Megint... a legjobb resze az utnak, amikor elindulunk, mert valami teljesen uj kovetkezik majd. A masik, maga az utazas, jelen esetben a buszozas, kozben egy kis Johnny Cash (erosebb idegzetueknek az oreg Ogli G, vagy TKO, nem, nem vicc), az ut menti ejjel is telt hazzal mukodo levesezok, kis boltok, a soha veget nem ero dal valogatas, a helyi slagerekbol, ami maximuk hangeron szol a buszon utazas kozben, a sofor es az utaskiserok nagy oromere. Par napra strandpapucsra csereltuk a cipot, es kis, 'felfedezo hatizsakra'  a nagyokat. Az utolso teljes napunkon Kornel elment egy masszazsra, majd felfrissulve nekivagtunk a piacnak, ahol ismet (a valtozatossag kedveert) leves kovetkezett, majd egy ujdonsag, gozgombocok, kulonfele izesitessel, peldaul bambusz, zoldseg, hus. A patongi ejszakai elet kulso szemleloikent mentunk egy kort a fo utcan, majdnem a nyakamba kerult egy kameleon, Kornel majdnem beult egy ping pong showra, mert azzal szorakoztam, hogy a musort kinalo embereket rendszerint hozza iranyitottam, remekul adva a hulye baratno szerepet, akinek fogalma sincs mirol is van szo, igy kolcson kenyer visszajar alapon, majdnem megkaptam a kameleont, de szerencsere csak majdnem. Persze, a barokrol, bulikrol nyilatkozni nem nagyon tudunk, nem azert, mert a csaladunk is olvassa a blogot (az olvasotabor fele), hanem mert ez a fajta szorakozas itt nem az altalunk kedvelt modja az idoeltoltesnek. A vizpart, eves, setak, motorozas kellemesen elfarasztott minket estere.

Apropo este... utolso este kis gondunk akadt az internettel, mikor lementem, es szoltam a recepcion (recepcio = egy ferfi vagy alszik, vagy boxmeccset nez online), az ur nemes egyszeruseggel feljott a masodikra, kitepte a routert a falbol, majd azt mondta "oke", es valoban oke volt, mert onnantol kezdve ujra mukodott. Milyen egyszeruen megoldhato minden, nem igaz?

Ma reggel (december 29) kicsivel 12 ora elott kicsekkoltunk, majd elindultunk a busz fele, ami eloszor bevitt minket Phuket belvarosaba. A jegy 2 dollar volt kettonknek, ami jelentosen kevesebb, mintha taxit berelnenk, es a kalandos utazas (vajon feljutunk e a dombra, vajon a jegyszedo kiesik e a lejton a nyitott elso ajton at), semmivel nem osszehasonlithato. Nagyjabol masfel ora es 15 megtett kilometer utan beertunk a belvarosba, ahol talaltunk egy remek marha curryt, hutomagneseket, es sult foldimogyorot. Ezutan jott a "pink bus", vagyis a rozsaszin, kis platos kocsi keresese, ami elvisz minket a 2-es szamu buszpalyaudvarra, 15 TBH/ Kopf - ert. Nem sokkal kesobb a korforgalomnal meglattam, gyorsan leintettem ket kocsit, atfutottunk, majd mar robogtunk is az 1-es szamu buszpalyaudvar fele, ahol a jegyszedo ivott egy kavet, a sofor elintezte ugyes bajos dolgait, mi meg vartunk es orultunk, hogy "van meg idonk" es legyintes helyett azonnal felugrottunk a buszra, mert itt senki nem siet sehova, de nem is varnak meg, ha lemaradsz (akkor kimaradsz). Szoval a biztonsag kedveert most is odaertunk masfel oraval az indulas elott erkeztunk meg kis kitero utan a 2-es palyaudvarra, hogy fel oras kesessel el is induljunk ezeken a paratlan helyeken Bangkok fele. Az utazast bearnyekolja a reggeli hir, meghalt Lemmy, de en borzaszto halas vagyok azert a sok joert, a zeneert, amit itt hagyott. Nincs meg egy olyan zenekar a vilagon, amelyiknek a dalai olyan oromot, lenduletet valtalanank ki belolem, mint a Motorhead. Van meg par, amit szeretek, szivesen hallgatok, de ez a banda semmihez se hasonlithato. Egy ujabb bizonyitek arra, hogy a vilagon semmi nem biztos, vagy allando. Vagy legalabbis nagyon keves dolog az. Hogy megis, most micsoda?

Az hogy a buszon ulunk es rajtam, valamint egy ehes kisbaban es anyukajan kivul mindenki alszik. Esik az eso. Ket napig Bangkokban leszunk, ott koszontjuk az uj evet, sok sok emberrel egyutt, valoszinuleg az utcan unnepelve. Remelem, addig talalunk egy ujabb mokas inget Kornelnak, ha nem, marad az articsoka mintas.