Amikor szerda este 18 ora utan landoltunk Ho Chi Minh Cityben (Saigon), es a csomagfelvetel utan elkezdtuk a 152-es busz megallojat keresni, kicsi deja vum tamadt, mert a buli hasonlokepp kezdodott Hanoiban is, oruletes hoseg, a paratartalom az egekben, a forgalom agressziv, a busz meg sehol. A kulonbseg csak annyi, Hanoiban vegul feljutottunk a helyijaratra, mig itt taxit kellett fognunk, mert a 152-es 18 ora utan mar nem kozlekedik a center fele. Panik helyett elindultunk a (szerintunk) varos iranyaba, hogy ne egy repteri taxiba uljunk be, ha mar ilyen uri mulatsagra keszulunk, igy vegul egy szimpatikus embert sikerult megtalalnunk a tomegben, o meg boldogan, mosolyogva, azt mondta "sevendollarsforyou", mi kevesbe boldogan (a busz korulbelul 50 cent lett volna osszesen), bepattantunk, majd dudaszo, ezer kanyar, elozes, es 15 km/h-s maximum sebessegbe kapcsolas utan megerkeztunk a centerbe. Az elso szo ami eszembe jutott: pokoli. A hoseg, a fenyek, a hangos zene, millio ember, egy Gilette pengeket nyelo kisfiu, prostik, es "doyouwantmassage" hirtelen egyutt sok volt. A becsekkolast kovetoen kiderult, a szallas meg sokk, ugyhogy azonnal elindultunk egy ujat keresni. Korulbelul ket sarokra, sikerult is. Aki Vietnamba utazik, annak szamolnia kell hogy az utlevelet le kell adnia a szallasan, anelkul nehezen foglalhattunk volna uj szobat, de a penzt es a Mastercardot azert itt is rendkivul kedvelik, igy ezen tulleptek, de persze masnap reggel le kellett adnunk az uj szallason is, de meg aznap vissza is kaptuk. Az elso szallasunkrol mar irtam a korabbi bejegyzesben, a siralmas allapotokon egyedul a Mortal Kombat altal visszahozott boldog gyermek evek enyhitettek, de egyszer minden film veget er. 

Ennek is vege lett, eljott a reggel 9, checkout, mivel hidakat nem egetunk fel magunk mogott, a neninek nem panaszkodunk, valoszinuleg nem ertette volna, mi meg azt nem, hogy adhat ki egy olyan szobat ahol az elozo vendegek utan majdhogynem az ujaknak kell osszetakaritania. Par dollarral tobbert (mindenrol filmekre asszocialok), sikerult egy jo kis szallast berelni, bar itt is akadtak gondok, az elso szobaban allt a viz, majd koltoztunk, utana koltoztunk megegyszer, vagyis koltoztettek, igy most helyesen berendezkedtunk egy kellemes kis szobaba, amire nem panaszkodhatunk, mert tiszta, cserelik a torulkozot, es nem lakik benne mas rajtunk kivul akinek negy vagy tobb laba van, par hangyat kiveve. 

Masnapi terveink kozott szerepelt a koltozesen kivul a mosoda, a thai nagykovetseg es a The Sinh Tourist meglatogatasa, elso korben. Az utazasi irodat jo szivvel ajanljuk, sokan utanozzak, de ez az elnevezes az eredeti, 1993 ota leteznek, korabban Sinh Cafe - kent voltak ismertek. Miutan a hivatalos koroket lefutottuk, a nevezetessegek kovetkeztek, amiknek altalaban elozo nap keszitunk egy rovidebb listat, es probalunk a lista szerint haladni, a terv olykor borul, maskor nem, ez abszolut helyzetfuggo. 

Az elso napot a fobb nevezetessegekkel kezdtuk, tehat megkerestuk a Notre Dame epuletet, es onnan, Nguyen Thi Mihn Kayon haladtunk vegig. A kozeli Lam Son teren talalhatok a varos hires szallodai, francia szinhaza, mozik. Itt talalhato az 1880-ban epult Continental Hotel, az 1959 karacsony estejen megnyitott Caravelle Hotel, illetve a Varosi Szinhaz, mely 1990 ota all a teren. A Dong Khoi utcatol balra a Ly Ti Throng 22. szam alatt mukodott a CIA a haboru alatt, a kilenc emeletes epulet fohadiszallaskent funkcionalt. Rengeteg luxus uzlet, bevasarlokozpont is talalhato ezen a kornyeken, oriasi toronyhazak magasodnak a regi epuletek fole, es most minden karacsonyi diszekben pompazik, igazi giccsparade az alufoliaval abrazolt havas taj, ajandekok, karacsonyfak, boak, hoemberek, erthetetlenul fura arcu Mikulasok, tancolo figurak kozott setalni 35 fokban, ugy, hogy felorankent rohanunk a legkondicionalt uzletekbe uditot venni (a csapviz itt sem javasolt, bar ittam mar abbol keszult jegkockaval felturbozott ananaszlevet, pont a megerkezesunk estejen, es semmi bajom nem lett). Miutan hirtelen a kikotoben talaltuk magunkat, ugy dontottunk, ideje megnezni az Ujraegyesites Palotajat, illetve a Haborus Emlekek Muzeumat, persze a varos egy teljesen ellentetes pontjan talalhatok. Utobbit korabban az Amerikai es Kinai Haborus Bunok Muzeumanak neveztek, nem veletlenul. A kiallitasban szerepett kapott kepek kozul nem is egy Pulitzer dijat nyert, amely a haboru borzalmait hivatott bemutatni. Lathattuk meg a bortont, a kulonbozo kinzo eszkozoket, modszereket, a zarkat, ahova a hadifoglyokat zartak, kulonbozo targyi emlekeket, katonai fegyvereket, ruhakat, szemelyes targyakat, tulelok fotoit, nyilatkozatait, a vietnami haboru ellen tunteto orszagok pkalatjait, magyar emlekek is helyet kaptak a kiallitasban. Rendkivul nyomaszto, a harom szintes tarlat, ami sokkal kozelebb hozza a haboru borzalmait, az utana szuletett fogyatekos, torz gyermekek fotoi (es van valami, ami nem foto, hanem nagyon is igazi, de ezt inkabb nezze meg, aki tudja es szeretne), oriasi hatassal voltak ram, tobbszor elofordult, hogy majdnem elsirtam magam, amig bennt voltunk, de nem voltam ezzel egyedul, rengeteg ember arcara volt irva a dobbenet, masok ugy voltak vele, "ezt is lattuk". Miutan kijottunk, meg sokaig beszeltunk rola. A hanoi bortonmuzeum ("Hanoi Hilton"), nem tett ram ekkora benyomast, bar az is borzalmas volt, a maga nemeben.

A kiallitas elott belefutottunk egy draga, de atlagon aluli ebedbe, a kornyeken, igy mindekit arra biztatunk, uljetek le a muanyag szekeken es egyetek az utcan! A vacsorank fejenkent 1 dollarba kerult, amit a parkban ettunk, de millioszor tobbet ert, mint az "etteremben" elkoltott ebed. 

A nap vegen foglaltunk ket jegyet a mar emlitett utazasi iroda altal egy Chu Chi Tunnel nevu fel napos, reggeli turara, ami a vietkongok altal kezzel kiasott fold alatti csatornarendszert mutatja be, mi is lemehetunk a fold ala, es lathatjuk hogyan eltek es rejtozkodtek itt a haboru idejen. Reggel jon majd ertunk egy busz, ami elvisz Chu Chi - ba, ami korulbelul 2 orara fekszik Ho Chi Minh Citytol, majd vegigjarjuk a tura utvonalat, es a legvegen bemaszunk az egyik csatornaba. Izgalmas lesz. 

Estere mar sokkal baratsagosabb arcat mutatta a varos, mint a megerkezesunkkor, amikor pedig a kezunkbe fogtuk a tiszta ruhainkat, nagyon orultem. Tudtam, ez mas lesz, mint a beke szigetenek szamito Hue, ahova szo nelkul visszamennenk, de ezt a varost is meg akarom ismerni. Annak ellenere, hogy minden megtalalhato benne, ami egy igazi, nagy varosban, minden joval es nyilvan rosszal egyutt, megsem erzem, hogy felnunk kellene barmitol is. Az utazas velejaroja, hogy olykor toled idegen helyzetekbe keveredsz, olyan dolgokat latsz, amiket korabban sosem, de ha nem ezekert, megis miert utazol? 

Ha kinezek az ablakon, most is a vakito fenyeket latom, hallom, hogy minden helyrol mas zene szol, az emberek dudalnak, kiabalnak, mar tudom, hogy nagy valoszinuseggel a kocsi soha nem fog megallni, ha nekunk zold a lampa a zebran, a motoros is csak kikerul, a kavet sok jeggel kell inni (meg itt ki fogom probalni), nincs olyan epulet amit ne lehetne karacsonyi giccsbe oltoztetni, persze szigoruan a Ho Chi Minhrol elnevezetteket kiveve, a kis muanyag szek nem torik ossze alattam ha raulok, palcikaval nem nehez enni, a cola az Coca, a koszonom az "ko mon", legalabbis ezt mondtak a boltban, 6 dollarert kivalo kamu The North Face gombbe osszehajtogathato hatizsakot lehet kapni blokk nelkul, ha a masszazs kerdes Kornelnak szol, ott valoszinuleg engem nem latnanak szivesen, hogy a szemoldokom ugy latszik elter a helyi divattol, mi meg egy jo kis csapat vagyunk annak ellenere, hogy ha Kornel arra ker atkelesnel balra nezzek, altalaban a jobb oldalt figyelem.

Minden ami uj, mas, az nem jobb vagy rosszabb annal amit megszoktunk, hanem valami, amit talan sose fedeznenk fel, ha nem jottunk volna el ide. Szoval, bar leirhatatlan a kaosz, es minden nap latunk valami abszurd dolgot (a villanyszereles, muanyag palackok segitsegevel, epitkezes papucsban vagy mezitlab, az orok igazsag, mi szerint motoron minden szallithato, a gagyi fogalmanak ujraertelmezese, a kezzel festett kirakatok, a torna orak a parkban...), alig varjuk, hogy reggel legyen es kezdodjon minden ujra. Hogy ket, harom nap utan ujra becsomagoljunk es utnak induljunk, busszal, vonattal, akarmivel. Johetne a Coelho szakkor 2, mert hogy soha nem az ut vege, a cel az erdekes, hanem maga az utazas, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a gondolat tole szarmazik, masreszt munkassaga ismereteben valo komoly hianyossagaim miatt, nem is vallalkoznek arra, hogy idezzek.

Leforditva, a magunk egyszeru ertelmezeseben mindez annyit tesz, felfedeztuk az utazas oromet, hogy otthon erezhetjuk magunkat egy teljesen idegen helyen is, es ha valahol osszecsomagolunk, akkor az mindig azt jelenti, valami teljesen uj kovetkezik. A legjobb, hogy fogalmunk sincs mi az.

