Harom teljes nap a fovarosban tobb mint elegnek bizonyult, az utolso napi kis rosszullet utan alig vartuk, hogy, idezem "jojjon ertunk a kicsi busz, ami atvisz a hidon, ahol var a nagy busz" - az irodaban igy mondtak. Korulbelul fel oras varakozas utan, a jobb kormanyos kisbusz megerkezett, bepakoltuk a csomagokat, legkondi a maximumon, aminek koszonhetoen alaposan meg is faztam, es indultunk a palyaudvarra. A Mekong Expressz irodajaban foglaltuk le a jegyeket, 13 USD/fo aron, az ugynevezett "limuzin" buszra, ami "kusturicai" ertelemben valoban az. A sofor mogott, teljes ralatassal az utra es a forgalomra ulunk, ket hostess (tenyleg hostess), es egy fiu, aki a csomagok elpakolasaert felelos utazik meg velunk, a lanyok kozul az egyik a kukan, a masik egy kihajthato muanyag szeken ul. Kaptunk asvanyvizet, es ket peksutemenyt reggeli gyanant a helyi ABC nevu peksegbol, ami Vietnamban is rendkivul nepszeru. Nagy lehet a peksegek kozotti verseny, mert Ho Chi Minh Cityben tilos volt a sutemenyes pultot fenykepezni.

Felettunk log egy TV, baljos jele a filmvetitesnek, ami itt kimerul a Balhe Bronxban kategoriaju, leginkabb Jackie Chan mozikban, de nem banom, gyerekkoromban ugyis sokszor kivettem a "tekabol". A sofor par percenkent dudal eddig, ami jo jel, mert az az ember, akivel Saigonbol jottunk, masodpercenkent nyomta. Na igen, kinek a duda, kinek a pedal tenisz zokniban. A buszon meg mindig tartjak magukat a 6,5 oras menetidohoz, egy fel oras megalloval, pihenovel, ami eselyes, hogy egy haver utszeli etterme lesz, mint idefele jovet. A kezdo sebessegunk ugy 10 km/h volt, de miutan felszalltak az utolso utasok is, felgyorsult a tempo. Kis helyi radio, sosem rossz, passzol a hangulathoz. A jegyzettombben egyre gyulnek az irasok Kambodzsarol, amiket eddig nem volt alkalmam feltenni, mert tul sok jot nem irtam eddig, ki tudja, lehet hogy van egy "orszagimazs" hivatal is, mert ebben a varosban ossze se tudom szamolni, hany kulonbozot lattam eddig, es hatha szemmel tartjak az orszagrol megjelent velemenyeket is. Persze, kicsit idealista volna azt hinni, hogy a blog.hu belekerul a latokorukbe, de ki tudja.

Mar elhagytuk a varost, kis szemetegetes az ut szelen, a fusttol alig lehet latni valamit. Hatasos modja a hulladek eltuntetesenek. Ahogy Ramon mondta, Phnom Pehn utan Siem Reap nagyon fog tetszeni, es en hiszek neki. Nagyon vartam, hogy ideerjunk Kambodzsaba, de a fovaros nem igazan nyerte el a tetszesunket, pedig mi mindent megtettunk. Inkabb azt mondanam, tanulsagos volt az itt toltott par nap, a ket tegnapelotti helyszin miatt mindenkeppen, de ha most valaki megkerdezne, melyik az a hely, ahova nem ternek vissza szivesen, a fovarost mondanam. Azt szoktak mondani, egy fovaros jellege sokat sejtet az orszagrol. Nekem valamiert az az erzesem, hogy Kambodzsat beken hagyja a vilag, nem szolnak bele abba, mi hogyan mukodik, ezzel egyutt az orszagban meg mindig erezheto nemi szomorusag, nem olyan fesztelen, oldott a hangulat, mint mas helyeken, ahol eddig jartunk. Feltunt peldaul, hogy a haz korul tartott allatok mennyire sovanyak, a marhak, kecskek, lovak, a kutyak pedig csak lehajtott fejjel, szomoruan bambulnak maguk ele az ut szelen. Ejszaka beszurodtek a varos zajai, leginkabb kiabalas, nem nevetes. A turistak egy resze ir pubokban szorakozik, az arra vagyok  "hostess" barokban, az utcan halomban all a szemet. Ha igaz, ez videken mas. En hiszek Ramonnak, aki maga sem a varosban el, hanem annak szelen.

A forgalom eleg ritka, csak par robogo suhan el mellettunk, kis gyerekek mezitlab szaladgalnak, neha feltunik egy egy szerzetes, nagyobb iskola epulet, feher ing, kek nadrag egyenruhas gyerekekkel, kutyak, kacsak, tyukok, szarvasmarhak az ut szelen. Kozben par szobor, oltar, koporso keszito muhely, benzinkut, bolt, kiseroink neha enekelnek a radioval egyutt, mi meg alig varjuk, hogy odaerjunk Siem Reapbe.

Az elso 3 ora utan szunet kovetkezett, egy kis varos utmenti ettermebe terunk be, sokadmagunkkal egyutt, hasonlo hely, mint a hataratlepes utan, negy napja. Egy sor es egy Red Bull utan kelloen frissnek ereztuk magunkat.

