Az azsiai utazas otlete nagyjabol ket - harom eve merult fel, iden februarban ugy dontottunk, meg is valositjuk, es elkezdtuk - leginkabb - a tervezgetest. Elolvastunk szamos blogot a temaval kapcsolatban (a legjobb meg mindig azazsia.blog.hu), jottek a hivatalos honlapok, egeszsegugyi es egyeb hasznos tanacsok, oltasok, szepen sorban, vizum elintezese, miutan rajottunk, Vietnamba igenis kell, repulojegy es az elso szallas lefoglalasa, utvonal tervezes, amiben oszinten bevallom, Kornel bizonyult szorgalmasabbnak, kettonk kozul ugyanis o az, aki a foldon jar, a csapatunk gyakorlatias fele, a felnott, en meg altalaban felette repkedek, aztan neha lerangat a foldre nehany pillanatra, ha mar mindez tulzasnak bizonyul. Szoval, augusztus vegere megvolt minden, ami az elindulashoz szuksegeltetett, na persze, semmi sem olyan egyszeru valojaban, mint amilyennek latszik.

Az utunkat Parizsban kezdtuk, egeszen pontosan Parizs kulvarosaban szalltunk meg, hogy masnap idoben odaerjunk a repuloterre. Nem ringattuk magunkat gyonyoru kilatasrol szolo almokba, igy kulonosebb sokkot sem okozott a hotel elotti illegalis ruhapiac felszamolasabol adodo ruhadarabokkal es szemettel boritott utca, vagy a kalandos metro ut, a megfejthetetlennek tuno parizsi rendszerben, harom atszallassal a repuloterig. A nap meg fel sem kelt, mikor mar megneztuk a Notre Dame - ot. A Charles de Gaulle repter nagyjabol masfel oranyira fekszik a szallashelyunktol (a Garibaldi metromegallotol par sarokra), tulzas volna allitani hogy belathato tavolsagra. Lekuzdve a franciak "le petit" angol tudasat es a mi csekely, bonjour es tarsaiban kimerulo franciankat, minden szukseges informaciot megszereztunk, ami kellett, de baratsagokat nem kotottunk. Az Eiffel Torony alatt elfogyasztott sajtos baguett es a sutemeny kellemes emlekeket fog idezni evek multan is, mindez karpotol a furdoszoba nelkuli hotelszobaert, a hangos, kellemetlenul hangos vendegekert, a kornyekert, ahol megbamultak minket, mert valoszinuleg a turista nem tul gyakori latvanyossag, a koszos es budos szobaert. 

Miutan kedd delelott megerkeztunk a repuloterre, tudtuk, innentol kezdve csak jo dolgok tortenhetnek. Kis riadalmat keltett a rengeteg fegyveres katona latvanya, de bizom benne, nem lesz ez mindig igy, es nem kell hozzaszoknia az embernek, ha utazik, vagy egesz egyszeruen az utcan kozlekedik. Az utazas 10 orat vett igenybe, kozben vegigneztem a regi, Looney Tunes meseket, az osregi, elso, utanozhatatlan Majmok Bolygojat (a majmok megjelenesekor feladtam...) vegighallgattam egy Best of Michael Jackson albumot, Kornel egy par uj filmet, de fel szemmel lattam, hogy a Jacko valogatas lemezbe o is belefutott. Imadtam a vacsorat es a reggelit a gepen. A pavlovi reflexek azonnal beindultak, mikor masodszorra ujra felkapcsoltak a villanyokat, es jott a reggeli. Sajtos palacsinta, baconnel, a brokkolit atpasszoltam az egeszsegesen etkezo masik felemnek. Egy instant levesen megosztoztunk valahol India felett, de az nem hagyott bennem mely nyomot. 

Vegre leszalltunk. A kodtol semmit sem lehetett latni, mikor kis varakozas utan felvettuk Kornel hatizsakjat es kimentunk, rajottunk, nem kod, hanem para, ugyanis a levegot paratartalmat leginkabb egy uszodaehoz hasonlithatjuk. Rogton belefutottunk egy 5 dollaros kis uveges asvanyvizbe is. Au. Kovetkezett a busz keresese, egeszen pontosan a 7-es busze, ami bevisz a varosba, ugyanis a repter jobb oldalan talalhato buszmegalloba volt kiirva a szam, de buszt nem lattunk, csak elmenni, de megallni sehol, igy par kor lefutasa utan vegul rajottunk, jo helyen jarunk, a helyiek pedig azt mondtak, ot perc es itt a busz. Amen. A busz megerkezett, gyors fekezes, majd szinte felugrottunk ra a csomagokkal es elindultunk a fovaros fele, osszesen 40 centert. A jegyeket egy fiu arulta, egy halom penzzel maszkalt fel ala a buszon, es kiabalt, a buszsofor zenet hallgatott fulhallgatoval, megallas nelkul nyomta a dudat, es a digitalis kijelzobe egy szolidan beleallitott kes jelezte, lehet hogy o nem egy vicces fiu. Vagy csak egesz egyszeruen ott a helye. Kaosz. Ezzel az egy szoval tudnam jellemezni a reggeli kozlekedest, es altalaban a kozlekedest. A busz 110%-os kihasznaltsaggal mukodott, az emberek fel es le ugraltak, es kedvesen, kivancsian meg is bamultak minket, kicsit megviselten, faradtan, ket zsakot szorongatva ultunk a reggeli jaraton, amivel mindenki siet valahova, munkaba, iskolaba. 

A busz egyszer csak megallt, a sofor finoman jelezte hogy nekunk is le kell szallni, igy leugrottunk, majd atszalltunk a 9-es jaratra, ami egeszen az Old Town-ig repitett, ahol hosszabb kereses utan raakadtunk a szallasra, ahol kozoltek, meg legalabb ket ora, mig elfoglalhatjuk. Nekivagtunk a varosnak, megneztuk a Hoan Kiem tavat, a Vizi Babszinhaz epuletet, majd szo szerint visszaestunk a szallodaba, gyors zuhany es alvas delutanig. Hogy hogy neztem ki, arra szavak nincsenek, de elmormoltam egy imat a zuhany alatt, hogy a hajam es en ne jarjunk ugy, mint Monica Gellar Barbadoson. A helyi viz varazsa... egyelore nem kerultek bele kagylok. 

Az elso nap leginkabb az Old Town es a francia negyed felfedezesevel telt, es rajottem, az en otthoni kozlekedesi stilusom mutat nemi hasonlosagot a helyiekevel, Kornel pedig orul, hogy mindezt nem ket kereken muvelem, eleg veszelyes nekem az is, ha setalok. Estere, tullepve a faradtsagon, sikerult elkapni a hely hangulatat, es mara virradora azt almodtam, a sajat agyunkban vagyunk, de megis itt ebredtunk fel, aminel tobbet aligha kivanhatunk.

1., Hanoi, belvaros

2., A kep jobb oldalan a hires Vietnami Vizi Babszinhaz epulete

3., A varos sore, Hanoi "Bia"

4., Nincs kerdesem