Mikor megerkeztunk Hanoiba, eldontottem, semmi miatt nem szabad bosszankodnom.

Az elso napon bennunket ert paratartalom sokk, a hosszas szalloda kereses, elegge megviselt mindkettonket, muszaj volt aludnunk utana par orat. Gondoltam, ez ennyi volt. Nos, a masodik napon szoftverfrissitest kellett vegrehajtani a mobilomon, mert nem reagalt arra, ha feltettuk tolteni, mivel soha nem jegyzek meg semmifele jelszot (a bankban ketszer voltam indulas elott, mert elfelejtettem az online felulethez tartozo jelszavamat), es szamomra meg mindig a manualis (ha igy hivjak) billentyuzet a legegyszerubben kezelheto (a blogot egy tableten irom, kepzelhetitek...), igy aztan minden, szoftverfrissitessel kapcsolatos feladat a csapat felkeszultebb felere harult, en pedig, onmagamat egyaltalan nem meghazudtolva fogadkoztam, hogy soha tobbe nem veszek okos telefont. Kiakadas, lvl. 5 a 10-bol, visszaemlekezve mindig enyhebbnek tunik, mint amilyen valojaban volt. Eltunt a gondosan osszevalogatott Motorhead, Johnny Cash, Hellschock, The Kilimanjaro Darkjazz Essemble valogatas listam, fotoim, uzeneteim. "Katasztrofa". A telefont azota is csak a tabletra racsatlakoztatva tudom tolteni, a konnektorbol "nem fogadja el" az energiat. Pipa. 

A vonat utunk soran a labamhoz szijaztam a taskat, ami szuper taktikanak bizonyult, csak epp a szabad mozgasban gatolt, igy a reggel, es a helyi Szomszedok, Train Channelen valo vetiteset is csak kisebb mertekben tudtam igazan elvezni. Pedig, dramat, erzelmeket, akciot nem nelkulozott. Aztan, 13,5 ora mulva kimereszkedtem a mosdoba is, ami semmivel se kulonbozott egy atlag Veszprem - Budapest vonalon kozlekedo regi vonatetol. Tulleptem az egeren, a bogarakon, a nem tul jo illatu takaron. Es itt jon az, amire vartam, s talan titkon kicsit mindenki elgondolkodik ezen, vagy varja, hogy neki is leessen a tantusz. Nagyon konnyu olyan dolgok hianya miatt elegedetlenkedni, amik termeszetesnek tunnek. Amiket mindennap hasznalunk (telefon, internet, mosdo, wc papir, es meg sorolhatnam). Egyaltalan, elegedetlennek lenni konnyu. Nem is tudom megfogalmazni miert, mi, akiknek tulajdonkeppen mindenunk megvan, kepesek vagyunk folyton azt keresni, mi az, ami nincs, kozben meg totalisan elfelejtjuk megbecsulni, megelni, ami ott van az orrunk elott. Ezen nekem is komolyan dolgoznom kell meg. Nem fennakadni totalisan felesleges es apro dolgokon, nem megijedni azoktol, amiket nem lattam, tapasztaltam addig. Elfogadni amit kapok, es halasnak lenni. Szerintem ez nehez. Legalabbis ma, nagyon nehez. Masoknak teljesen egyszeruen megy, termeszetes, valakiknek pedig nem. Ezert vagyok kulonosen boldog azert, mert lathatunk teljesen szokatlan, olykor furcsa dolgokat, amik elternek attol, amit eddig megszoktunk. Es megtanulhatunk alkalmazkodni, nemcsak egymashoz, masokhoz is, ahhoz a kornyezethez, ami jelenleg korulvesz minket. 

Hueba erve, kulonos nyugalom szallt meg mindkettonket. A varos szep, az emberek kedvesek, mosolyognak. A turistak nagyobb resze fiatal, hatizsakos arc, akarcsak mi. Amikor kimentunk a vasutallomas jobb oldalan talalhato teruletre, ahol a helyiek elnek, eszunkbe sem jutott turistakkent viselkedni, szandekosan nem keszitettunk fotokat, csak orultunk, hogy nem csukjak be az orrunk elott az ajtokat, kapukat, hogy engedik latni, amit szeretnenk. Mi azert vagyunk itt, hogy lassunk, figyeljunk es tanuljunk. Coelho szakkor, vege.

Ma oriasi esore ebredtunk, Kornel a nyitott ablaknak, en az ebreszto oranak koszonhetoen, majd 11 orakor esokabatban, hatizsakkal felfegyverkezve elindultunk a varos fele. Az utazasi irodaban erdeklodtunk a Hoi An fele tarto buszjaratokrol, majd a szallodank recepciojan lefoglaltuk a jegyet a 4 oras utra, 4 dollar/fo aron. Jo tanacs: erdemes a recepcion kivul mas utazasi irodaban is erdeklodni az arakrol, olykor lehetnek elteresek (ebben az esetben nem volt), az irodak javara. Vicces, mert a Tripadvisor matricat is hamisitjak, mondjuk ugy, finomabban, sok, az eredetihez hasonlo matricaval talalkoztunk mar, felszemu bagollyal, feher bagoly fejjel, bagolyfej nelkulivel, amiket nyilvan helyben keszitenek a nagyobb siker remenyeben. Szoval, ropke 7 ora es indulunk Hoi Anba.

