A terkepesz, a csapat iranyitoja, a hasitasi viseloje, a fotos (ez mind Kornel), kidolt, a huton talalhato, kicsit hangyas kepernyon zizeg a HBO, en meg orulok, hogy van internet (meg), ugyhogy megirom a masodik nap osszefoglalojat. Ma tevekeny napunk volt, az Old Townban talalhato Dong Xuan piacon kezdtunk, kellemes, 20 fokos homerseklet, a helyiek teli kabatban, salba burkolozva, a turistak pedig boldogan, rovid nadragban. A piacon minden megtalalhato, a mackos telefontokoktol kezdve, a Chanel gumipapucson at, az elo teknosbekaig, persze tomeg, robogok, oriasi csomagok fejen, haton, vallon, kalapban, etel es fuszerek minden mennyisegben, es mindenki siet, pakol, foz, eszik, kartyazik, guggol, szeletel, teazik, kavezik, a turistak meg amuldoznak es fotoznak, ahogy mi is tettuk. Ezutan a Ho Chi Mihn Mauzoleum kovetkezett, ami a mai napon zarva tartott. A Ba Dihn Teren talalhato mauzoleum hatalmas, maga a ter is, es Ho Chi Mihnt szovjet (orosz) technikaval balzsamoztak be halala utan, 1969-ben, hasonloval, mint amilyennel az oroszok, Lenint, vegso akarata ellenere, hiszen o azt szerette volna, ha halala utan elhamvasztjak, de az uralkodoi klikk mashogy kepzelte. 1975-ben nyitottak meg a mauzoleumot, egy feltuno helyen elhelyeztek Ho legismertebb mondasat: "Semmi sem dragabb a fuggetlensegnel es a szabadsagnal." A mauzoleum szomszedsagaban talalhato a Ho Chi Mihn Muzeum. A teret, a mauzoleumot, a parkot feher ruhas, fegyveres katonak orzik, es diszkret sipszoval figyelmeztetnek, ha atleped a sargaval felrajzolt vonalat az epulet elott, illetve a parkba sem mehettunk be.

A kepet visszanezve megallapitottam, talan nem elonyos a kockasing, es nem kene a nadragot a koldokomig felhuzni, dehat ezek a reszletkerdesnek szamito dolgok jelenleg nem zavarnak. Ne altassuk magunkat, korabban sem kulonosebben estem aldozatul az aktualis trendeknek.

Ezutan elindultunk a Hoa Lo Prison fele, amit Hanoi Hiltonnak is neveznek, foleg amerikaiak. Nagyjabol 2000 embert tartottak itt fogva, eredetileg ferohelyek szama alig 400-450 fo. Megneztuk azt a kiasott szennyvizcsatornat tobbek kozott, ahol 1954-ben 16 rab megszokott, ezenkivul lattunk cellakat belulrol, fotokat, regi ruhadarabokat, kinzo eszkozoket. Az elso emeleten pedig ket aranyozott szoba talalhato, ahol emleket allitanak az itt fogvatartott hazafiaknak, roluk kepeket is lattunk. 

Ezutan a Lenin Park kovetkezett, kozben utba ejtettuk a vasutallomast, hogy erdeklodjunk a holnapi uticelunkrol, Huerol. Oriasi forgalomban, jelzolampak nelkul keltunk at a varoson, a palyaudvar kozeleben kifejezetten rosszul esett levegot venni, olyan hihetetlenul sok jarmu volt az utakon. 

Tegnap Bahn My-t (ez egy nagy kifli tulajdonkeppen, oke, baguette, amibe salatat, uborkat, repat, hust tettek, BBQ szosszal, de szamtalan valtozat letezik) ebedeltunk es a fiutol kaptunk egy cimet, ahol a varos szerinte legjobb pho levese talalhato, igy ma felkerestuk, es nem csalodtunk. A marhat nyersen kertuk a levesbe, a forro leben fott meg, tesztaval, sok zoldseggel, csipos szosszal, chilivel. Elotte talalkoztunk Moonnal, aki egy utazas szervezo irodat mukodtet a varosban, tegnap veletlenszeruen bementunk hozza, es ma is nala valtottunk jegyet a holnap esti vonatra. Hanoi es Hue kozott 13,5 orat fogunk utazni vonattal, soft seat-ben, mert a kabintol kicsit idegenkedem (ez ugy erzem hamar elmulik, minden mas ketsegemmel egyutt), ugyhogy a kovetkezo bejegyzes mar onnan erkezik (ha minden jol megy, es miert ne menne?).

Szoval, igen, pho. A Bat Dan Streeten, picike hely, de fantasztikus. Hogy az este ne muljon el a varos sore nelkul, beultunk egy pubba, ahol megettem negy zacsko mogyorot (mania?), rendeltunk tavaszi tekercset, disznobort, kisutve, de mar hidegen, egy levelbe tekerve, csipos szosszal, mert hat enni megiscsak kell, most pedig hajnali fel 3 van, lassan en is alszom mar, fotok jonnek, holnap csomagolunk, bucsut intunk Nancynek, a bajos es segitokesz recepciosnak, egy idore Hanoinak, es elindulunk Hueba. Persze... elotte elmegyunk reggelizni, az utazok szerinti egyik legjobb reggelizobe. Ez sem lehet veletlen, ket sarokra lakunk tole.