Picit visszaugrunk idoben es jon a jegyzettombe irt tegnapi bejegyzes, meg gyorsan egy fohasz, a saigoni gyorsabb internet sebessegert, hogy a kepeket is fel tudjuk majd tolteni. Megerkeztunk a Da Nang - i repterre, mindenki pho levest eszik, a mellettunk ulo fiatalember (karacsonyi hangulatban), kokuszos sutemenyt, dobozos tejjel, amibol minket is megkinalt. A 20 ezer dongba kerulo masszasfotelek uzemelnek, egy ferfi el is aludt benne, kicsit tulment a megengedett 12 percen. 

Jobb az elovigyazatossag alapon, 3 oraval az indulas elott kijottunk, igy elvezzuk a repter szolgaltatasait, a Pepsi, Mirinda es a Lucky Gift Shop tamogatasaval.

Szoval, ez a bejegyzes tegnap irodott:

Masodik napunkat a "Bourdain Bahn My" - ban kezdtuk, egy "hamburgerrel", ami tulajdonkeppen teljesen ugyanaz volt, mint a marhahusos Bahn Mi, sok sok chilivel, majonezzel, tojassal, illetve egy baconos verzioval, ami szinten hihetetlenul finom. Orulet, de a dolgozok kulonbozo szinu Anthony Bourdain Bahn My feliratu poloban dolgoznak, es arulnak is parat. Meret, szin, valoszinuleg nem okoz gondot, ha epp nincs, a kovetkezo napra elkeszul. Lattuk, hogy az etteremtol ket uzlet tavolsagnyira sutik a kenyereket a peksegben, es mar este 6 oratol folyamatosan dolgoznak. Oriasi mennyisegeket adnak el naponta. Biztosan nem a legelsok, de az elsok kozott tertunk be a delelott folyaman, keszitettunk par fotot, videot a helyrol, de az internet sebessege, illetve kiszamithatatlansaga nem engedi meg a bejegyzes feltolteset sem, igy marad a jegyzettomb, a teveben meg a kuzdo sportok, amig nem valtozik a helyzet, vagy eltolodik holnapra, amikor mar Saigonban leszunk.

Holnap lesz egy hete hogy uton vagyunk, ezalatt Parizssal egyutt bejartunk negy varost, utaztunk metroval, repulovel, busszal, vonattal, gyalogoltunk, rengeteget, elaztunk (sokszor), fotoztunk (napi 100 kepet biztosan), olvastunk, es vegul, de legutolso sorban ettunk. A "mit egyunk ma" kerdes otthon is gyakori tema, itt meginkabb, mert annyi minden van, amit nem lattunk / kostoltunk soha, hogy nehez valasztani. Na, azert persze sikerul.

Hoi An ma is csodas volt, delelott nem esett, ugyhogy ujra vegigjartuk a piacot, harmadszorra is talalkoztunk azzal a szaboval, aki folyton az uzletebe invital, de mindig azt mondjuk neki, majd kesobb. Azt elfelejtettem irni tegnap, hogy este hat utan utcai hangszorokbol komolyzene szol, ami kisse szokatlan, de a helyiek, ma legalabbis ugy vettuk eszre, nyitottak az ujdonsagokra, mert ma egy zokniarus ferfi teljes hangerovel Modern Talkingot hallgatott a folyoparton. Eddig azt tapasztaltuk, Vietnamban hihetetlenul figyelmesek, ha vendegekrol van szo, es kisse ramenosek, ha el akarnak adni valamit. De a szolgaltatasok eleg jopofak, mert ma egy holgy a piacon felajanlott nekem egy talpmasszazst a zoldseges standjanal, amig Kornel beult egy hajvagasra (nem a piacon), addig engem leultettek egy hintaszekbe, amiben siman elaludtam volna, ha kicsivel tovabb tart a dolog.
Tegnap ota keresunk egy ettermet, amit ma teljesen veletlenul ket csirke es egy kakas kozott egy korhaz mellett megtalaltunk, Cao Lau 474 a neve, tobb blogban csak kerdojelkent emlegettek, mert nevtabla az nincs, a helyet meg eleg nehez megtalalni. De ha megvan, masodszorra is visszamennel. Kiprobaltuk a ket helyi specialitast, az egyik a "Cao Lau", ami serteshus, teszta, es ropogosra kisutott tesztadarabok, a masik az un. "White Rose", 120 eves recept alapjan keszulo garnela tesztaban, ropogos sult hagymaval a tetejen. A kiszolgalas rendkivul kedves, figyelmes, helyi szokas szerint, ha bemesz az etterembe, le kell venned a cipodet a bejaratnal (a homestay-ben is igy van, be sem hozzuk a szobaba), valoszinuleg egy csalad etterme/haza az epulet es tobb generacio el egyutt.

