Mielott megerkeztunk, kulonbozo velemenyeket hallottunk Pattayarol. Amikor leszalltunk, egy kocsi hatso reszebe preselodtunk, majd a cel elott korulbelul ket utcaval leszallitott bennunket a sofor, es korulnezve nem tunt tul baratsagosnak a kornyek, kicsit elbizonytalanodtunk. Mi delen lakunk, a csendesebb, tisztabb parton, utobbira majd visszaterek. A hotel, es altalaban az egesz kornyek az orosz turistakra epit, ennek megfeleloen elobb irnak ki valamit oroszul, mint angolul, a szallasunk is orosz tulajdonu.

Tiszta, tagas, nagy szobat kaptunk, kozepesen csatornaszagu furdoszobaval, korulbelul 5 perc setara a tengertol, 7/11 a kozelben, nagy baj nem lehet. A gond ott kezdodik, ha kinyitjuk az erkely ajtot. Szemet mindenutt. A mellettunk mukodo bufe rendszeresen az ut masik oldalara dobalja a szemetet, amibol az utca kutyai joizuen lakmaroznak, majd lefekszenek a hotelunk bejaratahoz. Vitatkozhatunk azon, hogy mi tartozik a kulturahoz (full, orr, fogtisztitas, szortelenites az utcan, kopkodes, szipogas, kezzel valo orrfujas, az utcan kisebb esetleg nagyobb dolog elvegzese - ezekhez az ember mind hozzaszokik, es egy ido utan nem hogy nem botrankoztat meg, eszre sem veszed), de a szemetelesnek sehol nem szabadna ebbe a korbe tartoznia. Barokkos tulzassal Pattaya strandja egy szemetdomb. Az elso este egy patkanyt es negy egeret szamoltunk meg a homokban talalhato szemetkupacok kozott, a patkany pedig az ut menten alvo ferfi laban futott at, hogy annak felebresztese gyanant, vagy uj elelem utan kutatva, nem tudjuk, az egyszer biztos, az emberektol nem felnek.

Streefoodnak se hire, se hamva, helyette van pizzeria, steakhouse, Burger King, Pizzahut, Mcdonald's, KFC, kebap, virsli minden mennyisegben. A szobak 20 - 50 $ kozott naponta nagyjabol ugyanolyanok, a kulonbseget a parttol valo tavolsag adja. Nyilvan lehetne naponta 100 $ - ert is szobat berelni, de azert nem celunk mondjuk a pattayai Hiltonban lakni, es a piszkos, mindenfele hulladekkal teli strandon tolteni a delelottoket, esetleg a medence szelen, hogy aztan este elmenjunk vasarolgatni a plazaba es itthagyjunk egy csomo penzt, tulajdonkeppen a semmiert. Egyetlen etel piacot sem lattunk, a ruhapiac valojaban ugyanaz, mint barhol mashol, kicsivel magasabb arakon dolgoznak ugyan, de az aru teljesen ugyanaz, mint mondjuk Bangkokban. Napszemuveg, taskak, salak, szobrok, karkotok, nyaklancok, papucsok, furdoruha, kalapok, es hosszan sorolhatnam. No money no honey, Same same feliratu polokat viselo oreg es kevesbe oreg ferfiak csinos, fiatal thai lanyokkal kezenfogva setalnak a hosegben, paratlan latvany, ahogy delelott, a meg nem mukodo go go barok elott a tapasztaltnak tuno, finom, elegans holgyek egy kis tukor es egy fogpiszkalo segitsegevel a mosolyukat tokeletesitik. A Walking Street-en talalhato klubok, barok mind egyforma mufajra szakosodtak, ami leginkabb az egyedulallo, vagy fius nyaralasra erkezo ferfiaknak kedvez. A parttol nem messze talalhato a varos leghiresebb, es legregebbi (1978-ban nyitottak), "rock and roll" barja, amirol allitolag legendak terjengnek. Biztosan erdemes felkeresni. A turistak nagy resze orosz, fiatalok, es kevesbe fiatalok, keves gyermekes csalad vagy par nyaral itt, ha engem kerdeznek, en inkabb Phuketet es a kornyezo szigeteket javaslom csaladoknak, nyaralas celjabol meglatogatni, ez a vilag itt nem feltetlenul az, amit a gyerekemnek elso korben megmutatnek. A masodikban sem.

Ma hatalmas esore ebredtunk, majd amikor elallt es a parton setaltunk, megallapitottuk, barmennyire is meleg van, ez a strand nem furdozesre csalogato, tehat nem kerult elo a furdoruha. Felreertes ne essek, nem azert, mert oriasi igenyeink volnanak. Ha igy lenne nem ket hatizsakkal es fejenkent 6 poloval indulunk neki (plusz 1, ami rajtunk van) a 2 es fel honapos, 3 orszagot felolelo turanknak. De: ha mar egy udulohelyre jovunk, nemikepp jogos - ha lehet ilyet mondani - elvaras, hogy ne egy kupac, buzolgo szemet, muanyag dobozok, kutya urulek koze fekudjunk le a torulkozonkre. 