13 ora korul meg mindig hihetetlenul esett, igy visszamentunk a szallodaba, ahol keszitettek nekunk egy finom teat es biztositottak arrol, reggelizhetunk is, ha szeretnenk. A szallasunk neve Sunny Hotel "A", csodalatos szemelyzettel, elkepesztoen kedvesek, minden alkalommal udvozolnek, ha talalkozunk, szep napot kivannak, ujra koszontenek, mintha eloszor talalkoznank. Es nem, nem azert, mert ez egy oriasi hotel es fogalmuk sincsen, kik vagyunk. A reggeli scrambled eggs volt, rengeteg vajjal, salataval, kenyerrel, gyumolcsokkel. Kivalo kezdet volt, a nap kozepen. Fejenkent 2 dollaert azt gondolom, baratsagos. 

Az eso tovabbra sem allt el, ha lehet mondani, meg jobban zuhogott mint reggel, de nem adtuk fel, elindultunk a hid fele, tobben esokabatot arultak a robogokrol, hihetetlen, mennyire gyorsan eszreveszik a kinalkozo uzleti lehetosegeket, amelyik turista lila esokabatot viselt, biztosan aznap vasarolta. Nekunk szerencsere nem volt szuksegunk ra. Este abban az etteremben vacsoraztunk, ahol az elso napon ebedeltunk, en megkostoltam a helyi specialitas elnevezesu tekercset (serteshus, szojacsira, salata, mogyoros szosszal), ami a kulsejet leszamitva eroteljesen emlekeztetett az elsore, bar nagyon finom volt. Kornel egy levest evett, szinten a helyi kedvencet  Bun Bo Hue, melle egy un. "Steamed rice paper roll" garnelaval volt a kisero, hogy egeszen pontosan irjam le. A vietnami sorok kozul a Tiger volt teriteken, amit 1932 ota gyartanak. Ma nagyon kevesen voltak az utcakon, gyalogosan, a robogo forgalom hozta az atlagos szintet. A gyerekek pedig egy videojatekokkal berendezett kis uzletben mulattak az idot a gyorsetterem mellett, vagy a bevasarlo kozpontban (a veszpremi Centrumra emlekeztet) orultek annak, hogy vasarnap nincs iskola. 

Mikozben vartuk a levest, azt fejtegettuk, vajon mi a titok. Miert ennyire magatol ertetodo a figyelmesseg, kedvesseg, es miert nem erezzuk mindezt izzadtsagszagunak, vagy tolakodonak. Miert is ebresztenek bizalmat olyan egyszeruen, mikozben tudjuk, nem minden ember egyforma, de vajon miert ilyen termeszetes az, hogy mosolyognak akkor is, ha nincs ra kulonosebb okuk. Vagy van, csak ez meg nekunk nem olyan egyertelmu? Vagy mi tulajdonitunk tul nagy jelentoseget ennek, es szamukra mi sem termeszetesebb ennel?

Kozben arra gondoltam: milyen figyelmes, hogy kaptunk egy uveg vizet a vonaton, es takarot, hogy ne fazzunk. Utazott velunk par eger, vagy bogar? A vacsora kozben harom gyikot szamoltam meg a falon. De ez senkit nem zavar, hat akkor miert pont nekem kelle "tullepnem rajta"?

Szoval, jonnek a leckek, szep sorban. 

A tegnapi vacsora

Az asztal

A Le Loi ut vegerol

Hueban, nevezetessegek, parkok nagy resze a fo ut menten talalhato, amit Le Loi-nak hivnak. A hid masik oldalan talalhato a Tiltott Biborvaros. A vasutallomastol gyalog korulbelul 15 perces kenyelmes setaval elerheto, a hotelek is abszolut elerheto tavolsagban vannak, nem kell buszt, vagy taxit igenybe vennunk. Robogo berlesre persze szamtalan lehetoseg van, a tuk tuk is rendelkezesunkre all. A legolcsobb szallasok 10-12 dollar/ejszaka arkategoriaban mozognak, az altalunk megemlitett szallason van ra mod, hogy 2 dollaert kimoshassuk, csak le lell adni a recepcion es masnap delben atvehetjuk. A szobak remekul felszereltek, legkondicionaltak, a wifi kifogastalan. Mindenki rendkivul kedves es segitokesz. A turistaknak igyekeznek kedveskedni a valtozo ettermi kinalattal, lattunk pizzeriat, olasz ettermet, indiai konyhat kinalo helyet is, az abszolut helyes kis kavezok mellett, az egyikben peldaul oriasi cseszek szolgalnak ulo alkalmatossagkent. Wifi altalaban minden kavezoban fellelheto, de erdemes tudni, hogy az europai izleshez igazitott kinalattal szolgalo helyek dragabbak. Mi az utcan evest es a helyiek altal latogatott bufek kinalatat reszesitjuk elonyben, sokkal erdekesebb. Na persze, ki tudja, lehet hogy februarban mar mindent megadnank egy Wiener Schnitzelert.