Ma a piacon megkostoltunk egy a Mochihoz nagyon hasonlo vietnami edesseget, ami mogyoroval volt toltve, vegre az ugynevezett "fankot", amit cukorba forgatnak, miutan kiveszik az olajbol es meg melegen beleteszik egy kis meretu nejlon taskaba, amibol ugyan nehez forron enni, de en ilyen es ehhez hasonlo kerdesekben nem ismerek lehetetlent. Vettunk kokuszt is, egy oriasit, amit elottunk felnyitottak es varosnezes kozben kortyolhattuk szivoszallal a kokusztejet. Hogy oszinte legyek, gyonyorunek talalom az itt keszitett ruhakat, de kisse visszavenne az onbizalmambol es a thai evoturankba vetett hitembol, ha mondjuk ki kellene engedni derekban azt a darabot, amelyik nekem tetszik, igy csak messzirol csodaltam a meses oket. De ha valaki kedvet erez vasarolni, tiszta szivbol tudom ajanlani, szepek, es a szabok keszsegesen atalakitjak oket, ha szukseges.

Persze, a mai nap sem telt el furcsasagok nelkul, eleg csak a Modern Talkingra gondolni, lattunk egy taco ettermet, japan turistakat, akik egyesevel ultek be a tuk tukokba, szoval korulbelul 20 tuk tuk ment egymas mogott szorosan, akik nem dudalnak, hanem egy hangos "bip bip" kisereteben kovetelik maguknak a figyelmet, illetve elsobbseget. Az utcai hangszorokrol mar irtam (aki ismeri a Wayward Pines sorozatot, az kicsit el tudja kepzelni mifele hangulatot araszt), a zacskoban arult uditok is nagyon erdekesek, szerintem en is ki fogom probalni, lattunk egy "Pepsi" gyarat (jo tanacs, kisebb boltokban nem erdemes uveges colat venni, a fem dobozosat ugyanis nem tudjak felnyitni es higitani), bele is futottunk egy uveg Pepsibe, aminek erosen viz ize volt. Nem mondom hogy mindenhol jellemzo, de elofordulhat. Az iskolai, delutani szunetet egy oriasi gong jelzi, olyasmi, mint amivel egesz mast szoktak jelezni, de itt a kicsengetes boldog dallamat szolgaltatja. Aztan a gyerekek robogora, biciklire pattannak es mindenki elindul enni, ki haza, ki az utcara. Az ovoda korul kisebb dugo alakult ki, mikor a szulok a gyerekekert jottek, termeszetesen robogoval, vagy biciklivel, igy minden jarmure jutott egy apro csomag, egy gyerek is.

Eleg csak az utcan az embereket figyelni, batran kijelenthetjuk, amilyen szituaciok ki tudnak alakulni egy szimpla kedd delutan, azt egy Oscar dijas rendezo sem tudna jobban megalkotni. Az a bajos spontaneitas, oszinteseg, jo ertelemben vett egyszeruseg teremti meg ezeket, amiket aztan nem felejtunk el. Megis, mekkora eselye van, hogy egy vietnami ember egy budapesti Modern Talking koncertfelvetelt hallgasson teljes hangeron a folyo mellett ket, biciklire erositett hangszorobol? A piac egy oriasi, szines kavalkad, "whatareyoulookingfor, buysomething, doyouwantcoffee, mysisterisatailordoyouneednewclothes, bananacakedonutshere" es sorohatnam.

Hoi An egy igazan remek kis allomas volt, holnap delben indulunk a Da Nang - i repuloterre,  ahonnan Saigonba repulunk, mert sikerult olcsobban repulojegyet talalni, mintha busszal vagy vonattal mennenk, igy holnap estere mar Ho Chi Mihn Cityben leszunk. Persze, a reggelt a "szokasos" helyen kezdjuk. Ami pedig szinten remek, hogy a taska bepakolasara szant idot jelentosen lecsokkentettem, pikk pakk utra keszek vagyunk, es minden masodik nap egy uj helyen hajtjuk alomra a fejunket.

