Tegnap delutan lefoglaltuk a jegyeket Siem Reapbol Bangkokba, majd a reggeli utan fel 8-kor vartuk az uriembert, aki azt mondta felvesz minket. A fel 8-bol kis telefonos rasegitessel 7:50 lett, amit en kisse nehezmenyeztem, Kornel azt mondta, fogadjam el, ez nem Svajc. A tegnaphoz kepest jobban vagyok, de amikor felszalltunk a buszra es korulbelul 19 fok fogadott, elfogott a jeges remulet. Nem csak engem, de a valasz a kovetkezo volt: ha kikapcsolnak a legkondit most, a hatarig nem lehetne bekapcsolni ujra, mert elromlott, szoval mindenki pulcsiba burkolozva varja, hogy jojjon a kotelezo ut menti megallo.

Annak ellenere hogy nagy busszal jovunk, a soforrel egyutt alig vagyunk rajta 15-en, gyors jegy ellenorzes utan 8:10-kor, a 7:45-re irt masik jarattal egyutt elindultunk, nagyjabol ot perc mulva felcsendultek a varva vart kambodzsai dalok, a busz a kiralyi csalad fotoival, par plussallattal, es kek mintas, arany szegelyes fuggonnyel, egy a vezeto fole felakasztott bukosisakkal van diszitve, szerencsere a duda mukodik, tehat az ot percenkenti felebredes garantalt, mert azert itt is szeretik hasznalni.

Utravalokent a szallodatol kaptunk ket uveg vizet, ami nagyon figyelmes, tekintve hogy a buszpalyaudvaron semmit nem lehetett kapni. Eddig jol haladunk, allitolag 8 ora mulva Bangkokban leszunk, ami nem is rossz ido, mert addigra biztosan a fejunkbe vesodnek ezek a bajos dallamok, amiket leginkabb ahhoz lehetne hasonlitani, mint amikor egy kiados megfazas utan orrhangon enekel egy ovodas kiscsoport, de ezek valojaban felnott emberek. Megkockaztatom, kulonbozo emberek.

9:00-kor megalltunk egy toalett stopra, ami nem kerul majd fel a top Kambodzsaban szerzett elmenyek koze. Ketszer futottam neki, harmadszorra a szukseg nagyobb urra valt, mint gondoltam, igy bementem. Wc gyanant egy kis lyuk volt a kabinokban asva, volt a lyuk mellett egy slag, meg egy barna szinu kefe, ami valoszinuleg jobb napokat is latott mar, meg kisebb melyedesek a sarokban, hogy az allatok is tudjanak kozlekedni. A joga oran tanult poziciok felhasznalasaval sikerult is minden, majd kifele eszrevettem, hogy a ferfi wc az epuletek mogott van, a falnal, ott kisebb volt a sor. Korulottunk kutyak, tyukok, kakasok, egy iskolapad szeru uloalkalmatossagban ket - harom kisgyerek, akiknek egy ferfi magyaraz, alkoholos filccel egy tablara ir, ok meg masoljak. Kornel kozben felfedezte a piac kinalatat, az apro kigyokon at a gyumolcsokig, egeszben bepanirozott madarig volt minden (kar hogy reggeliztunk), a mellettem ulo alaposan be is vasarolt, ahogy latom, madarat nem vett.

A sofor lagyabb dallamokra kapcsolt, egy szombat reggeli utazashoz kivalo. Nagyon erdekes, mert Vietnamban es itt is, szombaton is jarnak a gyerekek iskolaba. Kambodzsaban tobb tabla is figyelmeztet peldaul nagyobb nevezetessegek kozeleben, hogy ne adjunk penzt vagy edesseget, ennivalot a gyerekeknek, mert az csak arra sarkallja oket, hogy tovabb keregessenek, mert az sokkal konnyebb, mint iskolaba jarni es tanulni. Ugy latszik a kormany tamogatja a tanulast, de sok helyen tenyleg iskolaskoru gyerekek, hetkoznap reggeltol estig arulnak szuvenireket, utikonyveket, aprobb dolgokat a hatukra erositett kosarbol, es ok valoszinuleg iskola helyett teszik mindezt. Tobb, az utcagyerekeket tamogato, segito szervezet mukodik, akik probaljak ravezetni oket, hogy tanuljanak, es ezaltal tobbre vigyek es boldoguljanak a felnott eletukben. Ilyen peldaul a Friends, erdemes utananezni es meglatogatni a fovarosban.

Haladunk tovabb, az ut menten regi Coca Colas es whiskeys uvegekben aruljak a benzint, tegnap a soforunk, Mr. A is egy whiskeys uvegbol "tankolt" fel a nagy angkori tura elott, ilyet a fovarosban lattunk eloszor. Azt mondtak, a hatarnal at kell szallni egy kisebb buszba, ami majd Bangkokig visz, mert nem mindenki utazik a vegallomasig ezzel a busszal. Rajtunk kivul csak negy turista ul a busz elejeben, a tobbiek majd a koztes falvakban, varosokban szallnak le. Szoval csaladias hangulatban telik az utazas, ha lehet ilyet mondani. A kovetkezo megalloban tortent egy kis fennakadas. Egy kedves, francia par nem kapott kinyomtatott jegyet az irodatol, igy az ujonnan felszallo "utaskisero" nem akart nekik kek matricat adni, amit mindenkinek magara kellett ragasztani a hataratkelesnel. Kesobb lattuk, voltak, akiket pirossal jeloltek. A sorbanallas, varakozas nem viditott fel, ujjlenyomat vetel mindket kezrol, egy par kerdeses kviz (oke, kitoltendo forma nyomtatvany), taska atvilagitas kovetkezett, majd atertunk a hataron. A feladat az volt, hogy megtalaljuk a velunk egy buszban utazo, kek csapatot (idokozben kibovultunk), es egyutt beszalljunk a mini buszba. A francia par atjutott, a masik harom francia lany is, de a negy romaniai lany elveszett az eterben, igy nagyjabol egy oras varakozas utan kiderult, ok nem rendelkeztek vizummal, tehat itt intezik el. Masfel ora mulva meg is jelentek, boldogan, mi kevesbe, a franciak egy "bravo" felkialtassal kiserve, majd, mint egy iskolas csoport elindultunk a busz fele. A soforrel, kiserovel egyutt 11-en, plusz a csomagok, egy picike buszban, amibe termesztesen a negy keso tolakodott be elsokent, elfoglalva a meg turheto helyeket, nekunk jutott ami maradt, igy a francia parossal beultunk hatra, a nagymenok ugyis ott ulnek az osztalykirandulaskor. A harom francia lanynak szolo ulesek jutottak, de ok nagyon faradtak lehettek, mert annak ellenere hogy a kozel 4 oras utazas olyan volt, mint egy hullamvasut, vegig aludtak. Mi mar kevesbe voltunk szerencsesek, a fejem langolt, a forgalom meg egyre nagyobb volt, szoval ugy 17 ora korul meg is erkeztunk a varos teljesen ellentetes pontjaba, mint ahol a szallasunk talalhato. Gyors penzvaltas, taxi, majd kozel 2 ora keverges, mert a draga soforunknek halvany goze nem volt merre is megyunk, de o is feszult lehetett mert minden pirosnal kinyitotta az ajtot, es kopkodott. Vagy csak ez a szokas. Nem tudtuk megmagyarazni neki, hogy nekunk a 31-es hazszam kell, kovetkezetesen a novekvo oldal fele haladt, nem visszafele. 

Isteni csoda, de vegul megerkeztunk. A hotel persze fully booked, szoval minden szobajukat kiadtak, nekunk egy olyan kulcs (kartya) jutott, aminek a szobajaban egy letra meg egy szetszerelt legkondi fogadott, ugyhogy szoltunk a recepcion, talan ez a szoba renovalas alatt all. Kaptunk egy ujat, az "Economy" szinten, tehat a negyediken, ugyanannyiert, mert nem volt mashol szabad, ami kisse furcsa, de mi orultunk neki. Tiszta, tagas, kenyelmes. Valoszinuleg maradunk meg egy napot, mielott elindulunk Eszak fele. Az ide vezeto ut kalandos volt, a kambodzsai busz tarsasag igen erdekesen kezeli az utkozben felmerulo problemakat, ugy altalaban az egesz procedurat a hataron. Miutan magunkra ragasztottuk a matricat es leszalltunk, egyikuket se lattuk tobbe. 

Bangkok hatalmas, mi a business negyedben lakunk, oriasi epuletek vannak mellettunk, a metro kozel van, van mellettunk egy szep park, ami nyilvan nappal jobban bejarhato. Rogton elso este lattunk egy motorbalesetet, pontosabban csak az "eredmenyet", szerencsere nem halt meg senki, de azt azonnal megallapithatjuk, ez nem az a kedves, dudalo motoros stilus, mint Vietnamban. Itt nagy gepekkel mennek, gyorsan, dudaszo nelkul. A tuk tukok is elkepeszto sebesseggel hasitanak. Lehet, hogy jobban jartunk volna, mint a taxival. A non stop "Santa Calus is coming to town" megtette a hatasat, valoszinuleg ezzel a fejunkben alszunk el ebben a 8,5 millios varosban, ami annyira nagy, mi meg olyan kicsik vagyunk benne, de ez a legkevesbe sem ijeszto. Hogy mi lesz holnap? Egy reggeli a kis boltban, biztosan, a tobbi meg majd kiderul.

A mai napra az Angkor Wat egy napos turat terveztuk, a napfelkelte megtekintesevel. Nem voltunk egyedul, ugy 200-an meg biztosan sorban alltak a penztarnal, ahol kis varakozas utan a kezunkbe foghattuk a fenykepes beleponket. Az ar 1 napra 20 USD/ fo. A tuk tuk soforunk, Mr. A (nem, ez sem vicc) hajnali 5-re jott ertunk, majd vegig fuvarozott minket a turan, sajnos sok templom maradvany le van zarva, es nem latogathato a felujitas miatt. A napfelkelte gyonyoru volt, a templomok is, nagyon elveztuk, mivel a temponk kisse gyors, a soforunk soha nem tudott nyugodtan pihenni, mert mire alomba szenderult volna a tuk tukra felszerelt fuggoagyaban, megerkeztunk, es indultunk tovabb. Nagyjabol 4,5 orat toltottunk el odabennt, reszunkrol pont eleg es pont jo volt igy,  csinaltunk egy halom fotot, amibol parat igyekszunk feltolteni. Az egyik templomnal megreggeliztunk, sose fogom elfelejteni a zselatin izu eperlekvart, a margarint es a kiflit, amit Angkorban ettunk.

Ez megint egy olyan elmeny, amit senkinek nem szabad kihagyni, ha itt jar, es minden karpotolt a hideg, szeles reggelert, ami ugyan nem segitett a megfazasomon, de legalabb sokat rontott rajta, tehat a helyzet valtozott, csak nem jo iranyba, igy delutan mar ket mandarint is megettem, amire gyerekkorom ota nem volt pelda, tehat ebbol sejtheto, hogy a helyzet nem tul rozsas. Erdekes, mert itt a Strepsilst levelenkent adjak, nem dobozban, es beszereztunk egy "tigris balzsam" nevu csodaszert is, amitol gyors javulast varok, elsosorban en, masodsorban Kornel, mert borzalmas beteg vagyok (ez duplazodik, ha esetleg o is beteg, akkor ketten jajgatunk veg nelkul), aki - foleg ha a torka faj - allandoan krumplipuret akar enni. Ez itt nem lehetseges, tehat maradt a mandarin, meg a balzsam. 

