Miutan eldontottuk, maradunk meg egy napot, a szallodanak tovabbra sem volt kiado szobaja a 20 USD/nap szinten, amit a booking.com oldalon viszont tovabbra is hirdettek, tehat foglaltunk ujbol, majd maradtunk ugyanabban, amiben tegnap aludtunk, tehat a negyediken, a dragabb szobak egyikeben ugyanennyiert. Ez a nap rossz mar nem lehet felkialtassal nekivagtunk a vasarnapi forgatagnak.
Kezdesnek ott volt a metro. Olcso es gyors megoldas, nagy pozitivum, hogy korulbelul 5 percre lakunk tole, es a vegallomas pont az a vasutallomas, ami nekunk kell, ugyhogy kivaltottuk a kis kupont, vagyis ermet, ami leginkabb ahhoz hasonlit, amit a vidamparkban adnak, jegy gyanant. A megallonal aktivalod, miutan leszallsz, bedobod a kapunal, es kinnt is vagy. Az ar tavolsag fuggo, negy megallora 60 centet fizettunk osszesen, a kijelzon a jegy megvasarlasakor be kell jelolnod hol fogsz leszallni. Eleg kevesen utaztak ma metroval, de gondolom hetkozben azert nagyobb az utas letszam. Kenyelmes, gyors es tiszta, ez volt az elso benyomasunk rola.
A vasutallomasnal megreggeliztunk, majd egy tuk tukkal bementunk a belvarosba. Az oreg sofor hihetetlen sebesseggel vette a kanyarokat, latta, hogy jol szorakozunk, ugyhogy kicsit ra is kontrazott, de nagyon vicces es kedves volt. Csapatunk racionalis fele azert a vegen rajott, hogy majdnem elfelejtett visszaadni, de vegul megis eszebe jutott. Vagyis Kornel eszebe juttatta. Elindultunk a belvarosi setankra, ami leginkabb abban merult ki, hogy utikonyv nelkul mindent megneztunk, ami elenk kerult, felorankent megittunk egy liter jeges teat es egyszeruen csak elveztuk, hogy ebben az oriasi varosban vagyunk. Nyilvan rengeteg emlekmu, szobor, muzeum van, amiket tudatosan is meg lehet tekinteni, de mi csak mentunk, amerre a kedvunk tartotta, igy is sok mindent lattunk (Nemzeti Muzeum, Szinhaz, a Buddhak, a palota, stb.) Kozben voltunk a kikotoben, ahol az azt korulvevo piacon arultak egy elkepesztoen finom levest, es vettunk egy zacsko szeletelt ananaszt, esetemben ez tripla felkialtojel, mert soha nem vetemednek arra, hogy gyumolcsot nassoljak, ha ez egyaltalan nassolasnak minosul, de itt lehetetlen volt ellenallni. Ezutan egy piacon kotottunk ki, ahol kulonbozo ermeket, talizmanokat, kiegeszitoket arultak, meg persze rengeteg etelt, finomabbnal finomabb illatokkal, mar amit jelenleg erzunk.
