Ne ámítsuk magunkat - pont úgy főzök és sütök, ahogyan élek. Olykor ez kimerül annyiban, hogy fellapozok egy könyvet, megnézek egy receptet, és elkészítem, olykor meg végigdumálom, akár magamban is az egész procedúrát. Őszintén remélem, ez nem valami rossznak az előjele.

Miután megérkeztünk, sőt, már a hazautazás előtt egy héttel az itthoni ízekről beszélgettünk. Akik engem ismernek, tudják, ha nem vagyok éhes, akkor nagy a baj. Nos, a hazaérkezésünk után nem voltam kifejezetten éhes. Aztán a rosszullét elmúlt, és felváltotta az érzés, hogy muszáj sütnöm valamit.

Így történt, hogy fellapoztam Tom Kerridge egyik könyvét, és véletlenül itt nyílt ki: Csokoládé torták, narancsos mascarponéval. Ez volt az első sütemény, amit Ázsia után itthon sütöttem. 

Íme a hozzávalók:

- 190g étcsokoládé 

- 125g vaj

- 4 tojás

- 190g kristálycukor

- 1 narancs reszelt héja

A sütőt előmelegítettem 120 fokra. A csokoládét és a vajat vízgőz felett felolvasztottam, közben a cukrot és a tojásokat habbá vertem, majd hozzákevertem a felolvasztott vajat és csokoládét. Legutolsó lépésként adtam hozzá egy narancs reszelt héját. Hőálló formákba töltöttem, körülbelül 8 formára lesz elég, majd 45-50 percig sütöttem őket, egészen pontosan 47 percig. Kanalazható lesz a végeredmény.

Miközben kicsit hűlnek 75g mascarponét kikeverek 75g tejszínnel (az eredeti receptben double cream-mel), 25g kristálycukorral (én ezt elhagytam), 1/2 narancs reszelt héjával, és tetszés szerint kardamommal - hat darabot egy felforrosított serpenyőben kicsit megfuttatunk, majd kiszedjük a magjaikat és összetörjük, így keverjük hozzá a mascarponéhoz és - jelen esetben - a tejszínhez.

Soha nem értettem a recepteknél miért írják úgy, hogy "kikeverünk.." "lereszelünk"... ehhez képest automatikusan így írtam én is.

Az eredmény: plusz pár kg, mert éjjel megettem még kettőt, boldogság, és siker, mert a célszemélynek ízlett.

A két és fél hónapos utunk szinte egy szemvillanás alatt elrepült, újra használok ékezeteket, és közel 3 hét után rávettem magam, hogy mappákba rendezzem a fotókat, így több is felkerült a bejegyzések mellé. Mivel a Tet alatt igyekeztünk nagyokat sétálni, mindent megnézni Hanoiban mégegyszer, mielőtt elutaztunk, tulajdonképpen ettünk, pihentünk, már nem fotóztunk túl sokat. Minden lelassult.

Az utolsó előtti napon, amikor utoljára összecsomagoltunk, rájöttünk, már csupán a hazaút maradt hátra. Az ember lassanként dolgozza fel azokat az élményeket, melyek útközben érik, akár pozitívak, akár nem. Amikor kimentünk a reptérre, és valószínűleg Ázsiában egy ideig utoljára húztak le a reptéri fuvar árával, és a becsekkolást vártuk egy család minden mozdulatunkat lefényképezte. Majd odajöttek, és megkérdezték, készíthetnek e közös fotót velünk ők, majd a gyerekek, és végül mindenki együtt. A Tet ideje alatt összegyűlnek a családok. Valöszínűleg ők lehettek a kedves vidéki rokonok a "nagyvárosban", akiknek lakóhelyén nem túl gyakoriak az európai turisták. Vagy szimplán összekevertek minket valakikkel. Közös nyelv híján ez nem derült ki, de élveztük az 5 perc "hírnevet". 

Kicsivel kevesebb csomaggal indultunk útnak, mint a képen látható úriember, de valahogy szokatlanul nehéznek tűntek a hátizsákok. A reptéri várakozás elég idegölő volt, a gép késett, de senki nem mondott semmit, majd amikor végre felszálltunk, türelmetlenül vártuk (oké, vártam) a vacsorát. Még élénken éltek bennem az ideút pozitív élményei, nos, ez megváltozott, amint kíváncsian feltéptem a doboz csomagolását. amiben egy szétfőtt hal, némi tészta és paradicsomszósz lapult, így maradt a kenyér és vaj kombináció. A mellettem ülő úrnak kiváló érzéke volt ahhoz, hogy a legélvezetesebb falatok között általában köhögjön egy kellemeset a jobb vállamra, ami úgy az ötszázadik alkalommal nem tűnt különösebben szívderítőnek. Hogy megkoronázzuk az amúgy sem zökkenőmentes hazautat, mindketten rosszul lettünk a gépen, de szerencsére már az út második felében jártunk. 

A párizsi landolás és miután sikeresen leszállítottam a kezemben egy vietnámi kislányt a mozgólépcsőn, szinte láttam magam előtt a Caesar salátát, meg a PS-eket, amikkel díjtalanul játszhatsz... a nemzetközi váróteremben... mi pedig, ne szerénykedjünk, a fapados Párizs - Budapest járatra foglaltunk jegyet. Így hát, egy hosszabb út után egy gyors "zuhany" a mosdóban, majd tea kifulladásig, és egy előrecsomagolt szendvics. A reptér wifijének köszönhetően tudattuk a világgal, hogy megérkeztünk, az idő hideg volt, minden szürke, és szakadt az eső. Mikor azt hittük a rosszullétet, és az időjárási körülményeket már nem lehet fokozni, becsekkoltunk és döbbenten vettük észre, hogy a mi kapunknál egy kis madár szaladgál a székek között és olyan hideg van, mintha kinnt ülnénk a gépek mellett. Mikor felszálltunk és már épp kezdett minden túl nyugodt lenni, egy kis közjáték zavarta meg az idillt, egy nő végigrohant a gépen, mögötte a steward és kiabáltak egymással. Nevezzük hatodik érzéknek, de épp odasúgtam Kornélnak, valószínűleg kis hazánkból származik a hölgy, mikor megszólalt: I am Hungarian and I want to go home. Nem jött. Legalábbis nem a mi járatunkkal.

A Párizs - Budapest út nem bizonyult túl hosszúnak, betaxiztunk a Déliig, útközben kaptunk egy teljesen objektív felvilágosítást az Uberrel kapcsolatban, majd jegyet váltottunk a veszprémi vonatra. Mikor megkérdeztük a kalauzt, mikor érünk körülbelül Veszprémbe, a válasz a következő volt: "Hát, ha így haladunk..." Hátradőltünk, itthon vagyunk.

Aznap lefekvés előtt azon gondolkoztam, tényleg megcsináltuk. Persze, ez nem egy túlélő tűra volt, az utolsó pár napban gyakorlatilag semmit nem csináltunk az evésen kívül. De mégis. Amikor gyerekként olvastam Vietnámról mindig felruháztam valamiféle misztikummal, és valóban van benne valami rendkívüli. De ugyanakkor egy ilyen utazás arra is kiváló, hogy eloszlassa a tévhiteket - mindennel kapcsolatban. Nemcsak azért jó, mert különböző emberekkel találkozol, sok újat, olykor teljesen szokatlan dolgokat látsz és tapasztalsz, hanem egész egyszerűen segít megérteni dolgokat, helyenként elfogadni olyat is, amiről korábban még csak nem is hallottál. Persze, két és fél hónap nem művel az emberrel csodákat. Nem is az a cél. Kicsit kilépni a megszokott keretekből, a saját komfortzónánkból, Kambodzsa, Thaiföld és Vietnám. Három ország két és fél hónap alatt, utazás közben elkövetett hibákkal, teljesen logikátlan lépésekkel, de rengeteg élménnyel, tapasztalattal, sok sztorival, amik később is viccesek, vagy éppen tanulságosak lesznek.

(Jegyzet magamnak: Két és fél hónap alatt nem törtem el egyik végtagomat sem, nem ért nagy(obb) baleset, tájékozódni egy fokkal jobban tudok már, mint amikor elindultunk (talán). De a földre nem szálltam le. Mindig azt szoktam mondani, én nem sok, hanem sokk vagyok. Szóval minden tiszteletem Kornélnak.)

