Miutan megneztuk Ho Chi Mihnt, a "kotelezo" muzeumot, egy filmet a moziban, bejartuk a francia negyedet, az ovarost, a piacokat, es elkoltoztunk egy masik hotelba, ami kiesik ugyan a nagy forgatagbol, meg a Nap is kisutott. Az utolso napok ezek, holnap alszunk Hanoiban utoljara, masnap ejjel indunk Europaba.

Lassitottunk. Legalabbis, miota visszatertunk Vietnamba, jelentosen. Utolag visszatekintve, remek dontes volt. Az is biztos, hogy visszaterunk.

Miutan tegnap volt a hivatalos ujevi unnepseg, tuzijatekkal, koncerttel, a Tet idoszakaban is itt vagyunk, ami nagyon erdekes, tobb okbol. Nekem leginkabb a keszulodes tetszett, ahogyan az emberek az azt megelozo napokban kisebb nagyobb ajandekokat vasaroltak, disztitettek a hazakat, keszultek az unnepre. A Tet tulajdonkeppen olyan, mint a Halaadas (ezt csak az amerikai blogokban olvastam, nyilvan ahhoz picit hasonlo), Szilveszter es Karacsony egybegyurva, ez a legnagyobb unnep egesz evben, amikor osszegyulnek a csaladok, mindenki elutazik a szeretteihez, finomakat esznek, isznak, es nem dolgoznak, hanem egyutt toltik az idot. Minden evben mas napra esik, iden februar 8-an kezdotott hivatalosan, maga a munkaszunet februar 6-12 kozott, de a tavalyi kezdet februar 19-re esett. Ugy tartjak, amit teszel, ahogy viselkedsz a Tet idoszaka alatt az hatarozza meg a kovetkezo evedet, ilyenkor csak pozitiv dolgokrol esik szo az asztalnal, javareszt arany es piros szinekkel diszitik a hazakat, azt mondjak, ezek a szerencse szinei. A Tet-et megelozo napokban sok helyen lattuk, hogy kisebb tuzet raknak az utcan es (nem valodi) papirpenzeket, tavalyi kepeslapokat egetnek. A masik erdekesseg, hogy nagyon sok etterem, uzlet bezar, a hotelek kozul sem mindegyik mukodik teljes szervizzel, tehat: egyszerubb reggelit kinalnak (ahol egyaltalan van reggeli), nincs mosodai szolgaltatas, de amely ettermek nyitva vannak magasabb arakon dolgoznak, mint egyebkent. Tegnap ebedelni indultunk az ovarosba, majd eszrevettuk, hogy a menukartyan az arakat egy feher csikkal leragasztottak, es az eredetinel atlagosan 10.000 VND-vel magasabb arat szamoltak fel. Pechukre nem voltak tul precizek, mert elenk egy eredeti menu jutott, igy meg a Tet elotti arakon tudtunk ebedelni. Egyes helyeken ezt feltuntetik, vagy kulon kinyomtatnak egy Tet kartyat, mashol inkabb a trukkokhoz folyamodnak. Olykor sikertelenul.

Az etteremekre visszaterve, tervezek egy posztot arrol, varosonkent melyeket ajanljuk Vietnamban. 

Mindig erdekesnek talalom, hogy mivel toltik el az idot azok, akik itt elnek, ezert megyunk moziba, setalunk a lakohazak kozott. Nagyon erdekes, hogy a maganszfera, mint olyan, nem tul hangsulyos az eletukben. Az elozo hotel, amiben laktunk peldaul egyben lakohaz is volt. Egy szobaban eltek a recepcio mellett korulbelul hatan biztosan. A szobaban egy nagyobb meretu es ket emeletes agy volt, egy iroasztal, egy szamitogeppel, egy szekreny es egy teve. Nyilvan, egyes lakohazakban ez megvalosithatatlan, de ha az ember egy hotelt uzemeltet, nem feltetlenul kell benne laknia, azonban ok ezt igy oldottak meg. Az ovarosban talalhato boltok legtobbjeben elnek az emberek, a felso szinten. Tehat tulajdonkeppen a munkahelyuk egyben az otthonuk is. A kis muanyag szekek, amik engem leginkabb a gyerekorvosi rendelo jatszosarkara emlekeztetnek, allando kellekei a haztartasnak, sot a vendeglatasnak is. A 45 millio robogo orszagaban azon sem szabad csodalkozni, hogy egy lakas eloszobajaban parkolnak a jarganyok.

Kave, leves, szotyi, mogyoro mindenhol, minden mennyisegben. Talan szombaton, estefele elmentunk egy bufebe, ahol pho levest kinaltak, es mikozben az asztalnal ultunk az egyik ott dolgozo mellettunk epp hajat mosott egy kis viz, torulkozo es sampon segitsegevel. Nem mondhatnam, hogy nagy feltunest keltett. Valahogy, en is csak megjegyeztem, az a ferfi ott eppen hajat mos, de a levest mindjart hozzak. Sikerult megfejteni a mexikoi etterem titkat is, tulajdonkeppen az utcaban talalhato ket etteremre is ok foznek, ezert a nagy igyekezet, surges forgas mindig, mert a felszolgalo lanynak at kell szaladnia a tanyerokkal az uttesten, majd befordulni a sarkon, ami minden este zsufolt, mert a mellette levu pub az ut kozepeig kipakolja az asztalokat meg a szekeket, olykor a robogok sem tudnak kozlekedni. Es non stop Manu Chao szol. Igy felmerul a kerdes, miert is kerdes, hogy nem akarodzik hazautazni?

Nekem szemely szerint Hanoi az egyik kedvenc varosom, Kornelnak kevesbe. Saigon es Hanoi valahol holtversenyben vannak nalam. Mindegyik annyira szines, elettel teli. Hanoiban az a szuper, hogy a tortenelmi emlekeken tul is rendkivil izgalmas, maga az ovaros, a kis utcak kozotti kozlekedes is kalandos, nem elegszer hangsulyozom, az itteni kozlekedes nekem van kitalalva. Ha itt laknank, biztosan lenne egy orult meno robogom, valami szines bukosisakkal (kor, tipus, sebesseg nem szamit). 

Az utcak most kicsit csendesebbek, furcsa is, hogy tudunk egymas mellett menni es nem dudalnak rank percenkent. Vattacukor, lufi, rengeteg ember a parkokban, a Voros Hidon, lehetetlen pozok a kamerak elott, es meg mindig unnepi hangulat. Most ideje kicsit gondolkodni... ma mi legyen a vacsora?