A piacok, latvanyossagok, kikoto utan setalgattunk egy parkban, mikor egy rendkivul kedves, kozepkoru ur, aki egyenruhat viselt, odajott es azt kerdezte, merre igyekszunk. Nagy gonddal elmagyarazta, mit kellene a kozelben megtekintenunk (Boldog Buddha, Orias Buddha, Fekete Buddha), es azt is, hogy mekkora szerencsenk van, mert ma egy tuk tuk sofor, az unnep alkalmabol 1 USD-ert 3 oran keresztul fuvaroz minket, hogy mindent lassunk, es elvisz egy TAT, mas forrasok szerint TIT nevu irodaba, ami a kormany utazasi irodaja, hogy biztonsagosan tudjunk jegyet foglalni Chiang Maiba, mert ez itt a fo szezon, es oriasi szerencsenk van, hogy most talalkoztunk, mert mas utazasi irodak konnyen atverik a turistakat, de ok garantalni tudjak, hogy mindent megkapunk a penzunkert cserebe. Hogy hogy nem, epp ott parkolt egy tuk tuk sofor, aki keszsegesen felajanlotta a szolgalatait, es hamarosan meg is erkeztunk az elso allomasra, aminek ugyan jelentos resze le volt zarva felujitasi munkalatok miatt, de a szobrokat megtekinthettuk. Kozben, soforunk jelezte, hogy surgos dolga van a toaletten, igy egy fa alatt vartunk ra, mikor hirtelen, a semmibol megjelent a Kung Fu cimu sorozat idosebb szereplojenek (ha megolnek se tudnam helyesen leirni a nevet) thai verzioja, egy helyes korszakallal, vegtelen ahitattal az arcan. Micsoda veletlen, Chiang Maiba utazik a jovo heten, az elobb emlitett irodaval, ket hetre, nyaralni, vagyis az eves szabadsagara. Udvozolt minket az orszagaban, es azt mondta, lehet hogy talalkozunk Eszakon. A "mennyire kozvetlenek es segitokeszek a thai emberek" mondat vegen epp megerkezett a sofor, es tovabb indultunk. Bar nem ez volt az eredeti terv, de a sokat emlegetett utazasi irodaba vitt minket, ahol egy roppant eroszakos, cseppet sem thai, sokkal inkabb indiai benyomast kelto fiatal holgy azt mondta, mar lehetetlen Chiang Maiba vonatjegyet es szallast foglalni Eszakon, tehat ha nem veluk foglalunk, nem valoszinu, hogy talalunk megfelelot. Ha jol emlekszem 500 dollart irt fel egy A4-es lapra az egesz eszaki tura arajanlatakepp, osszesen, de mondtuk, hogy meg nem dontottuk el pontosan mikor es hogy megyunk. Ekkor elovette a mobiltelefonjat, es mar nem is foglalkozott a melyen tisztelt ugyfelekkel, jelen esetben velunk. Koszones nelkul elhagytuk a leginkabb egy garazsra emlekezteto "irodat". A sofor szomoruan vette tudomasul, sajnos nem sikerult lefoglalnunk a jegyeket. Ezutan egy uzlet kovetkezett, egy ruhauzlet, ahol keszseggel barmit megvarrnak neked az Armani katalogusbol. Itt ereztuk, talan ez nem az, amit mi keresunk. Mikor kijottunk, a sofor kozolte, ingyen gazolajat kap az uzlettol, ha minimum 10 percet bennt toltunk, tehat keri, toltsuk ki az idot a kovezkezonel. Kis trukk a tuk tukkal (jaj keves benne az uzemanyag), Kornel szepen betolta, majd robogtunk a kovetkezo bolt fele. Itt mar jol hoztuk a turista szerepet, kozben korulneztem, lattam nem mi vagyunk az egyetlen szerencsesek a mai napon, egy fiu meg oltonyt is keszittetett maganak. Osszessegeben nem voltak dragak, de ha az ember hatizsakos turara indul, nem fog egy oltonyt magaval cipelni. Az ur ekkor kozolte, akar 1 honap mulva is vissza lehet erte jonni. Mivel mindenre nemet mondtunk, finoman kitessekeltek minket az uzletbol, ekkor vegre az Orias Buddha fele vettuk az iranyt, persze, miutan Kornel megint segitett elinditani a jarmuvet. A Buddhanal meg tettunk egy utolso kiserletet emberunk maradek "becsuletenek" megmentesere, mikor megkertuk, vigyen el minket a vasutallomasig, mire azt mondta, az tul messze van, neki pedig nincs sok uzemanyaga. Pont. Kifizettuk az 1 dollart, majd erzekeny bucsut vettunk. A kis szinjatszokor remekul teljesitett, mert aztan este a neten belebotlottunk egy teljesen hasonlo sztoriba, aminek szinten nem lett rossz vege, csak visszagondolva egesz egyszeruen annyira buta egy tortenet ez, es valoszinuleg sok turista joval kevesebb penzzel szall ki a tuk tukbol a szabok, vagy az iroda meglatogatasa utan. A magunk reszerol jol jartunk, bejartunk a kevesbe frekventalt reszek kozul parat, lattunk ket nevezetesseget ket ora alatt, kozben remekul szorakoztunk, mert agressziv viselkedes vagy felelemkeltes legaprobb jelet sem tapasztaltuk, egyszeruen a "kedves atveres" az, ami jellemezte a kis csoportot. Mert valoszinuleg az elso embertol a tuk tukosig mindenki egyutt jatszott ebben a tortenetben. A sofor pedig kozel sem volt annyira bugyuta, mint latszott, de azt az elso szabosag meglatogatasa utan o is hamar eszrevette, mi nem azok leszunk, akik utan a legtobb gazolajat fogja begyujteni, ha egyaltalan a sztori ezen resze igaz. Tehat, aki hasonlo jeleket tapasztal, ne feljen, de valoszinuleg sok nevezetesseget nem fog latni, a tuk tuk 1 dollar lesz, oltonyt mar 100 dollarert valaszthat, Giorgio bacsi mintaja alapjan, gyors helyi elkeszitessel, de lehetoleg a tourist officeban ne foglaljon semmit, amiert elore kell fizetni. Tanulsag: nem minden mosoly mogott rejlik valodi josag, kedvesseg es segiteni akaras, de forgatkonyv irasbol, a szereplok kivalasztasabol jelesre vizsgaztak az otlet kitalaloi.

