Az elmult kozel 10 napban strandoltunk, moziba mentunk, bowlingoztunk, megneztuk az oceanografiai muzeumot, a varosi piacot, az ejszakai piacot, reszben egy tradicionalis vietnami tanceloadast, de legfokepp, ettunk.

Nha Trang egy kivalo helyszine a sokak altal kedvelt vizparti nyaralasnak, tulajdonkeppen a varos teljes egeszeben errol szol, itt talalhato a Vinpearl, az orszag legnagyobb szorakoztato parkja, rengeteg szalloda, etterem, bar kinal feltoltodest az idelatogatoknak. A klasszikus etteremben - szoval, ertelemben - vett streetfoodert kicsit tobbet kell gyalogolni, a kevesbe frekventalt varosreszek fele, amiben setalva ugy erezzuk, mintha egy teljesen mas varosban volnank. A piac, mint eddig barhol Vietnamban oriasi elmeny, zajos forgatag, tulajdonkeppen a szenen at, az oriasi plussallatokig minden beszerezheto, motoron minden szallithato a serteslabaktol kezdve az ablakuvegig. Szeretunk a piacon setalni. Nem a vasarlas elmenye miatt, sokkal inkabb, mert igy igazan kozelrol latunk mindent es mindenkit. Rendkivul pezsgo, mozgalmas vilag ez, az emberek egyutt esznek, isznak, stressznek, rohanasnak nyoma sincs.

Mivel az idojaras nem volt tul kegyes hozzank januar utolso hetenek elejen, igy foleg belteri programokkal szorakoztattuk magunkat, elmentunk moziba, es bowlingozni. A bowling palya kulonos hierarchiajanak megismerese nem egyszeru, de rajottem, a helyiek nagyreszt a kozepso palyakon jatszottak, mi a 9-est kaptuk a 10-bol, ami folyamatosan leallt, aztan egyszer visszavonhatatlanul megalltak a golyok es a babuk, olyannyira hogy a masodik kort be se tudtuk fejezni. Ket colaval, szivoszallal, remek kolcson cipoben jatszottunk, Nagy Lebowski(k) modjara, masnapra pedig olyan izomlazunk lett, amit en szemely szerint a legutolso iskolakor futasom ota nem ereztem, mert meg az elso bikram yoga oram utan se fajt a hatso felem ennyire. Elobbi pedig nem tegnap volt, elarulhatom. A moziban megtekintett filmek atlaga egy gyenge 6-os a 10-bol, de a hangulat remek volt, a popcorn csak nyomokban edes, a szaritott, bezacskozott marhahus pedig, amit a csaladi kiszereleshez kaptunk "veletlenul" ott maradt. 

De mit is ettunk? Minden Vietnamba latogato szamara jo allomas lehet a Ganesh, ami mar elso hallasra sem hangzik vietnaminak, nem is az. Indiai. De a legeslegjobb, amit eddigi eletunkben kostoltunk. Erdemes megkostolni a thalit, ami egy tobb fogasbol allo tanyer  (hal, barany, vagy csirke a fo alkotoelem, de letezik vegetarianus opcio is), a vajas, fokhagymas naan kenyeret, es az egyik vegetarianus fogasuk is kihagyhatatlan (bab, lencse, kulonbozo fuszerekkel, enyhen csipos, paradicsomos, fokhagymas martasban, safranyos rizzsel). Jo hir: 6 varosban van ettermuk, tobbek kozott Mui Neben, Ho Chi Minh Cityben is. A Good Morning Vietnam elnevezesu olasz etterem ezuttal sem okozott csalodast, a tesztaeteleik is finomak, akarcsak a pizzajuk. Igen, Mui Neben is van egy ettermuk. Elso este egy orosz tulajdonu burgerezoben ettunk egy finom vacsorat, a Pita nevu hely mellett talalhato, utobbi kivalo, ha a strandrol a szallodaba menet be akarsz kapni valami aprosagot, plusz pont, hogy van egy gratisz desszertjuk, ami tulajdonkeppen egy kokuszos, csokolades, leginkabb a kokusztekercsre hasonlito edesseg, csokiszosszal. A Golden Sand Hotel mellett talalhato ettermek, bufek kozul egy kedves idos hazaspar pho leveset kostoltuk, akik kozvetlenul a szalloda melle toljak ki mindennap a kis kocsijukat, rajta a gozolgo levessel, friss zoldsegekkel. Ketsegkivul a Galangal nevu etterem az egyik legjobb valasztas, ha helyi finomsagokat akarsz megkostolni. Van egy ugynevezett street food es egy a la carte menujuk is, este 6-7 ora korul mar nehez szabad asztalt talalni. Az utolso nap kagylot ettem, grillezve, fokhagymaval, snidlinggel, piritott mogyoroval, zsenialis volt, es oszinten sajnaltam egy pillanatra, hogy nem probaltam ki ezt a fogast sokkal elobb. A street food kartyarol szemely szerint a Bo Ne nevu etelt ajanlom, ez grillezett marhahus, tojassal, hagymaval, tuzforron erkezik egy vizilovat mintazo tanyerban ropogos, friss baguettel. Kornel megkostolta a Banh Mi-t, a pho levest, a nyari tekercset, az ugynevezett Bun Cha-t, amit mar Saigonban is ettunk, ez egy langyos tesztaetel, marhahussal, salataval, hagymaval es mogyoroval. Egyszerre edes es savanyu izu. Saigonban egy olloval tavaszi tekercset daraboltak ra, itt ez elmaradt. Nincs hianyerzetunk, bar Hanoiba erve megallapitottuk, valoszinuleg ezt a 10 napot is vegigesszuk majd, igy mar tavolinak tunik a kis kambodzsai betegsegem, es a minimalis sulycsokkenes.

