Hanoiban ma egesz nap zuhogo eso es atlag 15 fok kisert vegig bennunket. Mivel a check out-tol szamitva 8 orank volt a vonatig, a kellemetlen idojarasi korulmenyek ellenere is igyekeztunk hasznosan eltolteni az idot. Ujra korbejartuk a piacot, amit egyszeruen nem lehet megunni, es az Old Town ezuttal is egy teljesen uj arcat mutatta. Koltoien hangzik, de valojaban csak eltevedtunk, ezert tunt minden ujnak, masnak, mert ott valoban nem jartunk meg.

Orom a nem igazi uromben, hogy megtalaltuk a reggelizot, ahol pompas tizorait kerekitettunk magunknak, es 3 dollarert ittunk ket Pepsit, ettunk egy tanyer fahejas sult sertes csikot, es egy adag gozolt palacsinta tesztaba tekert serteshus batyut, egy szosszal, aminek pontosan nem ismerjuk a tartalmat, de batran tunkoltuk (most irom le eletemben eloszor ezt a szot) bele a jobbnal jobb falatokat. A fahej es a serteshus elso hallasra bizarr kombinacio, de mukodik, edeskes izu, nagyon erdekes. Ezutan tovabb indultunk, hogy keressunk egy bankot, hogy egy pillanatra milliomosnak erezzuk magunkat, a sok Ho bacsival a zsebunkben. Egyebkent nagyon erdekes, de apropenzt nem is hasznalnak, csak nagyobb cimleteket, olyannyira nem, hogy rengeteget lehet latni elszorva az utcan, es mindenkinel egy oriasi koteg papirpenz van, amit aztan feltunoen szamolgatnak. Szoval, ugy fel oraval, par uton valo atkelessel, a kutya huspiac veletlenszeru felfedezesevel kesobb meg is talaltuk a bankot, ahol egy fiatal katona arra kert, hogy segitsek neki befejezni, vagyis a kovetkezo szintre vinni a mobiljan talalhato angol nyelvu jatekot, aminek az volt a lenyege, hogy a program veletlenszeruen kidobott egy szot, es neked ra kellett kattintanod a kepre, amin az adott kifejezes talalhato. Nehezsegi szintet nem emlitenek, a legnehezebb szonak a mokus bizonyult, de sikerult szintet ugranom, igy o is, en is elegedetten mentunk tovabb.

A foton a gozolt palacsinta tesztaba gongyolt serteshus lathato, szosszal, piritott hagymaval, gombaval a tetejen

A kutya huspiacra visszaterve: nyilvan egy pillanatig az en agyamon is atfutott, hogy a gyerekkori hu tarsam, legjobb baratom, kis kutyam teste is lehetne akar, amit aranybarnara sutve kinalnak, kimerve vagy egeszben, de alszentseg lenne azt mondanom, ellenzem a kutya es macska hus fogyasztasat, de a disznot, marhat, csirket, stb. pedig elfogyasztom, mert „az normalis, ha oket megeszik”. Minden allatnak egyforman joga van az elethez, es nem is szandekozom ezzel vitat kirobbantani a vegetarianusok es nem vegetarianusok kozott, csupan arra celzok, nem szeretem, ha valaki zokogasban tor ki, ha megtudja, megesznek egy kutyat, de boszen falja mondjuk a marhabol keszult steak-et. Teljesen szubjektiv velemenyem, hangsulyozom. Ezzel egyutt azt gondolom, nyilvan, europai emberkent, ahol ez nem egy altalanos latvany, sokkolo hirtelen egy pulton tobb kutyat, kisutve meglatni, de ugy jottunk ide, hogy meg akarjuk ismerni egy adott orszag kulturajat, szokasait es nem itelkezunk. Ez a piac egyebkent rendkivul eldugott, egyaltalan nem frekventalt helyen talalhato. Ugyanakkor rendkivul erdekes latni, mennyien tartanak kutyat, setaltatjak, simogatjak, oltoztetik, tehat jelen van ez a fura kettosseg, ami nyilvan egy bizonyos szinten oket is megosztja. Mindenki eldontheti, megkostolja e, de nem kinalgatjak oly hevesen, mint mondjuk a szarnyasokat, marhahust, az utcan. A magam reszerol, tobbes szamban is irhatom,  ez egy olyan dolog, amit nem szeretnenk kiprobalni.

Tovabb haladtunk, a Hoan Kiem to fele, hogy aztan megkozelitsuk a vasutallomast, ami rendkivul erdekesen mukodik. A peronokra peldaul tilos kimenni, ha nem all benn vonat, vagy nem erkezik, az ajtot is lelakatoltak, es egy katona allt elotte. Mivel kivancsiak voltunk, kik utaznak a kovetkezo vonattal, ezert megvartuk, majd par perc kesessel be is futott. Az emberek nem voltak felkeszulve a fovarosi huvos idore, javareszt rovidnadragban, papucsban erkeztek. A papucs itt is altalanos, teli kabatot viselnek, de papucs van a labukon.