Ho Chi Minh Citybe jutni vonattal, busszal, vagy repulovel lehet Hoi Anbol. Mindharom megoldashoz at kell jutnunk a tole 30 km-re fekvo Da Nang varosaba, amelyet egy igazi nagyvaroskent tartanak szamon. Monumentalis epuletek jellemzik valoban, es a kozeleben epulo golfpalyak, hatalmas hotelek, es a mar meglevo szallodak is jelzik, igen komolyan epitenek a turizmusra.

Az elozo bejegyzesben emlitettem a repteri transzfert, most ugyanaz a fiu ul mellettem a gepen, aki elottem utazott a kisbuszban, nem tudom, erre mennyi az esely, de most megtortent. A Da Nang - i repter egyebkent rendkivul baratsagos, a Jetstar nevu legitarsasaggal utazunk, azert, mert olcsobban kinalnak jegyeket, mintha busszal vagy vonattal tennenk meg ezt a tavolsagot, s nem utolso sorban igy masfel ora alatt Saigonban vagyunk. Felvaltva hasznalom Saigon es a Ho Chi Minh varos elnevezest, egyesek tartozkodnak az elobbitol, de a helyiek hasznaltak mar mindkettot, mikor szoba kerult korabban, hogy merre utazunk tovabb, igy gondolom nem problema, ha turistakent mi is ezt tesszuk. Kis kesessel kezdtuk a beszallast, de addig elfoglaltuk magunkat, sok az ismeros arc Hoi Anbol, ok is ezt a legitartsasagot valasztottak. Mivel a 60 napos turista vizumot szeretnenk szerezni Thaifoldre, ezert nem tudjuk a belepeskor megigenyelni, mert ott csak 14 napos vizum valthato ki a szarazfoldi beerkezeskor, tehat ha busszal mennenk, igy ezt ezt masik orszagban, jelen esetben Vietnamban tesszuk. Nem biztos, hogy mindez egyertelmu volt, illetve hogy pontosan igy fogalmaztam meg amikor errol irtam, tehat, ha valaki csak ket hetet tervez, arra valthat vizumot Thaifoldon, a megerkezese utan, de ha tobbet, akkor csak egy masik orszag thaifoldi nagykovetsegen tudja megigenyelni, igy ezzel szamolnia kell az ut megtervezesekor, ha repulovel erkezel, akkor automatikusan a 30 napos vizumot kapod, az erkezesnel, de sokan Vietnamban kezdenek, mint peldaul mi, es mivel pontosan nem tudtuk mikor erunk Thaifoldre, meg most se egyertelmu es biztos, szamunkra kicsit bonyolodik a tortenet. Ugyhogy holnap a mosoda, koltozes utan a nagykovetseg kovetkezik. Mivel a procedura 3 napos, tehat 3 napig benn tartjak az utlevelet a nagykovetsegen, ennyit egeszen biztosan eltoltunk a varosban.

A repulo meglehetosen kenyelmes, tagas, nincs tele, es fejenkent atszamolva 6000 forintba kerul, illetve kicsivel tobb, mert egy csomagot feladtunk, Kornel hatizsakjat, az enyem pedig itt utazik az elottem levo ules alatt. Tudtuk, hogy nem hozunk sok mindent, osszesen, a rajtunk levovel egyutt het valtas polo es fehernenemu, zokni van nalunk, ket esokabat, ket papucs, ket torulkozo (amik eddig total feleslegesnek bizonyultak, mert mindenhol kaptunk, naponta tisztat, bar a homestayben en takarokent hasznaltam, mert csak egy takaro volt es mint tudjuk az ket embernek keves... szoval megiscsak jo hogy elnoztuk oket), furdonadrag, bikini (attol fugg Kornelnak mihez lesz kedve), ket pulcsi, ket napszemuveg, ket hosszunadrag, es nekem egy terdig ero rovidnadrag Kambodzsaba, amirol azt olvastam, nem dijazzak feltetlenul, ha a nok shortban jarkalnak a varosban. Ezenkivul hoztunk alap gyogyszereket (fajdalomcsillapito, kalcium, lazcsillapito, stb.) van nalunk szunyogriaszto spray, fertotlenito kendo, ragtapasz, egy neszeszer az alap tisztalkodasi eszkozoknek, a sminkkeszletem es manikurszettem otthon maradt (haha), a technikai felszereles picivel tobb: fenykepezo, (mobil)toltok, ket mobiltelefon, memoriakartya, egy tablet, azt hiszem ennyi. Csinaltam egy muanyag tok es ket befottesgumi segitsegevel egy remek irattartot az utleveknek (es azok fenymasolatanak), a repulojeggyel kapcsolatos papiroknak, oltasi konyveknek, egyebeknek, ez szinten folyton velunk utazik. Indulas elott vettunk ket taskat, mi csak "hasitasinak" hivjuk oket, mert tenyleg, a polo ala magadra csatolhato es eszre sem veszed, hogy rajtad van (remelhetoleg mas sem szurja ki).

Utikonyvek kozul a Lonely Planet es a National Geographic Traveller sorozatokat tudjuk ajanlani, erdekesek, tartalmasak, tele jo tippekkel. A dolog ugy kezdodott, hogy Kornel keszitett egy terkepet az alap pontokkal, ami aztan ugy a negyedik nap vegen kicsit atalakult, de a tervet tartjuk,  a temponk eleg gyors, igy sok mindent meg tudunk nezni. Az idojaras picit kozbeszolt, de ha minden jol megy, vege az esonek. Most ertettuk meg azt a jelenetet, mikor Forrest Gump a vietnami esotipusokrol mesel. Neha tenyleg olyan, mintha alulrol esne felfele.

Elegge rakaptam az iras izere (ujra, vegre, megint!), tehat rajottem, ahelyett hogy a Kornelt idegesitem a repulo vagy hosszabb utakon azzal, hogy jatsszunk valamit, vagy eszem (amit kicsit nehezebb abbahagyni, mert jo partnerre talaltam ebben is), irok a jegyzettombbe.

... olyannyira belefeledkeztem, hogy a kapitany epp bejelentette hogy landolashoz keszulodunk. Szoval, ha foldet erunk, jelentkezunk (valahogy).

Nagyjabol hajnali negyed 2 lehet, 30 fok biztosan, a fejunk folott kattog a ventillator, az utcarol beszurodnek a partynegyed zajai, a teveben epp peppe verik egymast a Mortal Kombat cimu klasszikusban, ami annyira jo es annyira passzol ehhez a varoshoz, hogy jobbat ki sem lehetett volna talalni. Az eddigi szallasainkkal nagyon el voltunk kenyeztetve, ezzel a legkevesbe sem, igy ropke fel oraval a becsekkolas utan kerestunk egy ujat, bubajosan elcsevegtunk a recepcios holggyel es holnap reggel elhuzunk innen, eleg gyorsan. A varosba erve dobbenten tapasztaltuk, hogy a 152-es, varosi busz nem jar 18 ora utan, igy ropke tanakodas utan taxiba ultunk es 7 dollaerert bevitettuk a poponkat a belvarosba, ami eleg nagy luxus ugyan, de mas valasztasunk nem akadt, igy is majdnem egy teljesen idegen hotelbe mentunk, nem oda, ahova a szobat foglaltuk, de a vicces az, hogy mar felfele haladtunk volna a kulccsal es az angolul csekelyul tudo recepcios fiuval, mikor belenk hasitott a felismeres, ez talan nem az a szalloda. Lehet hogy jobban jartunk volna vele. A celunkhoz megerkezve, egy rendkivul kedves holgy fogadott harom masik ember tarsasagaban, akik a foldszinten kartyaztak, mi a harmadikon kaptunk szobat, Mr. Nikolett neven. Helyesen ra van tuzve egy franciaul es angolul kinyomtatott uzenet a fuggonyokre, amely arra szolit fel, elalvas elott zarjuk be az erkely ajtokat. Valoban, mindegyiken dupla zar van. 

Ez a belvarosi kis mellekutca pontosan a kozpontba nyilik, hihetetlen tomeg, fenyek, a vietnami gasztronomia csucsakent pizzeriak, gyorsettermek, pubok mindenhol, meg karaoke, robogok, fagyi, utepites, betonfeltores, dudaszo, prostik, taxi, tanc, zene, akar lehetne mindez Siofok, vagyis a deli part, ahova nem veletlenul nem jarunk, de nem mi vagyunk az elsok, akik erre asszocialtak azonnal, amint megerkeztek. Az elet porog, mi meg szorgosan szervezkedunk, mert egyelore nem tudjuk innen pontosan hova tovabb. 

Bar a wifi nemileg jobb mint Hoi Anban volt, rengeteg ajandek kellene a jelenleg meg nem letezo Buddha oltarom ele, hogy a kepeket is kepes legyek feltolteni, igy mar nem igerunk semmit ezzel kapcsolatban. Az egyszer biztos, minden nap mas, minden nap tortenik valami izgalmas es uj, szervezunk, tervezunk, megyunk, aztan meglatjuk mi tortenik majd. Az egyszer biztos, annyi abszurd dolgot lattunk/latunk, amit mashol biztosan nem, es bar meleg van, faradtak vagyunk, meg a busz kereseseben is oromunket leltuk, mert oriasi, hogy itt vagyunk, es mindezeket lathatjuk. Amit szeretek Hanoiban, azt itt szerintem beszorozhato szazzal, az oriasi nyuzsges, de rettentoen turista orientalt az egesz belvaros, az arak is ennek megfeleloek. A szallas annak ellenere, hogy nem tiszta, nincs takaro, a "legkondi" tulajdonkeppen a meleg levegot porgeti csak, a hutoben all a viz, a konnektorok pedig ragaszto szalaggal vannak rogzitve, vagy sehogy, a furdokad mellett van egy vegtelennek tuno sotet lyuk, es minden regi, egy ejszakara megfelel, a holnapi, bar kileptunk a keretbol, es dragabb lesz (20 dollar per ejszaka / 2 fo), de mielott lefoglaltuk volna megneztuk es a szoba lenyegesen szebb, tiszta, a legkondicionalo berendezes mukodik, es a reggeli benne van az arban. A mondas szerint, ami egyik nap tobb, a masik nap kevesebb  - K. K. , nagy gondolkodo tollabol - . 

Orommel vettem tudomasul, hogy ma megittam az elso jeges gyumolcslevemet, ananaszle, rengeteg cukorral az aljan, amit keptelenseg volt felkeverni, es eddig ugy nez ki, nem lesz karosabb kovetkezmenye. Remelem is, mert a toalett alatt all a viz, ami minden hasznalatkor nyilvan tobb lesz, csak az nem mindegy, milyen szinu. Persze, Parizs ota tudjuk, minden hasznalhato mindenre, ha a helyzet ugy hozza. Bar szomoruan allapitom meg, hogy meg ez a szallas is elokelobb helyen vegezne, a parizsival szemben. 

Igeretek nelkul, ha holnap sikerul, vegre jon a foto album, ha nem, az azt jelenti, hogy valami nagyon szuper dolgot csinalunk, es nincs ido irni, majd csak egy hosszabb utazas alkalmaval. 

Ha a Mortal Kombatnel maradunk, "You are the next" (Ho Chi Minh City)!