Vannak nyilvan tisztabb szakaszok is. De onmagaban, az egesz varos piszkos. A szorakozasi lehetosegek kimerulnek az ejszakai barok (holgy)kinalataban, van persze nehany kiserlet masfajta igenyek kielegitesere (gyerekeknek jatszohazak, interaktiv kiallitasok), de alapvetoen ez a hely a bulizasrol, fektelen szorakozasrol szol. Nem valoszinu, hogy barki is rad szol, ha eldobsz egy soros uveget, ha epp nem egy rendor fejen landol.

Azt is mondjak, ez a varos olyan, mintha megallt volna itt az ido. Nos igen, ugy az 1980-as 90-es evek kozepere saccoljuk ezt a datumot, mert egeszen nyilvanvalo, hogy - leszamitva az uj hoteleket - azota itt nem nagyon valtozott semmi, a szallodakat nem fejlesztettek, javitottak, egyes hotelek toldozva, foltozva vannak, tulajdonkeppen erzodik egy altalanos "ha eddig jo volt, most is az" hangulat, ami nem feltetlenul a sikeres idegenforgalom alapja.

Ketsegbeesetten kerestunk szallasokat a belvarosban, mivel a mi hotelunk teljesen kiesik a kozpontbol, tulajdonkeppen minden alkalommal taxit kellene hivnunk, vagy felugranunk egy platora, ha be akarunk menni, ami pedig alkalmankent 150 - 300 THB kozott mozog, ami annyira nem jo buli, tekintve, hogy a taxisoknak sokszor fogalmuk sincs merre kell menni, de altalaban azonnal igent mondanak a fuvarra. Az eredmeny: 0. Rendben, akkor menjunk at egy kozeli szigetre, es lakjunk ott 3 napig. Az eredmeny: majdnem ketszer annyiba kerul egy nap, mint Bangkokban, de a szoba a jelenleginel sokkal lepusztultabban nez ki. Delutan 14 ora magassagaban feladtuk. Holnap osszecsomagolunk, es irany Bangkok, otodszorre is. Egyreszt: ez a hely, egyikunknek sem tetszik. Phnom Penh utan az elso olyan varos, ahol az elso nap utan, mindketten egyontetuen allitottuk, ez nem az a hely, ahol boldogan hajtjuk alomra a fejunket, pontosabban, talan az az egyetlen, amit szivesen csinalunk itt. Ez pedig nem az, amit mi keresunk. Megis azt mondom, kar lett volna kihagyni. Mert most legalabb tudjuk mi az, amit ki fogunk hagyni, ha legkozelebb erre jarunk. Es tudjuk, hogy Phuket es kornyeke az, ami nekunk valo. De ezt is lattuk, es ha valaki Pattayarol mesel, nem kell egy utikonyvet fellapoznunk, eleg, ha az emlekeinkre hagyatkozunk, es latjuk magunk elott.

Szegyen, nem szegyen, eletunk legfinomabb lasagnejat is itt ettunk, par oraval ezelott. Egy olasz ferfi nyitott itt egy ettermet, ahol udvozlofalatokkal, kenyerrel, grissinivel kinalnak, mig megerkezik az altalad rendelt fogas, es valoban, bar europai arakon dolgoznak, de azt kell mondjam, ha Becsben lennenek, gyakran meglatogatnank oket. Aggodalomra semmi ok, nevjegykartya a gyujtemenyben, szoval ha valakinek kell a cim, barmikor meg tudjuk adni.

Par ora alvas tehat, es ismet utrakelunk. Bosszankodasra sincs okunk, mert az elso kedvenc bangkoki szallashelyunk ismet kiad "wallet friendly" szobakat, tehat ujra a kis helyes lila hotelben fogunk lakni a Sathorn negyedben, immaron 90%-ban egeszsegesen, igy kielvezhetunk minden napot, a mosodanak koszonhetoen, remelhetoleg hamar, ujra tiszta polokban. Milyen termeszetes is otthon, hogy minden ruhank illatos (irhatnam, hogy frissen vasalt, de... coming out... soha eletemben nem vasaltam), es csak kinyitom a szekrenyt egy ujert, az ut soran viszont sokszor varni kell, nem orakat, mondjuk egy napot,  hogy mindezt erezhessuk. Otodszorre terunk vissza a varosba, de keptelenseg megunni. Olyan szines, nagy, pezsgo, es muszaj felvenni a ritmust, persze ez, ha az ember epp lazas vagy egyeb gondja van nem mindig olyan egyszeru. De nem is mi lennenk, akik nem esnek aldozatul minimum 3× az ordog talalmanyanak, a legkondinak, vagy esznek valamit, ami aztan bosszut all rajtuk az elkovetkezendo par napban. Viccesen mindig azt mondom, ugyis sulycsokkenest vartam ettol az uttol tobbek kozott. Na most... Mr. Cadburry nem segiti a dolgot, de ki tudja, hatha formaba kerulok a vegere. De hamarosan jon Vietnam, meg a Bahn Mi... szerencsemre, a vietnamiak edessegben nem tul erosek.