Nem azt erzem, hogy rossz barhonnan is elmenni, hanem azt, hogy mennyire jo volt ott lenni. A magam reszerol azt is varom, hogy visszamenjunk Hanoiba, elbuvol az a nyuzsges, ami ott van, de persze ki tudja, hetek mulva mit fogok mondani. A lenyeg az, hogy az elmult egy hetben rengeteg elmeny ert bennunket. Az elejen valahol azt irtam, kedden lesz egy hete hogy uton vagyunk. Teljesen el is felejtettem, hogy kedd ma van.

A szallasfoglalas egyebkent mindenhol viszonylag egyszeruen megy, a booking.com egy megbizhato weboldal, folyton frissul. Eddig minden szallast ezen keresztul foglaltunk. A holnapi Saigon belvarosaban, a kozpontban lesz majd, gondolva a masodik napra (pontosabban az elso teljesre) tervezett "burokracia turankra", es remelve, a thai nagykovetseg egyszeruen megkozelitheto lesz. Fontos: turista vizumot nem igenyelhetsz Thaifoldon, csak a beutazasod elott, abban az orszagban ahol tartozkodsz, tehat ezt erdemes figyelembe venni a tervezeskor. A kambodzsai vizum picivel egyszerubb(en hangzik), utazasi irodak altal szervezett hajos kirandulasok utan az orszag teruleten is igenyelheto, illetve a hatar atlepesekor is. Ez volt az elso alkalom, hogy kiprobaltuk az ugynevezett homestay-t, ami szerintem egy szuper megoldas, az internet megbizhatatlansagat es minusz egy takarot leszamitva teljesen rendben van, ket lany dolgozik itt, az egyikuk agya a recepcio mellett talalhato, a masikuk intezi a szobakkal kapcsolatos dolgokat, mint takaritas, agynemuhuzas, torulkozocsere, stb. Mindketten fiatalok es nagyon kedvesek, segitokeszek. Eredetileg egy napot maradtunk volna, mert a My Son - i tura elmaradt a nagy eso miatt, de vegul maradtunk kettot es nem bantuk meg.

Az idojaras elorejelzes szerint delebben melegebb napok varnak rank, ami nem hangzik rosszul, tekintve, hogy a ruhaink jelentos resze meg mindig nem szaradt meg rendesen, es nem epp jo illatu. A nagykovetseg utan/elott fel kell keresnunk egy saigoni mosodat is. De ennel nagyobb bajunk sose legyen.

A folytatasban remelhetoleg egy bejegyzest csak az elmaradt Hoi An  - i fotoknak szentelunk, keszitettunk videokat is, igyekszunk valamilyen formaban azokat is megosztani azokkal, akiket erdekel.

Elobbit a folytatas folytatasra csusztatjuk, mert a net kapcsolat ahhoz volt eleg hogy 24 ora alatt 32 kepet toltsunk fel a tarhelyunkre, tobb szazbol. Mar a Da Nang - i repter fele tartunk egy kisbusszal, harom masik tarsunkkal, akik szinten a repter fele igyekeznek. A csendet csak par dudaszo tori meg olykor, mert van egy sejtesem, mi szerint a sofor ur nem beszel angolul, csak epp egy "hellonyit". Ha jol veszem ki a beszelgetesekbol, ket holland lany ul mogottunk, a srac elottem, nem tudjuk honnan jott, de valoszinuleg nem fogunk vidam dalokat enekelgetni egyutt a terdunket csapkodva es tapsolva. Ujabbb megallo, ujabb felszallok kovetkeznek. Az egyikuk, a Fel! cimu rajzfilm cserkesz kisfiujanak felnott valtozata, baratnojevel egyutt szinten hatizsakos turistak, szerintem a buszban (eddig) mindenki az.

Elhagytuk a varost jelzo tablat, amire a Goodbye helyett az volt irva, See you again. Igy legyen.

A kep, ami szerintem az osszes ember albumaban megtalalhato, aki valaha jart Hoi An varosaban

Az (edesseg)eves koronazatlan kiralynolye, szemelyesen, ez itt epp egy banan torta, ami legkevesbe sem torta

A kotelezo fogas amit ki kell probalni, miutan egy szivoszal segitsegevel kinyitsz egy colat

A huspiac

Anthony Bourdain altal ajanlott Bahn My, ami annyira remek, hogy minden etkezesre tobb is fogyaszthato belole

Itt csak a hasitasi a lenyeges, ami ritkan nyilik ki nyomos indok nelkul

A hatterben szorgosan pozolo kollegakra illetve az ablakban fellogatott plussmajomra kulon felhivom a figyelmet