Amikor szerda este 18 ora utan landoltunk Ho Chi Minh Cityben (Saigon), es a csomagfelvetel utan elkezdtuk a 152-es busz megallojat keresni, kicsi deja vum tamadt, mert a buli hasonlokepp kezdodott Hanoiban is, oruletes hoseg, a paratartalom az egekben, a forgalom agressziv, a busz meg sehol. A kulonbseg csak annyi, Hanoiban vegul feljutottunk a helyijaratra, mig itt taxit kellett fognunk, mert a 152-es 18 ora utan mar nem kozlekedik a center fele. Panik helyett elindultunk a (szerintunk) varos iranyaba, hogy ne egy repteri taxiba uljunk be, ha mar ilyen uri mulatsagra keszulunk, igy vegul egy szimpatikus embert sikerult megtalalnunk a tomegben, o meg boldogan, mosolyogva, azt mondta "sevendollarsforyou", mi kevesbe boldogan (a busz korulbelul 50 cent lett volna osszesen), bepattantunk, majd dudaszo, ezer kanyar, elozes, es 15 km/h-s maximum sebessegbe kapcsolas utan megerkeztunk a centerbe. Az elso szo ami eszembe jutott: pokoli. A hoseg, a fenyek, a hangos zene, millio ember, egy Gilette pengeket nyelo kisfiu, prostik, es "doyouwantmassage" hirtelen egyutt sok volt. A becsekkolast kovetoen kiderult, a szallas meg sokk, ugyhogy azonnal elindultunk egy ujat keresni. Korulbelul ket sarokra, sikerult is. Aki Vietnamba utazik, annak szamolnia kell hogy az utlevelet le kell adnia a szallasan, anelkul nehezen foglalhattunk volna uj szobat, de a penzt es a Mastercardot azert itt is rendkivul kedvelik, igy ezen tulleptek, de persze masnap reggel le kellett adnunk az uj szallason is, de meg aznap vissza is kaptuk. Az elso szallasunkrol mar irtam a korabbi bejegyzesben, a siralmas allapotokon egyedul a Mortal Kombat altal visszahozott boldog gyermek evek enyhitettek, de egyszer minden film veget er. 

Ennek is vege lett, eljott a reggel 9, checkout, mivel hidakat nem egetunk fel magunk mogott, a neninek nem panaszkodunk, valoszinuleg nem ertette volna, mi meg azt nem, hogy adhat ki egy olyan szobat ahol az elozo vendegek utan majdhogynem az ujaknak kell osszetakaritania. Par dollarral tobbert (mindenrol filmekre asszocialok), sikerult egy jo kis szallast berelni, bar itt is akadtak gondok, az elso szobaban allt a viz, majd koltoztunk, utana koltoztunk megegyszer, vagyis koltoztettek, igy most helyesen berendezkedtunk egy kellemes kis szobaba, amire nem panaszkodhatunk, mert tiszta, cserelik a torulkozot, es nem lakik benne mas rajtunk kivul akinek negy vagy tobb laba van, par hangyat kiveve. 

Masnapi terveink kozott szerepelt a koltozesen kivul a mosoda, a thai nagykovetseg es a The Sinh Tourist meglatogatasa, elso korben. Az utazasi irodat jo szivvel ajanljuk, sokan utanozzak, de ez az elnevezes az eredeti, 1993 ota leteznek, korabban Sinh Cafe - kent voltak ismertek. Miutan a hivatalos koroket lefutottuk, a nevezetessegek kovetkeztek, amiknek altalaban elozo nap keszitunk egy rovidebb listat, es probalunk a lista szerint haladni, a terv olykor borul, maskor nem, ez abszolut helyzetfuggo. 

Az elso napot a fobb nevezetessegekkel kezdtuk, tehat megkerestuk a Notre Dame epuletet, es onnan, Nguyen Thi Mihn Kayon haladtunk vegig. A kozeli Lam Son teren talalhatok a varos hires szallodai, francia szinhaza, mozik. Itt talalhato az 1880-ban epult Continental Hotel, az 1959 karacsony estejen megnyitott Caravelle Hotel, illetve a Varosi Szinhaz, mely 1990 ota all a teren. A Dong Khoi utcatol balra a Ly Ti Throng 22. szam alatt mukodott a CIA a haboru alatt, a kilenc emeletes epulet fohadiszallaskent funkcionalt. Rengeteg luxus uzlet, bevasarlokozpont is talalhato ezen a kornyeken, oriasi toronyhazak magasodnak a regi epuletek fole, es most minden karacsonyi diszekben pompazik, igazi giccsparade az alufoliaval abrazolt havas taj, ajandekok, karacsonyfak, boak, hoemberek, erthetetlenul fura arcu Mikulasok, tancolo figurak kozott setalni 35 fokban, ugy, hogy felorankent rohanunk a legkondicionalt uzletekbe uditot venni (a csapviz itt sem javasolt, bar ittam mar abbol keszult jegkockaval felturbozott ananaszlevet, pont a megerkezesunk estejen, es semmi bajom nem lett). Miutan hirtelen a kikotoben talaltuk magunkat, ugy dontottunk, ideje megnezni az Ujraegyesites Palotajat, illetve a Haborus Emlekek Muzeumat, persze a varos egy teljesen ellentetes pontjan talalhatok. Utobbit korabban az Amerikai es Kinai Haborus Bunok Muzeumanak neveztek, nem veletlenul. A kiallitasban szerepett kapott kepek kozul nem is egy Pulitzer dijat nyert, amely a haboru borzalmait hivatott bemutatni. Lathattuk meg a bortont, a kulonbozo kinzo eszkozoket, modszereket, a zarkat, ahova a hadifoglyokat zartak, kulonbozo targyi emlekeket, katonai fegyvereket, ruhakat, szemelyes targyakat, tulelok fotoit, nyilatkozatait, a vietnami haboru ellen tunteto orszagok pkalatjait, magyar emlekek is helyet kaptak a kiallitasban. Rendkivul nyomaszto, a harom szintes tarlat, ami sokkal kozelebb hozza a haboru borzalmait, az utana szuletett fogyatekos, torz gyermekek fotoi (es van valami, ami nem foto, hanem nagyon is igazi, de ezt inkabb nezze meg, aki tudja es szeretne), oriasi hatassal voltak ram, tobbszor elofordult, hogy majdnem elsirtam magam, amig bennt voltunk, de nem voltam ezzel egyedul, rengeteg ember arcara volt irva a dobbenet, masok ugy voltak vele, "ezt is lattuk". Miutan kijottunk, meg sokaig beszeltunk rola. A hanoi bortonmuzeum ("Hanoi Hilton"), nem tett ram ekkora benyomast, bar az is borzalmas volt, a maga nemeben.