Picit visszaugrunk idoben es jon a jegyzettombe irt tegnapi bejegyzes, meg gyorsan egy fohasz, a saigoni gyorsabb internet sebessegert, hogy a kepeket is fel tudjuk majd tolteni. Megerkeztunk a Da Nang - i repterre, mindenki pho levest eszik, a mellettunk ulo fiatalember (karacsonyi hangulatban), kokuszos sutemenyt, dobozos tejjel, amibol minket is megkinalt. A 20 ezer dongba kerulo masszasfotelek uzemelnek, egy ferfi el is aludt benne, kicsit tulment a megengedett 12 percen. 

Jobb az elovigyazatossag alapon, 3 oraval az indulas elott kijottunk, igy elvezzuk a repter szolgaltatasait, a Pepsi, Mirinda es a Lucky Gift Shop tamogatasaval.

Szoval, ez a bejegyzes tegnap irodott:

Masodik napunkat a "Bourdain Bahn My" - ban kezdtuk, egy "hamburgerrel", ami tulajdonkeppen teljesen ugyanaz volt, mint a marhahusos Bahn Mi, sok sok chilivel, majonezzel, tojassal, illetve egy baconos verzioval, ami szinten hihetetlenul finom. Orulet, de a dolgozok kulonbozo szinu Anthony Bourdain Bahn My feliratu poloban dolgoznak, es arulnak is parat. Meret, szin, valoszinuleg nem okoz gondot, ha epp nincs, a kovetkezo napra elkeszul. Lattuk, hogy az etteremtol ket uzlet tavolsagnyira sutik a kenyereket a peksegben, es mar este 6 oratol folyamatosan dolgoznak. Oriasi mennyisegeket adnak el naponta. Biztosan nem a legelsok, de az elsok kozott tertunk be a delelott folyaman, keszitettunk par fotot, videot a helyrol, de az internet sebessege, illetve kiszamithatatlansaga nem engedi meg a bejegyzes feltolteset sem, igy marad a jegyzettomb, a teveben meg a kuzdo sportok, amig nem valtozik a helyzet, vagy eltolodik holnapra, amikor mar Saigonban leszunk.

Holnap lesz egy hete hogy uton vagyunk, ezalatt Parizssal egyutt bejartunk negy varost, utaztunk metroval, repulovel, busszal, vonattal, gyalogoltunk, rengeteget, elaztunk (sokszor), fotoztunk (napi 100 kepet biztosan), olvastunk, es vegul, de legutolso sorban ettunk. A "mit egyunk ma" kerdes otthon is gyakori tema, itt meginkabb, mert annyi minden van, amit nem lattunk / kostoltunk soha, hogy nehez valasztani. Na, azert persze sikerul.

Hoi An ma is csodas volt, delelott nem esett, ugyhogy ujra vegigjartuk a piacot, harmadszorra is talalkoztunk azzal a szaboval, aki folyton az uzletebe invital, de mindig azt mondjuk neki, majd kesobb. Azt elfelejtettem irni tegnap, hogy este hat utan utcai hangszorokbol komolyzene szol, ami kisse szokatlan, de a helyiek, ma legalabbis ugy vettuk eszre, nyitottak az ujdonsagokra, mert ma egy zokniarus ferfi teljes hangerovel Modern Talkingot hallgatott a folyoparton. Eddig azt tapasztaltuk, Vietnamban hihetetlenul figyelmesek, ha vendegekrol van szo, es kisse ramenosek, ha el akarnak adni valamit. De a szolgaltatasok eleg jopofak, mert ma egy holgy a piacon felajanlott nekem egy talpmasszazst a zoldseges standjanal, amig Kornel beult egy hajvagasra (nem a piacon), addig engem leultettek egy hintaszekbe, amiben siman elaludtam volna, ha kicsivel tovabb tart a dolog.
Tegnap ota keresunk egy ettermet, amit ma teljesen veletlenul ket csirke es egy kakas kozott egy korhaz mellett megtalaltunk, Cao Lau 474 a neve, tobb blogban csak kerdojelkent emlegettek, mert nevtabla az nincs, a helyet meg eleg nehez megtalalni. De ha megvan, masodszorra is visszamennel. Kiprobaltuk a ket helyi specialitast, az egyik a "Cao Lau", ami serteshus, teszta, es ropogosra kisutott tesztadarabok, a masik az un. "White Rose", 120 eves recept alapjan keszulo garnela tesztaban, ropogos sult hagymaval a tetejen. A kiszolgalas rendkivul kedves, figyelmes, helyi szokas szerint, ha bemesz az etterembe, le kell venned a cipodet a bejaratnal (a homestay-ben is igy van, be sem hozzuk a szobaba), valoszinuleg egy csalad etterme/haza az epulet es tobb generacio el egyutt.

Ma a piacon megkostoltunk egy a Mochihoz nagyon hasonlo vietnami edesseget, ami mogyoroval volt toltve, vegre az ugynevezett "fankot", amit cukorba forgatnak, miutan kiveszik az olajbol es meg melegen beleteszik egy kis meretu nejlon taskaba, amibol ugyan nehez forron enni, de en ilyen es ehhez hasonlo kerdesekben nem ismerek lehetetlent. Vettunk kokuszt is, egy oriasit, amit elottunk felnyitottak es varosnezes kozben kortyolhattuk szivoszallal a kokusztejet. Hogy oszinte legyek, gyonyorunek talalom az itt keszitett ruhakat, de kisse visszavenne az onbizalmambol es a thai evoturankba vetett hitembol, ha mondjuk ki kellene engedni derekban azt a darabot, amelyik nekem tetszik, igy csak messzirol csodaltam a meses oket. De ha valaki kedvet erez vasarolni, tiszta szivbol tudom ajanlani, szepek, es a szabok keszsegesen atalakitjak oket, ha szukseges.

Persze, a mai nap sem telt el furcsasagok nelkul, eleg csak a Modern Talkingra gondolni, lattunk egy taco ettermet, japan turistakat, akik egyesevel ultek be a tuk tukokba, szoval korulbelul 20 tuk tuk ment egymas mogott szorosan, akik nem dudalnak, hanem egy hangos "bip bip" kisereteben kovetelik maguknak a figyelmet, illetve elsobbseget. Az utcai hangszorokrol mar irtam (aki ismeri a Wayward Pines sorozatot, az kicsit el tudja kepzelni mifele hangulatot araszt), a zacskoban arult uditok is nagyon erdekesek, szerintem en is ki fogom probalni, lattunk egy "Pepsi" gyarat (jo tanacs, kisebb boltokban nem erdemes uveges colat venni, a fem dobozosat ugyanis nem tudjak felnyitni es higitani), bele is futottunk egy uveg Pepsibe, aminek erosen viz ize volt. Nem mondom hogy mindenhol jellemzo, de elofordulhat. Az iskolai, delutani szunetet egy oriasi gong jelzi, olyasmi, mint amivel egesz mast szoktak jelezni, de itt a kicsengetes boldog dallamat szolgaltatja. Aztan a gyerekek robogora, biciklire pattannak es mindenki elindul enni, ki haza, ki az utcara. Az ovoda korul kisebb dugo alakult ki, mikor a szulok a gyerekekert jottek, termeszetesen robogoval, vagy biciklivel, igy minden jarmure jutott egy apro csomag, egy gyerek is.

Eleg csak az utcan az embereket figyelni, batran kijelenthetjuk, amilyen szituaciok ki tudnak alakulni egy szimpla kedd delutan, azt egy Oscar dijas rendezo sem tudna jobban megalkotni. Az a bajos spontaneitas, oszinteseg, jo ertelemben vett egyszeruseg teremti meg ezeket, amiket aztan nem felejtunk el. Megis, mekkora eselye van, hogy egy vietnami ember egy budapesti Modern Talking koncertfelvetelt hallgasson teljes hangeron a folyo mellett ket, biciklire erositett hangszorobol? A piac egy oriasi, szines kavalkad, "whatareyoulookingfor, buysomething, doyouwantcoffee, mysisterisatailordoyouneednewclothes, bananacakedonutshere" es sorohatnam.

Hoi An egy igazan remek kis allomas volt, holnap delben indulunk a Da Nang - i repuloterre,  ahonnan Saigonba repulunk, mert sikerult olcsobban repulojegyet talalni, mintha busszal vagy vonattal mennenk, igy holnap estere mar Ho Chi Mihn Cityben leszunk. Persze, a reggelt a "szokasos" helyen kezdjuk. Ami pedig szinten remek, hogy a taska bepakolasara szant idot jelentosen lecsokkentettem, pikk pakk utra keszek vagyunk, es minden masodik nap egy uj helyen hajtjuk alomra a fejunket.

Nem azt erzem, hogy rossz barhonnan is elmenni, hanem azt, hogy mennyire jo volt ott lenni. A magam reszerol azt is varom, hogy visszamenjunk Hanoiba, elbuvol az a nyuzsges, ami ott van, de persze ki tudja, hetek mulva mit fogok mondani. A lenyeg az, hogy az elmult egy hetben rengeteg elmeny ert bennunket. Az elejen valahol azt irtam, kedden lesz egy hete hogy uton vagyunk. Teljesen el is felejtettem, hogy kedd ma van.

A szallasfoglalas egyebkent mindenhol viszonylag egyszeruen megy, a booking.com egy megbizhato weboldal, folyton frissul. Eddig minden szallast ezen keresztul foglaltunk. A holnapi Saigon belvarosaban, a kozpontban lesz majd, gondolva a masodik napra (pontosabban az elso teljesre) tervezett "burokracia turankra", es remelve, a thai nagykovetseg egyszeruen megkozelitheto lesz. Fontos: turista vizumot nem igenyelhetsz Thaifoldon, csak a beutazasod elott, abban az orszagban ahol tartozkodsz, tehat ezt erdemes figyelembe venni a tervezeskor. A kambodzsai vizum picivel egyszerubb(en hangzik), utazasi irodak altal szervezett hajos kirandulasok utan az orszag teruleten is igenyelheto, illetve a hatar atlepesekor is. Ez volt az elso alkalom, hogy kiprobaltuk az ugynevezett homestay-t, ami szerintem egy szuper megoldas, az internet megbizhatatlansagat es minusz egy takarot leszamitva teljesen rendben van, ket lany dolgozik itt, az egyikuk agya a recepcio mellett talalhato, a masikuk intezi a szobakkal kapcsolatos dolgokat, mint takaritas, agynemuhuzas, torulkozocsere, stb. Mindketten fiatalok es nagyon kedvesek, segitokeszek. Eredetileg egy napot maradtunk volna, mert a My Son - i tura elmaradt a nagy eso miatt, de vegul maradtunk kettot es nem bantuk meg.

Az idojaras elorejelzes szerint delebben melegebb napok varnak rank, ami nem hangzik rosszul, tekintve, hogy a ruhaink jelentos resze meg mindig nem szaradt meg rendesen, es nem epp jo illatu. A nagykovetseg utan/elott fel kell keresnunk egy saigoni mosodat is. De ennel nagyobb bajunk sose legyen.