Kitalaltuk, hogy setalnunk kellene egyet, mert a nagyjabol 3/4 oras uldogeles nem esett mar tul jol a hideg varoteremben, igy kimentunk es megallapithattuk, esoben meg kiszamithatatlanabbul, veszelyesebben kozlekednek a helyiek. Szines esokabatjaikban hajtanak jardara fel,  jardarol le, szabalyok nelkul, a hatalmas terepjarok soforjei pedig szo nelkul robognak el elotted. Sokkal jobban szeretjuk, ha motorosok jonnek, akkor ugyesen szlalomozva kepesek vagyunk viszonylag gyorsan atkelni, a dudaszo kisereteben. Nem tudok nem nevetni azon, milyen lehetetlen dolgokat szallitanak a motorokon, lattunk mar porcelant, cseszeket, tukrot, uveget, ajtokeretet, gazpalackokat, olben kutyat, gyereket, komplett csaladokat, vekony noket, ferfiakat, hatalmas zsakokkal, dobozokkal a hatukon. Mindenki siet, cipel valamit, cserelnek, fizetnek, csomagolnak, szallitanak, telefonalnak, dudalnak, de legfokepp, megallithatatlanul haladnak elore. Jo tanacs, amit olvastunk es magunk is alkalmazunk: egy vonalban kozlekedjunk, egymas mogott, es ha sokan jonnek felenk, egyszeruen csak alljunk meg, ki fognak kerulni, senki sem kozlekedik gyorsan, csak rengetegen jonnek, mennek, teljesen kulonbozo iranybol, kiszamithatatlanul. Az autokkal, buszokkal mar mas a helyzet, ott nem art ovatosabbnak lenni, ok nagy valoszinuseggel nem fognak atengedni, es elottuk megallni sem erdemes. Altalaban oriasi autokat, terepjarokat lattunk, elkepzelesem nincs, hogyan kozlekednek veluk a szukebb utcakon a motorosok mellett/kozott. A tuk tuk, riksa vezetoi is viszonylag lassan jonnek - mennek, de egy helyben ha lehet ne alldogaljunk sokaig, mert biztosan rank dudalnak, hogy be akarunk e szallni, vagy berbe akarnak adni egy motort. Elkepeszto mennyisegu robogo parkol ebben a varosban, gyerekektol az idosekig mindenki hasznalja ezeket a jarmuveket.

Az egyik hatalmas atkelesunk jutalmakepp ettunk egy isteni Flant egy kavezoban (The Note Cafe), ahol a pincer lany annyira helyesen erdeklodott felolunk, hogy amikor megkerdezte, keszithet e rolunk egy fotot, nem mondhattunk nemet. Igy ket azott, kisse faradt utazoval gyarapodott a memoriakartyaja. Valaszul mi is keszitettunk roluk, a szemelyzetrol egy kepet es megigertuk, megosztjuk a Facebook oldalukon. A hely koncepcioja, hogy minden asztalon van negyfele post it, amire felirhatod az uzeneted es kirakhatod a falra, ajtora. Mi is irtunk nekik.

Ezutan ujra atverekedtuk magunkat a varoson az allomas fele, ahol oriasi malom es amoba csatak utan (amik egyertelmu gyozelemmel zarultak, hiaba nyugtatom magam azzal, hogy a reszvetel is, szandekosan ott az is, fontos) 19 ora lett, beallt a vonat, ugyhogy ezeket a sorokat felhomalyban, az elso osztalyu soft seat vagonbol irom, pont egy fabol keszult fal mellett, ahol epp veget er az ablak, a 63-as szeken Kornel porgeti mellettem a Morning Show ismetleset, vagy a kilencvenes evek kivalosagait, egyeduli kulfoldikent foglaljuk el az elokelo helyet a toalett mogott, az uleseink alatt van egy fekete zsak, amibe most nem pilantanek bele. Ket teve talalhato a kocsinkban, valaki, vagy a kozponti iranyitas futballra valtott, mivel nem a Puskas Akademia kivalosagai leptek palyara, bele se nezek. Az elobb mar megerkezett a bufekocsi, hogy hogy nem, forron gozolgo leves, kolbaszkak, sor, udito, a fiatalabb generacionak instant levesek sorakoznak a kocsin, rendben, a levesnek volt egy kulon jarganya. Azoknak sem kell aggodni, akiknek nem jutott hely, indulas elott elorekerultek a jol bevalt muanyag, lila szekek, igy mindenki ulve utazhat.

A vonaton egyebkent talalhato egy konyha is a vagon hatso feleben, bal oldalon a masodik boxban ket szurke ruhas kalauzno egy feher vagodeszkan, sertescombot szeletel egy barddal, a kocsiban jeghideg van, a pultban szinten ket holgy beszelget, egy szimpatikus, koverkes kalauzzal, aki kedelyesen felnevet, mikor a kollegaja elmondja, elfogyott a Coca Cola, amit mindenki csak Cocakent emleget, a cola szora legtobbszor nem reagalnak.

Ha korbenezek a csomagok kozott, mi eleg szerenyen utazunk, van itt muanyag bili, rozsaszin roller, egy nikecellbol keszult hutolada, ami biztosan ertekes kincset rejt, gyumolcskosar, fem borond, karacsonyi diszek, amiknek amugy is oriasi szezonja van varos szerte, komplett utcakon lehet csak es kizarolag karacsonyi diszeket, Mikulas jelmezeket, hoembereket, szarvasokat venni, hogy a boarol mar ne is beszeljunk.

Valaki a saigoni zenecsatornara valtott. Oke, ez a Train Channel volt... (Breaking: egy Nick Carter interju. Ez a vonat lehet hogy idoutazasra is kepes. Egy pillanatra visszajottek a boldog, magnokazettas evek, es a Backstreet Boys fiuk koreografiai. A pillanat veget ert.) Ezt en se hagyhatom ki. Az ut hosszu, de ha felkel a Nap, talan majd latunk is valamit, ha az ablakhoz nyomom az orrom. Addig elvezzuk, hogy bar a vonat erosen hasonlit az altalunk jol ismert MAV jaratokhoz, egy teljesen idegen orszagban, ketten, egy teljesen uj varosba robogunk vele.