A kiallitas elott belefutottunk egy draga, de atlagon aluli ebedbe, a kornyeken, igy mindekit arra biztatunk, uljetek le a muanyag szekeken es egyetek az utcan! A vacsorank fejenkent 1 dollarba kerult, amit a parkban ettunk, de millioszor tobbet ert, mint az "etteremben" elkoltott ebed. 

A nap vegen foglaltunk ket jegyet a mar emlitett utazasi iroda altal egy Chu Chi Tunnel nevu fel napos, reggeli turara, ami a vietkongok altal kezzel kiasott fold alatti csatornarendszert mutatja be, mi is lemehetunk a fold ala, es lathatjuk hogyan eltek es rejtozkodtek itt a haboru idejen. Reggel jon majd ertunk egy busz, ami elvisz Chu Chi - ba, ami korulbelul 2 orara fekszik Ho Chi Minh Citytol, majd vegigjarjuk a tura utvonalat, es a legvegen bemaszunk az egyik csatornaba. Izgalmas lesz. 

Estere mar sokkal baratsagosabb arcat mutatta a varos, mint a megerkezesunkkor, amikor pedig a kezunkbe fogtuk a tiszta ruhainkat, nagyon orultem. Tudtam, ez mas lesz, mint a beke szigetenek szamito Hue, ahova szo nelkul visszamennenk, de ezt a varost is meg akarom ismerni. Annak ellenere, hogy minden megtalalhato benne, ami egy igazi, nagy varosban, minden joval es nyilvan rosszal egyutt, megsem erzem, hogy felnunk kellene barmitol is. Az utazas velejaroja, hogy olykor toled idegen helyzetekbe keveredsz, olyan dolgokat latsz, amiket korabban sosem, de ha nem ezekert, megis miert utazol? 

Ha kinezek az ablakon, most is a vakito fenyeket latom, hallom, hogy minden helyrol mas zene szol, az emberek dudalnak, kiabalnak, mar tudom, hogy nagy valoszinuseggel a kocsi soha nem fog megallni, ha nekunk zold a lampa a zebran, a motoros is csak kikerul, a kavet sok jeggel kell inni (meg itt ki fogom probalni), nincs olyan epulet amit ne lehetne karacsonyi giccsbe oltoztetni, persze szigoruan a Ho Chi Minhrol elnevezetteket kiveve, a kis muanyag szek nem torik ossze alattam ha raulok, palcikaval nem nehez enni, a cola az Coca, a koszonom az "ko mon", legalabbis ezt mondtak a boltban, 6 dollarert kivalo kamu The North Face gombbe osszehajtogathato hatizsakot lehet kapni blokk nelkul, ha a masszazs kerdes Kornelnak szol, ott valoszinuleg engem nem latnanak szivesen, hogy a szemoldokom ugy latszik elter a helyi divattol, mi meg egy jo kis csapat vagyunk annak ellenere, hogy ha Kornel arra ker atkelesnel balra nezzek, altalaban a jobb oldalt figyelem.

Minden ami uj, mas, az nem jobb vagy rosszabb annal amit megszoktunk, hanem valami, amit talan sose fedeznenk fel, ha nem jottunk volna el ide. Szoval, bar leirhatatlan a kaosz, es minden nap latunk valami abszurd dolgot (a villanyszereles, muanyag palackok segitsegevel, epitkezes papucsban vagy mezitlab, az orok igazsag, mi szerint motoron minden szallithato, a gagyi fogalmanak ujraertelmezese, a kezzel festett kirakatok, a torna orak a parkban...), alig varjuk, hogy reggel legyen es kezdodjon minden ujra. Hogy ket, harom nap utan ujra becsomagoljunk es utnak induljunk, busszal, vonattal, akarmivel. Johetne a Coelho szakkor 2, mert hogy soha nem az ut vege, a cel az erdekes, hanem maga az utazas, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a gondolat tole szarmazik, masreszt munkassaga ismereteben valo komoly hianyossagaim miatt, nem is vallalkoznek arra, hogy idezzek.

Leforditva, a magunk egyszeru ertelmezeseben mindez annyit tesz, felfedeztuk az utazas oromet, hogy otthon erezhetjuk magunkat egy teljesen idegen helyen is, es ha valahol osszecsomagolunk, akkor az mindig azt jelenti, valami teljesen uj kovetkezik. A legjobb, hogy fogalmunk sincs mi az.