A folytatasban remelhetoleg egy bejegyzest csak az elmaradt Hoi An  - i fotoknak szentelunk, keszitettunk videokat is, igyekszunk valamilyen formaban azokat is megosztani azokkal, akiket erdekel.

Elobbit a folytatas folytatasra csusztatjuk, mert a net kapcsolat ahhoz volt eleg hogy 24 ora alatt 32 kepet toltsunk fel a tarhelyunkre, tobb szazbol. Mar a Da Nang - i repter fele tartunk egy kisbusszal, harom masik tarsunkkal, akik szinten a repter fele igyekeznek. A csendet csak par dudaszo tori meg olykor, mert van egy sejtesem, mi szerint a sofor ur nem beszel angolul, csak epp egy "hellonyit". Ha jol veszem ki a beszelgetesekbol, ket holland lany ul mogottunk, a srac elottem, nem tudjuk honnan jott, de valoszinuleg nem fogunk vidam dalokat enekelgetni egyutt a terdunket csapkodva es tapsolva. Ujabbb megallo, ujabb felszallok kovetkeznek. Az egyikuk, a Fel! cimu rajzfilm cserkesz kisfiujanak felnott valtozata, baratnojevel egyutt szinten hatizsakos turistak, szerintem a buszban (eddig) mindenki az.

Elhagytuk a varost jelzo tablat, amire a Goodbye helyett az volt irva, See you again. Igy legyen.

A kep, ami szerintem az osszes ember albumaban megtalalhato, aki valaha jart Hoi An varosaban

Az (edesseg)eves koronazatlan kiralynolye, szemelyesen, ez itt epp egy banan torta, ami legkevesbe sem torta

A kotelezo fogas amit ki kell probalni, miutan egy szivoszal segitsegevel kinyitsz egy colat

A huspiac

Anthony Bourdain altal ajanlott Bahn My, ami annyira remek, hogy minden etkezesre tobb is fogyaszthato belole

Itt csak a hasitasi a lenyeges, ami ritkan nyilik ki nyomos indok nelkul

A hatterben szorgosan pozolo kollegakra illetve az ablakban fellogatott plussmajomra kulon felhivom a figyelmet

... ha par orara is. Ma reggel 7:45 korul megvolt a huei checkout, a busz elegansan kesett negyed orat, de mar annak is orultunk, hogy nem ment el fel oraval a menetrendszerinti indulas elott. Szoval, 8:15-kor az egyik recepcion dolgozo holgy a szakado esoben kikisert, majd feltett bennunket a buszra, de meg felszallas elott "atadta az utravalot": "Ha kicsi a busz at kell szallni, ha nagy meretu, akkor Hoi An-ig megy egyenesen". Magamban ismetelgetve a tegnapi mantrat, ez igazan nem okozhat gondot. Szerencsere nagy(nak mondhato) busz erkezett, igy egyenesen repitett bennunket a tolunk 4 orara levo varoskaba. 

Hoi An egy kikotovaros, kereskedo es kinai kozossegi hazairol hires, illetve a folyoparti utcairol. Ezt irjak az utikonyvek. Na meg azt, hogy a XIX. szazadban elveszitette jelentoseget, a folyo eliszapodasa miatt, igy a kereskedelem atiranyult a mai Da Nangba (amit szerintem egy korabbi bejegyzesben helytelenul irtam le, mert kulon kell irni). 1999 ota a vilagorokseg reszet kepezi. De vajon azt hanyan tudjak, hogy maga Anthony Bourdain a legjobb Bahn Minak minositette a Bahn Mi Phuong altal kinaltat, amire a helyiek olyannyira buszkek, hogy egy Youtube videobol kiragadott fotoval illusztraljak, hogy a mester itt jart, pontosabban nyomtak egy Pause gombot a video lejatszasa kozben, majd a megallitott kepet ranyomtattak a menure a jellel egyutt es a tablara is. En a kolbaszosat, Kornel pedig ebedre a BBQ es a serteshusos toltelekut (allitasa szerint a disznosajthoz nagyon hasonlo dolog is megtalalhato volt benne), majd vacsora gyanant egy marhahusos, sult tojasos kombinaciot probalt ki. Azt hiszem, holnap is ott kezdunk. Vagy a piacon. De vegulis az etterem pont utbaesik, tulajdonkeppen minden utbaesik.

Vissza a buszhoz: 4 ora tomeny dudaszo, es a buszon talalhato elkepesztoen hangos tevemusor (a helyi tehetsegkutato, vagy szinjatszo szakkor szivszaggato eloadasa, a regi, dicso Kifuto cimu musor diszletei kozott) kisereteben sikerult masfel orat aludnunk, majd egy hosszu Monopoly csata utan megerkeztunk a buszpalyaudvarra, ami allapotat tekintve kicsit a tihanyi Belso - tora emlekeztetett, novenyzet nelkul. Ez nem zavarta a sofort, sem a jegyszedot sem, villamgyorsan elkezdtek ledobalni a taskakat a vizes foldre, egyikuk egy feher papucsban, a masikuk talan mezitlab. Mi valamikor mocsarjarasnak hivtuk, a gyerekzsurokon gyakori jatekot, aminek a lenyege hogy csak a lerakott papirlapokra lephetsz, ezesetben a papirlapok raklapok voltak, de nekunk nem kellett hasznalnunk. 

Megerkeztunk a szallasra, ezuttal egy ugynevezett homestay-t valasztottunk, napi 14 dollarert, amihez wifi es kabelteve is tartozik (a tegnapi Hannibal, majd a hajnali Whoopy Goldberg fele Telapu utan azt hittem keves meglepetes er, de jelenleg a Dred Birot nezzuk, oriasi kedvencunket, ha holnap leadjak a Pusztitot, en is meggyujtok egy fustolot). Tobben lakunk itt, de mindenkinek kulon szobaja es furdoszobaja van. A varoskozpont egyaltalan nincs messze gyalog, es gyonyoru, meg esoben is. Delutan par orara a Nap is elobujt, igy panaszra nincs okunk. Az elso utunk termeszetesen a Bahn Mi arushoz vezetett, aztan pedig a belvarosba. Harom foutcabol all a varos, a Tran Phu a legregebbi, a Nguyen Thai Hoc utat 1841-ben, a Bach Dangot 1886-ban nyitottak meg. A Tran Phu menten talaljuk a kinai kereskedohazakat, amelyek mindegyike a XVII -XVIII. szazadban epult, viszont abban a varosreszben allnak, ahol a japanok telepedtek meg, majd a kozosseg ki is halt miutan a sogun 1635-ben rendeletben tiltotta meg a tengerentuli hajozast. Az itt allo epuletekre egyarant jellemzoek a kinai, japan, vietnami epiteszet elemei, ez teszi oket igazan erdekesse.

A varosban nagy nepszerusegnek orvendenek a szabok, akik alacsonyabb arakon dolgoznak, mint a fovarosban. Rengeteg uzletet lattunk, ruhakat, cipoket, taskakat keszitenek, csodaszep darabok. Egy taska arat megkerdeztem, 50 dollart mondott ra az uriember, de biztos vagyok benne, hogy alkukepesek. Ezenkivul szamos muzeum (Keramiamuzeum, Sa Huynh-kultura Muzeuma, kozossegi hazak, templomok) talalhatok a fo utcakon, a Japan Hid pedig a Tra Phu ut vegen talalhato, mellette egy szinten XVII. szazadi taoista templom all. A deszkaval boritott hid egyik vegen ket majom, a masikon ket kutya szobra all, az elso eveben elkezdtek, a masodikeban befejeztek az epitkezest. A telepulestol 45 km-re talalhato My Son, mely a kambodzsai Angkor Vathoz hasonlo, az okorbol szarmazo templom egyuttes. 

Hoi Anban ezenkivul lehetoseg van ellatogatni kulonbozo fozoiskolakba, ahol eloszor elvisznek a helyi piacra, ott osszegyujtitek a fogasok hozzavaloit, majd kozosen elkeszititek oket. A piac onmagaban egy csoda, az eddigi legszebb amit lattunk, holnap koran reggel mindenkepp visszamegyunk. Na persze, nem is Azsiaban lennenk, ha nem latnak furcsa dolgokat, ilyen peldaul az, hogy a nyers hust, belsosegeket, hutes nelkul, egy papirdoboz szetszedett oldalain taroljak. Csodalatos zoldsegeket, gyumolcsoket is lehet vasarolni. Este kiprobaltunk egy helyi edesseget, sult banan tortat, kis cukorral es szezammaggal. Nem nevezheto edesnek, viszont csereben bo olajjal sutik, es rettentoen finom. Holnap a helyi donut lesz teriteken, legalabbis nekem. 

Ma megismerkedtunk a bankban egy eredetileg portugal szarmazasu, de Ausztraliaban elo fiuval, aki Thaifoldrol jott es Chiang Maiban egy napot toltott bebi elefantokkal. Azt igerte, elkuldi a hely pontos nevet es cimet. Nem volt tul vidam az apropo, a bankautomata elnyelte a kartyajat, de szerencsere visszakapta. Aztan, meg a sult banan elott bunbe estunk egy mandulas csokolade es citrom tarte-tal, mikor a mellettunk levo chilei asztaltarsasag egyik tagja megkerdezte, rendeljen e ilyeneket, finomak e. Edesseg kerdesben remek tanacsado vagyok.

Azt meg kell jegyezni, a varos eleg turista orientalt, valoban, rengeteg kulfoldi tolti itt az idot velunk egyutt, persze, most is az erdekel leginkabb, hogy elnek a helyi emberek. Ugy latjuk a nagyobb bulik a videojatek, billiard termekben, es a konditeremben vannak, aminek cimkejen egy valoszinuleg nem azsiai testepito bronzbarna teste lathato, egy helyes, azsiai fiu arcaval. Nemi felrevezetes, de aki ezen nem tud nevetni, az meg fog lepodni meg nehany abszurdnak tuno szituacion. Na persze, van itt minden mas, ami egy remekul felszerelt kis varosban megtalalhato: robogoberles, fodrasz, manikur, szemoldok szedes (ma kaptam egy ajanlatot egy holgytol, hogy szivesen megcsinalja nekem a piac mellett, hazaerve ellenoriztem, annyire nem tragikus a helyzet, hogy SOS segitsegre legyen szukseg), mini bolt, kiejthetetlen nevu es fura izu edessegekkel, esokabat minden szinben, meretben, tuk tuk, Louis Vuitton pult alol, az asvanyvizes kartonok kozott, jatekok, a jardan ficankolo halak, smoothiek, kave rengeteg jeggel, a tobbfunkcios vietnami kalapok (fejfedo, taska, kosar), gyonyoru ruhak, taskak, cipok, festmenyek, porcelan (Porcelan Muzeum), a turistak "biztonsagi jatekos" retegere kiepitett pizzeria es indiai etel halozatok, es piac ejjel nappal.