A blog viszont folytatódik. Legyen akár egy új, rövidebb utazás, egy jó recept (kihúzom a Horváth Ilona kártyát...jó, csak vicceltem), vagy bármi, ami akár még érdekes is lehet.

Köszönjük mindenkinek, aki valaha, akárcsak egyetlen bejegyzést elolvasott! 

Miutan megneztuk Ho Chi Mihnt, a "kotelezo" muzeumot, egy filmet a moziban, bejartuk a francia negyedet, az ovarost, a piacokat, es elkoltoztunk egy masik hotelba, ami kiesik ugyan a nagy forgatagbol, meg a Nap is kisutott. Az utolso napok ezek, holnap alszunk Hanoiban utoljara, masnap ejjel indunk Europaba.

Lassitottunk. Legalabbis, miota visszatertunk Vietnamba, jelentosen. Utolag visszatekintve, remek dontes volt. Az is biztos, hogy visszaterunk.

Miutan tegnap volt a hivatalos ujevi unnepseg, tuzijatekkal, koncerttel, a Tet idoszakaban is itt vagyunk, ami nagyon erdekes, tobb okbol. Nekem leginkabb a keszulodes tetszett, ahogyan az emberek az azt megelozo napokban kisebb nagyobb ajandekokat vasaroltak, disztitettek a hazakat, keszultek az unnepre. A Tet tulajdonkeppen olyan, mint a Halaadas (ezt csak az amerikai blogokban olvastam, nyilvan ahhoz picit hasonlo), Szilveszter es Karacsony egybegyurva, ez a legnagyobb unnep egesz evben, amikor osszegyulnek a csaladok, mindenki elutazik a szeretteihez, finomakat esznek, isznak, es nem dolgoznak, hanem egyutt toltik az idot. Minden evben mas napra esik, iden februar 8-an kezdotott hivatalosan, maga a munkaszunet februar 6-12 kozott, de a tavalyi kezdet februar 19-re esett. Ugy tartjak, amit teszel, ahogy viselkedsz a Tet idoszaka alatt az hatarozza meg a kovetkezo evedet, ilyenkor csak pozitiv dolgokrol esik szo az asztalnal, javareszt arany es piros szinekkel diszitik a hazakat, azt mondjak, ezek a szerencse szinei. A Tet-et megelozo napokban sok helyen lattuk, hogy kisebb tuzet raknak az utcan es (nem valodi) papirpenzeket, tavalyi kepeslapokat egetnek. A masik erdekesseg, hogy nagyon sok etterem, uzlet bezar, a hotelek kozul sem mindegyik mukodik teljes szervizzel, tehat: egyszerubb reggelit kinalnak (ahol egyaltalan van reggeli), nincs mosodai szolgaltatas, de amely ettermek nyitva vannak magasabb arakon dolgoznak, mint egyebkent. Tegnap ebedelni indultunk az ovarosba, majd eszrevettuk, hogy a menukartyan az arakat egy feher csikkal leragasztottak, es az eredetinel atlagosan 10.000 VND-vel magasabb arat szamoltak fel. Pechukre nem voltak tul precizek, mert elenk egy eredeti menu jutott, igy meg a Tet elotti arakon tudtunk ebedelni. Egyes helyeken ezt feltuntetik, vagy kulon kinyomtatnak egy Tet kartyat, mashol inkabb a trukkokhoz folyamodnak. Olykor sikertelenul.

Az etteremekre visszaterve, tervezek egy posztot arrol, varosonkent melyeket ajanljuk Vietnamban. 

Mindig erdekesnek talalom, hogy mivel toltik el az idot azok, akik itt elnek, ezert megyunk moziba, setalunk a lakohazak kozott. Nagyon erdekes, hogy a maganszfera, mint olyan, nem tul hangsulyos az eletukben. Az elozo hotel, amiben laktunk peldaul egyben lakohaz is volt. Egy szobaban eltek a recepcio mellett korulbelul hatan biztosan. A szobaban egy nagyobb meretu es ket emeletes agy volt, egy iroasztal, egy szamitogeppel, egy szekreny es egy teve. Nyilvan, egyes lakohazakban ez megvalosithatatlan, de ha az ember egy hotelt uzemeltet, nem feltetlenul kell benne laknia, azonban ok ezt igy oldottak meg. Az ovarosban talalhato boltok legtobbjeben elnek az emberek, a felso szinten. Tehat tulajdonkeppen a munkahelyuk egyben az otthonuk is. A kis muanyag szekek, amik engem leginkabb a gyerekorvosi rendelo jatszosarkara emlekeztetnek, allando kellekei a haztartasnak, sot a vendeglatasnak is. A 45 millio robogo orszagaban azon sem szabad csodalkozni, hogy egy lakas eloszobajaban parkolnak a jarganyok.

Kave, leves, szotyi, mogyoro mindenhol, minden mennyisegben. Talan szombaton, estefele elmentunk egy bufebe, ahol pho levest kinaltak, es mikozben az asztalnal ultunk az egyik ott dolgozo mellettunk epp hajat mosott egy kis viz, torulkozo es sampon segitsegevel. Nem mondhatnam, hogy nagy feltunest keltett. Valahogy, en is csak megjegyeztem, az a ferfi ott eppen hajat mos, de a levest mindjart hozzak. Sikerult megfejteni a mexikoi etterem titkat is, tulajdonkeppen az utcaban talalhato ket etteremre is ok foznek, ezert a nagy igyekezet, surges forgas mindig, mert a felszolgalo lanynak at kell szaladnia a tanyerokkal az uttesten, majd befordulni a sarkon, ami minden este zsufolt, mert a mellette levu pub az ut kozepeig kipakolja az asztalokat meg a szekeket, olykor a robogok sem tudnak kozlekedni. Es non stop Manu Chao szol. Igy felmerul a kerdes, miert is kerdes, hogy nem akarodzik hazautazni?

Nekem szemely szerint Hanoi az egyik kedvenc varosom, Kornelnak kevesbe. Saigon es Hanoi valahol holtversenyben vannak nalam. Mindegyik annyira szines, elettel teli. Hanoiban az a szuper, hogy a tortenelmi emlekeken tul is rendkivil izgalmas, maga az ovaros, a kis utcak kozotti kozlekedes is kalandos, nem elegszer hangsulyozom, az itteni kozlekedes nekem van kitalalva. Ha itt laknank, biztosan lenne egy orult meno robogom, valami szines bukosisakkal (kor, tipus, sebesseg nem szamit). 

Az utcak most kicsit csendesebbek, furcsa is, hogy tudunk egymas mellett menni es nem dudalnak rank percenkent. Vattacukor, lufi, rengeteg ember a parkokban, a Voros Hidon, lehetetlen pozok a kamerak elott, es meg mindig unnepi hangulat. Most ideje kicsit gondolkodni... ma mi legyen a vacsora?

A Haoiba erkezesunk elso napjatol kezdve hideg van, ma mar esik is az eso, oszinten remeljuk ez megall ezen a szinten, mert ha Vietnamban esik az eso, az olyan, mintha soha nem allna el. Tegnapelott megkerestuk a Sihn Tourist helyi irodajat, amit konnyu osszeteveszteni a Sihn Cafe (korabban ez volt az 1993-ban alakult utazasi iroda neve) es egyeb valtozataival, de tulajdonkeppen ra kellett jonnunk, itt, eszakon, majdnem minden iroda osszedolgozik. Masnapra lefoglaltunk egy egy napos Halong Obol turat, mely arat tekintve nem tartozik az olcsobb kirandulasok koze, 60$ -ba kerult a ket jegy, a ket napos, hajokabinban alvos jegy fejenkent 100$ lett volna. Mivel az idojaras nem tul baratsagos, az egy napos mellett dontottunk. Felfedeztunk egy Xupito nevu mexikoi ettermet, bufet, ahol rejtely, hol keszitik az etelt, mert rendeles utan a pincerno altalaban telefonal egyet, majd egy fekete zacskoban megerkezik az etel, de friss, finom, egy - egy tartalmasabb vacsoranak pont megfelel. A szemelyzet nagyon baratsagos, fiatalok, ha esetleg elfelejtenek valamit, nyugodtan kiszolgalhatod magadat is, nem problema. Szeretem ezt az utanozhatatlan lazasagot, amit valoszinuleg otthon tiszteletlensegnek tekintenenk, de itt azt mondjuk, belefer. Lattunk mar ennel joval bizarabb dolgokat is. 

