Tegnap delutan lefoglaltuk a jegyeket Siem Reapbol Bangkokba, majd a reggeli utan fel 8-kor vartuk az uriembert, aki azt mondta felvesz minket. A fel 8-bol kis telefonos rasegitessel 7:50 lett, amit en kisse nehezmenyeztem, Kornel azt mondta, fogadjam el, ez nem Svajc. A tegnaphoz kepest jobban vagyok, de amikor felszalltunk a buszra es korulbelul 19 fok fogadott, elfogott a jeges remulet. Nem csak engem, de a valasz a kovetkezo volt: ha kikapcsolnak a legkondit most, a hatarig nem lehetne bekapcsolni ujra, mert elromlott, szoval mindenki pulcsiba burkolozva varja, hogy jojjon a kotelezo ut menti megallo.

Annak ellenere hogy nagy busszal jovunk, a soforrel egyutt alig vagyunk rajta 15-en, gyors jegy ellenorzes utan 8:10-kor, a 7:45-re irt masik jarattal egyutt elindultunk, nagyjabol ot perc mulva felcsendultek a varva vart kambodzsai dalok, a busz a kiralyi csalad fotoival, par plussallattal, es kek mintas, arany szegelyes fuggonnyel, egy a vezeto fole felakasztott bukosisakkal van diszitve, szerencsere a duda mukodik, tehat az ot percenkenti felebredes garantalt, mert azert itt is szeretik hasznalni.

Utravalokent a szallodatol kaptunk ket uveg vizet, ami nagyon figyelmes, tekintve hogy a buszpalyaudvaron semmit nem lehetett kapni. Eddig jol haladunk, allitolag 8 ora mulva Bangkokban leszunk, ami nem is rossz ido, mert addigra biztosan a fejunkbe vesodnek ezek a bajos dallamok, amiket leginkabb ahhoz lehetne hasonlitani, mint amikor egy kiados megfazas utan orrhangon enekel egy ovodas kiscsoport, de ezek valojaban felnott emberek. Megkockaztatom, kulonbozo emberek.

9:00-kor megalltunk egy toalett stopra, ami nem kerul majd fel a top Kambodzsaban szerzett elmenyek koze. Ketszer futottam neki, harmadszorra a szukseg nagyobb urra valt, mint gondoltam, igy bementem. Wc gyanant egy kis lyuk volt a kabinokban asva, volt a lyuk mellett egy slag, meg egy barna szinu kefe, ami valoszinuleg jobb napokat is latott mar, meg kisebb melyedesek a sarokban, hogy az allatok is tudjanak kozlekedni. A joga oran tanult poziciok felhasznalasaval sikerult is minden, majd kifele eszrevettem, hogy a ferfi wc az epuletek mogott van, a falnal, ott kisebb volt a sor. Korulottunk kutyak, tyukok, kakasok, egy iskolapad szeru uloalkalmatossagban ket - harom kisgyerek, akiknek egy ferfi magyaraz, alkoholos filccel egy tablara ir, ok meg masoljak. Kornel kozben felfedezte a piac kinalatat, az apro kigyokon at a gyumolcsokig, egeszben bepanirozott madarig volt minden (kar hogy reggeliztunk), a mellettem ulo alaposan be is vasarolt, ahogy latom, madarat nem vett.

A sofor lagyabb dallamokra kapcsolt, egy szombat reggeli utazashoz kivalo. Nagyon erdekes, mert Vietnamban es itt is, szombaton is jarnak a gyerekek iskolaba. Kambodzsaban tobb tabla is figyelmeztet peldaul nagyobb nevezetessegek kozeleben, hogy ne adjunk penzt vagy edesseget, ennivalot a gyerekeknek, mert az csak arra sarkallja oket, hogy tovabb keregessenek, mert az sokkal konnyebb, mint iskolaba jarni es tanulni. Ugy latszik a kormany tamogatja a tanulast, de sok helyen tenyleg iskolaskoru gyerekek, hetkoznap reggeltol estig arulnak szuvenireket, utikonyveket, aprobb dolgokat a hatukra erositett kosarbol, es ok valoszinuleg iskola helyett teszik mindezt. Tobb, az utcagyerekeket tamogato, segito szervezet mukodik, akik probaljak ravezetni oket, hogy tanuljanak, es ezaltal tobbre vigyek es boldoguljanak a felnott eletukben. Ilyen peldaul a Friends, erdemes utananezni es meglatogatni a fovarosban.