Holnap a piacon kezdunk, aztan gondolom az elsok leszunk a Bahm Mi arusnal, a tobbi pedig kiderul, de biztosan nem fogunk unatkozni, es ha kicsivel jobb lesz az internet sebessege, akar meg kepeket is fel tudunk tolteni, mert ma is keszitettunk vagy 100 darabot. Nehanyon mi is rajta vagyunk. 

Mikor megerkeztunk Hanoiba, eldontottem, semmi miatt nem szabad bosszankodnom.

Az elso napon bennunket ert paratartalom sokk, a hosszas szalloda kereses, elegge megviselt mindkettonket, muszaj volt aludnunk utana par orat. Gondoltam, ez ennyi volt. Nos, a masodik napon szoftverfrissitest kellett vegrehajtani a mobilomon, mert nem reagalt arra, ha feltettuk tolteni, mivel soha nem jegyzek meg semmifele jelszot (a bankban ketszer voltam indulas elott, mert elfelejtettem az online felulethez tartozo jelszavamat), es szamomra meg mindig a manualis (ha igy hivjak) billentyuzet a legegyszerubben kezelheto (a blogot egy tableten irom, kepzelhetitek...), igy aztan minden, szoftverfrissitessel kapcsolatos feladat a csapat felkeszultebb felere harult, en pedig, onmagamat egyaltalan nem meghazudtolva fogadkoztam, hogy soha tobbe nem veszek okos telefont. Kiakadas, lvl. 5 a 10-bol, visszaemlekezve mindig enyhebbnek tunik, mint amilyen valojaban volt. Eltunt a gondosan osszevalogatott Motorhead, Johnny Cash, Hellschock, The Kilimanjaro Darkjazz Essemble valogatas listam, fotoim, uzeneteim. "Katasztrofa". A telefont azota is csak a tabletra racsatlakoztatva tudom tolteni, a konnektorbol "nem fogadja el" az energiat. Pipa. 

A vonat utunk soran a labamhoz szijaztam a taskat, ami szuper taktikanak bizonyult, csak epp a szabad mozgasban gatolt, igy a reggel, es a helyi Szomszedok, Train Channelen valo vetiteset is csak kisebb mertekben tudtam igazan elvezni. Pedig, dramat, erzelmeket, akciot nem nelkulozott. Aztan, 13,5 ora mulva kimereszkedtem a mosdoba is, ami semmivel se kulonbozott egy atlag Veszprem - Budapest vonalon kozlekedo regi vonatetol. Tulleptem az egeren, a bogarakon, a nem tul jo illatu takaron. Es itt jon az, amire vartam, s talan titkon kicsit mindenki elgondolkodik ezen, vagy varja, hogy neki is leessen a tantusz. Nagyon konnyu olyan dolgok hianya miatt elegedetlenkedni, amik termeszetesnek tunnek. Amiket mindennap hasznalunk (telefon, internet, mosdo, wc papir, es meg sorolhatnam). Egyaltalan, elegedetlennek lenni konnyu. Nem is tudom megfogalmazni miert, mi, akiknek tulajdonkeppen mindenunk megvan, kepesek vagyunk folyton azt keresni, mi az, ami nincs, kozben meg totalisan elfelejtjuk megbecsulni, megelni, ami ott van az orrunk elott. Ezen nekem is komolyan dolgoznom kell meg. Nem fennakadni totalisan felesleges es apro dolgokon, nem megijedni azoktol, amiket nem lattam, tapasztaltam addig. Elfogadni amit kapok, es halasnak lenni. Szerintem ez nehez. Legalabbis ma, nagyon nehez. Masoknak teljesen egyszeruen megy, termeszetes, valakiknek pedig nem. Ezert vagyok kulonosen boldog azert, mert lathatunk teljesen szokatlan, olykor furcsa dolgokat, amik elternek attol, amit eddig megszoktunk. Es megtanulhatunk alkalmazkodni, nemcsak egymashoz, masokhoz is, ahhoz a kornyezethez, ami jelenleg korulvesz minket. 

Hueba erve, kulonos nyugalom szallt meg mindkettonket. A varos szep, az emberek kedvesek, mosolyognak. A turistak nagyobb resze fiatal, hatizsakos arc, akarcsak mi. Amikor kimentunk a vasutallomas jobb oldalan talalhato teruletre, ahol a helyiek elnek, eszunkbe sem jutott turistakkent viselkedni, szandekosan nem keszitettunk fotokat, csak orultunk, hogy nem csukjak be az orrunk elott az ajtokat, kapukat, hogy engedik latni, amit szeretnenk. Mi azert vagyunk itt, hogy lassunk, figyeljunk es tanuljunk. Coelho szakkor, vege.

Ma oriasi esore ebredtunk, Kornel a nyitott ablaknak, en az ebreszto oranak koszonhetoen, majd 11 orakor esokabatban, hatizsakkal felfegyverkezve elindultunk a varos fele. Az utazasi irodaban erdeklodtunk a Hoi An fele tarto buszjaratokrol, majd a szallodank recepciojan lefoglaltuk a jegyet a 4 oras utra, 4 dollar/fo aron. Jo tanacs: erdemes a recepcion kivul mas utazasi irodaban is erdeklodni az arakrol, olykor lehetnek elteresek (ebben az esetben nem volt), az irodak javara. Vicces, mert a Tripadvisor matricat is hamisitjak, mondjuk ugy, finomabban, sok, az eredetihez hasonlo matricaval talalkoztunk mar, felszemu bagollyal, feher bagoly fejjel, bagolyfej nelkulivel, amiket nyilvan helyben keszitenek a nagyobb siker remenyeben. Szoval, ropke 7 ora es indulunk Hoi Anba.

13 ora korul meg mindig hihetetlenul esett, igy visszamentunk a szallodaba, ahol keszitettek nekunk egy finom teat es biztositottak arrol, reggelizhetunk is, ha szeretnenk. A szallasunk neve Sunny Hotel "A", csodalatos szemelyzettel, elkepesztoen kedvesek, minden alkalommal udvozolnek, ha talalkozunk, szep napot kivannak, ujra koszontenek, mintha eloszor talalkoznank. Es nem, nem azert, mert ez egy oriasi hotel es fogalmuk sincsen, kik vagyunk. A reggeli scrambled eggs volt, rengeteg vajjal, salataval, kenyerrel, gyumolcsokkel. Kivalo kezdet volt, a nap kozepen. Fejenkent 2 dollaert azt gondolom, baratsagos. 

Az eso tovabbra sem allt el, ha lehet mondani, meg jobban zuhogott mint reggel, de nem adtuk fel, elindultunk a hid fele, tobben esokabatot arultak a robogokrol, hihetetlen, mennyire gyorsan eszreveszik a kinalkozo uzleti lehetosegeket, amelyik turista lila esokabatot viselt, biztosan aznap vasarolta. Nekunk szerencsere nem volt szuksegunk ra. Este abban az etteremben vacsoraztunk, ahol az elso napon ebedeltunk, en megkostoltam a helyi specialitas elnevezesu tekercset (serteshus, szojacsira, salata, mogyoros szosszal), ami a kulsejet leszamitva eroteljesen emlekeztetett az elsore, bar nagyon finom volt. Kornel egy levest evett, szinten a helyi kedvencet  Bun Bo Hue, melle egy un. "Steamed rice paper roll" garnelaval volt a kisero, hogy egeszen pontosan irjam le. A vietnami sorok kozul a Tiger volt teriteken, amit 1932 ota gyartanak. Ma nagyon kevesen voltak az utcakon, gyalogosan, a robogo forgalom hozta az atlagos szintet. A gyerekek pedig egy videojatekokkal berendezett kis uzletben mulattak az idot a gyorsetterem mellett, vagy a bevasarlo kozpontban (a veszpremi Centrumra emlekeztet) orultek annak, hogy vasarnap nincs iskola. 

Mikozben vartuk a levest, azt fejtegettuk, vajon mi a titok. Miert ennyire magatol ertetodo a figyelmesseg, kedvesseg, es miert nem erezzuk mindezt izzadtsagszagunak, vagy tolakodonak. Miert is ebresztenek bizalmat olyan egyszeruen, mikozben tudjuk, nem minden ember egyforma, de vajon miert ilyen termeszetes az, hogy mosolyognak akkor is, ha nincs ra kulonosebb okuk. Vagy van, csak ez meg nekunk nem olyan egyertelmu? Vagy mi tulajdonitunk tul nagy jelentoseget ennek, es szamukra mi sem termeszetesebb ennel?

Kozben arra gondoltam: milyen figyelmes, hogy kaptunk egy uveg vizet a vonaton, es takarot, hogy ne fazzunk. Utazott velunk par eger, vagy bogar? A vacsora kozben harom gyikot szamoltam meg a falon. De ez senkit nem zavar, hat akkor miert pont nekem kelle "tullepnem rajta"?

Szoval, jonnek a leckek, szep sorban. 

A tegnapi vacsora

Az asztal

A Le Loi ut vegerol

Hueban, nevezetessegek, parkok nagy resze a fo ut menten talalhato, amit Le Loi-nak hivnak. A hid masik oldalan talalhato a Tiltott Biborvaros. A vasutallomastol gyalog korulbelul 15 perces kenyelmes setaval elerheto, a hotelek is abszolut elerheto tavolsagban vannak, nem kell buszt, vagy taxit igenybe vennunk. Robogo berlesre persze szamtalan lehetoseg van, a tuk tuk is rendelkezesunkre all. A legolcsobb szallasok 10-12 dollar/ejszaka arkategoriaban mozognak, az altalunk megemlitett szallason van ra mod, hogy 2 dollaert kimoshassuk, csak le lell adni a recepcion es masnap delben atvehetjuk. A szobak remekul felszereltek, legkondicionaltak, a wifi kifogastalan. Mindenki rendkivul kedves es segitokesz. A turistaknak igyekeznek kedveskedni a valtozo ettermi kinalattal, lattunk pizzeriat, olasz ettermet, indiai konyhat kinalo helyet is, az abszolut helyes kis kavezok mellett, az egyikben peldaul oriasi cseszek szolgalnak ulo alkalmatossagkent. Wifi altalaban minden kavezoban fellelheto, de erdemes tudni, hogy az europai izleshez igazitott kinalattal szolgalo helyek dragabbak. Mi az utcan evest es a helyiek altal latogatott bufek kinalatat reszesitjuk elonyben, sokkal erdekesebb. Na persze, ki tudja, lehet hogy februarban mar mindent megadnank egy Wiener Schnitzelert. 

