A mai napra az Angkor Wat egy napos turat terveztuk, a napfelkelte megtekintesevel. Nem voltunk egyedul, ugy 200-an meg biztosan sorban alltak a penztarnal, ahol kis varakozas utan a kezunkbe foghattuk a fenykepes beleponket. Az ar 1 napra 20 USD/ fo. A tuk tuk soforunk, Mr. A (nem, ez sem vicc) hajnali 5-re jott ertunk, majd vegig fuvarozott minket a turan, sajnos sok templom maradvany le van zarva, es nem latogathato a felujitas miatt. A napfelkelte gyonyoru volt, a templomok is, nagyon elveztuk, mivel a temponk kisse gyors, a soforunk soha nem tudott nyugodtan pihenni, mert mire alomba szenderult volna a tuk tukra felszerelt fuggoagyaban, megerkeztunk, es indultunk tovabb. Nagyjabol 4,5 orat toltottunk el odabennt, reszunkrol pont eleg es pont jo volt igy,  csinaltunk egy halom fotot, amibol parat igyekszunk feltolteni. Az egyik templomnal megreggeliztunk, sose fogom elfelejteni a zselatin izu eperlekvart, a margarint es a kiflit, amit Angkorban ettunk.

Ez megint egy olyan elmeny, amit senkinek nem szabad kihagyni, ha itt jar, es minden karpotolt a hideg, szeles reggelert, ami ugyan nem segitett a megfazasomon, de legalabb sokat rontott rajta, tehat a helyzet valtozott, csak nem jo iranyba, igy delutan mar ket mandarint is megettem, amire gyerekkorom ota nem volt pelda, tehat ebbol sejtheto, hogy a helyzet nem tul rozsas. Erdekes, mert itt a Strepsilst levelenkent adjak, nem dobozban, es beszereztunk egy "tigris balzsam" nevu csodaszert is, amitol gyors javulast varok, elsosorban en, masodsorban Kornel, mert borzalmas beteg vagyok (ez duplazodik, ha esetleg o is beteg, akkor ketten jajgatunk veg nelkul), aki - foleg ha a torka faj - allandoan krumplipuret akar enni. Ez itt nem lehetseges, tehat maradt a mandarin, meg a balzsam. 

Miutan megvasaroltuk a bangkoki buszjegyeket, 10 USD/fo aron, es az ugyintezo megigerte, hogy reggel fel 8-kor felvesz minket a hotelnal, kerestunk egy helyet, ahol megebedelhetunk. Kornelnak egy korrekt pad thai, nekem egy hideg, ugyanakkor elkepesztoen csipos zoldseges teszta jutott ket fel tojassal es vekonyra szelt uborkaval a tetejen. Sorrel es neonszinu Fanta naranccsal egyutt korulbelul 7 USD-t fizettunk, ami itt jonak szamit, na persze, ha az ember keres, akkor talal cimszoval, vacsorakepp az 1 USD-s utcai tesztat tojassal lottuk be. Kis szieszta, mert hat felfedezes kozben az sem art, en, ha lehet meg rosszabbul lettem, tehat eljott az ido, hogy leheveredjunk a kertben. Ittam egy forro teat, meglatogattam a halakat (halmasszazs), ami elkepesztoen ijeszto elmeny volt, mert azert nem mindegyikuk kedves kis Ficanka, eleg nagyok es kerlelhetetlenul elkapjak a labad, tehat a "fish can do also massage" szolgaltatas nem nekunk valo. De mokas volt nezni az emberek arcat es riadt mozdulatait, mikor beletettek a labukat.

A varosba erve belefutottunk ismet egy mereg eros sult tesztaba, kaposztaval, fokhagymaval, zoldsegekkel, tojassal a tetejen (1 USD), meg egy mangolebe, sok jeggel (1 USD), plusz, az utazas elotti "safety" sajtburgerbe, mert a gyomrom nem tul jo, es ha holnapra meg a hasmars (de szep szo) is bekoszonne a kepbe, bizony nem lenne tul vidam a 8 oras buszos utazas. Tehat, az egyunk sz*r, muanyag kajat (erre nem lehet az etel szot hasznalni), nemcsak a kinos bulizos esteken valik be, de ilyenkor is ved, magam sem hittem volna. Asztaltarsasagunk egy maganyos utazo volt , aki kedvtelenul ette a burgeret, egy csomo gyogyszerrel a kis nejlonzacskojaban, gondolom neki sem lehetett egyszeru napja. Az este vegen meg vegigjartuk a piacokat, a Pub Streetet es orommel allapitottuk meg, rendkivul kedves varoska ez a Siem Reap, a szolgaltatasok szuperek, az emberek kivancsiak, erdeklodoek, jol beszelnek angolul, az arak nemikepp mersekeltek, a levego tisztabb, bar az ut szelen valo szemetetegetest itt is nagyon kedvelik, de az utcakon nincs annyi, mint a fovarosban. Az ettermek konyhai sok helyen nyitottak, lathatod mit fogsz enni, nagyon tisztak es a kinalat is friss.

Ma arrol beszeltunk, ha egyszer visszaterunk Kambodzsaba, ide biztosan visszajovunk.