Phnom Penh utan vegyes erzelmekkel vagtunk neki Siem Reapnek, de ugy dontotunk ugy fair, ha tiszta lappal inditunk. A 6,5 oras buszozas utan kicsit faradtan nezelodtunk ki az ablakon, mert a hotelban azt igertek, kuldenek egy tuk tukost. Es lam, megerkezett Vanda (vagy Wanda, vagy total mashogy kell irni, de Vandanak ejtjuk, az biztos), egy fiatal srac, egy A4-es Nikolett feliratu papirral. Elindultunk a belvaros fele, alig kaptam levegot az orromon, ugyhogy kicsit csendben kellett lennem, hogy jusson a szamon at, kozben a fejem, szet akart robbanni. Ebben az idillikus allapotban suhantunk Vandaval a Mad Max diszletei kozott, mig atertunk a hidon es minden egy csapasra kivirult, szebbe valtozott.

A hotelunk, a Blossoming Romduol Lounge nevet viseli, az ugynevezett Pub Street -tol 5 perc kenyelmes setara talalhato, minden van a kozelben, bolt, ejszakai piac, muvesz piac, ettermek, barok, park, folyopart. A tuk tukos a szalloda extra szolgaltatasa volt, nekunk nem kellett fizetnunk erte. A megerkezesunkkor mar langolt a fejem, tehat jol jott a welcome nedves, mentas torulkozo, amivel lehussithettuk magunkat, ha kicsit pofatlanabb vagyok, kettot kertem volna, de nem tettem. Kozeleg a Karacsony, a legnagyobb klasszikus a Foldon, igy batran idezhetek, "es van ott meg onnan, ahonnan ez jott" cimszoval, folytatom, mifele dolgok jarnak nekunk napi 15 USD-ert. Reggeli (holnap koran megyunk megnezni az Angkor Watot, es csomagolnak is nekunk, szerenyen a bread, butter and marmalade, tehat kenyer, kifli, vaj es lekvar kombot valasztottuk), tetoterasz, barral, egy sajat kis to, amiben a halak alig varjak, hogy beletedd a labad, ezert a szolgaltatasert a belvarosban 5 dollart is elkernek. Etterem, roomservice, csodas kis "fuggoszekek" a kertben, a szobakat pedig nem szamokkal jeloltek, hanem virag nevekkel, illetve pozitiv tulajdonsagokkal, a mienk a tulip, azaz a tulipan szoba, ami a kedvenc viragom. Minusz: bar azt irtak, az internet a szalloda egesz teruleten elerheto, leginkabb a kertben/etteremben mukodik. Miutan lepakoltunk, benyomtam egy Coldrexet es megittam egy Kalcium, C vitamin kombot elindultunk a varos fele, ahol belefutottunk az elso turista "csapdaba", minden mindegy alapon, mielott osszeesek, gondoltuk, uljunk be egy etterembe, ahol ettunk egy felejtheto ebedet, Kornel sorebe beleesett egy legy, az en Fantamnak pedig neonsarga szine volt. Ezutan tettunk egy nagyobb kort, megneztuk a piacokat, a belvarost, aztan belevetettuk magunkat a szekekbe, es ki se szalltunk onnan (a halak a toban eleg nagynak bizonyultak, megprobalkozunk veluk holnap, vilagosban is), majd este visszamentunk a varosba, hogy felterkepezzuk kicsit az ejszakai eletet. Este 7 ora is elmult mar, mikor Wilsonek szorakozni indultak.

Nagy orommel konstataltuk, hogy egy jeges gyumolcsle 1 USD, kivalo dolgokat lehet enni is ugyanennyiert, ami teljesen uj, a fovaros utan, tehat ez mar onmagaban a totalis boldogsag. Sikerult talalnunk egy irodat, aminek a busza szombaton Bangkokba repit 10 USD/fo, mert az Angkor Watra csak egy napot szanunk. Van aki azt mondja 3 nap sem eleg, valaki azt, 3-4 ora alatt vegigjarta. Mi a napfelkeltes kirandulasra megyunk, ami giccsesen hangzik ugyan, de szupernek igerkezik, es kihagyhatatlan, ha az ember itt jar. De kulonbozoek vagyunk, es mar borzasztoan mennenk Thaifoldre, szoval mi igy szerveztuk ezt a kirandulast.

A varos onmagaban rettentoen pezsgo, az emberek kedvesek, mosolyognak, viccelodnek, a tuk tukosok beszelgetnek, kerdezgetnek, mindenki teljesen mas, mint amit eddig tapasztaltunk. Ha meg akarod kedvelni Kambodzsat, ez egy jo allomas lehet a kezdethez. Nem azert, mert beulhetnenk akar a Hard Rock Cafeba is, ami nem vicc, mert felhuztak egy oriasit a varos kozepere, vagy mert a penzunkert sokkal tobb mindent kaphatunk. Amugy sem vagyunk azok a turistak, akik tomott zsebekkel ugy tesznek, mintha minden az ovek lenne az adott helyen. (Kozben Kornel letorte a furdoszoba kilincset...) Hanem mert van lehetoseg az utcan enni, nem lep el mindent a szemet, nincs buz, vagy gepfegyveres katonak.
Az egesz varos bajosabb, szinesebb. Az itt elok raereztek, hogy a turizmus az, ami hosszutavon biztos megelhetest garantal nekik, ennek megfeleloen izleses uzletek, ettermek, fagyizok, pubok, karaoke barok varjak az ide erkezoket. A karaoke egyebkent is oriasi kedvenc az orszagban. (Ajtoszereles folyamatban, ezt Mcgywer se csinalna jobban, remelem igy irjak... kesz... nem zarjuk, csak belulrol, vettem.) Na persze az arak helyenkent magasak, peldaul a fagyiert annyit fizettunk, mint Becsben, de az utcan evesnel keves jobb dolog van Azsiaban, szoval alig varom a holnapi vacsorankat. Itt tobb a fiatal, kevesebb a pocakos, "gyonyort" vagy feleseget kereso oreg ur, de itt is vannak megbizhato helyek, most epp karacsonyi diszben pompazva. Ket kulonbozo kifejezest tanultunk eddig az utunk soran a legosibb foglalkozast uzokre: pedikuros (nem vicc, Saigonban lattuk), hostess (Phnom Penh). De az azsiai emberek ezt is olyan kedvesen, abszurdan kepesek eladni.

Holnap 5-re erkezik ertunk a tul tuk sofor, par Coldrex, nehany ora alvas es mar a napfelkeltet bamuljuk. Nem kivanhatunk ennel tobbet, meg ugy is remek lesz, hogy kivetelesen csendben kell lennem, hogy kapjak rendesen levegot.