Nagyjabol 13 orat utaztunk vonattal, Hanoibol Hue varosaba, amirol korabban azt olvastuk olyan, mintha megallt volna az ido. Mikor megerkeztunk, a valoban malnaszinu vasutallomasra, meg nem tudtuk pontosan, mennyire gyorsan elbuvol majd minket ez a 340 ezer fos varos. A Le Loi nevu fouton vegighaladva, azert elcsodalkoztunk az impozans hotelek lattan, amik bar elsore kicsit furanak tuntek, megis, jobban megnezve remekul passzolnak ehhez a barmivel nehezen osszehasonlithato hangulathoz, miliohoz. A vonatozas abszolut kibirhato volt, ejjel szinte alig voltak utasok a kocsinkban, a kalauzoktol kaptunk vizet, takarot, es szoltak, mikor kell leszallnunk, hogy ne Saigonban ebredjunk fel, kisse tulteljesitve a turat. Szoval, a szallasunkat igazan nem volt nehez megtalalnunk, egy helyes kis hotel otodik emeleten lakunk, nem panaszkodhatunk, mert minden kozel van, meg a Csaszarvaros is, ami a holnapi programot kepezi majd. Az Illatos folyo (Song Huong) folyik a ket varosresz kozott, melyet ket hid kot ossze. Az eszaki parton, a Tiltott Biborvarosbol a Nyguyen csaszarok kormanyoztak, delen a franciak, a XIX. szazadban. A Tiltott Biborvaros a fallal korulvett Csaszarvarosban talalhato. 1945-ben aztan, ki mas, mint Ho Chi Mihn kormanya veget vetett az akkor csaszari fovaroskent szamontartott Hue dicso napjainak. Mi a Trang Tien Hid kozeleben lakunk, a masikat Phu Xuannak hivjak.

A mai program hamar osszeallt, miutan kitalaltuk, hogy a Csaszarvarost holnap tekintjuk meg. Elsokent ebedelni mentunk, mert (szomoru zene, akarmilyen hang, ami fokozza a dramai hatast), a vacsora tegnap elmaradt. A Phuong Nahm Cafe kellemes elmeny marad a tavaszi tekercsekkel, mogyoro es szezammagos szosszal, es az elso, helyi Bahn Khoai megkostolasaval. A Bahn Khoai Hue egyik jellegzetes etele, palacsinta, szojabab csiraval, garnelaval, serteshussal toltott palacsinta, helyenkent furjtojas is kerul bele, ez most nem az a hely volt, de az ebed utan ajandekba kaptunk ket banant, amit (dobperges) en is megkostoltam, nagyon finom, edes izu volt. 

Igen, ez volt az asztalunk, a menut pedig egy Photo Album feliratu mappaban kaptuk meg, terjedelmes volt

Ezutan, nem mondhatnam, hogy tul konnyen, de felalltunk es elindultunk a belvaros fele, ahol megneztuk a Saigon Morin Hotelt, ami arrol nevezetes, hogy Charlie Chaplin itt toltotte a naszutjat. Ezutan kovetketett a Kozkorhaz epulete, majd a Hai Ba Trung nevu gimnazium, amit eredetileg lanyiskolakent nyitottak az 1900-as evek elejen. Nem fogjatok kitalalni: malnaszinu. Akarcsak a Quo Hoc Gimnazium. Na de honnan ez a malnaszin imadat? Ngo Dinh Diem, del - Vietnam elso elnokenek edesapja, Ngo Dinh Kha izleset dicseri. A kotelezo Ho Chi Mihn Muzeum ezuttal is zarva volt (nincs szerencsenk, a mauzoleum sem volt nyitva Hanoiban), de az epulet szep, rozsaszin falakat kapott, legalabbis kivulrol. Szoval, a foldszinten talalhato kepkiallitast megtekintettuk, hangos, es a legkevesbe sem andalito zeneszo kisereteben. Ezutan a palyaudvarra mentunk hogy jegyet foglaljunk hetfore Danangba, a terv persze azota valtozott, tehat szerencsere csak az arak irant erdeklodtunk elso korben. Utana elindultunk a palyaudvartol, jobbra, a lako ovezet fele, a gyerekek integettek, baratkoztak velunk, es erdekes volt latni, hogy elnek a helyiek. Sokkal kozvetlenebbek voltak velunk, mint Hanoiban. Meg akartuk nezni a regi tigrisarenat, Ho Quyen iranyaban, de feluton visszafordultunk, mert kezdett besotetedni, es elegge messze jartunk a celtol.  

A hely arrol nevezetes hogy 1830 es 1904 kozott a Nyguyen csaszarok tigriseket eresztettek ossze elefantokkal, de elobbieket a harc elott eheztettek, gyengitettek, szandekosan bevarrtak a szajukat, elobb kihuztak a fogaikat, hogy mindenkepp az elefantok gyozzenek, mert ok voltak a csaszarsag hatalmanak jelkepei. Fairplaynek semmikepp sem nevezhetjuk.

Ezutan megneztuk a csodalatos vizpartot, parkokat, par percig a romok elott mezitlab focizo sracokat, akit ket biciklit allitottak egymas melle, kapu gyanant, egy szabadteri testneveles orat, mert szombaton is van iskola, majd atkeltunk a Trang Tien Hidon, hogy lassuk, mi tortenik a masik oldalon. Egy hazaspar dobbenten konstatalta es "You've made it!" felkialtassal fogadta, hogy kepesek voltunk gond nelkul atkelni a motoros tomegen, mig ok, jobb hijan, filmeztek a forgalmat. A motoron szallithato elkepeszto targyak rovat ma a botanikus kert meretu novenykoszoruval, ablakuveggel bovult. Talaltunk egy szupermarketet, ahol vasaroltunk par sort, Ausztraliabol importalt Mars es Snickers csokit, illetve egy "sarsi" izesitesu Mirindat, ami pont olyan izu volt, mint ahogyan az elso harom betut osszeolvasva kapott szot ejtjuk sz -betuvel. Ha nem, akkor csak siman rossz, ha gyorsan iszod, gyogyszer izu, ha lassabban, akkor rossz minosegu cola. Egyszer elunk alapon, mar vagy masfel oraja kortyolgatom, kozben a Harry Potter film elso reszenek kulisszatitkairol szolo sorozat megy a helyi HBO-n. 

Ez az alagut visz at a vasutallomas mellett talalhato lakoovezetbe, ahol rengetegen elnek

A vacsora ido is hamar eljott, ugyhogy a turistak altal preferalt ettermeket szandekosan mellozve az utcan kerestunk egy muanyag szeket, es egy Bun Bo Hue lett a tortenet vege, ami szinten egy helyi kedvenc, egy leves, rizstesztaval, marhahussal, husgolyoval, hagymaval, friss fuszerekkel, szojacsiraval. Melle kinalnak friss chilit, lime-ot, helyenkent kenyeret. Azt hiszem, holnap is visszaterunk oda. 

Szoval, a tervunk nemikepp modosult (ne tervezzetek meg semmit elore, Azsia ugyis visz magaval, a jo tanacs mar a harmadik napunkon szembe integetett), valoszinuleg Danang kimarad a jobol, es tovabb megyunk holnaputan egyenesen Hoi Anba. Meg egy uj allomas, uj elmenyek es meg egy nappal kozelebb a bakancslistan elokelo helyet foglalo Angkorhoz, sot az is lehet, hogy Kambodzsaba hajoval kelunk at. 

...es a Mirinda sarsi meg mindig tart. 

Hanoiban ma egesz nap zuhogo eso es atlag 15 fok kisert vegig bennunket. Mivel a check out-tol szamitva 8 orank volt a vonatig, a kellemetlen idojarasi korulmenyek ellenere is igyekeztunk hasznosan eltolteni az idot. Ujra korbejartuk a piacot, amit egyszeruen nem lehet megunni, es az Old Town ezuttal is egy teljesen uj arcat mutatta. Koltoien hangzik, de valojaban csak eltevedtunk, ezert tunt minden ujnak, masnak, mert ott valoban nem jartunk meg.

Orom a nem igazi uromben, hogy megtalaltuk a reggelizot, ahol pompas tizorait kerekitettunk magunknak, es 3 dollarert ittunk ket Pepsit, ettunk egy tanyer fahejas sult sertes csikot, es egy adag gozolt palacsinta tesztaba tekert serteshus batyut, egy szosszal, aminek pontosan nem ismerjuk a tartalmat, de batran tunkoltuk (most irom le eletemben eloszor ezt a szot) bele a jobbnal jobb falatokat. A fahej es a serteshus elso hallasra bizarr kombinacio, de mukodik, edeskes izu, nagyon erdekes. Ezutan tovabb indultunk, hogy keressunk egy bankot, hogy egy pillanatra milliomosnak erezzuk magunkat, a sok Ho bacsival a zsebunkben. Egyebkent nagyon erdekes, de apropenzt nem is hasznalnak, csak nagyobb cimleteket, olyannyira nem, hogy rengeteget lehet latni elszorva az utcan, es mindenkinel egy oriasi koteg papirpenz van, amit aztan feltunoen szamolgatnak. Szoval, ugy fel oraval, par uton valo atkelessel, a kutya huspiac veletlenszeru felfedezesevel kesobb meg is talaltuk a bankot, ahol egy fiatal katona arra kert, hogy segitsek neki befejezni, vagyis a kovetkezo szintre vinni a mobiljan talalhato angol nyelvu jatekot, aminek az volt a lenyege, hogy a program veletlenszeruen kidobott egy szot, es neked ra kellett kattintanod a kepre, amin az adott kifejezes talalhato. Nehezsegi szintet nem emlitenek, a legnehezebb szonak a mokus bizonyult, de sikerult szintet ugranom, igy o is, en is elegedetten mentunk tovabb.

A foton a gozolt palacsinta tesztaba gongyolt serteshus lathato, szosszal, piritott hagymaval, gombaval a tetejen

A kutya huspiacra visszaterve: nyilvan egy pillanatig az en agyamon is atfutott, hogy a gyerekkori hu tarsam, legjobb baratom, kis kutyam teste is lehetne akar, amit aranybarnara sutve kinalnak, kimerve vagy egeszben, de alszentseg lenne azt mondanom, ellenzem a kutya es macska hus fogyasztasat, de a disznot, marhat, csirket, stb. pedig elfogyasztom, mert „az normalis, ha oket megeszik”. Minden allatnak egyforman joga van az elethez, es nem is szandekozom ezzel vitat kirobbantani a vegetarianusok es nem vegetarianusok kozott, csupan arra celzok, nem szeretem, ha valaki zokogasban tor ki, ha megtudja, megesznek egy kutyat, de boszen falja mondjuk a marhabol keszult steak-et. Teljesen szubjektiv velemenyem, hangsulyozom. Ezzel egyutt azt gondolom, nyilvan, europai emberkent, ahol ez nem egy altalanos latvany, sokkolo hirtelen egy pulton tobb kutyat, kisutve meglatni, de ugy jottunk ide, hogy meg akarjuk ismerni egy adott orszag kulturajat, szokasait es nem itelkezunk. Ez a piac egyebkent rendkivul eldugott, egyaltalan nem frekventalt helyen talalhato. Ugyanakkor rendkivul erdekes latni, mennyien tartanak kutyat, setaltatjak, simogatjak, oltoztetik, tehat jelen van ez a fura kettosseg, ami nyilvan egy bizonyos szinten oket is megosztja. Mindenki eldontheti, megkostolja e, de nem kinalgatjak oly hevesen, mint mondjuk a szarnyasokat, marhahust, az utcan. A magam reszerol, tobbes szamban is irhatom,  ez egy olyan dolog, amit nem szeretnenk kiprobalni.