Szoval, az internettel (es a turelemmel, mig a kepek toltodnek) nem allunk tul jol, egyik sem segiti a masikat, igy valoszinuleg csak kesobb lesznek fotok (nikitakacs.7 neven tovabbra is igyekszem friss kepeket feltolteni az Instagramra). 7 ora utan nem sokkal (reggel) odaertunk az irodahoz, ahol kozoltek, 8 korul jon a busz, szoval volt idonk egy kis setara, aminek a vege az lett, hogy elvetettunk egy utcat, igy kicsit megijedtunk, hogy talan nem sikerul visszajutnunk, de gond egy szal se, Kornel fejeben a varos, visszajutottunk, de inkabb az irodaban uldogelve vartuk a buszt. Aki saigoni szervezettsegre vagyik, az ne kergesse magat itt hiu abrandokba, ez ugyanis nem ugyanaz a hely, bar ugyanaz az iroda. 8 elott nem sokkal befutott Tom, az idegenvezeto, aki tobb hotelbol, tobb utazasi irodabol halaszta ossze az utasokat, az utolsok kozott minket. Utitarsaink ezuttal javareszt ismet koreaiak voltak, de volt velunk egy kinai csalad, egy brit hazaspar, ket argentin fiu is. Tom, szellemesen megjegyezte, a Tom csak egy becenev, ahogyan a kulfoldi utasok szolitjak ot, Tom Cruise utan (a hasonlosag kiserteties volt), vagy, kesobb hozzatette, akar a Tom & Jerry utan. Kesobb bemutatta a sofort, Jerrykent, szoval igy esett, hogy elindultunk Tom & Jerryvel a hosszu utra. A nagyon hosszu utra. Atlagban 50 km/h-s sebesseggel robogtunk, egy kotelezo szuvenir boltos pihenovel, aztan korulbelul 11 orakor megerkeztunk a kikotohoz. Itt felszalltunk egy hajora, egy roppant kedves holgyet kovetve, majd jott az ebed, kagylo, rak, tintahal, kaposzta salata, rizs, tofu, egy egesz, grillezett hal, zoldsegek, minden asztalnal. A mi asztaltarsasagunk egy koreai es egy brit hazasparbol allt, akik kozul utobbiak szinte semmit, elobbiek majdnem mindent megkosoltak. Miutan ketszer nekimentunk a mellenk kikoto hajonak, elindultunk megnezni a sziklakat. Gyonyoru volt minden, paratlan latvany, az idillt csak a kapitany duhos dudalasa zavarta meg, mert a hajo tetejen fotozkodok kozul sokan ele alltak, nem latott szinte semmit. Rendben, en is. Az elso allomason a kajakozas illetve a csonakazas kovetkezett, amibol mi kimaradtunk, csereben megneztuk az uszo hazakat, egy oriasi halfogast, meg ket szerencsetlenkedo lanyt, akik olyannyira nem tudtak a kajakot iranyitani, hogy vegul a hajok kozott kotottek ki, ami azert egy eleg veszelyes vallalkozas. Miutan a kis csapat ujra osszegyult, elindultunk a barlang fele, ami az egyik legszebb dolog volt, amit szemely szerint eletemben lattam eddig. A sziklak, kovek, arnyekok kulonbozo alakzatokat mutatnak, ugy mint: oroszlan, delfin, kobra, majom, illetve emberek, szerelmesparok, sot, az egyik arnyekjatek, mintha Romeot es Juliat mutatna a hires erkely jelenetben. Tom remek kis figurakat mutatott egy piros lezer segitsegevel, minden idegenvezetonek volt sajat szine, igy neha osszekeveredtek a pontok. Ezutan vissza a hajora, ujra a kikoto, buszra fel, aztan egy ujabb megallo, persze selymet, fali kepeket, kabatot, salat es ekszereket itt is lehetett kapni. Miutan Tom rajott, ez nem egy shoppingolos csoport annak ellenere sem, hogy a busz tele van koreai kollegakkal, akik koztudottan imadnak vasarolni. Nagyjabol 20 ora utan mar az ovarosban voltunk, Hanoiban. Hangulatos kis este volt, ujra tele volt a varos, a hideg ido ellenere is. 

4. Csutortok: amellett, hogy egy vidam napra ebredtunk, unneplesre van okunk boven, sajnos eleredt az eso. Orom az uromben, hogy csak kicsit. Ugy dontottunk, ma vegre megnezzuk Ho Chi Mihnt a Mauzoleumban. Erdeklodoknek: kedden, szerdan, csutortokon lehet megtekinteni reggel 8 es 11 ora kozott. Harmadszorra sikerult bejutnunk. A procedura a kovetkezo: ha van idopontod, kulon bejaraton, ha nincs, akkor a tobbiekkel egyutt atmesz egy biztonsagi kapun (mint a reptereken), kapsz egy piros taskat, amibe beleteszed a fenykepezodet (nagyobb hatizsakot sem erdemes vinni, vagy ha megis, kotelezo leadnod), majd a kovetkezo ablaknal leadod, kapsz egy szamot, amivel a kirandulas vegen visszavalthatod a kijaratnal. Kettes sorokban, erre kulon felhivjak a figyelmet elvonulsz egy csoporttal katonak kisereteben a mauzoleum bejarataig, az epuletet csak kivulrol fotozhatod, aztan odabennt katonak gyurujeben egy piros szonyegen vegiggyalogolsz ket lepcsosort, majd megerkezel egy sotet terembe, aminek a kozepen egy uvegdobozhoz hasonloban talalhato Ho Chi Mihn maga, negy katona gyurujeben. Egyes sorba fejlodve koruljarod, majd kovetkezik a kijarat. Termeszetesen az alkalomhoz es helyhez illo ruhazatban kell megjelenned, short, rovidujju, ujjatlan, pant nelkuli top, papucs nem megengedett. A belepes dijtalan. Hatalmas sorok kigyoznak a fennt emlitett napokon, rengetegen kivancsiak a melyen tisztelt Ho Chi Mihnre. Ezutan megneztuk a hazat, a mauzoleum mogott talalhato epuletben, a belepo 40.000 VND per fo. Itt talalhatok az autoi, szemelyes hasznalati targyai, a szobaja, dolgozo szobaja, persze szigoru katonai orizetben. Figyelemremelto mennyire egyszeru, puritan korulmenyek kozott elt, nem kedvelte a fenyuzest, felesleges pompat. Nagyon orultunk, hogy vegre sikerult mindezt megtekintenunk.

A kevesbe baratsagos idore valo tekintettel a mai napra nem tervezunk mast, csak rovidebb setakat, egy vacsorat. A szallasunkon a legkondicionalo berendezessel "futunk", egy olyan hotelben lakunk, ami valoszinuleg egy csalad tulajdona, mert a szalloda osszes dolgozoja is itt lakik, az elso emeleten. A kozelgo unnepre valo tekintettel, az ugynevezett Tet, amit leginkabb a Halaadashoz lehet hasonlitani, s leginkabb arrol szol, hogy a csaladok osszegyulnek, jokat esznek es kozosen koszontik az uj evet, februar 7-en. 

Ami biztos, hogy meg legalabb 6 napig itt leszunk, megnezunk, lefotozunk, megkostolunk mindent, ami szembejon. Ahogy eddig is. 