Miutan megvasaroltuk a bangkoki buszjegyeket, 10 USD/fo aron, es az ugyintezo megigerte, hogy reggel fel 8-kor felvesz minket a hotelnal, kerestunk egy helyet, ahol megebedelhetunk. Kornelnak egy korrekt pad thai, nekem egy hideg, ugyanakkor elkepesztoen csipos zoldseges teszta jutott ket fel tojassal es vekonyra szelt uborkaval a tetejen. Sorrel es neonszinu Fanta naranccsal egyutt korulbelul 7 USD-t fizettunk, ami itt jonak szamit, na persze, ha az ember keres, akkor talal cimszoval, vacsorakepp az 1 USD-s utcai tesztat tojassal lottuk be. Kis szieszta, mert hat felfedezes kozben az sem art, en, ha lehet meg rosszabbul lettem, tehat eljott az ido, hogy leheveredjunk a kertben. Ittam egy forro teat, meglatogattam a halakat (halmasszazs), ami elkepesztoen ijeszto elmeny volt, mert azert nem mindegyikuk kedves kis Ficanka, eleg nagyok es kerlelhetetlenul elkapjak a labad, tehat a "fish can do also massage" szolgaltatas nem nekunk valo. De mokas volt nezni az emberek arcat es riadt mozdulatait, mikor beletettek a labukat.

A varosba erve belefutottunk ismet egy mereg eros sult tesztaba, kaposztaval, fokhagymaval, zoldsegekkel, tojassal a tetejen (1 USD), meg egy mangolebe, sok jeggel (1 USD), plusz, az utazas elotti "safety" sajtburgerbe, mert a gyomrom nem tul jo, es ha holnapra meg a hasmars (de szep szo) is bekoszonne a kepbe, bizony nem lenne tul vidam a 8 oras buszos utazas. Tehat, az egyunk sz*r, muanyag kajat (erre nem lehet az etel szot hasznalni), nemcsak a kinos bulizos esteken valik be, de ilyenkor is ved, magam sem hittem volna. Asztaltarsasagunk egy maganyos utazo volt , aki kedvtelenul ette a burgeret, egy csomo gyogyszerrel a kis nejlonzacskojaban, gondolom neki sem lehetett egyszeru napja. Az este vegen meg vegigjartuk a piacokat, a Pub Streetet es orommel allapitottuk meg, rendkivul kedves varoska ez a Siem Reap, a szolgaltatasok szuperek, az emberek kivancsiak, erdeklodoek, jol beszelnek angolul, az arak nemikepp mersekeltek, a levego tisztabb, bar az ut szelen valo szemetetegetest itt is nagyon kedvelik, de az utcakon nincs annyi, mint a fovarosban. Az ettermek konyhai sok helyen nyitottak, lathatod mit fogsz enni, nagyon tisztak es a kinalat is friss.

Ma arrol beszeltunk, ha egyszer visszaterunk Kambodzsaba, ide biztosan visszajovunk.

Phnom Penh utan vegyes erzelmekkel vagtunk neki Siem Reapnek, de ugy dontotunk ugy fair, ha tiszta lappal inditunk. A 6,5 oras buszozas utan kicsit faradtan nezelodtunk ki az ablakon, mert a hotelban azt igertek, kuldenek egy tuk tukost. Es lam, megerkezett Vanda (vagy Wanda, vagy total mashogy kell irni, de Vandanak ejtjuk, az biztos), egy fiatal srac, egy A4-es Nikolett feliratu papirral. Elindultunk a belvaros fele, alig kaptam levegot az orromon, ugyhogy kicsit csendben kellett lennem, hogy jusson a szamon at, kozben a fejem, szet akart robbanni. Ebben az idillikus allapotban suhantunk Vandaval a Mad Max diszletei kozott, mig atertunk a hidon es minden egy csapasra kivirult, szebbe valtozott.

A hotelunk, a Blossoming Romduol Lounge nevet viseli, az ugynevezett Pub Street -tol 5 perc kenyelmes setara talalhato, minden van a kozelben, bolt, ejszakai piac, muvesz piac, ettermek, barok, park, folyopart. A tuk tukos a szalloda extra szolgaltatasa volt, nekunk nem kellett fizetnunk erte. A megerkezesunkkor mar langolt a fejem, tehat jol jott a welcome nedves, mentas torulkozo, amivel lehussithettuk magunkat, ha kicsit pofatlanabb vagyok, kettot kertem volna, de nem tettem. Kozeleg a Karacsony, a legnagyobb klasszikus a Foldon, igy batran idezhetek, "es van ott meg onnan, ahonnan ez jott" cimszoval, folytatom, mifele dolgok jarnak nekunk napi 15 USD-ert. Reggeli (holnap koran megyunk megnezni az Angkor Watot, es csomagolnak is nekunk, szerenyen a bread, butter and marmalade, tehat kenyer, kifli, vaj es lekvar kombot valasztottuk), tetoterasz, barral, egy sajat kis to, amiben a halak alig varjak, hogy beletedd a labad, ezert a szolgaltatasert a belvarosban 5 dollart is elkernek. Etterem, roomservice, csodas kis "fuggoszekek" a kertben, a szobakat pedig nem szamokkal jeloltek, hanem virag nevekkel, illetve pozitiv tulajdonsagokkal, a mienk a tulip, azaz a tulipan szoba, ami a kedvenc viragom. Minusz: bar azt irtak, az internet a szalloda egesz teruleten elerheto, leginkabb a kertben/etteremben mukodik. Miutan lepakoltunk, benyomtam egy Coldrexet es megittam egy Kalcium, C vitamin kombot elindultunk a varos fele, ahol belefutottunk az elso turista "csapdaba", minden mindegy alapon, mielott osszeesek, gondoltuk, uljunk be egy etterembe, ahol ettunk egy felejtheto ebedet, Kornel sorebe beleesett egy legy, az en Fantamnak pedig neonsarga szine volt. Ezutan tettunk egy nagyobb kort, megneztuk a piacokat, a belvarost, aztan belevetettuk magunkat a szekekbe, es ki se szalltunk onnan (a halak a toban eleg nagynak bizonyultak, megprobalkozunk veluk holnap, vilagosban is), majd este visszamentunk a varosba, hogy felterkepezzuk kicsit az ejszakai eletet. Este 7 ora is elmult mar, mikor Wilsonek szorakozni indultak.

Nagy orommel konstataltuk, hogy egy jeges gyumolcsle 1 USD, kivalo dolgokat lehet enni is ugyanennyiert, ami teljesen uj, a fovaros utan, tehat ez mar onmagaban a totalis boldogsag. Sikerult talalnunk egy irodat, aminek a busza szombaton Bangkokba repit 10 USD/fo, mert az Angkor Watra csak egy napot szanunk. Van aki azt mondja 3 nap sem eleg, valaki azt, 3-4 ora alatt vegigjarta. Mi a napfelkeltes kirandulasra megyunk, ami giccsesen hangzik ugyan, de szupernek igerkezik, es kihagyhatatlan, ha az ember itt jar. De kulonbozoek vagyunk, es mar borzasztoan mennenk Thaifoldre, szoval mi igy szerveztuk ezt a kirandulast.

A varos onmagaban rettentoen pezsgo, az emberek kedvesek, mosolyognak, viccelodnek, a tuk tukosok beszelgetnek, kerdezgetnek, mindenki teljesen mas, mint amit eddig tapasztaltunk. Ha meg akarod kedvelni Kambodzsat, ez egy jo allomas lehet a kezdethez. Nem azert, mert beulhetnenk akar a Hard Rock Cafeba is, ami nem vicc, mert felhuztak egy oriasit a varos kozepere, vagy mert a penzunkert sokkal tobb mindent kaphatunk. Amugy sem vagyunk azok a turistak, akik tomott zsebekkel ugy tesznek, mintha minden az ovek lenne az adott helyen. (Kozben Kornel letorte a furdoszoba kilincset...) Hanem mert van lehetoseg az utcan enni, nem lep el mindent a szemet, nincs buz, vagy gepfegyveres katonak.
Az egesz varos bajosabb, szinesebb. Az itt elok raereztek, hogy a turizmus az, ami hosszutavon biztos megelhetest garantal nekik, ennek megfeleloen izleses uzletek, ettermek, fagyizok, pubok, karaoke barok varjak az ide erkezoket. A karaoke egyebkent is oriasi kedvenc az orszagban. (Ajtoszereles folyamatban, ezt Mcgywer se csinalna jobban, remelem igy irjak... kesz... nem zarjuk, csak belulrol, vettem.) Na persze az arak helyenkent magasak, peldaul a fagyiert annyit fizettunk, mint Becsben, de az utcan evesnel keves jobb dolog van Azsiaban, szoval alig varom a holnapi vacsorankat. Itt tobb a fiatal, kevesebb a pocakos, "gyonyort" vagy feleseget kereso oreg ur, de itt is vannak megbizhato helyek, most epp karacsonyi diszben pompazva. Ket kulonbozo kifejezest tanultunk eddig az utunk soran a legosibb foglalkozast uzokre: pedikuros (nem vicc, Saigonban lattuk), hostess (Phnom Penh). De az azsiai emberek ezt is olyan kedvesen, abszurdan kepesek eladni.

Holnap 5-re erkezik ertunk a tul tuk sofor, par Coldrex, nehany ora alvas es mar a napfelkeltet bamuljuk. Nem kivanhatunk ennel tobbet, meg ugy is remek lesz, hogy kivetelesen csendben kell lennem, hogy kapjak rendesen levegot.

Harom teljes nap a fovarosban tobb mint elegnek bizonyult, az utolso napi kis rosszullet utan alig vartuk, hogy, idezem "jojjon ertunk a kicsi busz, ami atvisz a hidon, ahol var a nagy busz" - az irodaban igy mondtak. Korulbelul fel oras varakozas utan, a jobb kormanyos kisbusz megerkezett, bepakoltuk a csomagokat, legkondi a maximumon, aminek koszonhetoen alaposan meg is faztam, es indultunk a palyaudvarra. A Mekong Expressz irodajaban foglaltuk le a jegyeket, 13 USD/fo aron, az ugynevezett "limuzin" buszra, ami "kusturicai" ertelemben valoban az. A sofor mogott, teljes ralatassal az utra es a forgalomra ulunk, ket hostess (tenyleg hostess), es egy fiu, aki a csomagok elpakolasaert felelos utazik meg velunk, a lanyok kozul az egyik a kukan, a masik egy kihajthato muanyag szeken ul. Kaptunk asvanyvizet, es ket peksutemenyt reggeli gyanant a helyi ABC nevu peksegbol, ami Vietnamban is rendkivul nepszeru. Nagy lehet a peksegek kozotti verseny, mert Ho Chi Minh Cityben tilos volt a sutemenyes pultot fenykepezni.

Felettunk log egy TV, baljos jele a filmvetitesnek, ami itt kimerul a Balhe Bronxban kategoriaju, leginkabb Jackie Chan mozikban, de nem banom, gyerekkoromban ugyis sokszor kivettem a "tekabol". A sofor par percenkent dudal eddig, ami jo jel, mert az az ember, akivel Saigonbol jottunk, masodpercenkent nyomta. Na igen, kinek a duda, kinek a pedal tenisz zokniban. A buszon meg mindig tartjak magukat a 6,5 oras menetidohoz, egy fel oras megalloval, pihenovel, ami eselyes, hogy egy haver utszeli etterme lesz, mint idefele jovet. A kezdo sebessegunk ugy 10 km/h volt, de miutan felszalltak az utolso utasok is, felgyorsult a tempo. Kis helyi radio, sosem rossz, passzol a hangulathoz. A jegyzettombben egyre gyulnek az irasok Kambodzsarol, amiket eddig nem volt alkalmam feltenni, mert tul sok jot nem irtam eddig, ki tudja, lehet hogy van egy "orszagimazs" hivatal is, mert ebben a varosban ossze se tudom szamolni, hany kulonbozot lattam eddig, es hatha szemmel tartjak az orszagrol megjelent velemenyeket is. Persze, kicsit idealista volna azt hinni, hogy a blog.hu belekerul a latokorukbe, de ki tudja.