Az oceanografiai muzeum megtekinteset csak ajanlani tudjuk, bar hozzateszem a maga nemeben rendkivul bizarr. Megerkezesunkkor egy ferfi utcai ruhaban, egy uszoszemuvegben tisztitotta az akvariumkent funkcionalo teknosokkel, oriasi halakkal es kis meretu capakkal teli medencet, papuccsal a laban. A formaldehidben eltett halak, kigyok latvanya sem megszokott. Nem is beszelve a belsosegekrol. A rengeteg erdekes hal mellett megtekintheto egy balna csontvaz is, amit a helyiek talaltak, es vegul kiallitottak a varosban. Osszesen ket dollart fizettunk a belepoert, a varosbol erdemes taxival menni, az elso latogatas alkalmaval, de visszafele mar gyalog mentunk, mert tulajdonkeppen egy jo kis seta, es csak egyenesen kell haladni a part menten. Talan en sem tevednek el?! Csak ne tortenjen kozben semmi erdekes.

Ma fel 5-kor keltunk. A gyors checkout utan taxiba ultunk, korulbelul fel, haromnegyed oras utazas utan megerkeztunk a repterre, aztan a kedves taxis neni meg legombolt rolunk 20.000 vietnami dongot, mondvan, a repterre belepokartyat kell kivaltania, termeszetesen senki nem ellenorizte, hogy mikent jutottunk be. A repter, leginkabb egy bevasarlokozpontra hasonlitott a nyolcvanas evek vegebol, az uzletek nagy resze zarva, par masodpercnyi aramszunet, egy hisztis gyerek, meg par tolakodo jutott nekunk reggelre, igy nem is csoda, hogy mindketten elaludtunk a gepen. Hanoiba erkezve dobbenten tapasztaltuk, hogy itt HIDEG VAN! Persze, jol el vagyunk kenyeztetve, par nap esot leszamitva nem volt tul sok dolgunk a tellel. Na de itt... telnek meg mindig nem neveznem, annak ellenere, hogy a helyi emberek teli kabatban, egyesek bundaban, kesztyzuben jarnak, kelnek. Hogy ne maradjunk atveres nelkul ma sem, felszalltunk egy buszra, ami nem a megbeszelt helyen tett le minket. Nem jottunk tulsagosan zavarba, atverve sem erzem annyira magunkat mar, valahogy ehhez hozzaszokik az ember. Hiszen meg egy buszjegyet sem lattunk soha, kiveve ha utazasi irodan keresztul foglalunk.

Meg 10 nap Hanoi, aztan irany Parizs, par ora varakozas, egy Caesar salata a repteren, es folytatodik a kaland. Csak mashol, tuk tukok nelkul.