Azsia csodalatos. Legalabbis amit eddig lattunk belole. Annak ellenere, hogy Kambodzsa alapvetoen vegyes, bennem szemely szerint leginkabb szomoru erzeseket keltett, megis azt mondom, semmi penzert nem hagytuk volna ki az Angkort, (Siem Reapben), sem a Gyilkos Mezoket (Killing Fields), sem pedig a Nepirtasi Muzeumot (S21 Genocide Museum). Joval kozelebb hozta azokat a borzalmakat, amikkel az itt eloknek szembesulniuk kellett, hogy tulajdonkeppen minden itt elo csaladot erintett a nepirtas, es a bizalmatlansaguk, kevesbe meleg vendegszeretetuk talan ebbol adodik. Vannak, akiknek nagyon pozitiv tapasztalataik vannak a fovarossal kapcsolatban, mi nem kozejuk tartozunk. Az egesz varos hangulata szamomra osszessegeben szomoru volt. Persze, latszolag vidaman tornaztak az idos nenik es bacsik egy onjelolt fitness oktato esti, a foteren tartott edzesen, vasarnap este osszegyultek es vacsoraztak a parkokban, megsem ereztunk felszabadultsagot, konnyedseget a levegoben. Minden olyan volt, mintha csak ugy tunne, hogy minden rendben ebben az orszagban. A feliratok (Say No To Corruption! - Mondj nemet a korrupciora!, Say No To Drugs! - Mondj nemet a kabitoszerre! Everybody is equal. - Mindenki egyenlo.) akar pozitiv jelentest is hordozhatnanak, megis inkabb ugy tunt, egy diszlet reszletei. A legnagyobb meglepetest az okozta, mikor rajottunk, a harom orszag kozul Kambodzsa fovarosa volt a legdragabb kirandulasunk, illetve, hogy a fejenkent 35$-ert kivaltott kambodzsai vizumunkkal, alig tartozkodtunk egy hetet az orszagban. A magam reszerol, hiaba allt minden sarkon ket felfegyverzett katona, nem ereztem biztonsagban magam a fovarosban, de lehet hogy eppen pont ezert. Siem Reap mas, a helyiek felismertek, az Angkor Wat vonzza az embereket, igy erre az erdeklodesre tudnak epiteni. Lenyegesen baratsagosabbak, kommunikativabbak voltak, mint a fovarosban, a szallashelyunkon pedig kivalo szervizben reszesultunk, mind a recepcio, mind a felszolgalo szemelyzet reszerol. Kedvesek, oszintek, baratsagosak, segitokeszek, jol beszelnek angolul. Utobbi sokban megkonnyiti a dolgunkat, mert az utazas alatt talalkoztunk elrettento peldakkal, felreertesekkel, amik mind mind abbol adodtak, hogy az illeto (recepcios, sofor, tuk tuk sofor) nem tudott angolul. A varos maga sokkal tisztabb, az utcan kaphato etelek, gyumolcslevek hivogatobbak, mint a fovarosban. A fovarosban szerzett negativabb elmenyek hatasara nem latogattuk meg peldaul a strandokat, partokat, Sinahoukville pedig szinten kedvelt celpontja az utazoknak. Ennek ellenere senkinek nem mondanank, hogy ne latogassa meg ezt az orszagot. Minden, meg  kevesbe pozitivabb tapasztalatok is elmenyekke alakulnak, es sokat tanulhatunk beloluk. 

Legyunk oszintek. Kisse kontroll manias vagyok. Nagyon szeretem, ha a dolgok ugy alakulnak, ahogyan eltervezem, nem orulok a varatlan, tolem fuggetlen esemenyeknek amelyek aztan teljesen masfele terelik oket, es nem talalnak vissza az altalam kialakitott mederbe. Ezt a medernek nevezett kis valamit ugy mostak el az azsiai tortenesek, mint... nem elek termeszeti katasztrofakra utalo hasonlatokkal, foleg, mert tegnapelott kaptam egy akkor pofont a hullamoktol, hogy szo szerint a homokba haraptam... lehet, hogy ezegyszer a fu kellemesebb lett volna... szoval, tudjatok. Azsia mindent felborit. Rendben, vasarolhatsz te egy buszjegyet, a busz ugysem akkor fog elindulni, amikor te gondolod. Lehet hogy haromnegyed oraval kesobb, lehet, hogy negyed oraval elobb. Csatlakozas? Majd masnap! Soha, semmi nem ugy alakul, ahogyan vartad, vagy elkepzelted. Mindennel van sokkal jobb, es amikor azt hiszed rosszabb aligha, az adott varos "gondol egyet, a szemedbe nevet es pofonvag". Amikor Thaifoldre erkeztunk, buszrol le, buszrol fel, kambodzsai, thai hatar, kerdoiv kitoltese (ki vagy, miert jossz, honnan jossz, hol fogsz lakni, ki lesz a vendeglatod, mi az otthoni lakcimed, meddig maradsz az orszagban, hova mesz utana... ugye dolgozni nem akarsz itt?!), minibuszba zsufolodas, razkodas Bangkokig, dugo dugo hatan, egy taxisofor akinek fogalma sem volt hova megy (nem egyedi eset, Thaifoldon elofordul), gondoltam, hogy ez nem lesz egy sima terep. Nem is volt az. A varazslatos orulet kifejezes talan helytallo, mert ebben az orszagban lattunk egy par varost, embert, olyan dolgokat amiket otthon, Europaban talan soha. Itt nem feltetlenul a ping pong showra gondolok, foleg, hogy az kimaradt. Itt rajottunk, hogy a tundermesek, amik mar tenyleg csak nyomokban maradtak fenn, a napi par dollart kereso tuk tuk soforokrol, arusokrol reg nem leteznek, talan sose voltak. Ez mind uzlet. Ennek ellenere helyesek, de nyomokban se hasonlitott peldaul a JJ Market arra, amit elkepzeltunk. Annak ellenere imadtuk a forgatagot. Hogy miert is irtam le mindezt? 

"Kis" bevezeto a kovetkezohoz, nehany tapasztalat, amit az eddigiek alapjan magunkenak tudhatunk, a teljesseg igenye nelkul:

1. Amin nem tudsz valtoztatni, azon ne idegeskedj feleslegesen (a mantram... viccet felreteve: a busz akkor indul, amikor a sofor gondolja, es addig visz, amig meg nem all... milyen egyszeru nem? Az is lehet, hogy egy palyaudvaron, ha fix jaratrol van szo, de ha a repteren szallsz fel, lehet hogy par kilometert gyalogolni kell, vagy, ahogy a sofor mondja, hivj taxit!)

2. Mindig legyen nalad keszpenz! Ez kulonosen igaz azokra, akik nem tul jok a kodok memorizalasaban, illetve sokszor elofordul, hogy egyszeruen nem fogadjak el a kartyat.

3. A biztonsagi orok nem rendorok, meg ha az egyenruhajuk hasonlo is.

4. Torodj bele, hogy at fognak verni. Mivel altalaban a nagyobb boltok kivetelevel keves arun van feltuntetve, mennyibe kerul, egeszen biztos lehetsz, hogy turistakent tobbet fogsz fizetni, legyen akar csak par cent, dollar. Tuk tuk, taxi szinten ugyanez a kategoria.

5. Let it go. Barmifele rossz elmeny er, engedd el es ne hagyd hogy ranyomja a belyeget a kovetkezo utazasodra. Az elet tobb teruletere is igaz lehet.

6. Hasmenes, laz, megfazas, majdnem garantalt. Ha meguszod, szerencse, ha nem, kezet foghatsz sok sok mas turistaval. Altalaban imadjak a legkondit, a belso tereket atlag 15 fokra lehutik, nem art, ha mindig van keznel pulover. Vicces, ha kinnt 35 fok van, de kesobb halas leszel erte.

7. A Kambodzsaban (es valojaban mindenhol) kaphato Tigrizs Balzsam borzaszto szagu, de hatasos megfazas ellen.

8. Rengetegen gyujtik a muanyag dobozokat, vagy femeket, szoval igazan jot tehetsz, ha ezt odaadod az illetonek, akiket a hatalmas zsakokrol ismerhetsz fel, hozzateszem, otthon is.

9. Ne itelkezz: girlfriend feeling, gogo barok, kupik, ladyboyok, nyilvanos full, orr tisztitas, padlora orrfujas zsebkendo nelkul a szomszedos asztalnal, bofoges, szipogas, kozteruleteken valo kisebb, nagyobb dolog elvegzese, olyan dolgok elfogyasztasa, amiket te akkor sem ennel meg ha kinoznanak, kozlekedesi szabalytalansagok, sorolhatnam. Egy idegen orszagban vagy, azert jottel, hogy megismerd, nem hogy megvaltoztasd a kulturajukat, szokasaikat!