Mar elhagytuk a varost, kis szemetegetes az ut szelen, a fusttol alig lehet latni valamit. Hatasos modja a hulladek eltuntetesenek. Ahogy Ramon mondta, Phnom Pehn utan Siem Reap nagyon fog tetszeni, es en hiszek neki. Nagyon vartam, hogy ideerjunk Kambodzsaba, de a fovaros nem igazan nyerte el a tetszesunket, pedig mi mindent megtettunk. Inkabb azt mondanam, tanulsagos volt az itt toltott par nap, a ket tegnapelotti helyszin miatt mindenkeppen, de ha most valaki megkerdezne, melyik az a hely, ahova nem ternek vissza szivesen, a fovarost mondanam. Azt szoktak mondani, egy fovaros jellege sokat sejtet az orszagrol. Nekem valamiert az az erzesem, hogy Kambodzsat beken hagyja a vilag, nem szolnak bele abba, mi hogyan mukodik, ezzel egyutt az orszagban meg mindig erezheto nemi szomorusag, nem olyan fesztelen, oldott a hangulat, mint mas helyeken, ahol eddig jartunk. Feltunt peldaul, hogy a haz korul tartott allatok mennyire sovanyak, a marhak, kecskek, lovak, a kutyak pedig csak lehajtott fejjel, szomoruan bambulnak maguk ele az ut szelen. Ejszaka beszurodtek a varos zajai, leginkabb kiabalas, nem nevetes. A turistak egy resze ir pubokban szorakozik, az arra vagyok  "hostess" barokban, az utcan halomban all a szemet. Ha igaz, ez videken mas. En hiszek Ramonnak, aki maga sem a varosban el, hanem annak szelen.

A forgalom eleg ritka, csak par robogo suhan el mellettunk, kis gyerekek mezitlab szaladgalnak, neha feltunik egy egy szerzetes, nagyobb iskola epulet, feher ing, kek nadrag egyenruhas gyerekekkel, kutyak, kacsak, tyukok, szarvasmarhak az ut szelen. Kozben par szobor, oltar, koporso keszito muhely, benzinkut, bolt, kiseroink neha enekelnek a radioval egyutt, mi meg alig varjuk, hogy odaerjunk Siem Reapbe.

Az elso 3 ora utan szunet kovetkezett, egy kis varos utmenti ettermebe terunk be, sokadmagunkkal egyutt, hasonlo hely, mint a hataratlepes utan, negy napja. Egy sor es egy Red Bull utan kelloen frissnek ereztuk magunkat.

Azsia az abszurdumok kivalo helyszine, ebbol mara is kijutott, tobbet kozott a "Don't piss on the floor!" (Ne pisilj a padlora!) figyelmeztetes (jo tanacs) a noi mosdoban. Tulajdonkeppen egy terben volt a ferfi wc-vel, tehat ez lehet, hogy nem csak es kizarolag a nokre vonatkozott. A 3 USD/ javareszt levegovel felfuj zacskos chipseket es fagyit kihagytuk, turelmesen vartuk, amig kiseroink megebedelnek, mi meg uldogeltunk es orultunk, hogy nyujtva lehet a labunk. Temerdek legy volt az etteremben, a reggeli pedig eleg kiados volt (puha, pudingos brios) a buszon, ugyhogy az ebed kimaradt. De ahogy lattuk, leves es risz volt a menu, oriasi adagok, egy tanyer rizsen 4 ember osztozott minimum.

Visszaszalltunk a buszra, majd masfel ora mulva megtekintettunk egy sztupat, amit a Pol Pot altal az adott varosban kivegzettek emlekere allitottak. Sajnos a varos nevet nem ertettuk, mert a mikrofon kihangositasa nem tul jo, felvaltva szol helyi zene, amit a sofor es kedves kollegai olykor hangosan enekelnek, es a teveben pedig egy szamitogepes jatek adaptaciot vetitenek, angol felirattal. Annyi biztos, hogy mar nem jarunk messze. Az utak minosege valtozo (de mindenhol beton ut van javareszt, ezt az elnevezest az illetekesek erthetik es ertekelhetik a legjobban), savok nincsenek, de a forgalom is elenyeszo, utepites zajlik, de nem mindenhol. Itt elol az egesz egy boldog osztalykirandulasnal tunik, mert az idegenvezetok bajosan falatoznak, van itt minden, chips, gyumolcs es (szerintem) sult hal is. Mivel kisse megvagyok fazva, lehet hogy csal a szaglasom. Helyenkent a szel felkapja es eroteljesen kevergeti a voros szinu foldet, amivel aztan beboritja az utat, embereket, jarmuveket. A hazak tulnyomoreszt fabol keszultek, egy letraszeru epitmeny helyettesiti a lepcsot, mert egyebkent a hazak viszonylag magasak, s ha ez nem lenne, fel kellene maszniuk, hogy bejussanak, de elofordul lepcso is, csak ritkan. Gondolom azok a hazak a jobb korulmenyek kozott elok tulajdonai, altalaban sokkal szebbek is, es korbe vannak keritve, mint az elobbiekben emlitettek.

Nagy a surges forgas, lehetseges hogy megerkeztunk?! De nem, mert a lanyok itt elol visszaultek, ugyhogy meg biztosan hatra van nehany km. Azt mondjak, 14 ora utan odaerunk. Az a helyzet, hogy egy varost jelzo tablat sem lattunk, de most megis, Siem Reap es egy elore mutato nyil, de hogy mennyi van meg hatra, csak a sofor tudja. Eddig ugyanis vegig egyenesen haladtunk. Nem tul sok turista utazik a buszon, talan harom par es harom srac rajtunk kivul, a tobbiek helyiek. A Mekong Expressz irodat a National Geographic Traveller utikonyv ajanlotta, nos, azota elkoltoztek a konyvben talalhato cimtol harom uzletnyire korulbelul, egy uj irodaba. Ha szemben allunk a bezart helyiseggel, akkor bal oldalra kell elindulni es ket masik, hasonlo iroda kozott ott lesznek. Ha valaki a Sinh Tourist -tal meg volt elegedve, akkor itt piciket meg fog lepodni az ugyintezesen, mert ket holgy ul a pultban, hianyos angol tudassal, bankkartyaval nem lehet fizetni (ha az ATM-bol veszel le, plusz 4-5 USD-t felszamolnak), de erre nem figyelmeztet senki, ki van irva, hogy fizetes utan ellenorizni kell az altaluk kiadott jegyeket, en megtettem, igy vettuk eszre, hogy a ket jegy ugyanarra az ulesre szol. Tobbszor kihangsulyozzak, hogy semmiert nem vallalnak felelosseget. Szoval, ha ismered a Sinh Touristot (nekik nincs Kambodzsaban, legalabbis Phnom Penhben irodajuk), es az a naiv elkepzelesed, hogy minden iroda hasonlo itt, Azsiaban, azt javasoljuk, Kambodzsaban kezdj tiszta lappal, ne legyenek elvarasaid, mert ez teljesen mas lesz, mint amit - ugymond - megszoktal.

A lenyeg az, hogy a film veget ert, a kellemesen csengo helyi slagerek meg mindig szolnak (a CD gyujtemeny meglehetosen eklektikus, hiszen van itt hip hop boven, raadasul nem a szofisztikalt verzio, de csak egy szam erejeig volt szerencsenk errre ringatni a fejunket, mert kikapcsoltak... Kornel valami mast hallgat, tehat ebbol a jobol kimarad.), en pedig a szallodaba erve feltepem a gyogyszeres zsebet es meglatjuk ossze tudom e szedni magam.

Aldom a hipochonder masik felemet, hogy nem indultunk el gyogyszerek nelkul. Az Angkor sor reklam es a Tela elnevezesu benzinkut eddig minden varosban, faluban megtalalhato volt, szoval nem segit beloni pontosan milyen telepulesen is vagyunk, a GPS pedig Kambodzsaban nem mukodik olyan jol, mint Vietnamban. Ezert kellett peldaul Phnom Penhben is papir terkepet szerezni, mert maskepp aligha tudtunk volna tajekozodni, utazasi irodakban ingyen hozza lehet jutni, sot, egyes hotelekben is.

Valamikor azt mondtam/irtam, ez a busz ut nem lesz veszes, a vonatozashoz kepest, most megis azt gondolom, mar jo lenne leszallni, friss(ebb) levegot szivni, mert a legkondi most a legnagyobb ellensegem, es eddig vesztesre allok.

Mint egy jo John Rambo film, ez a sztori is folytatasos, remeljuk bekesebben er veget, mint az oreg haborus veteran tortenete.

Csutortok, kicsivel huvosebb, mint tegnap, szoval rettenetesen orulunk a szelnek, ami igaz, hogy a nem kivant szagokat kicsit gyorsabban idefujja, de legalabb van legmozgas, tehat mint korabban mondtam, mindennek megvan a jo oldala (is). Ez a harmadik ejszakank itt, a masodik a hotelban, eddig nem mutatkoztak a nem kivant lakotarsak, az allatok, tehat alapvetoen elegedettek vagyunk. Mivel ez a mai az elso itt toltott olyan napunk, amikor nem az ebreszto ora dallamos hangjara keltunk, csak 10 ora korul mentunk be a varosba, a kozeli piacra, lattunk egy ATM feltoltest, harom gepfegyverrel, jegfaragast, villanyszerelest, aldast hozo Buddhista szerzeteseket. A Warung Bali nevu helyen ebedeltunk, indonez etelkulonlegessegeket kinalnak, pontatlan angol etlappal, de vegtelen kedvesseggel, szoval a jo tapasztalatok szama veluk gyarapodott. Kornel zoldsegeket evett, rizzsel, en tojasos, marhahusos, chilis sult rizst, savanyitott sargarepaval, uborkaval, rizs ropogossal. Nem ismerem tulzottan az indonez konyhat, de ha ez az, akkor nagyon izlett. Az etterem maga picike, sotet, egy ott dolgozo pedig folyamatosan egy elektromos legy lecsapo keszulekkel kuzdott a bogarak ellen, ami leginkabb egy teniszutore hasonlitott, de ez ne ijesszen el senkit, remek kis hely, elfogadhato arakkal (egy sor, egy cola es a ket foetel volt osszesen 7 USD, volt mar olcsobb is, de ehhez a varoshoz kepest, ez egy remek ar-ertekaranyu ebednek felelt meg).

Tik tak, tik tak, jar az ora, Ramon nemsokara megerkezik ertunk, es megyunk a Thai Nagykovetsegre a vizumokert. Ha a kezunkben lesznek, osszecsomagolhatunk es holnap reggel indulhatunk Siem Reapbe. Az elso alapszabaly itt, hogy nem hasonlitjuk ossze az orszagot se Vietnammal, Thaifolddel meg plane nem (tortenelmi ismereteink tekinteteben, tenyleg jobban jarunk ha nem tesszuk meg...), bar hazudnek ha azt mondanam nem tettuk meg parszor az elobbivel, mert az ember akarva akaratlanul is szamol, viszonyit, hasonlit, megkerdojelez es probal megerteni bizonyos dolgokat. Ez az orszag, vagy legalabbis a fovaros nagyon vegyes erzelmeket szult bennunk. Vannak jo elmenyeink, rosszak kifejezetten nincsenek, inkabb egesz egyszeruen itt ereztuk azt az utazasunk soran, hogy a negy nap tul sok, es nem lenne gond, ha a See you soon tabla helyett csak egy szimpla Goodbye felirat lenne a varos hataran. Valoszinuleg az is van. Akkora kulonbsegek vannak varosreszek kozott, amit korabban sehol nem tapasztaltunk, a legkisebb ettermekben is terfigyelo kamera a pult mellett, tul sok fegyveres katona, a tuk tukok hatso ulesen mezitlab fekvo soforok, draga elelmiszer arak, hotelek, ettermek, rengeteg szabaly, amit sehova nem irnak ki, de neked tudnod kell mielott idejossz, gyenge szolgaltatasok (oke, a Pretty Woman Hostes Bart nem probaltuk ki, tehat nem tudunk ezekrol a dolgokrol nyilatkozni), keves jo street food bufe, rengeteg szemet, helyenkent buz. Ugyanakkor; gyonyoru epuletek, kisebb forgalom, helyenkent baratsagos tuk tuk soforok, integeto, kivancsi gyerekek, ettermesek, jo leves, rizs etelek, gyengebb gyomruak is talalnak maguknak kulonbozo megoldasokat. Valakik azt mondjak, ez az orszag par eve nagy lehetoseg kapujaban allt, de sokat romlott a helyzet a turizmus teruleten, egyesek azt, hogy ha turistaskodas, akkor csakis Angkor Wat, masok szeretik a fovarost, elegedettek, vannak akik szerint pedig meg rengeteg tanulnivaloja van a helyieknek a vendeglatasrol, javitaniuk kellene a szolgalatatasaik minosegen, mert az orszag gyakorlatilag egyetlen lehetosege, ha a turizmusban betoltott szerepet novelni tudja. Talan ok is tudjak mindezt, de annyira nem foglalkoztatja oket. Talan nem is tudjak.

