Szoval, a The Sihn Tourist... aznap harom busz indult a Mekong Delta kirandulasra, nem tudom miert, mi egy javareszt koreaiakbol allo csoportba kerultunk, az idegenvezetonk (ismeros lehet, leginkabb Pattogi karakterehez hasonlit a Szomszedokbol) akkora rutinra tett szert az evek soran, hogy ket csoportot is kepes volt koordinalni egy hajos turan. Szoval, ket hajo, egy idegenvezeto, kb. 60 ember. Mikor leszalltunk a buszrol, es beszalltunk a hajoba, mi a 4-es szamu csoportba kerultunk, a masik az 5-os volt, az idegenvezetonk beuzemelte a mikrofonjat, megfelelo kihangositas mellett ugyan mar arra nem lett volna szukseg, hogy emelt hangon beszeljen, de biztos ami biztos vegigkiabalta a ropke 4 es fel oras utat. Az elso allomason megneztuk, hogy keszul a rizspapir, kulonbozo izesitesben, majd jo turistak modjara ket csomaggal vasaroltunk is belole. Ezutan ebedelni mentunk, 6 fos asztaloknal helyeztek el minket, mi negy, negyven koruli koreai ferfival ebedeltunk egyutt, tobbek kozott egy egeszben sult elefantful halat (tenyleg ez a neve), nyari tekercset, tavaszi tekercset, sult marha es serteshust, rizzsel, illetve zoldseglevest, garnelaval. Ezen a ponton jegyzem meg: semmi bajom nem lett tole, tehat az "allergiamat" ezentul targytalannak tekintem. Gyorsan le is kopogom. Mivel ez benne volt a tura araban mindenki ugyanazt ebedelte, a mi asztaltarsasagunk egyik tagja pedig tulajdonkeppen minden maradekot eltuntetett. A mellettem ulo ur kedvesen megkinalt minket egy erospaprika pasztaval, ami hogy hogy nem elokerult a hatizsakjukbol, es oszinten csodalkoztak, hogy minden kulonosebb problema nelkul meg tudjuk enni a vele izesitett rizst. A melle kinalt sarsi izesitesu uditorol azt hiszem a Hue - i cikkben irtam, itt ujra talalkoztam vele, szoros baratsagba nem kerultunk. Az ebednek aztan egy katonas "let's go" vetett veget, es mindenki visszaszallt a hajoba, kiveve azon rebellis egyedeket, akik elmentek a mosdoba, ok hangos kiabalassal kiserve kesve szalltak csak be. Tovabbmentunk a mehek szigetere, ahol tovabbra is minden a kokuszrol szolt, de itt mezet is kostolhattunk teaval. Ezutan kis csonakokba szalltunk, negyesevel. Szerencsere vagy szerencsetlensegunkre mogenk az igen testes, am remek humorral megaldott koreai kollega es parja kerultek, igy a csonak ingatag volt, gyakran ossze is utkoztunk a mellettunk haladoval, ami annak volt koszonheto, hogy az azt evezo holgy se volt a helyzet magaslatan. Miutan kiszalltunk, a "tip, tip" itt is elmaradt. Ezutan gyumolcs uzsonna kovetkezett (nalam nem talalt), kis zenes musor a helyi Stevie Wonderral, es az ot kiegeszito ket enekesnovel, tapsolas, kigyo a ketrecben, aztan indulas tovabb, katonasan, egyszerre. Es itt jott az en szemelyes tragediam... a lovaskocsi. Lestrapalt lovak szallitottak 6 embert egyszerre egy rozoga kocsin. A legkevesbe sem volt elvezetes. Miutan kiszalltunk lattam, hogy esznek, isznak a lovak a nagy munka utan, az arnyekban. Ez sem segitett sokat a lelkiismeretemen. Egyebkent ellenzem a ponilovas jatekot a Praterban, a fiakereket pedig betiltanam a belvarosban. Most meg felszalltam hatodikkent egy ilyen kocsiba... oszinten? Rosszul ereztem magam. Ezutan elmentunk egy helyre, ahol a kokusztejbol edesseget keszitettek kulonfele izesitesben. Itt mar kicsivel jobb lett a kedvem (... ugy tunik, nem vagyok tul bonyolult... vagy megis, mert most is eszembe jutnak a lovak... holott nem bantottak oket, ettek, ittak, arnyekban pihentek, es nem kilometereket mentek velunk, de megis...) Persze, mondhatnam, hogy csak megkostoltuk, nem, vettunk 3 zacskot. Az idegenvezeto kettonknek felajanlotta a kokuszbol keszult bor megkostolasat, ami engem szemely szerint a maga 23%-os alkoholtartalmaval nem eppen a borra emlekeztetett. 

Visszafele a sokat szidott legkondi inkabb imadotta valt, a buszon ugyanis nem vitte tulzasba a sofor, tehat kellemesen osszeaszalodva, a lemeno nap fenyeben visszaertunk Saigon belvarosaba. A Melong Deltan tett kirandulas mindkettonknek kellemes elmeny marad, Pattogival, a coconuttal, a szegekkel osszetakolt deszkakbol allo, kicsit foghijas hidon valo csoportos atkelessel (vegig a Takoma Hid jart a fejemben, persze, sejtem, az nem igy nezett ki), rizspapirral, koreaiakkal, a csonakazassal egyutt. 

Gyors felfrissules utan elmentunk a My Banh My nevu helyre vacsorazni... a French Bahn My volt a kedvencem, a borsos szoszrol almodtam utana kis tulzassal. Reggel 7-tol este 10-ig vannak nyitva. Minden napszakban tudnek egyet enni. Egyebkent volt tobbek kozott koreai is, kimchivel. Ezutan egy kis esti piacozas, seta kovetkezett a saigoni ejszakaban, ami megunhatatlan. Ha egy nap utan szinte bezuhanunk az agyba, akkor tudjuk, az egy jo nap volt. Mar magara a szombat esti zuhanasra sem emlekszem.