Az Orias Buddhanal ert veget a legtobb szerencses ember kalandja, azoke, akikkel a "divat uzletekben" talalkoztunk, mi pedig ugy dontottunk, elmegyunk gyalog a vasutallomasig. A China Town-on keresztul kellett mennunk, elkepeszto szines forgatag, etel, ital mindenfele, rengeteg ember, nagyon izgalmas volt. Korulbelul 40 percet setaltunk. Ezutan a helyi informacios pultnal kaptunk egy vonat menetrendet, majd haza metroztunk egy kicsit pihenni. Este elmentunk a Lumphini Parkba, ami olyasmi, mint Ho Chi Minh Cityben a park a varos kozepen, rengetegen sportolnak, futnak, thai chiznak egyutt. A park kozepen van egy to, hattyu formaju vizibiciklikkel, amik a giccs kifejezest nagyobb magaslatokba repitik. A park vegen talalhato par bufe, nagyjabol 100 ember ha nem tobb vacsorazott egyutt muanyag szekeken, kis asztaloknal, persze mi is csatlakoztunk. Kornel levest evett, garnelaval, zoldsegekkel, en rizst, limeos chilis, mentas sertes csikokkal, amik egesz egyszeruen annyira csiposek voltak, hogy megittunk a vacsora alatt 1 liter uditot. A hus, a menta level, a chili es a lime olyan szuper elegyet alkotott, hogy boldogsag volt minden falatot megenni akkor is, ha utana alig kaptam levegot. Kaptunk hozza kaposztat es bazsalikom levelet is. Csodalatos, hangulatos vacsora volt, Saigon ota nem ettunk ilyen finomat.

A thaiok sokkal batrabban, frissebben fuszereznek, mint Vietnamban, es az utcai arusok olyan finom dolgokat kinalnak, hogy komolyan orulok, hogy nem vettem Hoi Anban egyetlen ruhat sem, mert azt lehetseges, hogy az ut vegere at kellene alakitani. Este a mar jol ismert "Santa Claus is coming to town" dal kisereteben ballagtunk vissza a szallodahoz, mikozben lattuk, hogy egy bank ele felepitett kis karacsonyi jelenet (Hofeherke, a het torpe, a Mikulas, szarvasok, hoemberek es angyalok, ezt maga Walt Disney sem talalhatta volna ki jobban), meg egy tobb meteres, kek szinben pompazo karacsonyfa rengeteg latogatot vonz, es persze sosem hazudtolom meg magam, igy, mint aki meg sohasem latott karacsonyi diszeket, belevetettem magam a hoemberek koze, bar leginkabb a fa nyugozott le, mint az atlag 5 ev koruli tarsaimat. Szoval, e remek kis vacsora es izgalmas nap utan tudtuk, holnap indulunk Eszak fele, az elso allomas Ayutthaya, Chiang Mai fele. Ma estere mar csak dr. Grant kuzdelme van hatra a dinoszauruszokkal (kabelteve, amen), meg a tigris balzsam, ami nem is olyan szornyu, mint amilyennek hangzik, viszont jo a megfazas ellen. Ez meg egy plusz, a "Kambodzsa merleg" pozitiv oldalan.