(Par oraval kesobb...) Elmentunk a nagykovetsegre, ahol nagyjabol harommegyed oras varakozas utan megkaptuk a vizumokat, utana visszarobogtunk Ramonnal a hotelhoz, keszitettunk ket kozos fotot vele, kicsit beszelgettunk, aztan elkoszontunk. Kiderult, hogy 30 eves, a varoson kivul lakik, napi atlag 14 orat vezet. Szoval, o lett itt az egyetlen ismerosunk, akitol most elbucsuztunk, mert holnap reggel megyunk tovabb. Az utazasi irodaban azt mondtak, 6 oras ut lesz, de Ramon megnyugtatott, lesz az 8 is, az utepitesek miatt, de ezt nem szeretik elmondani az irodakban.

Delutanra mindketten kicsit rosszul lettunk, oszinten remelem, hogy ha ma egesz delutan fekudni fogunk ez jobb lesz, mert nem volna nagy buli a buszon is igy erezni, foleg, ha ilyen hosszu lesz az ut. Es azt is, hogy nem a finom ebed az oka ennek a kis kellemetlensegnek. Azert a biztonsag kedveert vacsorazni mar nem megyunk le a piacra ma este.

A keddi nap nem igerkezett vidamnak, a ket legfobb latvanyossag megtekintese miatt. A Gyilkos Mezokre tervezett latogatast az idojaras, az olykor elviselhetetlen meleg miatt reggelre idozitettuk, Ramon fel 10-re jott ertunk. Korulbelul fel oras tuk tukozas utan odaertunk, a kornyek nem volt tul biztato, de Ramon leparkolt es mondta, hogy a kis boltban var rank. Kis bolt = a hely, ahol lehet hideg uditot kapni es egy jokora teve log a falon, ahol allandoan a mozi csatorna megy. Maga a muzeum, es az azt korulvevo terulet megtekintesere atlagosan lehet 1-2 orat szamolni, a belepo 6 dollar / fo, es kapsz egy fejhallgatot, mert audiokommentarral tekintheted meg a teruletet, ami nagyon szuper, mert csak egy gombot kell megnyomni es a megszamozott reszekhez tartozo magyarazatot barmikor megallithatod, ujra visszaporgetheted. Ezen a helyen vegeztek ki az S21-ben fogvatartottakat, meghozza ugy, hogy gyalog el kellett jonniuk idaig (nagy tavolsag), majd itt agyonvertek, megoltek oket. Mivel (idezem) a tolteny draga volt, ezert leginkabb veres, lefejezes vetett veget a rabok eletenek. Sokan a foldi pokolnak nevezik ezt a helyet, nem tuloznak. Az S21-ben megkinzott, vallatott foglyok, ha nem haltak bele a kinzasokba, a Choeung Ek falucskaban talalhato mezokon kerultek tomegsirokba. A Pol Pot rezsim senkit nem kimelt, aki gyanusnak tunt szamukra. Itt hallottunk eloszor a ket ausztral vitorlazo torteneterol, akik hajozni indultak a hetvenes evekben, mikor a Pol Pot rezsim atvette a hatalmat, elfogtak oket a vizen, majd az S21 bortonben kinoztak es azt allitottak, amerikai kemek. Mindkettojuk holttestenek maradvanyait tomegsirokban talaltak meg. 1975 es 1979 kozott a voros khmerek nagyjabol a lakossag 21% - at kiirtottak.

Az aldozatok egy reszenek fogai

Szinten kivegzoeszkozkent funkcionaltak ezek a "falevelek"

A fa, amelynel a kivegzesek zajlottak


A ma mar muzeum teruleten talalhato tobol meg most sem kerult elo az osszes holttest, a foldon rongyos ruhadarabok hevernek, csontok, fogak, koponyak talalhatok a teruleten. Lathattuk a fegyvereket is, amikkel megoltek az embereket, hallottuk a tulelok, bar leginkabb szemtanuk nyilatkozatait, akik a rezsim szolgalataban teljesitettek rajuk szabott kotelesseguket, mert nem tehettek mast. Egy ferfinak peldaul az volt a dolga, hogy osszesitse a rabok listajat, majd ellenorizze, mindenkit kivegeztek e, igy kizartak annak a lehetoseget, hogy barki eletben maradjon. Kezdetben nehany tucat, a kesobbi evekben naponta tobb szaz embert oltek meg itt.

Oszinten mondom, hatborzongato volt ezen a helyen setalni egy fejhallgatoval (idegenvezeto is kerheto), es latni testkozelbol, mire kepes az ember, ha egy orult ideologia/eszme rabjava valik es gepiesen, gyakorlatilag kiirtja a sajat nepenek egy reszet, megol artatlan gyerekeket, csecsemoket (Pol Pot azt mondta, csirajaban kell elfolytani a rosszat). A csecsemoket altalaban a fahoz utottek, teljes erobol, az edesanyjuk szeme lattara, majd mikor meghaltak, a noket is megoltek. Hogy elnyomjak a rabok kialtozasat, hangszorokat szereltek egy hatalmas fara, s amig a kivegzes tartott ugyanazt a dalt jatszottak ujra es ujra (a felvetelt meg lehet hallgatni, es amikor a fa elott allsz, rettenetesen szornyu erzes). A terulet kozepen felallitott sztupaban tobb emelet magasan talalhatok a koponyak, kozelrol is meg lehet oket tekinteni. Termeszetesen a helyi szokasoknak megfeleloen a cipot le kell venned, s ha szeretnel egy szal viragot vasarolhatsz a helyszinen, vagy gyujthatsz egy fustolot a halottakert. A kovetkezo allomas a Tuol Sleng Genocide Museum, az S21 nev talan jobban ismeros. Korabban kozepiskolakent mukodott, majd a voros khmerek hirhedt bortonet alakitottak ki benne, hatalomra kerulesuk utan. 1980 utan nyitottak meg muzeumkent, mara a Vilagorokseg reszet kepezi, az emberi brutalitas, ertelmetlen eszmek neveben valo kinzasok, szenvedes, kegyetlenseg szinhelye.

A rabok egyenruhai

A forgatokonyv hasonlo, 6 USD/fo a belepo, audiokommentar kisereteben latogatjuk vegig a muzeumot, ami hasonloan hatborzongato mint a Killing Fields. Rendkivul sok fotot lathatunk a rabokrol, koztuk nok, gyerekek, idosek, akiket kivetel nelkul, napi szinten vetettek ala a legkulonbozobb, brutalis kinzasoknak (viz, vegtagcsonkitas, fogkihuzas, eheztetes, sorolhatnam). Bemehettunk a cellakba, amik gorbe betonfalak, egy fa ajtoval, mert tudjuk Pol Pot megolte az ertelmisegi foglalkozasuakat, tehat feltetelezhetoen a "magasan" kepzett katonai huztak fel a falakat. Micsoda ellentmondas... maga Pol Pot Parizsban tanult, es a voros khmerek nagy resze kulfoldi egyetemekre jart, egyik fo embere szemuveget viselt, a szemuveg maga megis az intellektualitas jelkepekent viseloje szamara a biztos halalt jelentette. A regen osztalytermekkent funkcionalo szobak mara a kinzasok legfobb szinterei, mindegyikben talalhato ver maradvany a padlon, kaparasok a falakon, lyukak, apro irasok. Akadnak tulelok, ha jol tudom negy. Az egyik (mara) bacsi annak koszonheti az eletet, hogy kivaloan festett, igy neki az volt a dolga, hogy propaganda festmenyeket keszitsen, a masik pedig irogepeket javitott.

Ez is egy masfel oras program, javaslom, mindenki hallgassa vegig a felveteleket, kozelebb hozza az esemenyeket, es megszilardit abban a hitben, hogy az ember maga valojaban a vilagon a legnagyobb ellensege. Hivatkozhatunk a termeszeti csapasokra, arvizekre, foldrengesekre, cunamira, de akkora pusztitast, amire az ember onmaga ellen kepes, egyik sem okoz.

A kirandulasok utan hosszu orakon at ezen gondolkoztam, a nap hatralevo reszeben ettem tiz szem sultkrumplit, orolt borssal, Kornel pedig egy thai egy tal etelt, miutan bementunk egy Eszak Korea hangulatat idezo vegyesboltba, ahol Ferrero Roche ajandekcsomagokat lehet kapni, korulbelul 30 dollarert. Megfejtettuk a Say no to drugs udito titkat, Uj - Zelandrol importaljak, szoval nem helyi talalmany, de nagyon illik a hangulathoz.

Estefele bevackoltunk magunkat a szobaba, egy krokodilokrol szolo (a kedvenceim, imadom oket, soha nem leszek rosszul, ha meglatom akarcsak a teveben is) termeszetfilmmel, egy "Bika" markaju, "honey crab" izesitesu chipssel, aztan este ugy dontottunk, legalabbis en, mert bennem melyebb nyomokat hagyott, hogy tul lepek a latottakon es igenis egy jot fogunk vacsorazni.

Elmentunk a Khmer Fungus Noodle nevu helyre, amit batran ajanlunk mindenkinek, aki erre jar, elkepeszto finom levest ettunk, de egy boven eleg volt kettonknek, pedig nem vagyunk kis etvagyuak. A leves nem volt olyan intenziv, mint a vietnami pho, de kerhetsz bele tobbfele betetet a teszta melle, peldaul marhahust, gombat, vert (nem vicc, majdnem azt valasztottam, mert azt hittuk maj, majd a pincer lany rakeresett a neten, megnezte a szotarban es gyorsan megmutatta, mi az, mert korabban csak azt mutogatta, belul talalhato), hasaaljat, tojast. Mi az utolso elottit valasztottuk, le volt sutve, nagyon erdekes ize volt a levesben, csipos chili persze kerult bele boven, biztos ami biztos.

Mivel mar elkonyveltuk magunkban, hogy az emberek nagy resze itt baratsagtalan es abszolut nem segitokesz, az itt dolgozo pincer lany kicsit visszaadta a hitunket, meg par kedves arc, aki rank mosolygott utkozben. Kulonbozoek vagyunk, egy orszagon belul is, miert pont itt lennenek egyformak az emberek?

A napot tehat a kovetkezo tanulsaggal zartuk; a kambodzsaiak meg az elengedes idoszakaban lehetnek, nehezebben lepnek tul a tragediaikon, mint mondjuk a vietnamiak. Ez erezheto volt a muzeumokban, a tarlatvezetes alkalmaval. Sokkal inkabb a borzalmak bemutatasara koncentralnak, es a jovovel kapcsolatban meg is jegyzik az egyik hangfelvetelen: "Ez meg fog tortenni ujra". En abban hiszek, remenykedek, nem fog. Most mi is reszesi lettunk ennek, akarhogyan is, de lattuk mi tortent, es nem fogjuk elfelejteni. Mar ezt is visszul magunkkal, meg ha nem is egy szep emlekkent, de emlekkent, es az, amit eddig csak dokumentumfilmekben lattunk, most megelevenedett elottunk, es meg tudtuk erinteni (ha nem volt kiirva, hogy tilos hozzanyulni).

Nem volt konnyu megemeszteni, felfogni (megerteni nem lehet), hogy mennyi artatlan ember halt meg kinok kozott, hogy a bunosok, mint Pol Pot oreg kort eltek meg, az S21 foparancsnokat peldaul csak 2010-ben iteltek el, 35 evre. Nincs ra magyarazat, valaki hogyan jut el ilyen orult ideak megteremtesehez, hogyan lel tamogatokra, es hogy kepes az onmagaval kapcsolatos ellentmondasok ellenere is veghez vinni ezt az orult tervet.

