Nagyjabol 13 orat utaztunk vonattal, Hanoibol Hue varosaba, amirol korabban azt olvastuk olyan, mintha megallt volna az ido. Mikor megerkeztunk, a valoban malnaszinu vasutallomasra, meg nem tudtuk pontosan, mennyire gyorsan elbuvol majd minket ez a 340 ezer fos varos. A Le Loi nevu fouton vegighaladva, azert elcsodalkoztunk az impozans hotelek lattan, amik bar elsore kicsit furanak tuntek, megis, jobban megnezve remekul passzolnak ehhez a barmivel nehezen osszehasonlithato hangulathoz, miliohoz. A vonatozas abszolut kibirhato volt, ejjel szinte alig voltak utasok a kocsinkban, a kalauzoktol kaptunk vizet, takarot, es szoltak, mikor kell leszallnunk, hogy ne Saigonban ebredjunk fel, kisse tulteljesitve a turat. Szoval, a szallasunkat igazan nem volt nehez megtalalnunk, egy helyes kis hotel otodik emeleten lakunk, nem panaszkodhatunk, mert minden kozel van, meg a Csaszarvaros is, ami a holnapi programot kepezi majd. Az Illatos folyo (Song Huong) folyik a ket varosresz kozott, melyet ket hid kot ossze. Az eszaki parton, a Tiltott Biborvarosbol a Nyguyen csaszarok kormanyoztak, delen a franciak, a XIX. szazadban. A Tiltott Biborvaros a fallal korulvett Csaszarvarosban talalhato. 1945-ben aztan, ki mas, mint Ho Chi Mihn kormanya veget vetett az akkor csaszari fovaroskent szamontartott Hue dicso napjainak. Mi a Trang Tien Hid kozeleben lakunk, a masikat Phu Xuannak hivjak.

A mai program hamar osszeallt, miutan kitalaltuk, hogy a Csaszarvarost holnap tekintjuk meg. Elsokent ebedelni mentunk, mert (szomoru zene, akarmilyen hang, ami fokozza a dramai hatast), a vacsora tegnap elmaradt. A Phuong Nahm Cafe kellemes elmeny marad a tavaszi tekercsekkel, mogyoro es szezammagos szosszal, es az elso, helyi Bahn Khoai megkostolasaval. A Bahn Khoai Hue egyik jellegzetes etele, palacsinta, szojabab csiraval, garnelaval, serteshussal toltott palacsinta, helyenkent furjtojas is kerul bele, ez most nem az a hely volt, de az ebed utan ajandekba kaptunk ket banant, amit (dobperges) en is megkostoltam, nagyon finom, edes izu volt. 

Igen, ez volt az asztalunk, a menut pedig egy Photo Album feliratu mappaban kaptuk meg, terjedelmes volt

Ezutan, nem mondhatnam, hogy tul konnyen, de felalltunk es elindultunk a belvaros fele, ahol megneztuk a Saigon Morin Hotelt, ami arrol nevezetes, hogy Charlie Chaplin itt toltotte a naszutjat. Ezutan kovetketett a Kozkorhaz epulete, majd a Hai Ba Trung nevu gimnazium, amit eredetileg lanyiskolakent nyitottak az 1900-as evek elejen. Nem fogjatok kitalalni: malnaszinu. Akarcsak a Quo Hoc Gimnazium. Na de honnan ez a malnaszin imadat? Ngo Dinh Diem, del - Vietnam elso elnokenek edesapja, Ngo Dinh Kha izleset dicseri. A kotelezo Ho Chi Mihn Muzeum ezuttal is zarva volt (nincs szerencsenk, a mauzoleum sem volt nyitva Hanoiban), de az epulet szep, rozsaszin falakat kapott, legalabbis kivulrol. Szoval, a foldszinten talalhato kepkiallitast megtekintettuk, hangos, es a legkevesbe sem andalito zeneszo kisereteben. Ezutan a palyaudvarra mentunk hogy jegyet foglaljunk hetfore Danangba, a terv persze azota valtozott, tehat szerencsere csak az arak irant erdeklodtunk elso korben. Utana elindultunk a palyaudvartol, jobbra, a lako ovezet fele, a gyerekek integettek, baratkoztak velunk, es erdekes volt latni, hogy elnek a helyiek. Sokkal kozvetlenebbek voltak velunk, mint Hanoiban. Meg akartuk nezni a regi tigrisarenat, Ho Quyen iranyaban, de feluton visszafordultunk, mert kezdett besotetedni, es elegge messze jartunk a celtol.  

A hely arrol nevezetes hogy 1830 es 1904 kozott a Nyguyen csaszarok tigriseket eresztettek ossze elefantokkal, de elobbieket a harc elott eheztettek, gyengitettek, szandekosan bevarrtak a szajukat, elobb kihuztak a fogaikat, hogy mindenkepp az elefantok gyozzenek, mert ok voltak a csaszarsag hatalmanak jelkepei. Fairplaynek semmikepp sem nevezhetjuk.

Ezutan megneztuk a csodalatos vizpartot, parkokat, par percig a romok elott mezitlab focizo sracokat, akit ket biciklit allitottak egymas melle, kapu gyanant, egy szabadteri testneveles orat, mert szombaton is van iskola, majd atkeltunk a Trang Tien Hidon, hogy lassuk, mi tortenik a masik oldalon. Egy hazaspar dobbenten konstatalta es "You've made it!" felkialtassal fogadta, hogy kepesek voltunk gond nelkul atkelni a motoros tomegen, mig ok, jobb hijan, filmeztek a forgalmat. A motoron szallithato elkepeszto targyak rovat ma a botanikus kert meretu novenykoszoruval, ablakuveggel bovult. Talaltunk egy szupermarketet, ahol vasaroltunk par sort, Ausztraliabol importalt Mars es Snickers csokit, illetve egy "sarsi" izesitesu Mirindat, ami pont olyan izu volt, mint ahogyan az elso harom betut osszeolvasva kapott szot ejtjuk sz -betuvel. Ha nem, akkor csak siman rossz, ha gyorsan iszod, gyogyszer izu, ha lassabban, akkor rossz minosegu cola. Egyszer elunk alapon, mar vagy masfel oraja kortyolgatom, kozben a Harry Potter film elso reszenek kulisszatitkairol szolo sorozat megy a helyi HBO-n. 

Ez az alagut visz at a vasutallomas mellett talalhato lakoovezetbe, ahol rengetegen elnek

A vacsora ido is hamar eljott, ugyhogy a turistak altal preferalt ettermeket szandekosan mellozve az utcan kerestunk egy muanyag szeket, es egy Bun Bo Hue lett a tortenet vege, ami szinten egy helyi kedvenc, egy leves, rizstesztaval, marhahussal, husgolyoval, hagymaval, friss fuszerekkel, szojacsiraval. Melle kinalnak friss chilit, lime-ot, helyenkent kenyeret. Azt hiszem, holnap is visszaterunk oda. 

Szoval, a tervunk nemikepp modosult (ne tervezzetek meg semmit elore, Azsia ugyis visz magaval, a jo tanacs mar a harmadik napunkon szembe integetett), valoszinuleg Danang kimarad a jobol, es tovabb megyunk holnaputan egyenesen Hoi Anba. Meg egy uj allomas, uj elmenyek es meg egy nappal kozelebb a bakancslistan elokelo helyet foglalo Angkorhoz, sot az is lehet, hogy Kambodzsaba hajoval kelunk at. 

...es a Mirinda sarsi meg mindig tart.