10. A vietnamiak kozlekedesi stilusat nekem talaltak ki, a kaoszban lakozik a rend jelszoval.

11. Minden rosszban van valami jo: soha nem volt olyan napunk, amikor nem nevettunk valamin, amikor nem tortent valami, ami megmosolyogtatott.

12. Tiszteld a hagyomanyokat, szokasokat: peldaul vedd le a cipot, ha valakinek az otthonaban szallsz meg (homestay-ek), vagy ha latod hogy egyes uzletekben az eladok is a bolt elott hagyjak a sajatjukat. A templomokba mindig illo oltozetben menj be, ha megsem, ne tiltakozz, vedd fel, amit adnak, akar nagy, akar kicsi...

13. Tanulj meg par szot az adott orszag nyelven.

14. A tomegkozlekedes izgalmas, az alvo busz nem igazan alvasra valo, a csomagjaidat pedig eberebben orizd, mind barmikor, Hueban meg a labamhoz kotottem a taskat, ez eleg jonak bizonyult.

15. Ha nem is vagy elegedett valamivel, mosolyogva mindent konnyebben el tudsz rendezni. Jo pelda erre amikor nem volt melegviz a szobankban Bangkokban, es sokadik nekifutasra sikerult csak cserelnunk. Mosolyogva, kezzel labbal mutogatva (itt is voltak nehezsegek, mert a szemelyzet nem igazan beszelt angolul), de a vegen mindenki elegedett volt. Mi azert, mert vegre tudtunk zuhanyozni, ok meg azert, mert vegre hagytam oket tevet nezni.

16. A tiszta ivoviz ajandek. Sokkal elokelobb helyet foglal el a listan.

17. Enni jo. Szinten.

18. Minden nap er valamilyen meglepetes, minden nap latsz valamit, amit addig soha.

19. Ne legy naiv! Mashogy is irhattam volna, szeljegyzet magamnak.

20. A csipos szosz mindenre gyogyir, de leginkabb - sok minden megelozheto vele! 

Folytatas (lehet hogy) kovetkezik.

Az elmult kozel 10 napban strandoltunk, moziba mentunk, bowlingoztunk, megneztuk az oceanografiai muzeumot, a varosi piacot, az ejszakai piacot, reszben egy tradicionalis vietnami tanceloadast, de legfokepp, ettunk.

Nha Trang egy kivalo helyszine a sokak altal kedvelt vizparti nyaralasnak, tulajdonkeppen a varos teljes egeszeben errol szol, itt talalhato a Vinpearl, az orszag legnagyobb szorakoztato parkja, rengeteg szalloda, etterem, bar kinal feltoltodest az idelatogatoknak. A klasszikus etteremben - szoval, ertelemben - vett streetfoodert kicsit tobbet kell gyalogolni, a kevesbe frekventalt varosreszek fele, amiben setalva ugy erezzuk, mintha egy teljesen mas varosban volnank. A piac, mint eddig barhol Vietnamban oriasi elmeny, zajos forgatag, tulajdonkeppen a szenen at, az oriasi plussallatokig minden beszerezheto, motoron minden szallithato a serteslabaktol kezdve az ablakuvegig. Szeretunk a piacon setalni. Nem a vasarlas elmenye miatt, sokkal inkabb, mert igy igazan kozelrol latunk mindent es mindenkit. Rendkivul pezsgo, mozgalmas vilag ez, az emberek egyutt esznek, isznak, stressznek, rohanasnak nyoma sincs.

Mivel az idojaras nem volt tul kegyes hozzank januar utolso hetenek elejen, igy foleg belteri programokkal szorakoztattuk magunkat, elmentunk moziba, es bowlingozni. A bowling palya kulonos hierarchiajanak megismerese nem egyszeru, de rajottem, a helyiek nagyreszt a kozepso palyakon jatszottak, mi a 9-est kaptuk a 10-bol, ami folyamatosan leallt, aztan egyszer visszavonhatatlanul megalltak a golyok es a babuk, olyannyira hogy a masodik kort be se tudtuk fejezni. Ket colaval, szivoszallal, remek kolcson cipoben jatszottunk, Nagy Lebowski(k) modjara, masnapra pedig olyan izomlazunk lett, amit en szemely szerint a legutolso iskolakor futasom ota nem ereztem, mert meg az elso bikram yoga oram utan se fajt a hatso felem ennyire. Elobbi pedig nem tegnap volt, elarulhatom. A moziban megtekintett filmek atlaga egy gyenge 6-os a 10-bol, de a hangulat remek volt, a popcorn csak nyomokban edes, a szaritott, bezacskozott marhahus pedig, amit a csaladi kiszereleshez kaptunk "veletlenul" ott maradt. 

De mit is ettunk? Minden Vietnamba latogato szamara jo allomas lehet a Ganesh, ami mar elso hallasra sem hangzik vietnaminak, nem is az. Indiai. De a legeslegjobb, amit eddigi eletunkben kostoltunk. Erdemes megkostolni a thalit, ami egy tobb fogasbol allo tanyer  (hal, barany, vagy csirke a fo alkotoelem, de letezik vegetarianus opcio is), a vajas, fokhagymas naan kenyeret, es az egyik vegetarianus fogasuk is kihagyhatatlan (bab, lencse, kulonbozo fuszerekkel, enyhen csipos, paradicsomos, fokhagymas martasban, safranyos rizzsel). Jo hir: 6 varosban van ettermuk, tobbek kozott Mui Neben, Ho Chi Minh Cityben is. A Good Morning Vietnam elnevezesu olasz etterem ezuttal sem okozott csalodast, a tesztaeteleik is finomak, akarcsak a pizzajuk. Igen, Mui Neben is van egy ettermuk. Elso este egy orosz tulajdonu burgerezoben ettunk egy finom vacsorat, a Pita nevu hely mellett talalhato, utobbi kivalo, ha a strandrol a szallodaba menet be akarsz kapni valami aprosagot, plusz pont, hogy van egy gratisz desszertjuk, ami tulajdonkeppen egy kokuszos, csokolades, leginkabb a kokusztekercsre hasonlito edesseg, csokiszosszal. A Golden Sand Hotel mellett talalhato ettermek, bufek kozul egy kedves idos hazaspar pho leveset kostoltuk, akik kozvetlenul a szalloda melle toljak ki mindennap a kis kocsijukat, rajta a gozolgo levessel, friss zoldsegekkel. Ketsegkivul a Galangal nevu etterem az egyik legjobb valasztas, ha helyi finomsagokat akarsz megkostolni. Van egy ugynevezett street food es egy a la carte menujuk is, este 6-7 ora korul mar nehez szabad asztalt talalni. Az utolso nap kagylot ettem, grillezve, fokhagymaval, snidlinggel, piritott mogyoroval, zsenialis volt, es oszinten sajnaltam egy pillanatra, hogy nem probaltam ki ezt a fogast sokkal elobb. A street food kartyarol szemely szerint a Bo Ne nevu etelt ajanlom, ez grillezett marhahus, tojassal, hagymaval, tuzforron erkezik egy vizilovat mintazo tanyerban ropogos, friss baguettel. Kornel megkostolta a Banh Mi-t, a pho levest, a nyari tekercset, az ugynevezett Bun Cha-t, amit mar Saigonban is ettunk, ez egy langyos tesztaetel, marhahussal, salataval, hagymaval es mogyoroval. Egyszerre edes es savanyu izu. Saigonban egy olloval tavaszi tekercset daraboltak ra, itt ez elmaradt. Nincs hianyerzetunk, bar Hanoiba erve megallapitottuk, valoszinuleg ezt a 10 napot is vegigesszuk majd, igy mar tavolinak tunik a kis kambodzsai betegsegem, es a minimalis sulycsokkenes.