Aki itt jar, feltetlenul menjen el, mert a vilag nem csak jo dolgokbol all(t), becsukni a szemunket, vagy kizarni mindezeket pedig nem szabad, es fontos, hogy megertsuk, ennek az orszagnak is megvan a szemelyes tragediaja, es ok talan nehezebben felejtenek. Talan ez magyarazat lehet sok mindenre, amit latunk itt. A tarsadalom nagy resze mindenesetre nagyon fiatal, talan ez a fiatal generacio, az o lenduletuk kepes lesz nagyot forditani az egesz orszagon. Arra azert kivancsi lennek, a mai sracok miert nem hallanak errol az iskolaban, mondjuk Magyarorszagon. Miert csak egy szeljegyzet a konyvben, "nepirtas" cimszo alatt, szamadatokkal? Miert nem erdekes az, ami Europan kivul tortenik, holott, nem egy "nyugati ember" esett aldozatul a rezsimnek? Annyira okos persze nem vagyok, hogy erre valaszt adjak. De akarmennyire is nagyobb reszt szomoru ez a mai nap, az itt toltottek kozul a legtanulsagosabb.

Amikor tizenevesen ezt a Dead Kennedys szamot dudolgattam, nem sejtettem, hogy par ev mulva, kereken 10, egy kambodzsai hotelszobaban jatszom le, halkan, es akad meg 30 masodpercenkent a Youtube felvetel.

Tul a burokratikus dolgokon, leszalltunk a buszrol, tuk tuk, eltevedt a sofor, telefon, megvan a 136. utca, Lotus Hotel, check in, a dobbent felismeres, hogy az itt dolgozo egyik fiu teljesen kreten, a szo nem bajos, Dumb & Dumber ertelmeben. A szoba latszolag rendben volt, hamar ki is fizettetek, utolag rajottunk, nem veletlenul. A wc hasznalat korul kialakult kis zurzavarrol szerintem mar irtam, de a sracok haromnegyed oranyi guggolas, egy gyors slagozas utan mindent rendbetettek, aztan mentek a dolgukra, mi is a mienkre, uj hotelt keresni. Sicher ist sicher, eltettunk egy nevjegyet, mert volt egy sanda gyanunk, mi szerint, nem volt butasag csak egy ejszakara berelni a szobat. Szoval, egy gyors seta a folyoparton, kis bameszkodas utan visszatertunk a hotelba, majd szobat csereltunk, mert a legkondicionalo berendezes elviselhetetlenul bugott es remegett a falon, majd a harmadikon tertunk nyugovora. A reggel jol indult, megbeszeltuk, maradunk meg egy napot, es epp a fogmosas utan elegedetten ultem az agyon, mikor egy huvelykujjnyi meretu es vastagsagu csotany maszott elo az agy alol. Futas. Vagyis, becsomagolas, profi szinten es sebesseggel, egy gyors viszlat a helyi Shyguys, jelen esetben trionak, es a tegnap felfedezett hotel fele vettuk az iranyt. 26 ropogos USD/nap aron kibereltunk egy szobat, aztan rajottunk, tulajdonkeppen nincs hutonk, es a szalloda harmadik szintje nincs is befejezve, tehat egy felkesz hotelbe koltoztunk. Keso banat. Viszont legalabb van legkondi, nincsenek allatok az agy alatt, a furdoszoba normalis, es tiszta minden.

A masodik nap reggelen elmentunk a Thai Nagykovetsegre, a thai vizumok miatt, kicsengettunk 80 dollart, osszesen, felragasztottunk ket fotot az igenylolapra (a saigoni sztarfotokat) , beadtuk az utleveleinket, a visszafele utrol szolo kinyomtatott papirt, amin minden adatunk rajta van, tehat roppant biztonsagos, majd kaptunk egy papirt, hogy 16-an 15 es 16 ora kozott mehetunk erte. Amen. Ez a kovetkezo helyzetet eredmenyezte: plusz ket nap ebben a varosban, ahol csak a keszpenzt es elorefizetest reszesitik elonyben (ha automatabol veszel ki, plusz 4 dollart felszamitanak), a tuk tuk 3 dollarrol indul, a street food nem tul hivogato (pedig imadunk enni), minden sarkon atlag ket gepfegyveres katona all, tilos epuleteket fotozni (megallitott bennunket egy katona, es ki kellett torolnunk a fotot, majd meg hosszu percekig mellette allni, mig egy radion megvitatta a tarsaval, hogy mihez is kezdjen velunk), nem ajanlott szerzetesekrol kepeket kesziteni, ahol elkepesztoen draga az etel, udito, a cigaretta es az alkohol pedig olcso, ahol oriasi a kulonbseg egyes varosreszek kozott, az egyikben Rolls Royce - ok (ez nem vicc) tulajdonosai, a masikban a foldon alvo emberek elnek, ahol oriasi a szemet, helyenkent a buz, csak a szallodank kornyeken hat bordelyhazat szamoltam meg (ahogy az oreg Megyeri Feri is megenekelte,  velunk szemben is van egy), amivel semmi gond nincs, mert az altalaban egyedul erkezo, pocakos oreguraknak is szorakozniuk kell valahol.

Szoval, ki kellett talalnunk, megis mit fogunk csinalni ebben a par napban, mert bar, elsore ez egyszerunek tunik, azert most megis falakba utkoztunk. Szerencsere, a nagykovetseg utan belefutottunk Ramonba, egy tuk tuk soforbe, aki keszsegesen felajanlotta a szolgalatait, alkukepesnek latszott, igy megbeszeltuk, o visz majd minket kedden egy kis korutazasra.

A Central Market kozeleben szalltunk ki, ahol aztan eleg jutanyos aron vettunk Kornelnak egy inget (5 dollarert, egy dollart engedett a holgy) itt nem nagyon alkudozhatunk, az arusok se tul nyitottak, videokat is csak gyorsan, rohamleptekben keszitettunk. Utana par oras bolyongas kovetkezett, mig vegul kilyukadtunk a varos egyik nevezetessegenel: a Wat Phnom Pagodanal.

De hol is vagyunk tulajdonkeppen (es legfokepp, miert)?

Utobbira egyszeru a valasz, kivancsisagbol. Az elobbire kicsit hosszabb: ha Kambodzsa, akkor altalaban az embereknek a Pol Potrol es a Voros Khmerekrol hallottak jutnak eszebe, a tortenelem orakrol, szerencsere sokkal tobbeknek Angkor Wat (es a Tomb Raider), masoknak a pagodak, S21, Gyilkos Mezok, de ha mar a Tomb Raiderrol van szo, valakinek sajnos csak annyi, hogy Angelina Jolie innen fogadta orokbe az elso gyereket (pont itt nyilt ki anno a Story Magazin...) Az utazok velemenye elegge vegyes, valaki imadja, valaki kihuzza a listarol, valaki elmegy harom napra Siem Reap - be, hogy megnezze az Angkor Wat - ot, de a fovarost messze keruli, vagy csak minimalis idot tolt el itt, Phnom Penh - ben. Mindharom csoportot teljes mertekig meg tudom erteni.

Egy kis tortenelem ora, feldobom az okoska szemuvegemet, amit csak tevezeshez hasznalok:

A mai Kambodzsa elso gyujtogeto, vadaszo eletmodot folytato emberei ie. 50 000 korul erkeztek a teruletre, de legkorabbi tarsadalmarol nem maradtak fenn irasos emlekek. Nagyot ugrunk az idoben, mert azert ez a blog nem arrol szol, hogy mennyit tudunk kimasolni a Wikipediabol (csak vicceltem, az tok amator lenne, jobb forrasokbol csemegezek), a masodik vilaghaboru vegen a japanok szabaditottak fel az orszagot 1945-ben a francia befolyas alol, aztan meg ugyanabban az evben megadtak magukat, es ismet a franciake lett Kambodzsa, Thaifoldet pedig arra kenyszeritettek, hogy adja vissza a kambodzsai teruleteit. A franciak altal tronra ultetett Norodom Szihanuk azonban 1952-ben felfuggesztette az alkotmanyt, elbocsatotta a kormanyat, miniszterelnokkent atvette a hatalmat, es teljes fuggetlenseget kovetelt. 1953  novembereben hivatalosan is fuggetlenedett Franciaorszagtol. 1955-ben Szihanuk apja vette at a kormanyzast, egeszen 1960-ig, miutan apja halala miatt ismet miniszterelnokkent iranyitott, a Nepi Szocialista Kozosseg szineiben. A vietnamiak kegyetlen diszkriminaciojat leszamitva, viragzo idoszak kovetkezett, az orszag nagy fejlodes kuszoben allt. A gazdasagi fejlodes sajnalatos modon nem vart kulonbsegeket es nezeteltereseket eredmenyezett az emberek kozott, igy 1966-ban jobboldali kormanyzas valtotta fel a korabbit az orszagos valasztasokon. Szinahuk kezdetben az uj kormany ellen agalt, de kesobb, latszolag megbekelt Lon Nol miniszterelnokkel, azonban 1970-ben veget ert ez a latszolag jo kapcsolat, Szinahuk pedig a kommunistak moge allt es egy igazan hosszu, szomoru es kegyetlen idoszak kovetkezett.  A Kambodzsai Kommunista Part a kibontakozo ellentetek miatt erosodoni latszott, a voros khmerek tamogatokra tettek szert, es szovetsegre leptek Szinahukkal is, hogy ot kihasznalva meg tobb tamogatot szerezzenek a forradalomhoz. Ez ido alatt az eszak-vietnami csapatok es a vietkongok kozul sokan Kambodzsaba menekultek, az USA pedig a koztudottan "Amerika barat" Lon Nollal szovetkezve, a kommunizmus legyozesenek erdekeben, titkos bombatamadasokat inditott a kelet - kambodzsai kommunista tamaszpontok fele. Ahogy az sajnos lenni szokott, rengeteg civil aldozattal, oriasi vesztesegekkel kellett az itt eloknek szamolniuk, korulbelul 3 millio tonna bombat dobtak le 1965 es 1973 kozott, a civil aldozatok szama korulbelul 500 000 fore teheto. Mindezen vesztesegek es szemelyes tragediak, a voros khmerek megerosodesehez es nepszeruseguk novekedesehez vezettek, igy 1973-ra mar mar az orszag tulnyomo reszere kiterjesztettek befolyasukat. 1975-ben bevonultak Phnom Penhbe, es kivegeztek a Khmer Koztarsasag osszes katonajat, tisztviselojet. A varosban eloknek azt mondtak, el kell menniuk, mert az amerikai csapatok bombat keszulnek dobni Phnom Penhre, persze szo sem volt ilyesmirol, megis, kikoltoztettek a lakossagot, videkre kellett gyalogolniuk, rengetegen meghaltak mar az ut soran. A voros khmerek az orszagot, egy utopista, videki, mezogazdasagi allamkent kepzeltek el. Tervuk szerint negy ev alatt hektaronkent 3 tonna rizst kell megtermelni, az embereket folyamatosan dolgoztattak, sokan ebbe es az ehezesbe haltak bele, masokat kivegeztek. A voros khmereket tobbnyire kulfoldi tanulmanyaik soran a kommunizmus eszmeivel kapcsolatba kerulo, partba belepo emberek alkottak, akil alnevet hasznaltak, peldaul Pol Pot, az egyes szamu testver. Tulajdonkeppen letezesuket egeszen 1977-ig maga Pol Pot sem ismerte el. A voros khmerek allandoan ellensegeket kerestek, lattak maguk korul, aki gyanusnak bizonyult, szemuveget viselt, puha volt a keze, tehat ertelmisegi munkat vegzett, azonnal letartoztattak. A bortonok legrosszabbika, amit szerdan meg is nezunk, az az S21 volt, 14 000 embert bortonoztek be, kinoztak es vallattak ott. Rengeteg arulonak kikialtott embert megoltek az ugynevezett Gyilkos Mezokon (szinten a holnapi listan). Korulbelul 2 millio embert oltek meg, noket, gyerekeket, fiatakokat, idoseket. 1979-ben vegul a vietnamiak vetettek veget az uralmuknak, majd Kambodzsai Nepkoztarsasag neven letrehoztak egy uj kormanyt, 1989-ben kivonultak az orszagbol. 1993-ban szabad orszagos valasztasokat tartottak, de a voros khmerek bojkottaltak a valasztasokat, 1997-ben Hun Szen egy puccs soran atvette a hatalmat Kambodzsa felett, 1998-ban Pol Pot halalaval megsemmisultek a voros khmerek. A 2008-as valasztasokon Hun Szen es az altala vezetett CPP 15 ev alatt a legnagyobb gyozelmevel szilarditotta meg a hatalmat. Kijelentjetjuk, ezt a valasztast kevesebb megfelemlites es eroszak jellemezte (egy, a masik parthoz tartozo ujsagirot megoltek), es nem mindegyik valasztasi irodara jutott ellenor, de az elmult evekhez hasonlitva, mindezt demokratikusnak nyilvanitottak a szakertok.