Tovabb haladtunk, a Hoan Kiem to fele, hogy aztan megkozelitsuk a vasutallomast, ami rendkivul erdekesen mukodik. A peronokra peldaul tilos kimenni, ha nem all benn vonat, vagy nem erkezik, az ajtot is lelakatoltak, es egy katona allt elotte. Mivel kivancsiak voltunk, kik utaznak a kovetkezo vonattal, ezert megvartuk, majd par perc kesessel be is futott. Az emberek nem voltak felkeszulve a fovarosi huvos idore, javareszt rovidnadragban, papucsban erkeztek. A papucs itt is altalanos, teli kabatot viselnek, de papucs van a labukon.

Kitalaltuk, hogy setalnunk kellene egyet, mert a nagyjabol 3/4 oras uldogeles nem esett mar tul jol a hideg varoteremben, igy kimentunk es megallapithattuk, esoben meg kiszamithatatlanabbul, veszelyesebben kozlekednek a helyiek. Szines esokabatjaikban hajtanak jardara fel,  jardarol le, szabalyok nelkul, a hatalmas terepjarok soforjei pedig szo nelkul robognak el elotted. Sokkal jobban szeretjuk, ha motorosok jonnek, akkor ugyesen szlalomozva kepesek vagyunk viszonylag gyorsan atkelni, a dudaszo kisereteben. Nem tudok nem nevetni azon, milyen lehetetlen dolgokat szallitanak a motorokon, lattunk mar porcelant, cseszeket, tukrot, uveget, ajtokeretet, gazpalackokat, olben kutyat, gyereket, komplett csaladokat, vekony noket, ferfiakat, hatalmas zsakokkal, dobozokkal a hatukon. Mindenki siet, cipel valamit, cserelnek, fizetnek, csomagolnak, szallitanak, telefonalnak, dudalnak, de legfokepp, megallithatatlanul haladnak elore. Jo tanacs, amit olvastunk es magunk is alkalmazunk: egy vonalban kozlekedjunk, egymas mogott, es ha sokan jonnek felenk, egyszeruen csak alljunk meg, ki fognak kerulni, senki sem kozlekedik gyorsan, csak rengetegen jonnek, mennek, teljesen kulonbozo iranybol, kiszamithatatlanul. Az autokkal, buszokkal mar mas a helyzet, ott nem art ovatosabbnak lenni, ok nagy valoszinuseggel nem fognak atengedni, es elottuk megallni sem erdemes. Altalaban oriasi autokat, terepjarokat lattunk, elkepzelesem nincs, hogyan kozlekednek veluk a szukebb utcakon a motorosok mellett/kozott. A tuk tuk, riksa vezetoi is viszonylag lassan jonnek - mennek, de egy helyben ha lehet ne alldogaljunk sokaig, mert biztosan rank dudalnak, hogy be akarunk e szallni, vagy berbe akarnak adni egy motort. Elkepeszto mennyisegu robogo parkol ebben a varosban, gyerekektol az idosekig mindenki hasznalja ezeket a jarmuveket.

Az egyik hatalmas atkelesunk jutalmakepp ettunk egy isteni Flant egy kavezoban (The Note Cafe), ahol a pincer lany annyira helyesen erdeklodott felolunk, hogy amikor megkerdezte, keszithet e rolunk egy fotot, nem mondhattunk nemet. Igy ket azott, kisse faradt utazoval gyarapodott a memoriakartyaja. Valaszul mi is keszitettunk roluk, a szemelyzetrol egy kepet es megigertuk, megosztjuk a Facebook oldalukon. A hely koncepcioja, hogy minden asztalon van negyfele post it, amire felirhatod az uzeneted es kirakhatod a falra, ajtora. Mi is irtunk nekik.

Ezutan ujra atverekedtuk magunkat a varoson az allomas fele, ahol oriasi malom es amoba csatak utan (amik egyertelmu gyozelemmel zarultak, hiaba nyugtatom magam azzal, hogy a reszvetel is, szandekosan ott az is, fontos) 19 ora lett, beallt a vonat, ugyhogy ezeket a sorokat felhomalyban, az elso osztalyu soft seat vagonbol irom, pont egy fabol keszult fal mellett, ahol epp veget er az ablak, a 63-as szeken Kornel porgeti mellettem a Morning Show ismetleset, vagy a kilencvenes evek kivalosagait, egyeduli kulfoldikent foglaljuk el az elokelo helyet a toalett mogott, az uleseink alatt van egy fekete zsak, amibe most nem pilantanek bele. Ket teve talalhato a kocsinkban, valaki, vagy a kozponti iranyitas futballra valtott, mivel nem a Puskas Akademia kivalosagai leptek palyara, bele se nezek. Az elobb mar megerkezett a bufekocsi, hogy hogy nem, forron gozolgo leves, kolbaszkak, sor, udito, a fiatalabb generacionak instant levesek sorakoznak a kocsin, rendben, a levesnek volt egy kulon jarganya. Azoknak sem kell aggodni, akiknek nem jutott hely, indulas elott elorekerultek a jol bevalt muanyag, lila szekek, igy mindenki ulve utazhat.

A vonaton egyebkent talalhato egy konyha is a vagon hatso feleben, bal oldalon a masodik boxban ket szurke ruhas kalauzno egy feher vagodeszkan, sertescombot szeletel egy barddal, a kocsiban jeghideg van, a pultban szinten ket holgy beszelget, egy szimpatikus, koverkes kalauzzal, aki kedelyesen felnevet, mikor a kollegaja elmondja, elfogyott a Coca Cola, amit mindenki csak Cocakent emleget, a cola szora legtobbszor nem reagalnak.

Ha korbenezek a csomagok kozott, mi eleg szerenyen utazunk, van itt muanyag bili, rozsaszin roller, egy nikecellbol keszult hutolada, ami biztosan ertekes kincset rejt, gyumolcskosar, fem borond, karacsonyi diszek, amiknek amugy is oriasi szezonja van varos szerte, komplett utcakon lehet csak es kizarolag karacsonyi diszeket, Mikulas jelmezeket, hoembereket, szarvasokat venni, hogy a boarol mar ne is beszeljunk.

Valaki a saigoni zenecsatornara valtott. Oke, ez a Train Channel volt... (Breaking: egy Nick Carter interju. Ez a vonat lehet hogy idoutazasra is kepes. Egy pillanatra visszajottek a boldog, magnokazettas evek, es a Backstreet Boys fiuk koreografiai. A pillanat veget ert.) Ezt en se hagyhatom ki. Az ut hosszu, de ha felkel a Nap, talan majd latunk is valamit, ha az ablakhoz nyomom az orrom. Addig elvezzuk, hogy bar a vonat erosen hasonlit az altalunk jol ismert MAV jaratokhoz, egy teljesen idegen orszagban, ketten, egy teljesen uj varosba robogunk vele.

Sablonosabb cimet kevesbe adhattam volna, de korulbelul azota varom hogy ezt egyszer eloben kimondjam, miota ugy lattam a filmet, hogy ertettem is, mirol szol. Szoval, a reggeli... es az optimizmus, amelyet elmosott az eso, de egy Bahn Mi/Banh My/Bahnmi, jelenleg a kozepso verzioban irva, visszahozta. Ma a meat ball verzio kerult teritekre, kaposztaval, chili szosszal, es a tegnap este latottak alapjan, Kornel megtanult szivoszallal dobozos colat kinyitni.

Ma esik es hideg van, de ezt a Bahn Mi dolgot tisztazni kell, mielott felszallunk a vonatra. Wikipedia Ctrl C Ctrl V es lekiflizes/baguettezes nelkul, nevezzuk vietnami kenyernek, masok azt mondjak vietnami szendvics. Altalaban rizslisztbol keszitik magat a kenyeret, hus kerul bele, de van vegetarianus verzioja is, tofuval vagy szejtannal. A hus leggyakrabban sertes hus, mondjuk husgolyo formaban, de lehet benne kolbasz, csirke (a csontokkal vigyazni kell), pastetom (mondjuk csirkemaj), marhahus is. Kerul bele salata, sargarepa, uborka, koriander, sult hagyma is. Miutan mindezek kozul az altalad kivalasztott fajtara vonatkozo elemeket beleteszik, a kenyeret felmelegitik, igy ropogosan kerul eled. Paratlan, es nem csak reggelire.

Apropo, reggeli... Bahn Cuon Gia Truyn... es a Tripadvisor a baratunk cimszoval elindultunk az esoben es nem talaltuk meg ezt a helyet, igy akadtunk ra a Bahn Mi arus lanyokra, teljesen veletlenul, tehat nincs okunk panaszra, meg akkor sem, ha a reggelizo hazszamanak helyen egy ruhaboltot talaltunk, de mivel ma is erkeztek rola ertekelesek, igy azt hiszem, mi jartunk rossz uton. Update: valoban, mert kesobb felfedeztuk es ettunk itt egy remek tizorait. Masfel oraval reggeli utan, nem tudom ez megfelel e az illemszabalyoknak. Ha Hueben lesz internet csatlakozasunk, mindenkeppen irok rola egy beszamolot. Most egyebkent a The Note Coffee-ban toltjuk az idot, amit melegen ajanlunk mindenkinek, csodalatosak az itt dolgozok, es mar vannak fenykepeink, amelyeket feltetlenul feltoltunk az o oldalukra, es erre a blogra is. Es persze az itt kaphato Flan sem utolso. Update vege.

Check check check out... az ora kattog, haromnegyed orank van elhagyni a szallast, es kitalalni, esoben, ket hatizsakkal merre is menjunk, egeszen este fel 8 - ig, a vonat indulasaig. 

A kovetkezo allomasunk Hue, nagyjabol 300 ezres varos. Sikerult a fo utca, a Le Loi kozeleben szallast talalnunk es azt olvastam, a vasutallomas malna szinu, nos, meglatjuk. A program kesz, fejben, na de hogy mi tortenik addig, az kerdeses. Azt a tanacsot kaptuk az utazas elott, hogy ne tervezzunk vagy bonyolitsunk tul semmit, minden adja majd magat. Igy lesz.  

A terkepesz, a csapat iranyitoja, a hasitasi viseloje, a fotos (ez mind Kornel), kidolt, a huton talalhato, kicsit hangyas kepernyon zizeg a HBO, en meg orulok, hogy van internet (meg), ugyhogy megirom a masodik nap osszefoglalojat. Ma tevekeny napunk volt, az Old Townban talalhato Dong Xuan piacon kezdtunk, kellemes, 20 fokos homerseklet, a helyiek teli kabatban, salba burkolozva, a turistak pedig boldogan, rovid nadragban. A piacon minden megtalalhato, a mackos telefontokoktol kezdve, a Chanel gumipapucson at, az elo teknosbekaig, persze tomeg, robogok, oriasi csomagok fejen, haton, vallon, kalapban, etel es fuszerek minden mennyisegben, es mindenki siet, pakol, foz, eszik, kartyazik, guggol, szeletel, teazik, kavezik, a turistak meg amuldoznak es fotoznak, ahogy mi is tettuk. Ezutan a Ho Chi Mihn Mauzoleum kovetkezett, ami a mai napon zarva tartott. A Ba Dihn Teren talalhato mauzoleum hatalmas, maga a ter is, es Ho Chi Mihnt szovjet (orosz) technikaval balzsamoztak be halala utan, 1969-ben, hasonloval, mint amilyennel az oroszok, Lenint, vegso akarata ellenere, hiszen o azt szerette volna, ha halala utan elhamvasztjak, de az uralkodoi klikk mashogy kepzelte. 1975-ben nyitottak meg a mauzoleumot, egy feltuno helyen elhelyeztek Ho legismertebb mondasat: "Semmi sem dragabb a fuggetlensegnel es a szabadsagnal." A mauzoleum szomszedsagaban talalhato a Ho Chi Mihn Muzeum. A teret, a mauzoleumot, a parkot feher ruhas, fegyveres katonak orzik, es diszkret sipszoval figyelmeztetnek, ha atleped a sargaval felrajzolt vonalat az epulet elott, illetve a parkba sem mehettunk be.