Az oceanografiai muzeum megtekinteset csak ajanlani tudjuk, bar hozzateszem a maga nemeben rendkivul bizarr. Megerkezesunkkor egy ferfi utcai ruhaban, egy uszoszemuvegben tisztitotta az akvariumkent funkcionalo teknosokkel, oriasi halakkal es kis meretu capakkal teli medencet, papuccsal a laban. A formaldehidben eltett halak, kigyok latvanya sem megszokott. Nem is beszelve a belsosegekrol. A rengeteg erdekes hal mellett megtekintheto egy balna csontvaz is, amit a helyiek talaltak, es vegul kiallitottak a varosban. Osszesen ket dollart fizettunk a belepoert, a varosbol erdemes taxival menni, az elso latogatas alkalmaval, de visszafele mar gyalog mentunk, mert tulajdonkeppen egy jo kis seta, es csak egyenesen kell haladni a part menten. Talan en sem tevednek el?! Csak ne tortenjen kozben semmi erdekes.

Ma fel 5-kor keltunk. A gyors checkout utan taxiba ultunk, korulbelul fel, haromnegyed oras utazas utan megerkeztunk a repterre, aztan a kedves taxis neni meg legombolt rolunk 20.000 vietnami dongot, mondvan, a repterre belepokartyat kell kivaltania, termeszetesen senki nem ellenorizte, hogy mikent jutottunk be. A repter, leginkabb egy bevasarlokozpontra hasonlitott a nyolcvanas evek vegebol, az uzletek nagy resze zarva, par masodpercnyi aramszunet, egy hisztis gyerek, meg par tolakodo jutott nekunk reggelre, igy nem is csoda, hogy mindketten elaludtunk a gepen. Hanoiba erkezve dobbenten tapasztaltuk, hogy itt HIDEG VAN! Persze, jol el vagyunk kenyeztetve, par nap esot leszamitva nem volt tul sok dolgunk a tellel. Na de itt... telnek meg mindig nem neveznem, annak ellenere, hogy a helyi emberek teli kabatban, egyesek bundaban, kesztyzuben jarnak, kelnek. Hogy ne maradjunk atveres nelkul ma sem, felszalltunk egy buszra, ami nem a megbeszelt helyen tett le minket. Nem jottunk tulsagosan zavarba, atverve sem erzem annyira magunkat mar, valahogy ehhez hozzaszokik az ember. Hiszen meg egy buszjegyet sem lattunk soha, kiveve ha utazasi irodan keresztul foglalunk.

Meg 10 nap Hanoi, aztan irany Parizs, par ora varakozas, egy Caesar salata a repteren, es folytatodik a kaland. Csak mashol, tuk tukok nelkul. 

Szoval Mui Ne... a napjaink a buvos negyes jegyeben telnek, part - a nagybetus PART, ahol meg Dicaprio is orommel lazulgatott volna, ha nem epp Thaifoldon jatszodik a film, BBQ - HILL SMOKERIA - remek burgerek, a pulled porkra csak izben emlekezteto, nevezzuk igy vietnami pulled pork, hazi sultkrumpli, jalapeno majonez, koktelok, a kicsiknek 7Up. Ebedre es/vagy vacsorara tokeletes hely, homokos talajjal, tavol a parttol, laza hangulat, kedves szemelyzet, rengeteg konyv, ping pong asztal, alkalmankent Johnny Cash szol. Papucs - lassan hozzaszokunk, hogy kenyelmes allando viselet, akar epitkezesen valo munkahoz is, bar azt meg nem probaltuk ki. Kagylok - picivel nehezebb a taska, mert bizony akadnak itthagyhatatlan darabok, gyonyoruek, oriasiak, a masodik nap kornyeken jottem ra, hogy tulajdonkeppen egy neni altal kiszort darabok kozul valogattam eddig foleg, es nagyon orultem, hogy milyen sokat vet partra a viz, aztan rajottunk, valaki nagyon koran kelt es sokat szorgoskodott, mig en ezeket del korul kihalasztam a nagy kupacokbol. 

Az elso ket esten mexikoit vacsoraztunk, egy helyes El Latino nevu helyen, amit erdemes kiprobalni, kellemes, vidam hangulatu hely, az etelek jok, de semmi tobb. Valojaban Mui Ne azon resze ahol mi lakunk, egy laza, fiatalos szorfparadicsom, tele olyan arcokkal, akikkel leforgathatnak a Dogtown Urai masodik reszet, ami persze lehetetlen, mivel egy igaz tortenetrol van szo, es szegeny Mr. Adams se lenne mar rajta a stablistan. Es ok szorfosok, leginkabb, bar egy ket gordeszkast is lattunk. A homokduneket emlitik kulonleges latvanyossagnak a varostol nem messze, nem latogattuk meg oket, sot, bevalljuk toredelmesen, strandoltunk, es ettunk, es nem igazan kerult elo fenykepezogep sem, mert csak egyszeruen orultunk annak, hogy ezen a csodalatos helyen vagyunk. Vagyunk. Most. Es nem tervezzuk a kovetkezo lepest, hanem elvezzuk, hogy egy helyben "ulunk", es igazabol semmi nem tortenik, kozben megis mindig tortenik valami. 

Penteken hagytuk el Mui Net, 6 ora mulva mar Nha Trangban voltunk, amit leginkabb a buvarkodni vagyok keresnek fel, de rengeteg csalad is nyaral itt, a hatizsakos fiatalokon kivul. A sleeping bus mindig egy kulonleges elmeny. A negyedik ora utan mar kezdett kicsit kenyelmetlenne valni, el sem tudom kepzelni milyen egy 3 napos ut. Mondjuk, minimum annyi lenne innen Hanoi. Miutan leszalltunk es rajottunk, a hatalmas partot nem szegelyezik resortok, szabadon jarhatsz, kelhetsz a homokban, oriasiak a hullamok, es a varos is eleg pezsgo, ugy dontottunk, ez rossz nem lehet, de nem artana megtalalnunk a hotelunkat sem. A mienk a Golden Sand. Minden mast megtalaltunk: Golden Beach, Golden Rain, de a mienk valahogy kiesett a latokorunkbol. Miutan sikerult bejutnunk a muanyag szekekkel, asztalokkal, helyi bufekkel telitett kis utcaba, mar a hotel sem tunt olyan eldugottnak. Vegig ott volt az orrunk elott. Szuper kis hotel, a parttol par lepesre, kenyelmes szoba, ablak (!!), a furdoszobat eleg erdekesen oldottak meg, mert tulajdonkeppen egy ablak van a falon, ami elott bar van fuggony, ha a villany eg a furdoszobaban, minden mozdulat tisztan kiveheto. A negyedik emeleten lakunk, es a lift is mukodik. Azt mar Mui Neben eszrevettuk, hogy a nyaralovarosok kedvelt celpontjai az orosz turistaknak, de itt mintha mindez megsokszorozodna, mert gyakorlatilag minden oroszul van felirva a tablakra, es elobb szolnak hozzank oroszul, mint angolul. Egy matrjoskaval a labfejemen ez nem kinos.

A szombati nap strandolassal telt, a parti arusok oriasi figurak, volt egy idosebb no, aki mangot, banant es ananaszt arult, mindezt enekelve, kiabalva, majd mikor mondtuk, koszonjuk, nem kerunk, kaptunk egyet egyet a hatsonkra. Majd a neni nevetve tovabballt. Hogy ne mindig az unalmas "no thank you" valaszt adjam, neha bedobok egy... "en nagyon szeretnek, csak hat, a baratom nem engedi, o a fonok...", ezen altalaban mindig jokat nevetunk, mint azon, hogy a "masssssszaaa? (masszazs?)" kerdeseket rendszeresen a Kornelhoz iranyitom, akinek aztan "meg kell kuzdenie" a masszornok hadaval, en meg jokat nevetek magamban, de most az egyik arus, aki kepeket probalt nekunk eladni mindezt eleg komolyan vette, mert kioktatott minket, hogy ez nem igy mukodik, a ferfi soha nem fonok, mert "az elso a gyermek, aztan a no, aztan az edesanya, es csak utana jon a ferfi"... zene fuleimnek, a mellettunk fekvo ausztral paros noi tagja elismeroen bologatott, ok vettek is ket kepet. Meg azelott. Dehat zsenialis szalloige lett ebbol a mondatbol. Szoval erdekes emberek, helyzetek mindenhol vannak, szerencsere mar a masodik napon jutott beloluk boven. A napot aztan a Ganesh nevu indiai etteremben zartuk, ahol valoszinuleg eletunk eddigi legjobb indiai vacsorajat fogyasztottuk el, onmagamtol meroben eltero modon egy vegetarianus fogast valasztottam, Kornel evett egy egesz thalit, ami nem kis teljesitmeny, naan kenyerrel, rizzsel, ketfele curryvel, csirke tikka masalaval. Fantasztikus volt. Annyira intenziv es sokfele izu volt a vacsorank, annyi szin volt benne, hogy meltan helyet kapott a top 10-ben. Biztosan visszaterunk meg.