Most bonts egy sort, vege az oranak. Csak ezek a dolgok picit segitenek is megerteni, amirol a kovetkezokben szo lesz. Rovide(bbe)n, igerem. Kambodzsa allamformaja jelenleg is kiralysag. Oriasi szemelyi kultusz ovezi az uralkodoi csaladot, ha bologato vagy integeto babakat nem is arulnak, hatalmas fotok, plakatok eltetik oket minden forgalmasabb csomoponton. Mint mar irtam, rengeteg a rendor, katona, felfegyverkezve allnak es varnak, vagy a hatalmas terepjaroikkal rojak az utakat. Az emberek nem tul baratsagosak, persze vannak, akik kedvesek, de a tobbseg mereget, es nem azt olvasom le az arcukrol, hogy szivesen megkinalnanak egy jeges kaveval. Sok a turista, de elenyeszo mennyiseg Vietnamhoz kepest. Szigoruan veszik az oltozkodesi szabalyokat, a torvenyeket (tobb plakat is figyelmeztet arra hogy a torveny elott mindenki egyenlo), a fem dobozos uditokon ott a buvos mondat "Say no to drugs!", amit itt erdemes megfogadni, mert eleg kemenyen buntetik, akar halallal is, ennek ellenere aruljak az utcan. A kozlekedessel nincs gond, felni nem kell a turista ovezetben, de ez nem az a hely, ahol ki kell probalni, vajon mivel telnek a helyiek estei, a lakonegyedekben, mert ha atrocitas er es rendort hivsz, ki kell fizetned a rendor szolgaltatasait/kiszallasat. Amikor kicsit nehez volt kitalalni, mivel is toltsuk itt az idot, azert ezeket a tenyezoket is figyelembe vettuk.

Amit ajanlani tudunk, ha ebben a varosban vartok a thai vizumra, vagy csak szimplan eltoltenetek ket napot:

S21 es a  Killing Field / Gyilkos Mezok
(lesz rola bejegyzes, oriasi "elmeny", sokk, nevezzuk inkabb az utobbinak)

A folyopart (mellette az Ejszakai Piac, a Vietnami Baratsag Emlekmu, a Fuggetlenseg Emlekmu, Royal Palace, Ezust Palota, pagodak)

Wat Ounalom; 1443-ban epult, az orszag egyik buddhista kozpontja, itt talalhato Buddha egyik szemoldokszala.

Wat Phnom; a varos leghiresebb pagodaja, templomszentelyek es egy gyonyoru sztupa talalhato itt, erdemes megnezni, 1 USD/fo a belepo, pontosabban ezzel tamogatod oket.

178. utca; foleg galeriak, kisebb boltok talalhatok itt, illetve a Friends International altal mukodtetett Friends Cafe es Friends ' n '  Stuff nevu uzlet, ami a hatranyos helyzetu kambodzsai gyerekek oktatasat es tamogatasat biztositja, a kavezoban peldaul egykori utcagyerekek dolgoznak, a boltban igazan helyes dolgokat arulnak, melynek bevetelebol a szervezetet tamogatjak, mi egy karkoto megvasarlasaval segitettuk oket, mindegyik egyedi darab es nagyon szepek. Valoban oriasi problema itt, hogy a gyerekek nem jarnak iskolaba, sokan egesz nap az utcan setalnak, es ha nem tanulnak, nincs esely arra, hogy jobb korulmenyeket teremtsenek kesobb sajat maguknak.

Borzasztoan vartuk, hogy eljussunk Kambodzsaba, Siem Reapbe vetett hitunk meg el, tehat, lehetseges hogy miutan ott jartunk nem fogok tudni rosszat mondani, de jelenleg az a helyzet, hogy ugy erezzuk, ez a hely nem a mi varosunk. Ez mit sem valtoztat azon a tenyen, hogy csodalatos volt ide megerkezni (az elso hotel ellenere is), mert erdekes orszag, szomoru tortenelemmel, a jelene is erosen vitathato, de nem a mi tisztunk ezt megitelni. Nem erezzuk felszabadultnak az embereket, a szolgaltatasok (mosoda, ket dollarert, es vizesen kaptuk meg a fehernemuket), nem tul jok, oriasi plusz Ramonnak, a tuk tukosnak, aki rettento kedves velunk, amiben nyilvan benne van, hogy neki sem jon rosszul ket egymas utani napon fix fuvar, de szeretnem azt hinni, valojaban is az. A hotelunk elott eleg jo allapotban levo tuk tukok allnak, az ove szakadt, az ules toldozott foltozott, es folyik a viz allandoan, ha megallunk, de lattam, hogy orult nekunk, amikor vittunk neki ma egy uveg vizet (ma hosszu utra mentunk), es ot hivtuk, nem a fullos, felpimpelt tuk tukokat. Kambodzsai ertelmezesben a tuk tuk egy motorra kotott kis utanfuto, atlag 20 km/h-val halad, Ramone olykor tobbel, de akkor mar kapaszkodni kell, szoval total kaosz a razosabb utakon, de ez a kis ember nagyon ugyesen vezet. Egyebkent egesz fiatal es van egy ket eves fia, szereti a Hollywood - i "fighting movie" - kat, elobbit onnan tudom, hogy megtalaltam a kis cipojet az ules alatt, es buszken ujsagolta, hogy bizony az nem veletlenul kerult oda, o mar edesapa.

Az elso napunk a fobb, felsorolt nevezetessegek megtekintesevel telt, Kornel curryt evett, en "safety" kajat, mert a gyomrom rendetlenkedett. Hogy pontot tegyek az ugy vegere, elmentem, az etteremben a toalettre, amit egy kedves lany, eves kozben egy, a wc mellett talalhato slaggal (ez total altalanos jelenseg), "lefertotlenitett", tehat lelocsolta vizzel, igy minden csuszott, en meg imadkoztam, hogy senki ne menjen fel, mig ki nem fizetjuk a vacsorat, mert bizony helyenkent en is megcsusztam, mivel kapaszkodni nem tudtam semmiben, mert minden vizes volt. Buddha meghallgatott, igy tovabb alltunk.

A masodik napra a "horror turat", tehat a Nepirtas Muzeumot (S21) es a Gyilkos Mezoket terveztuk, Ramonnal, mert utbbi joval a varos teruleten kivul helyezkedik el. Bizonyara nem lesz a legvidamabb, vattacukros nap, de meg akarjuk ismerni ezt a reszet is a tortenelmuknek, ami talan kicsit segit megerteni a jelent.

A The Sinh Tourist nevu irodan keresztul foglaltunk ket jegyet Kambodzsaba, reggel 8:30-ra. Jellemzo, hogy a busz vagy kesik negyed orat, vagy elindul elobb, itt az utobbi tortent, 8:20-kor mar boldogan robogtunk a varos fele, hogy masok is felszalljanak. A jegyfoglalas nem volt zokkenomentes, mert a hotelszobaban vettuk eszre, hogy csak 1 jegyet kaptunk, de 2-t kertunk, igy visszarobogtunk (jo is lett volna, de nem, visszagyalogoltunk) az irodaba, ahol kijavitottak ezt a kis hibat, es immar ket jeggyel tavozhattunk, 9 ropogos dollar per fo aron. A buszrol mar irtam, amig volt wifi, most marad a jegyzettomb, mert a Kambodzsai Kiralysagba valo atkeles meger egy kulon bejegyzest.

A forgalom, elozes, dudaszo mar nem kelt feltunest, az utasok jol birjak a strapat, uj ertelmet nyert az "asian trash" fogalom, mar ha letezik ilyen, mert a mellettunk ulo szigoru, bordzsekis paros egyszeruen annyira irritaloan gusztustalan, hogy arra nincsenek szavak, na persze jol jon, hogy van helyi ero a buszon, mert se a sofor, se az "idegenvezeto" nem beszelnek, csak szavakat angolul, igy ha oket kovetjuk, legalabb biztosan tudjuk, jo buszra szallunk, es ok tudjak is, mirol van szo. Szoval, a jot mindenben meg lehet talalni, csak ezuttal jobban kell keresni, mint maskor.

Aki a buszos hataratlepest valasztja, keszuljon fel hosszu varakozasi idore. A fiu osszegyujtotte az utleveleket, meg a penzt (35 USD/fo), majd leszallt, amikor megallt a busz. Mi, turistak kicsit ertetlenkedve kerdeztuk a sofort, hogy akkor most mi legyen, mire annyit mondott, "go", es egy epulet bejarata fele mutatott. Bementunk, oriasi sor, helyiek a turistakkal keveredve, ki elol, ki hatul, negy boxban negy irodista ul, es ok kezelik az utleveleket. Emberunk egy fal mogott all, veletlenul sem keresve a szemkontaktust azokkal, akik a buszon ultek, majd egyesevel, miutan kezhez kapja az iratokat, megprobalja felolvasni a neveket, majd atadni a tulajdonosoknak. Mi csak allunk es varunk, mert sorrend nincs, es a mi utleveleink mas csoportok iratai kozott vannak, tehat veletlenszeruen "dobja ki a gep", hogy mikor is vehetjuk at. Miutan megkaptuk, beneztunk a "duty free" elnevezesu uzletbe, ahol leginkabb alkohol, csokolade es samponok voltak, viz, udito sehol. Atmentunk egy masik epuletbe, a mosdo 3000 vietnami dongba kerult kettonknek, szavakkal alig kifejezheto allapotok uralkodtak, a nenitol kaptam egy, azaz egy darab zsebkendot papir. Ezutan ujra buszra fel, jott a kovetkezo allomas, ahol megint leszalltunk, megint odaadtuk az utlevelunket, ezuttal egy szimpatikus katonanak, aki miutan elvette, annyit mondott, "go" es egy epuletre mutatott (megint, egy ujabb epulet, amin csak athaladtunk, de nem tortent benne igazan semmi). Az elobbiben atvizsgaltak a csomagokat, de itt meg ennyit sem csinaltak. Megint, buszra fel, miutan ujbol osszegyultunk, majd megalltunk egy ut szeli etterem mellett, ahol ismet senki nem mondott semmit, de kitalaltuk, hogy talan ez lesz az ebedszunet, ugyhogy en ittam egy Red Bullt (ki gondolta volna, hogy az eredeti Azsiabol szarmazik?), Kornel egy Cocat, es vartuk, hogy mikor megyunk tovabb. A buszos kirandulasokban az a jo, hogy erdekes embereket lathatsz, mi kiszurtunk egy part, es amikor az "asian trash"- ek epp kikerultek a latokorunkbol, akkor oket "kovettuk". A pasi arca, te vagy Zidi (ha olvasod), csak oriasi, gondor, hosszu voros hajjal es szakallal. Azt talaltuk ki, hogy o biztosan egy tudos, vagy kutato, es nagyon erdekes munkaja van, elegge filmbeillo figura, szoval, ha ok felalltak mi is, ha leultek, mi is, mert nem hiszem, hogy a buszt koordinalo embernek feltunne, ha eltunnenk. Az etteremben lehetett enni mindenfele finomsagot, bekalabat is peldaul, de mi nem voltunk ehesek. Jo tanacs: elegendo mennyisegu folyadek legyen nalatok, mielott a buszra szalltok. Mi kaptunk ket fel literes vizet, de azert jo ha van mas is, mert az atkelesnel nem lehet uditot vasarolni. Az etel sem art, vagy elotte egy tartalmas reggeli.