A kepet visszanezve megallapitottam, talan nem elonyos a kockasing, es nem kene a nadragot a koldokomig felhuzni, dehat ezek a reszletkerdesnek szamito dolgok jelenleg nem zavarnak. Ne altassuk magunkat, korabban sem kulonosebben estem aldozatul az aktualis trendeknek.

Ezutan elindultunk a Hoa Lo Prison fele, amit Hanoi Hiltonnak is neveznek, foleg amerikaiak. Nagyjabol 2000 embert tartottak itt fogva, eredetileg ferohelyek szama alig 400-450 fo. Megneztuk azt a kiasott szennyvizcsatornat tobbek kozott, ahol 1954-ben 16 rab megszokott, ezenkivul lattunk cellakat belulrol, fotokat, regi ruhadarabokat, kinzo eszkozoket. Az elso emeleten pedig ket aranyozott szoba talalhato, ahol emleket allitanak az itt fogvatartott hazafiaknak, roluk kepeket is lattunk. 

Ezutan a Lenin Park kovetkezett, kozben utba ejtettuk a vasutallomast, hogy erdeklodjunk a holnapi uticelunkrol, Huerol. Oriasi forgalomban, jelzolampak nelkul keltunk at a varoson, a palyaudvar kozeleben kifejezetten rosszul esett levegot venni, olyan hihetetlenul sok jarmu volt az utakon. 

Tegnap Bahn My-t (ez egy nagy kifli tulajdonkeppen, oke, baguette, amibe salatat, uborkat, repat, hust tettek, BBQ szosszal, de szamtalan valtozat letezik) ebedeltunk es a fiutol kaptunk egy cimet, ahol a varos szerinte legjobb pho levese talalhato, igy ma felkerestuk, es nem csalodtunk. A marhat nyersen kertuk a levesbe, a forro leben fott meg, tesztaval, sok zoldseggel, csipos szosszal, chilivel. Elotte talalkoztunk Moonnal, aki egy utazas szervezo irodat mukodtet a varosban, tegnap veletlenszeruen bementunk hozza, es ma is nala valtottunk jegyet a holnap esti vonatra. Hanoi es Hue kozott 13,5 orat fogunk utazni vonattal, soft seat-ben, mert a kabintol kicsit idegenkedem (ez ugy erzem hamar elmulik, minden mas ketsegemmel egyutt), ugyhogy a kovetkezo bejegyzes mar onnan erkezik (ha minden jol megy, es miert ne menne?).

Szoval, igen, pho. A Bat Dan Streeten, picike hely, de fantasztikus. Hogy az este ne muljon el a varos sore nelkul, beultunk egy pubba, ahol megettem negy zacsko mogyorot (mania?), rendeltunk tavaszi tekercset, disznobort, kisutve, de mar hidegen, egy levelbe tekerve, csipos szosszal, mert hat enni megiscsak kell, most pedig hajnali fel 3 van, lassan en is alszom mar, fotok jonnek, holnap csomagolunk, bucsut intunk Nancynek, a bajos es segitokesz recepciosnak, egy idore Hanoinak, es elindulunk Hueba. Persze... elotte elmegyunk reggelizni, az utazok szerinti egyik legjobb reggelizobe. Ez sem lehet veletlen, ket sarokra lakunk tole.

Az azsiai utazas otlete nagyjabol ket - harom eve merult fel, iden februarban ugy dontottunk, meg is valositjuk, es elkezdtuk - leginkabb - a tervezgetest. Elolvastunk szamos blogot a temaval kapcsolatban (a legjobb meg mindig azazsia.blog.hu), jottek a hivatalos honlapok, egeszsegugyi es egyeb hasznos tanacsok, oltasok, szepen sorban, vizum elintezese, miutan rajottunk, Vietnamba igenis kell, repulojegy es az elso szallas lefoglalasa, utvonal tervezes, amiben oszinten bevallom, Kornel bizonyult szorgalmasabbnak, kettonk kozul ugyanis o az, aki a foldon jar, a csapatunk gyakorlatias fele, a felnott, en meg altalaban felette repkedek, aztan neha lerangat a foldre nehany pillanatra, ha mar mindez tulzasnak bizonyul. Szoval, augusztus vegere megvolt minden, ami az elindulashoz szuksegeltetett, na persze, semmi sem olyan egyszeru valojaban, mint amilyennek latszik.

Az utunkat Parizsban kezdtuk, egeszen pontosan Parizs kulvarosaban szalltunk meg, hogy masnap idoben odaerjunk a repuloterre. Nem ringattuk magunkat gyonyoru kilatasrol szolo almokba, igy kulonosebb sokkot sem okozott a hotel elotti illegalis ruhapiac felszamolasabol adodo ruhadarabokkal es szemettel boritott utca, vagy a kalandos metro ut, a megfejthetetlennek tuno parizsi rendszerben, harom atszallassal a repuloterig. A nap meg fel sem kelt, mikor mar megneztuk a Notre Dame - ot. A Charles de Gaulle repter nagyjabol masfel oranyira fekszik a szallashelyunktol (a Garibaldi metromegallotol par sarokra), tulzas volna allitani hogy belathato tavolsagra. Lekuzdve a franciak "le petit" angol tudasat es a mi csekely, bonjour es tarsaiban kimerulo franciankat, minden szukseges informaciot megszereztunk, ami kellett, de baratsagokat nem kotottunk. Az Eiffel Torony alatt elfogyasztott sajtos baguett es a sutemeny kellemes emlekeket fog idezni evek multan is, mindez karpotol a furdoszoba nelkuli hotelszobaert, a hangos, kellemetlenul hangos vendegekert, a kornyekert, ahol megbamultak minket, mert valoszinuleg a turista nem tul gyakori latvanyossag, a koszos es budos szobaert. 

Miutan kedd delelott megerkeztunk a repuloterre, tudtuk, innentol kezdve csak jo dolgok tortenhetnek. Kis riadalmat keltett a rengeteg fegyveres katona latvanya, de bizom benne, nem lesz ez mindig igy, es nem kell hozzaszoknia az embernek, ha utazik, vagy egesz egyszeruen az utcan kozlekedik. Az utazas 10 orat vett igenybe, kozben vegigneztem a regi, Looney Tunes meseket, az osregi, elso, utanozhatatlan Majmok Bolygojat (a majmok megjelenesekor feladtam...) vegighallgattam egy Best of Michael Jackson albumot, Kornel egy par uj filmet, de fel szemmel lattam, hogy a Jacko valogatas lemezbe o is belefutott. Imadtam a vacsorat es a reggelit a gepen. A pavlovi reflexek azonnal beindultak, mikor masodszorra ujra felkapcsoltak a villanyokat, es jott a reggeli. Sajtos palacsinta, baconnel, a brokkolit atpasszoltam az egeszsegesen etkezo masik felemnek. Egy instant levesen megosztoztunk valahol India felett, de az nem hagyott bennem mely nyomot. 

Vegre leszalltunk. A kodtol semmit sem lehetett latni, mikor kis varakozas utan felvettuk Kornel hatizsakjat es kimentunk, rajottunk, nem kod, hanem para, ugyanis a levegot paratartalmat leginkabb egy uszodaehoz hasonlithatjuk. Rogton belefutottunk egy 5 dollaros kis uveges asvanyvizbe is. Au. Kovetkezett a busz keresese, egeszen pontosan a 7-es busze, ami bevisz a varosba, ugyanis a repter jobb oldalan talalhato buszmegalloba volt kiirva a szam, de buszt nem lattunk, csak elmenni, de megallni sehol, igy par kor lefutasa utan vegul rajottunk, jo helyen jarunk, a helyiek pedig azt mondtak, ot perc es itt a busz. Amen. A busz megerkezett, gyors fekezes, majd szinte felugrottunk ra a csomagokkal es elindultunk a fovaros fele, osszesen 40 centert. A jegyeket egy fiu arulta, egy halom penzzel maszkalt fel ala a buszon, es kiabalt, a buszsofor zenet hallgatott fulhallgatoval, megallas nelkul nyomta a dudat, es a digitalis kijelzobe egy szolidan beleallitott kes jelezte, lehet hogy o nem egy vicces fiu. Vagy csak egesz egyszeruen ott a helye. Kaosz. Ezzel az egy szoval tudnam jellemezni a reggeli kozlekedest, es altalaban a kozlekedest. A busz 110%-os kihasznaltsaggal mukodott, az emberek fel es le ugraltak, es kedvesen, kivancsian meg is bamultak minket, kicsit megviselten, faradtan, ket zsakot szorongatva ultunk a reggeli jaraton, amivel mindenki siet valahova, munkaba, iskolaba. 

A busz egyszer csak megallt, a sofor finoman jelezte hogy nekunk is le kell szallni, igy leugrottunk, majd atszalltunk a 9-es jaratra, ami egeszen az Old Town-ig repitett, ahol hosszabb kereses utan raakadtunk a szallasra, ahol kozoltek, meg legalabb ket ora, mig elfoglalhatjuk. Nekivagtunk a varosnak, megneztuk a Hoan Kiem tavat, a Vizi Babszinhaz epuletet, majd szo szerint visszaestunk a szallodaba, gyors zuhany es alvas delutanig. Hogy hogy neztem ki, arra szavak nincsenek, de elmormoltam egy imat a zuhany alatt, hogy a hajam es en ne jarjunk ugy, mint Monica Gellar Barbadoson. A helyi viz varazsa... egyelore nem kerultek bele kagylok. 

Az elso nap leginkabb az Old Town es a francia negyed felfedezesevel telt, es rajottem, az en otthoni kozlekedesi stilusom mutat nemi hasonlosagot a helyiekevel, Kornel pedig orul, hogy mindezt nem ket kereken muvelem, eleg veszelyes nekem az is, ha setalok. Estere, tullepve a faradtsagon, sikerult elkapni a hely hangulatat, es mara virradora azt almodtam, a sajat agyunkban vagyunk, de megis itt ebredtunk fel, aminel tobbet aligha kivanhatunk.

1., Hanoi, belvaros

2., A kep jobb oldalan a hires Vietnami Vizi Babszinhaz epulete

3., A varos sore, Hanoi "Bia"

4., Nincs kerdesem