Ma vasarnap van. Hideg napra ebredtunk. Szel, oriasi hullamok, amik mar epp a parton levo lepcsoket verdesik, a palmafak hihetetlen szogben meghajlottak a szelben, a helyiek teli kabatban (es papucsban, mezitlab), a turistak meg a piacokon, boltokban mulatjak az idot. Soha jobb idojarast egy mozihoz! Megneztuk az Erdo c. horrorfilmet, ket popcorn, jeges cola es a csaladi csomaghoz jaro szaritott marhahus, meg egy par lelkes ember tarsasagaban, akik hasonlokepp feltek, mint mi, a meglehetosen kicsi, nem 15 fokra hutott, baratsagos moziteremben. A film amugy egyszer nezheto kategoria. Mivel ma nem tudtunk strandolni, csak setaltunk es kicsit felfedeztuk a varost, boven van latnivalo, igy a borusabb napokon sem unatkozunk majd. Az estet megint a Ganeshban zartuk, elotte kimentunk a partra, oriasi vihar van keszuloben. Meglatjuk, mit hoz a reggel.

Hetfo reggel negyed 7-kor indult az alvos buszunk Mui Nebe. Sleeping Bus = harom sorban egymas felett, agyszeru ulesekkel teli busz, ajandek viz, frissito kendo, egy megallo, szuper gyors csomag kihalaszas a csomagtartobol, minusz 1 pulover. Diohejban. Az utazas maga egyaltalan nem tunt hosszunak, aludhatsz, ulhetsz, gyonyorkodhetsz a tajban, vagy bosszankodhatsz, ha valaki horkol. Mindezt cipo nelkul, amit gondosan bezacskoztatnak veled, mielott felszallsz. Mikor megerkeztunk a varosba, az elso amit meglattam a hatalmas kekseg volt elottunk, meg a kite surf iskolak. Phan Thiet varoshoz kozelinek irjak ezt a szorf paradicsomnak nevezett kis helyet, de oszinten szolva, az itt eltoltott ket nap utan, meg ket napra foglaltunk szallast magunknak ahelyett, hogy tovabb mennenk. Nincs miert elmenni innen. A hegyen lakunk, 200 meterre a strandtol, szuper bufek, ettermek talalhatok a kozelben, a part maga pedig egy csoda. Oriasiak a hullamok, gyonyoruek a kagylok, kavicsok (ezekre iranyulo maniamat szerintem meg nem emlitettem), sut a nap, de fuj a szel is. Az uveges Saigon pedig olcsobb a kozelunkben levo boltban, mint eddig barhol mashol - na persze, ez nem egy altalanos szempont. A Muine Hills Budget Hotelben lakunk (batran ajanljuk mindenkinek), egy kedves holland fiu es lany, illetve vietnami kollegaik viszik a helyet. A part tiszta, homokos (emlitettem mar az oriasi hullamokat?), a bejutassal erdemes vigyazni: a partot mindenhol ugynevezett resortok szegelyezik, amelyeknek megvan a sajat strandjuk. Egy kozeli boardshopban dolgozo lanytol ket tanacsot kaptunk:

a, Tegyunk ugy, mintha ott laknank, es egyszeruen setaljunk be. Ezt megtettuk kerdes nelkul az elso napon, a barban "lebuktunk", mikor elkertek a szobaszamunkat, majd mikor kozoltuk, nem itt lakunk, mondtak, hogy rendben, fizessunk keszpenzzel, de ha furdeni szeretnenk 180.000 VND fejenkent a buli ara. Pechukre aznap mar ketszer pancsoltunk, igy kifizettuk az italt, majd hazaindultunk.

b, Menjunk be egy adott resortnal, ahol senki nem fog rankszolni. Ez a kovetkezokepp nezett ki: a Unique Resortnal leparkolt egy helyes kitesurfos paros a robogojukkal, mi kovettuk oket, kilyukadtunk egy iskolanal, a parton senki nem szolt rank semmiert, es oriasiakat nevettunk mikozben sodortak minket a hullamok. A kagylogyujtemeny mar egy komplett Angkor Wat terkepet elfoglal, azon szaritom oket ugyanis. 

... kitalaltuk, hogy megtanulunk kitesurfeolni... igy kell irni, remelem, kerdezem mindezt egy amator lelkesedesevel. Ha nem, elnezest a profiktol. Mivel egyelore elvezzuk a hullamokat, de egy tanfolyamra itt most nincs eleg ido, plusz felszerelesunk, ez europai feladat marad, mig legkozelebb visszaterunk ide. 

Egyelore pirosra barnulva (sulve) probaljuk "kipihenni" a mai napot, a kiados vacsorat, a holnapi nap hasonlokepp fog telni. Es az azt koveto is. Ez a hely most az, ahonnan nem lenne jo ket nap utan elmenni. 

Szoval, a The Sihn Tourist... aznap harom busz indult a Mekong Delta kirandulasra, nem tudom miert, mi egy javareszt koreaiakbol allo csoportba kerultunk, az idegenvezetonk (ismeros lehet, leginkabb Pattogi karakterehez hasonlit a Szomszedokbol) akkora rutinra tett szert az evek soran, hogy ket csoportot is kepes volt koordinalni egy hajos turan. Szoval, ket hajo, egy idegenvezeto, kb. 60 ember. Mikor leszalltunk a buszrol, es beszalltunk a hajoba, mi a 4-es szamu csoportba kerultunk, a masik az 5-os volt, az idegenvezetonk beuzemelte a mikrofonjat, megfelelo kihangositas mellett ugyan mar arra nem lett volna szukseg, hogy emelt hangon beszeljen, de biztos ami biztos vegigkiabalta a ropke 4 es fel oras utat. Az elso allomason megneztuk, hogy keszul a rizspapir, kulonbozo izesitesben, majd jo turistak modjara ket csomaggal vasaroltunk is belole. Ezutan ebedelni mentunk, 6 fos asztaloknal helyeztek el minket, mi negy, negyven koruli koreai ferfival ebedeltunk egyutt, tobbek kozott egy egeszben sult elefantful halat (tenyleg ez a neve), nyari tekercset, tavaszi tekercset, sult marha es serteshust, rizzsel, illetve zoldseglevest, garnelaval. Ezen a ponton jegyzem meg: semmi bajom nem lett tole, tehat az "allergiamat" ezentul targytalannak tekintem. Gyorsan le is kopogom. Mivel ez benne volt a tura araban mindenki ugyanazt ebedelte, a mi asztaltarsasagunk egyik tagja pedig tulajdonkeppen minden maradekot eltuntetett. A mellettem ulo ur kedvesen megkinalt minket egy erospaprika pasztaval, ami hogy hogy nem elokerult a hatizsakjukbol, es oszinten csodalkoztak, hogy minden kulonosebb problema nelkul meg tudjuk enni a vele izesitett rizst. A melle kinalt sarsi izesitesu uditorol azt hiszem a Hue - i cikkben irtam, itt ujra talalkoztam vele, szoros baratsagba nem kerultunk. Az ebednek aztan egy katonas "let's go" vetett veget, es mindenki visszaszallt a hajoba, kiveve azon rebellis egyedeket, akik elmentek a mosdoba, ok hangos kiabalassal kiserve kesve szalltak csak be. Tovabbmentunk a mehek szigetere, ahol tovabbra is minden a kokuszrol szolt, de itt mezet is kostolhattunk teaval. Ezutan kis csonakokba szalltunk, negyesevel. Szerencsere vagy szerencsetlensegunkre mogenk az igen testes, am remek humorral megaldott koreai kollega es parja kerultek, igy a csonak ingatag volt, gyakran ossze is utkoztunk a mellettunk haladoval, ami annak volt koszonheto, hogy az azt evezo holgy se volt a helyzet magaslatan. Miutan kiszalltunk, a "tip, tip" itt is elmaradt. Ezutan gyumolcs uzsonna kovetkezett (nalam nem talalt), kis zenes musor a helyi Stevie Wonderral, es az ot kiegeszito ket enekesnovel, tapsolas, kigyo a ketrecben, aztan indulas tovabb, katonasan, egyszerre. Es itt jott az en szemelyes tragediam... a lovaskocsi. Lestrapalt lovak szallitottak 6 embert egyszerre egy rozoga kocsin. A legkevesbe sem volt elvezetes. Miutan kiszalltunk lattam, hogy esznek, isznak a lovak a nagy munka utan, az arnyekban. Ez sem segitett sokat a lelkiismeretemen. Egyebkent ellenzem a ponilovas jatekot a Praterban, a fiakereket pedig betiltanam a belvarosban. Most meg felszalltam hatodikkent egy ilyen kocsiba... oszinten? Rosszul ereztem magam. Ezutan elmentunk egy helyre, ahol a kokusztejbol edesseget keszitettek kulonfele izesitesben. Itt mar kicsivel jobb lett a kedvem (... ugy tunik, nem vagyok tul bonyolult... vagy megis, mert most is eszembe jutnak a lovak... holott nem bantottak oket, ettek, ittak, arnyekban pihentek, es nem kilometereket mentek velunk, de megis...) Persze, mondhatnam, hogy csak megkostoltuk, nem, vettunk 3 zacskot. Az idegenvezeto kettonknek felajanlotta a kokuszbol keszult bor megkostolasat, ami engem szemely szerint a maga 23%-os alkoholtartalmaval nem eppen a borra emlekeztetett. 