Szoval, a buszon rajottunk, tulajdonkeppen innentol kezdve helyijaratkent is funkcionalunk az itt lakok szamara, ez onnan derult ki, hogy egy neni felszallt egy cso fott kukoricaval, majd akkuratusan helyet foglalt a tudosek ulesen, es raszoltak, hogy itt berelt helyek vannak. Nem zavartatta magat, egy ulessel elobbre pattant, majd papucs le, csomagok a masik ulesre, es indulasra keszen varta a sofort.  Kozben visszatert a zold polos "turavezeto" is, az utlevelekkel, kiosztotta oket a buszon. Ekkor fogalmazodott meg bennem a kerdes, miert is csinaltattunk mi fenykepeket?! Tulajdonkeppen semmit nem kellett kitoltenunk, es megkaptuk az 1 honapos vizumot. Pipa. Az ut razos, ezen a soforunk vezetesi stilusa sem segit sokat, igy mindenbol majdhogynem csak egy villanasnyit latunk.

Kozvetlenul mellettunk Mr. Gucci szandal egy arany, szogecses karkotovel a karjan zenet hallgat, sokan alszanak, tevet neznek, szoval ugy nez ki, mindenki teljesen nyugodt, igy nekunk sincs okunk az aggodalomra. A vizum a zsebunkben, a csomagunk (remelhetoleg, meg) a csomagtartoban, a tabletet toltjuk, a szallas lefoglalva, mar csak az ehseggel kellene valamit kezdeni, mert jellemzoen akkor lettem ehes, mikor mar visszaszalltunk a buszra. Varjunk csak, itt az "ajandek" mogyoro tegnapelottrol. Mennyire bosszankodtam, hogy a szamlahoz irtak, most meg ugy orulok neki, mintha legalabbis egy csomag Toblerone lenne. A varoshoz kozeledve azert egyre inkabb kirajzolodnak a hatalmas kulonbsegek, az egyik oldalon luxus apartmanok, a masikon olyan hazak, amelyek lepcsojekent mindossze egy letra szolgal, jobb oldalon Land Roverben husolo felnottek, baloldalon meztelenul, az arokban a szemetkupac kozott jatszo gyerekek. A hidon athaladva, a belvarosba erve mindez mintha eltunne, gyonyoru epuleteket, parkokat latunk, a busz megall, minket meg magaval ragad egy tuk tukos bacsi, akinek tobb arany foga van mint igazi, es azt mondja, 3 dollarert elvisz minket a megadott cimre, de azert 3-ert, mert messze lakunk. Valoban. Bar, tobbszor is megnezte jo e a cim, mert elsore nem a megfelelore erkeztunk. Nem eletunk szallasa ez, de nem panaszkodunk, a szobacsereben pedig mar ugyis van tapasztalatunk. Igy is lett most is, elso korben a rendkivul kedves es segitokesz fiuk megjavitottak a wcnket, mert nem tudtuk lehuzni, az elobbb pedig kaptunk egy uj szobat a 3.-on, mert az elozoben a legkondicionalo berendezes miatt remegett az agy mogotti fal. A gipszkarton es a modern technika talalkozasa. A mostani szobankon nincsen ablak, de nem is banjuk.

Az este a vacsora lehetosegek felterkepezesenek jegyeben telt, nem jartunk tul nagy sikerrel. Az ettermek nagy tobbsege indiai, olasz (rengeteg pizzeria), a fagyizo, Blue Pumpkin, amirol a neten olvastunk, bezart, elobb ehetnenk egy Cordon Bleu-t, mint valami helyi kulonlegesseget, a kozelben. Kicsit tavolabb, a parkban, az emberek szonyegeken, pokrocokon vacsoraztak, nagy csaladok, szerzetesek, egyutt, csodalatos latvany volt. Kambodzsaban nem ajanlatos a szerzeteseket lefotozni, az embereket sem nagyon, ha nem egyeznek bele, igy csak par fotot keszitettunk, messzirol. Ettunk egy "khmer noodle with double meat" nevre hallgato csodat, amiben nem tudom mi volt pontosan, de nem lesz a kedvencem. Leginkabb citrusos es egyszerre csipos ize volt, a teszta pedig erosen hasonlitott az otthoni 50 centes levesek tesztaihoz. Szoval, szomoru fej, meg ket doboz sor es egy csomag Oreo a mai vacsora merlege, majdnem otthoni arakon. 

Meg mindig a thai vizummal kuszkodunk, az igazsag napja a holnapi nap, mikor is meglatogatjuk a Royal Thai Embassyt, a rendkivul royal ugyfelfogadasi idoben, 9:30 - 11:00 kozott. Jo tanacs: kezdjetek a turat Thaifoldon, majd Kambodzsa, Vietnamban pedig menjetek delrol eszakra. Jo szembemenni az arral, de nem minden helyzetben. Egy ilyen utazas azert barmennyire kellemes es izgalmas, azert okoz olykor fejtorest is, ez most egy ilyen helyzet. Amellett hogy tervezzuk a kovetkezo lepest, meg kell probalnunk elvezni az adott idot / napot az adott helyen. Este talaltunk egy piacot, amit holnap delelott is meg fogunk nezni egy tizorai erejeig. Tulajdonkeppen, ha hihetunk a terkepnek, semmitol nem lakunk nagyon tavol, es ha tartjuk az eredeti tervet, ket nap alatt megnezunk mindent, amit akarunk, es utana kovetkezik Siem Reap. A neten tele vannak a kulonbozo blogok az utazok jo tanacsaival, ugy mint, bizzuk a vizumigenylest egy irodara, par extra dollarert felgyorsitjak a folyamatot, es sorolhatnam, azert megis a nagykovetsegre megyunk. Nem ez lenne az az orszag, ahol elveszitenem az utlevelem. 

Felek magamtol, mert nagyon erzekenyen erint, ha latok egy ehes vagy sovany, esetleg beteg kisgyereket, vagy egy olyat, aki mondjuk egy kis trikoban a szemetkupac kozepen jatszik. En azelott csak fotokon, filmekben lattam ilyesmit, itt pedig az elso este ott ult velem szemben egy kisfiu, egy piszkos kis trikoban, mezitlab a szemet kozott, es valamit babralt a kis kezevel. En meg (a hulye turista akinek az a legnagyobb gondja, hogy a legkondi zakatol, es draga az edesseg), majdnem elbogtem magam, pontosabban reszben sikerult is, de aztan a csapat realistabb fele biztositott arrol, fogok meg ehhez hasonlo dolgokat latni. Igaza van persze, tudja ezt az en okosabb felem is, csak megis, sokkolo, hogy egyik oldalon epulnek a luxus hotelek, lakoparkok, minden oriasi terepjaroban 1 ember ul, a piacon es korulotte pedit mezitlab szaladgalnak a vekonyka, kocos gyerekek.

Szoval, megerkeztunk, itt vagyunk, holnap reggel tuk tukba pattanunk, mint a fontos emberek, es elmegyunk a nagykovetsegre. Attol fugg, hogyan tervezzuk a kirandulasunkat, hogy ott mit fognak mondani. Rossz verzio nem letezik, nem letezhet. Vegtere is, ez Azsia, ahol ugyan minden nap tortenik valami szurrealis, es erthetetlen, a vegen megis minden jol vagy jobban alakul. 

Szombaton egesz napos programkent a Cho Lon meglatogatasat terveztuk, ami tulajdonkeppen egy fel napos bolyongas lett a kinai negyedben, 35 fokban, fustolgo kipufogok kozott a delelotti forgatagban. Volt itt minden, aminek egy jo szombaton lennie kellett, tradicionalis kinai temetes, sult kacsa ajandek Buddhanak, jeges narancsle, oriasi doglott patkany az ut szelen, elkepeszto kaosz, piac, piac hatan, szombati iskola a kicsiknek, PS4 jatekterem a nagyoknak, lattunk egy csocso asztal keszito muhelyt, kiprobaltuk az edes sult rizst, kokusztejes martogatossal, amit egy nejlonzacskoba csomagoltak melle, ket befottes gumival atkotve, triplan megcsavarva, es amikor az ut szelen igyekeztunk szetszedni, a helyiek kozul eleg sokan figyeltek, sikerul e. Az a tapasztalatunk, hogy a 90%-uk magasrol tesz ra, ha egy turista a kevesbe frekventaltabb helyekre teved, 5% nem nez tul kedvesen, a masik 5% pedig 50% helyett orul es lelkesedik, es megkerdezi miben segithet. Nagyon erdekes, de olykor az idosebbek beszelnek sokkal jobban angolul. 

Szoval, miutan visszakeveredtunk a szallasunkra, es 21 fokra allitottuk a szoba homersekletet, Liam Neeson pedig legimarsalkent (vagy marshall, nem tudom) eleteket mentett a teveben, rajottunk, aznap meg nem is ettunk semmit. De megint jott Mark Wiens, meg a jo tippjei, es eskuszom, az a pasi ugy kepes enni, hogy egy eveszavarral kuszkodo, vagy orokos kaloriaszamolgato is kedvet kap azonnal egy uzsonnahoz. Na most, en egyik kategoriahoz se tartozom, amint a mellekelt fotokon latni lehet, igy nekem meginkabb oromet okoz, ha egy videoja utan elindulunk enni. Azsia tobbek kozott errol is szol, mert annyi erdekes eteluk van, hogy vetek kihagyni oket. Utcan enni pedig meginkabb elmeny fokozo. Otthon is szivesen eszunk az un. street foodot kinalo helyeken, bar ez Becsben kimerul a kolbaszban es a sorben. Itt pedig ehetsz edeset, sosat, levest, tesztat, rizst, tekercset, hust, zoldsegeket, kulonbozo szoszokkal, gyumolcsot, es meg hosszan sorolhatnam. A lenyeg: csipos mindig keruljon bele, ha nem is birod, akkor is, egy minimalis mennyiseg, mert kivaloan fertotlenit es tisztit. Tapasztalat.

Tegnap az ugynevezett Bun Thit Noungot probaltuk ki, ami teszta, tavaszi tekercsekkel (egy olloval raszeletelik a kisult a tekercset), marhahussal es gombaval toltve, plusz faszenen grillezett serteshus, mogyoroval, kulonbozo zold fuszernovenyekkel az aljan. Erdemes osszekeverni, chilit szorni ra, es azt az erdekes, edeskes iz, barna szinu szoszt racsepegtetni, amit melle adnak. Negativ, hogy szobahomersekletu minden, tehat nem forro. Pozitiv, hogy kiados etel, es olcso. Egy jo Tiger vagy Saigon sorrel, kivalo reggelire, tizoraira, ebedre, uzsonnara, vacsorara. Azt azert meg kell jegyezni, ha mar az arakrol van szo, hogy Saigon az eddigi legdragabb vietnami varos, ahol jartunk. Egyes boltokban, ettermekben europai, fovarosi arakon dolgoznak, ami kisse meglepo, foleg ha az ember eszakrol jon del fele, forditva kellemesebb a meglepetes. 

Ezutan egy orosz piacra mentunk, ami a Putyin matrjoskan kivul sok jot nem tartogatott, mert tulajdonkeppen egy ruhapiac volt, egy pici elelmiszer bolttal, setaltunk a kulvarosban, majd leultunk a parkba es figyeltuk, ahogy a helyiek edzenek, tollasoznak. Oriasi porges van delutantol a parkokban, kulonfele gepeken edzenek, jatszanak, kutyat setaltatnak, igazi tarsasagi elet folyik, amit erdemes egy hideg uditovel, sorrel hosszasan tanulmanyozni, mert nem hetkoznapi figurak produkalnak, nem hetkoznapi dolgokat. A nagyjabol 50 es 100 ev kozotti nenikek olyan legies konnyedseggel emelik a labukat a fejuk melle, hogy egy pillanatra elszegyellem magam, es megfogadom, ha hazamegyunk, ujra eljarok futni (aztan par oraval kesobb megeszek egy doboz sult mogyorot...). Van itt minden, hatalmas tollas csatak, foci, box a levegobe, kocogas ingben, shortban, terdzokniban, rozsaszinre lakkozott kormu, feldiszitett kutya, aki husegesen varja, amig a gazdaja lefutja a napi kilometeret, hangosan nevetnek, kiabalnak, mindenki felszabadultnak tunik. 

