtuk, holnap indulunk Chiang Maiba, es elefantokkal fogunk jatszani Karacsonykor..." Na, ez tobb sebbol verzik, kezdjuk ott, hogy az elefantok nem is ott "laknak". A masik fontos tenyezo, hogy ez Azsia, itt semmi sem alakul pontosan ugy, ahogy eltervezed. A harmadik, hogy talan ezt ennyi ido utan mar illene megtanulni. A negyedik, a valosag, tehat a vonatok tele vannak, nincs alvokocsiban hely, egy 12 oras utat jelen allapotunkban pedig nem tudnank vegigulni, tehat az utcai arusoknak szolo "no, thank you" utan elorekerult a masik leggyakrabban hasznalt kifejezes, az ujratervezes. 

Ujratervezes: vissza Bangkokba, egy ujabb nap az eddigi kedvenc varosunkban, ujabb vacsora a parkban, mig kitalaljuk, merre tovabb. Repulhetnenk is, Bangkokbol Chiang Maiba, a lehetosegek szama tehat vegtelen, de a magam reszerol annak is orulok, hogy visszamegyunk Bangkokba. Az biztos, hogy elmegyunk egy piacra.

Lehet, hogy ez egy kis fejunkre koppintas volt, hogy ne rohanjunk folyton hanem probaljuk kihasznalni a rendelkezesunkre allo idot?

A folyóra néző kilátásunk az ablakból