Visszafele a sokat szidott legkondi inkabb imadotta valt, a buszon ugyanis nem vitte tulzasba a sofor, tehat kellemesen osszeaszalodva, a lemeno nap fenyeben visszaertunk Saigon belvarosaba. A Melong Deltan tett kirandulas mindkettonknek kellemes elmeny marad, Pattogival, a coconuttal, a szegekkel osszetakolt deszkakbol allo, kicsit foghijas hidon valo csoportos atkelessel (vegig a Takoma Hid jart a fejemben, persze, sejtem, az nem igy nezett ki), rizspapirral, koreaiakkal, a csonakazassal egyutt. 

Gyors felfrissules utan elmentunk a My Banh My nevu helyre vacsorazni... a French Bahn My volt a kedvencem, a borsos szoszrol almodtam utana kis tulzassal. Reggel 7-tol este 10-ig vannak nyitva. Minden napszakban tudnek egyet enni. Egyebkent volt tobbek kozott koreai is, kimchivel. Ezutan egy kis esti piacozas, seta kovetkezett a saigoni ejszakaban, ami megunhatatlan. Ha egy nap utan szinte bezuhanunk az agyba, akkor tudjuk, az egy jo nap volt. Mar magara a szombat esti zuhanasra sem emlekszem.

Hol is hagytuk abba? Nos, a Bangkokba valo visszateres utan komoly dilemmaba estunk, mert azt a kirandulast hosszabbra terveztuk, ket napnal mindenkepp. Nem ostorozom tovabb se magamat (magunkat vegkepp), se a piszkos, szemetes Pattayat, igy most nem kezdek bele a "de ilyen mocskos partot meg sose lattunk" kezdetu mesebe, aminek jo vege sose lesz, igy inkabb lezarom ezt a sztorit es a dilemmankat vazolom fel. Maradjunk Bangkokban? Menjunk vissza delre, Phuketre? Vagy (es itt jott az isteni szikra) foglaljunk ket jegyet Saigonba es terjunk vissza a pho leves hazajaba, Vietnamba? Ez itt Azsia... nem ugy mennek a dolgok, ahogyan az ember elkepzeli. A repulojegy foglalasnak haromszor futottunk neki, a bangkoki szallasunkat nem tudtuk meghosszabbitani, igy az utolso nap koltozkodnunk kellett, meg egy ejszakara, a repteri taxis le akart gombolni rolunk 600 THB-t a fuvarert, a repulo kesve indult... folytathatnam, de ne szaladjunk ennyire elore.

1. Visszaterunk Vietnamba: ezuttal az Air Asia legitarsasagot valasztottunk, akiknek a weboldala, tabletrol nem kezelheto gordulekenyen es egyszeruen, igy egyfajta turelem jatek, mig eljutsz odaig, hogy a nem tul olcso jegyek arat levonjak a szamladrol.

2. Miutan visszaertunk a hajokirandulasrol, ami tulajdonkeppen azt jelentette, hogy igenybe vettuk a vizi kozlekedest, es elmentunk megnezni a Wat Pho - t, ami kotelezo latvanyossag, az oriasi Buddhaval (a labat epp restauraltak), templomaival, epp egy japan uzletember temetesenek nyomait igyekeztek osszetakaritani, a viragokat, koszorurol leesett szirmokat, szalagokat... a szallodai szobank foglalasanak meghosszabbitasarol szott almaink hamar szertefoszlottak, mert a booking.com-on mar csak 1400 THB-ert kinaltak egy ejszakara szobat, igy taskaba be, par utcaval lejjebb ujra a MyBed nevu hotelben talaltuk magunkat, ahol mar jol ismernek minket, mi vagyunk a "meleg vizes kettes" a vizes nyolcas helyett. Masfel, ket orat toltottunk egy babzsakfotelbe sullyedve, mig kesz lett a szobank, amiben - voila - volt ablak, melegviz, igy tokeletesen elegedetten toltottuk a fel napot tevezessel, faradtsagra hivatkozva. Este elmentunk a Thailand Tourism Festivalra, a Lumphini Parkba, majd vacsoraztunk egy kozeli etteremben. Masnap reggel koran rendeltunk egy taxit, a sofor beprobalkozott a 600 THB-s fuvarral, de rutinos rokakent mondtuk, a recepcios 400-at mondott nekunk es nem tobbet. Kicsit feszult baratunkkal nagyjabol egy ora alatt kijutottunk a repterre, mikozben felvaltva ropogtatta az ujjait es a nyakat, tehat nem mondanam, hogy feszultsegmentes, jokedvu utazasaink kozott fogjuk szamontartani az utolso bangkoki taxizasunkat. A repteren aztan jott a Monopoly csata, egy brownie izu fagyival kiserve, a gep kesett, az utasok tolakodtak, a dolgozok kiakadtak, mikor feljutottunk a cabin crew kapkodva lezarta a csomagtartokat, gyors biztonsagi bemutato, aztan jott a felszallas, parfumos kocsi, uditok, szendvicsek, mersekelt sikert aratva az utasok koreben. Haromnegyed ora kesessel befutottunk egy meglehetosen razos leszallast kovetoen Saigonba. Kifizettunk 10 dollart egy kedves, mosolygos taxi kozvetitonek, aki bezsufolt minket egy mikrobuszba, mondvan... minden utas egy helyre megy. A saigoni forgalom persze bedugult, jott a jol ismert duda koncert, a motoron alvo gyerekek, ulo kutyak, telefonalo, sms-t irok latvanya, Ho Chi Minh oriasplakatok, a vietnami kalapok, es minden, amit nem lattunk lassan egy honapja. Nem tudok nem mosolyogni ezen a kozlekedesi stiluson, ha lehet igy nevezni. A sofor, miutan kiszalltunk egy diszkret "tip, tip?" kerdessel bucsuzott, de rossz napot valasztott, mert semmit nem kapott. A hotelunk az 1. keruletben, ahogy mi hivjuk "a tuti" kozepen talalhato, a hotelben lako szemelyzettel, ablak nelkul (na itt nem banjuk), par sarokra mindentol, ami nekunk kell. Jo erzes volt ujra visszaterni.

Meg penteken, a megerkezesunk napjan felkerestuk a The Sinh Touristot, hogy jegyeket foglaljunk masnapra, egy egy napos Mekong Delta turara. Siker. Szombat reggel indulunk.