Az este hatralevo reszeben osszegyult egy kis 6 fos magyar delegacio, mi egy tetoteraszon bucsuztunk Saigontol, elvesztettunk egy napszemuveget, a tobbiek meg maradnak. A mai, hosszu busz utra gondolva egy gyorsettermi vacsoraval zartuk a napot, hogy piciket jobb legyen a masnap reggel, nekem bejott a nagyjabol 7-8 eve kifejlesztett modszer, Kornelnak most nem annyira. Gyors kicsekkolas, es egy Ray Ban szemuvegarus lerazasa utan az utazasi irodaba mentunk, hogy becsekkoljunk a buszra, ami 8:30-kor indul, igy 8:20 korul mar a belvaros fele robogtunk vele, most pedig mar Saigonon kivul jarunk. A busz wifivel felszerelt, tagas, izleses melyvoros bor ulesek, diszkreten csillogo voros padlo, minden helyre bekeszitett asvanyviz, teve, Jackie Chan film, vietnami szinkron, angol felirattal. A felszallas elott meg talalkoztunk kedvenc idegenvezetonkkel, Wo-val, aki a Cu Chi turat vezette, most a Mekong Deltara indult. Szerencsesek a buszon ulok, hogy ot kaptak aznapra.

A busz tele, mellettem egy ferfi mar diszkreten le is dobta a papucsat, egyesek szendvicseket bontogatnak, kicsit olyan, mint amikor Pestrol buszozol le Veszprembe, es valaki megeszik egy zoldborso fozeleket fasirttal, vagy leveshust alufoliaba csomagolva Balatonfured es Veszprem kozott. Nem baj, az ut 6,5 ora Kambodzsaig, elhiszem en, hogy nehezen kibirhato. Annak orulok a legjobban, hogy egesz uton nyujtva lehet a labunk, akkora hely van az ulesek kozott, ez az elso alkalom.

Egy szimpatikus zold polos fiatalember begyujtotte az utleveleket, a kovetkezokepp. "Passport... money, 70 dollars, now, pay!", kicsit olyan volt mint a Kontroll cimu filmben, a "Ticket... ticket... csoportos kedvezmenyed van vagy nincsen?!" jelenet, dehat az utleveleket es a penzt elvette, szoval ha minden igaz, ez el van intezve. A hataratlepes biztosan egy erdekes resze lesz az utnak, ha sikerul elfoglalnunk a szallast, jo lesz a net, vegre feltesszuk a kepeket, es kozben nem alszunk el, lesznek majd fotok is. Nagyjabol egy hetet maradunk Kambodzsaban, a thai vizum proceduraja ezt nagyban befolyasolja, de remeljuk megoldodik, addig is felfedezzuk a fovarost, mert latnivalo boven akad majd ott is.

A kambodzsai szallasok lenyegesen olcsobbak, de figyelnunk kell, hogy legyen legkondi a szobaban, mert anelkul kibirhatatlan a hoseg, sok helyen csak ventillatort igernek. Igy 1 napra foglaltunk csak szallast, okulva az itt tortentekbol is, es ha megfelelo, maradunk. 15 dollarba kerul ejszakankent a hely, amit lefoglaltunk a booking.com-on, a varoskozpontban, mert azert kifele, nagy tavolsagra a kozponttol nem erdemes szobakat nezegetni, az ejszakai kozlekedes nem tul jo, azt irjak tobb helyen, hogy nincs kozvilagitas (nem uj, a magyar falvak nagy reszeben sincs, vagy van egy  minimalis, kozvilagitasnak csufolt asztali lampa erossegu valami...), es azert nem Kambodzsa lenne az a hely ahol szivesen eltevednenk ejjel.

9:28 van, ugyhogy kijelenthetjuk 1 ora alatt kikeveredtunk a varosbol, es ma mar Kambodzsaban ejszakazunk. Meg nem vagyunk egeszen 2 hete uton. 

Csutortokon lefoglaltuk a Chu Chi fel napos turat, ami azt jelentette, hogy penteken 7:45-kor elindulunk, masfel ora buszozas, majd leszallunk es korulbelul delig a ma mar a hadsereg fennhatosaga alatt allo muzeumban leszunk. Szoval, Cu Chi, nem Chu Chi, ami arrol nevezetes, hogy a vietkongok innen terveztek Saigon megtamadasat, melyet 1968-ban hajtottak vegre. 18000 foldmuves gerilla asott ki kezzel 200 km-nyi alagutat, kamrarendszert, az 1940-es evektol kezdve, meg a francia haboru idejen. 1967-re alaugtak, konyhak, fegyverraktar, halotermek, fegyverkeszito muhelyek halozatat hoztak letre a fold alatt. Az amerikaiak onkenteseket kuldtek a teruletre a haboru soran, hogy felderitsek es megsemmisitsek a halozatot, a vietkongok pedig kegyetlen csapdakat allitottak a nem kivant latogatoknak. A haboru csucsan havonta 200 ezer robbano lovedeket zuditottak a tersegre, buldozerrel letaroltak az erdo egy reszet, es sikerult megsemmisiteniuk a halozat 70%-at. 

Kis csoportunk egy rettento jopofa idegenvezetot kapott, aki a fel napos kirandulas alatt korulbelul egy doboz cigarettat elszivott, kozben az oldalara erositett taskaban hordozhato kis hangszorora kotott mikrofonjaba beszelt, hogy mindenki hallja. Mar a buszban megjegyezte, bar nem nez ki tipikusan vietnaminak, 100%-ig az, csak sok tejet ivott gyerekkoraban, ezert nott nagyra. Nem vitatkoztunk vele. A tura egy rovid filmvetitessel kezdodott, aztan elment az aram, de gond egy szal se, mentunk tovabb. Egyszerre tobb tura futott, tobb idegenvezetovel, tehat neha osszekeveredtek a csoportok, de ez latszolag senkit nem zavart. Ot sem kulonosebben. Az idegenvezetos turak soran azert meg elojon belolem a jo melyre eltemetett streber diak, szeretek a "tuz kozeleben" lenni, mindent elsokent hallani, latni, itt komoly vetelytarsakra akadtam par koreai szemelyeben, akik ezt a sportot magasabb szinten uzik. Koreai nyugdijasok vs en, 1:0.

A muzeum lehetoseget biztosit arra hogy haborus fegyverekkel lovoldozzenek a turistak a kijelolt teruleten, de minumum 10 db loszert meg kell vasarolniuk. A golyozaporban nezelodhetunk a souvenir shopban, ehetunk sult kukoricat, megnezhetjuk hogy keszul a rizspapir, a pacifistaknak ezek a lehetoseg jutottak, mig a harciasabb emberek "jatszottak". A magam reszerol gyulolom a fegyver hangjat is, orulok, hogy nem kell hallanunk, soha nem jutna eszembe komolyan loni, kiprobalni barmilyen fegyvert is. Erdekes, mert a Battlefieldben szo nelkul dobom a granatot es lovoldozok, de az egy jatek, nem a valosag, itt pedig hallottak eleget a fegyvercsattogast (azt se tudom, ez e a megfelelo szo ra), dehat mindent a turistakert, szoval nem banjak, talan meg se halljak, mikor egy souvenir boltban vasarolt voros csillagos sapkat viselo, bokaig felhuzott feher zokni, vaszoncipo komboban pompazo oregember lovoldozik.

A magam reszerol az alagutakba torteno bemaszast vartam a legjobban. Bar azota kiszelesitettek oket (a ko hallhatoan nagyot esett a szivemrol). Egy katona ment elol, akik napjaban tobbszor is bemasznak, plusz egyszer reggelente, mikor megnezik, vannak e kigyok az alagutakban, ot kovettek a tobbiek. Tobben kijottek. Mi korulbelul 20 meter tettunk meg (...a Rocky focimdala), majd megkerestuk a fenyt. A koreai hazaspar elottem eleg bizonytalanul mozgott, az alagutak egy resze ki van vilagitva, de altalaban ott alltak meg, ahol teljesen eltakartak a fenyt. Nem tudtam figyelmen kivul hagyni a tenyt, hogy a bacsi egesz nap a zsebeben cipelt egy fott tojast (amit joizuen elfogyasztottak hazafele a buszon), meg az utazasi irodaban tette el, es rettegtem, nehogy kiessen, mert az amugy is levegotlen, szuk lyukakban eleg kellemes illatot eredmenyezett volna, ha raterdelek. Miutan kijottunk, mindenki elegedetten, izzadtan, faradtan, megkostolhattuk a vietkongok fo taplalekat, a tapiokat, aminek az izet leginkabb egy kellemetlenul kemenyre fott krumpliehoz hasonlitanam, es egy mogyoros, cukros, szezammagos keverekbe kellett martogatni. Kaptunk melle egy csesze forro teat, uldogelni nem volt ido, mert jott a kovetkezo csoport, szoval, rohamleptekben indulas a buszhoz, 1 ora, 45 perc, Saigon, leszallas, elkoszones, kambodzsai jegyfoglalas, utlevelkep keszitese. Utobbi lazan zajlott, egy fuggonnyel letakart vitrin ele allitottak, Kornelt egy muanyag szekre ultettek, mert tul magas, aztan ket kattintas, eletunk kepei negyed ora mulva egy boritekban landoltak. Erosen hasonlitok egy 90-es evekbeli lanybanda tagjara, kicsi Mel C keveredve Sinead O Connorral, ami azert nem egy vidam elegy, dehat mit var az ember, ha egy fel napos Cu Chi tura utan fotozzak?! Kornel jol nez ki rajta, az a lenyeg.

Azert a legfelemelobb megiscsak az a resz volt, amikor kijottunk az alagutbol

A vietkongok elelme, a mi tizoraink

Kesobb sor kerult az ebedre, illetve vacsorara is, de mar Saigonban

A delutan folyaman elmentunk egy Mark Wiens (migrationology.com) altal ajanlott etterembe, erdemes megnezni a srac videoit, blogjat annak, aki Azsiaba keszul. Az etterem olyan jo volt, hogy batran ajanljuk, a neve Quan An: Co Lieng, es amit erdemes megkostolni az a Bo la Loi  es a Cha Gio, sajat magad keszitheted el a tekercseket, ket kulonfele szosszal, es toltelekkel. Oriasiak, mert volt egy doboz mogyoro az asztalon, amit jokedvuen kinalgattak, en meg mogyormanias vagyok, belekostolunk, de mivel kinyitottuk, felszamoltak, csak itthon jottunk ra. Trukkosek, szoval erre nem art odafigyelni.

Az este tovabbi reszet ejszakai piacozassal, belvarosi setaval toltottuk, egy orias Ho Chi Minh szobor alatt folyt az elet, szappanbuborekfujok, szarvason lovagolo telapok, hamis taskak, cipok, gyrososok (bizony), robogok, bubble teak, legyezok, papirkepeslapok, utcai etel arusok, minden mennyisegben, es mi, akik csak kapkodtuk a fejunket ide oda, mikozben a hangszorokbol uttoro dalokra emlekezteto dallamok csendultek fel. Mindenki vidamnak tunt, felszabadultnak, mi meg azon gondolkoztunk, a mai tura utan, hogy itt ez a sok ember, akik tortenelmeben voltak veres es szomoru momentumok, megis, ahogy az idegenvezetonk mondta, tulleptek mindenen, elore neznek, "americans are welcome too", es hogyan kepesek minden egyes nap mosolyogni. Hat, valahogy igy.

A kornyekunkon persze tovabbra is minden este egy nagy buli, vicces, kulfoldi oreg urak utkeresesevel, turistakkal, helyiekkel, es ez az egesz, jo ertelemben vett zurzavar kepes megis elbuvolni az ide erkezoket, ha hagyjak. Mi hagytuk.