Haladunk tovabb, az ut menten regi Coca Colas es whiskeys uvegekben aruljak a benzint, tegnap a soforunk, Mr. A is egy whiskeys uvegbol "tankolt" fel a nagy angkori tura elott, ilyet a fovarosban lattunk eloszor. Azt mondtak, a hatarnal at kell szallni egy kisebb buszba, ami majd Bangkokig visz, mert nem mindenki utazik a vegallomasig ezzel a busszal. Rajtunk kivul csak negy turista ul a busz elejeben, a tobbiek majd a koztes falvakban, varosokban szallnak le. Szoval csaladias hangulatban telik az utazas, ha lehet ilyet mondani. A kovetkezo megalloban tortent egy kis fennakadas. Egy kedves, francia par nem kapott kinyomtatott jegyet az irodatol, igy az ujonnan felszallo "utaskisero" nem akart nekik kek matricat adni, amit mindenkinek magara kellett ragasztani a hataratkelesnel. Kesobb lattuk, voltak, akiket pirossal jeloltek. A sorbanallas, varakozas nem viditott fel, ujjlenyomat vetel mindket kezrol, egy par kerdeses kviz (oke, kitoltendo forma nyomtatvany), taska atvilagitas kovetkezett, majd atertunk a hataron. A feladat az volt, hogy megtalaljuk a velunk egy buszban utazo, kek csapatot (idokozben kibovultunk), es egyutt beszalljunk a mini buszba. A francia par atjutott, a masik harom francia lany is, de a negy romaniai lany elveszett az eterben, igy nagyjabol egy oras varakozas utan kiderult, ok nem rendelkeztek vizummal, tehat itt intezik el. Masfel ora mulva meg is jelentek, boldogan, mi kevesbe, a franciak egy "bravo" felkialtassal kiserve, majd, mint egy iskolas csoport elindultunk a busz fele. A soforrel, kiserovel egyutt 11-en, plusz a csomagok, egy picike buszban, amibe termesztesen a negy keso tolakodott be elsokent, elfoglalva a meg turheto helyeket, nekunk jutott ami maradt, igy a francia parossal beultunk hatra, a nagymenok ugyis ott ulnek az osztalykirandulaskor. A harom francia lanynak szolo ulesek jutottak, de ok nagyon faradtak lehettek, mert annak ellenere hogy a kozel 4 oras utazas olyan volt, mint egy hullamvasut, vegig aludtak. Mi mar kevesbe voltunk szerencsesek, a fejem langolt, a forgalom meg egyre nagyobb volt, szoval ugy 17 ora korul meg is erkeztunk a varos teljesen ellentetes pontjaba, mint ahol a szallasunk talalhato. Gyors penzvaltas, taxi, majd kozel 2 ora keverges, mert a draga soforunknek halvany goze nem volt merre is megyunk, de o is feszult lehetett mert minden pirosnal kinyitotta az ajtot, es kopkodott. Vagy csak ez a szokas. Nem tudtuk megmagyarazni neki, hogy nekunk a 31-es hazszam kell, kovetkezetesen a novekvo oldal fele haladt, nem visszafele. 

Isteni csoda, de vegul megerkeztunk. A hotel persze fully booked, szoval minden szobajukat kiadtak, nekunk egy olyan kulcs (kartya) jutott, aminek a szobajaban egy letra meg egy szetszerelt legkondi fogadott, ugyhogy szoltunk a recepcion, talan ez a szoba renovalas alatt all. Kaptunk egy ujat, az "Economy" szinten, tehat a negyediken, ugyanannyiert, mert nem volt mashol szabad, ami kisse furcsa, de mi orultunk neki. Tiszta, tagas, kenyelmes. Valoszinuleg maradunk meg egy napot, mielott elindulunk Eszak fele. Az ide vezeto ut kalandos volt, a kambodzsai busz tarsasag igen erdekesen kezeli az utkozben felmerulo problemakat, ugy altalaban az egesz procedurat a hataron. Miutan magunkra ragasztottuk a matricat es leszalltunk, egyikuket se lattuk tobbe. 

Bangkok hatalmas, mi a business negyedben lakunk, oriasi epuletek vannak mellettunk, a metro kozel van, van mellettunk egy szep park, ami nyilvan nappal jobban bejarhato. Rogton elso este lattunk egy motorbalesetet, pontosabban csak az "eredmenyet", szerencsere nem halt meg senki, de azt azonnal megallapithatjuk, ez nem az a kedves, dudalo motoros stilus, mint Vietnamban. Itt nagy gepekkel mennek, gyorsan, dudaszo nelkul. A tuk tukok is elkepeszto sebesseggel hasitanak. Lehet, hogy jobban jartunk volna, mint a taxival. A non stop "Santa Calus is coming to town" megtette a hatasat, valoszinuleg ezzel a fejunkben alszunk el ebben a 8,5 millios varosban, ami annyira nagy, mi meg olyan kicsik vagyunk benne, de ez a legkevesbe sem ijeszto. Hogy mi lesz holnap? Egy reggeli a kis boltban, biztosan, a tobbi meg majd kiderul.