Azsia az abszurdumok kivalo helyszine, ebbol mara is kijutott, tobbet kozott a "Don't piss on the floor!" (Ne pisilj a padlora!) figyelmeztetes (jo tanacs) a noi mosdoban. Tulajdonkeppen egy terben volt a ferfi wc-vel, tehat ez lehet, hogy nem csak es kizarolag a nokre vonatkozott. A 3 USD/ javareszt levegovel felfuj zacskos chipseket es fagyit kihagytuk, turelmesen vartuk, amig kiseroink megebedelnek, mi meg uldogeltunk es orultunk, hogy nyujtva lehet a labunk. Temerdek legy volt az etteremben, a reggeli pedig eleg kiados volt (puha, pudingos brios) a buszon, ugyhogy az ebed kimaradt. De ahogy lattuk, leves es risz volt a menu, oriasi adagok, egy tanyer rizsen 4 ember osztozott minimum.

Visszaszalltunk a buszra, majd masfel ora mulva megtekintettunk egy sztupat, amit a Pol Pot altal az adott varosban kivegzettek emlekere allitottak. Sajnos a varos nevet nem ertettuk, mert a mikrofon kihangositasa nem tul jo, felvaltva szol helyi zene, amit a sofor es kedves kollegai olykor hangosan enekelnek, es a teveben pedig egy szamitogepes jatek adaptaciot vetitenek, angol felirattal. Annyi biztos, hogy mar nem jarunk messze. Az utak minosege valtozo (de mindenhol beton ut van javareszt, ezt az elnevezest az illetekesek erthetik es ertekelhetik a legjobban), savok nincsenek, de a forgalom is elenyeszo, utepites zajlik, de nem mindenhol. Itt elol az egesz egy boldog osztalykirandulasnal tunik, mert az idegenvezetok bajosan falatoznak, van itt minden, chips, gyumolcs es (szerintem) sult hal is. Mivel kisse megvagyok fazva, lehet hogy csal a szaglasom. Helyenkent a szel felkapja es eroteljesen kevergeti a voros szinu foldet, amivel aztan beboritja az utat, embereket, jarmuveket. A hazak tulnyomoreszt fabol keszultek, egy letraszeru epitmeny helyettesiti a lepcsot, mert egyebkent a hazak viszonylag magasak, s ha ez nem lenne, fel kellene maszniuk, hogy bejussanak, de elofordul lepcso is, csak ritkan. Gondolom azok a hazak a jobb korulmenyek kozott elok tulajdonai, altalaban sokkal szebbek is, es korbe vannak keritve, mint az elobbiekben emlitettek.

Nagy a surges forgas, lehetseges hogy megerkeztunk?! De nem, mert a lanyok itt elol visszaultek, ugyhogy meg biztosan hatra van nehany km. Azt mondjak, 14 ora utan odaerunk. Az a helyzet, hogy egy varost jelzo tablat sem lattunk, de most megis, Siem Reap es egy elore mutato nyil, de hogy mennyi van meg hatra, csak a sofor tudja. Eddig ugyanis vegig egyenesen haladtunk. Nem tul sok turista utazik a buszon, talan harom par es harom srac rajtunk kivul, a tobbiek helyiek. A Mekong Expressz irodat a National Geographic Traveller utikonyv ajanlotta, nos, azota elkoltoztek a konyvben talalhato cimtol harom uzletnyire korulbelul, egy uj irodaba. Ha szemben allunk a bezart helyiseggel, akkor bal oldalra kell elindulni es ket masik, hasonlo iroda kozott ott lesznek. Ha valaki a Sinh Tourist -tal meg volt elegedve, akkor itt piciket meg fog lepodni az ugyintezesen, mert ket holgy ul a pultban, hianyos angol tudassal, bankkartyaval nem lehet fizetni (ha az ATM-bol veszel le, plusz 4-5 USD-t felszamolnak), de erre nem figyelmeztet senki, ki van irva, hogy fizetes utan ellenorizni kell az altaluk kiadott jegyeket, en megtettem, igy vettuk eszre, hogy a ket jegy ugyanarra az ulesre szol. Tobbszor kihangsulyozzak, hogy semmiert nem vallalnak felelosseget. Szoval, ha ismered a Sinh Touristot (nekik nincs Kambodzsaban, legalabbis Phnom Penhben irodajuk), es az a naiv elkepzelesed, hogy minden iroda hasonlo itt, Azsiaban, azt javasoljuk, Kambodzsaban kezdj tiszta lappal, ne legyenek elvarasaid, mert ez teljesen mas lesz, mint amit - ugymond - megszoktal.

A lenyeg az, hogy a film veget ert, a kellemesen csengo helyi slagerek meg mindig szolnak (a CD gyujtemeny meglehetosen eklektikus, hiszen van itt hip hop boven, raadasul nem a szofisztikalt verzio, de csak egy szam erejeig volt szerencsenk errre ringatni a fejunket, mert kikapcsoltak... Kornel valami mast hallgat, tehat ebbol a jobol kimarad.), en pedig a szallodaba erve feltepem a gyogyszeres zsebet es meglatjuk ossze tudom e szedni magam.

Aldom a hipochonder masik felemet, hogy nem indultunk el gyogyszerek nelkul. Az Angkor sor reklam es a Tela elnevezesu benzinkut eddig minden varosban, faluban megtalalhato volt, szoval nem segit beloni pontosan milyen telepulesen is vagyunk, a GPS pedig Kambodzsaban nem mukodik olyan jol, mint Vietnamban. Ezert kellett peldaul Phnom Penhben is papir terkepet szerezni, mert maskepp aligha tudtunk volna tajekozodni, utazasi irodakban ingyen hozza lehet jutni, sot, egyes hotelekben is.

Valamikor azt mondtam/irtam, ez a busz ut nem lesz veszes, a vonatozashoz kepest, most megis azt gondolom, mar jo lenne leszallni, friss(ebb) levegot szivni, mert a legkondi most a legnagyobb ellensegem, es eddig vesztesre allok.