Mint egy jo John Rambo film, ez a sztori is folytatasos, remeljuk bekesebben er veget, mint az oreg haborus veteran tortenete.

Csutortok, kicsivel huvosebb, mint tegnap, szoval rettenetesen orulunk a szelnek, ami igaz, hogy a nem kivant szagokat kicsit gyorsabban idefujja, de legalabb van legmozgas, tehat mint korabban mondtam, mindennek megvan a jo oldala (is). Ez a harmadik ejszakank itt, a masodik a hotelban, eddig nem mutatkoztak a nem kivant lakotarsak, az allatok, tehat alapvetoen elegedettek vagyunk. Mivel ez a mai az elso itt toltott olyan napunk, amikor nem az ebreszto ora dallamos hangjara keltunk, csak 10 ora korul mentunk be a varosba, a kozeli piacra, lattunk egy ATM feltoltest, harom gepfegyverrel, jegfaragast, villanyszerelest, aldast hozo Buddhista szerzeteseket. A Warung Bali nevu helyen ebedeltunk, indonez etelkulonlegessegeket kinalnak, pontatlan angol etlappal, de vegtelen kedvesseggel, szoval a jo tapasztalatok szama veluk gyarapodott. Kornel zoldsegeket evett, rizzsel, en tojasos, marhahusos, chilis sult rizst, savanyitott sargarepaval, uborkaval, rizs ropogossal. Nem ismerem tulzottan az indonez konyhat, de ha ez az, akkor nagyon izlett. Az etterem maga picike, sotet, egy ott dolgozo pedig folyamatosan egy elektromos legy lecsapo keszulekkel kuzdott a bogarak ellen, ami leginkabb egy teniszutore hasonlitott, de ez ne ijesszen el senkit, remek kis hely, elfogadhato arakkal (egy sor, egy cola es a ket foetel volt osszesen 7 USD, volt mar olcsobb is, de ehhez a varoshoz kepest, ez egy remek ar-ertekaranyu ebednek felelt meg).

Tik tak, tik tak, jar az ora, Ramon nemsokara megerkezik ertunk, es megyunk a Thai Nagykovetsegre a vizumokert. Ha a kezunkben lesznek, osszecsomagolhatunk es holnap reggel indulhatunk Siem Reapbe. Az elso alapszabaly itt, hogy nem hasonlitjuk ossze az orszagot se Vietnammal, Thaifolddel meg plane nem (tortenelmi ismereteink tekinteteben, tenyleg jobban jarunk ha nem tesszuk meg...), bar hazudnek ha azt mondanam nem tettuk meg parszor az elobbivel, mert az ember akarva akaratlanul is szamol, viszonyit, hasonlit, megkerdojelez es probal megerteni bizonyos dolgokat. Ez az orszag, vagy legalabbis a fovaros nagyon vegyes erzelmeket szult bennunk. Vannak jo elmenyeink, rosszak kifejezetten nincsenek, inkabb egesz egyszeruen itt ereztuk azt az utazasunk soran, hogy a negy nap tul sok, es nem lenne gond, ha a See you soon tabla helyett csak egy szimpla Goodbye felirat lenne a varos hataran. Valoszinuleg az is van. Akkora kulonbsegek vannak varosreszek kozott, amit korabban sehol nem tapasztaltunk, a legkisebb ettermekben is terfigyelo kamera a pult mellett, tul sok fegyveres katona, a tuk tukok hatso ulesen mezitlab fekvo soforok, draga elelmiszer arak, hotelek, ettermek, rengeteg szabaly, amit sehova nem irnak ki, de neked tudnod kell mielott idejossz, gyenge szolgaltatasok (oke, a Pretty Woman Hostes Bart nem probaltuk ki, tehat nem tudunk ezekrol a dolgokrol nyilatkozni), keves jo street food bufe, rengeteg szemet, helyenkent buz. Ugyanakkor; gyonyoru epuletek, kisebb forgalom, helyenkent baratsagos tuk tuk soforok, integeto, kivancsi gyerekek, ettermesek, jo leves, rizs etelek, gyengebb gyomruak is talalnak maguknak kulonbozo megoldasokat. Valakik azt mondjak, ez az orszag par eve nagy lehetoseg kapujaban allt, de sokat romlott a helyzet a turizmus teruleten, egyesek azt, hogy ha turistaskodas, akkor csakis Angkor Wat, masok szeretik a fovarost, elegedettek, vannak akik szerint pedig meg rengeteg tanulnivaloja van a helyieknek a vendeglatasrol, javitaniuk kellene a szolgalatatasaik minosegen, mert az orszag gyakorlatilag egyetlen lehetosege, ha a turizmusban betoltott szerepet novelni tudja. Talan ok is tudjak mindezt, de annyira nem foglalkoztatja oket. Talan nem is tudjak.

(Par oraval kesobb...) Elmentunk a nagykovetsegre, ahol nagyjabol harommegyed oras varakozas utan megkaptuk a vizumokat, utana visszarobogtunk Ramonnal a hotelhoz, keszitettunk ket kozos fotot vele, kicsit beszelgettunk, aztan elkoszontunk. Kiderult, hogy 30 eves, a varoson kivul lakik, napi atlag 14 orat vezet. Szoval, o lett itt az egyetlen ismerosunk, akitol most elbucsuztunk, mert holnap reggel megyunk tovabb. Az utazasi irodaban azt mondtak, 6 oras ut lesz, de Ramon megnyugtatott, lesz az 8 is, az utepitesek miatt, de ezt nem szeretik elmondani az irodakban.

Delutanra mindketten kicsit rosszul lettunk, oszinten remelem, hogy ha ma egesz delutan fekudni fogunk ez jobb lesz, mert nem volna nagy buli a buszon is igy erezni, foleg, ha ilyen hosszu lesz az ut. Es azt is, hogy nem a finom ebed az oka ennek a kis kellemetlensegnek. Azert a biztonsag kedveert vacsorazni mar nem megyunk le a piacra ma este.