Szombaton egesz napos programkent a Cho Lon meglatogatasat terveztuk, ami tulajdonkeppen egy fel napos bolyongas lett a kinai negyedben, 35 fokban, fustolgo kipufogok kozott a delelotti forgatagban. Volt itt minden, aminek egy jo szombaton lennie kellett, tradicionalis kinai temetes, sult kacsa ajandek Buddhanak, jeges narancsle, oriasi doglott patkany az ut szelen, elkepeszto kaosz, piac, piac hatan, szombati iskola a kicsiknek, PS4 jatekterem a nagyoknak, lattunk egy csocso asztal keszito muhelyt, kiprobaltuk az edes sult rizst, kokusztejes martogatossal, amit egy nejlonzacskoba csomagoltak melle, ket befottes gumival atkotve, triplan megcsavarva, es amikor az ut szelen igyekeztunk szetszedni, a helyiek kozul eleg sokan figyeltek, sikerul e. Az a tapasztalatunk, hogy a 90%-uk magasrol tesz ra, ha egy turista a kevesbe frekventaltabb helyekre teved, 5% nem nez tul kedvesen, a masik 5% pedig 50% helyett orul es lelkesedik, es megkerdezi miben segithet. Nagyon erdekes, de olykor az idosebbek beszelnek sokkal jobban angolul. 

Szoval, miutan visszakeveredtunk a szallasunkra, es 21 fokra allitottuk a szoba homersekletet, Liam Neeson pedig legimarsalkent (vagy marshall, nem tudom) eleteket mentett a teveben, rajottunk, aznap meg nem is ettunk semmit. De megint jott Mark Wiens, meg a jo tippjei, es eskuszom, az a pasi ugy kepes enni, hogy egy eveszavarral kuszkodo, vagy orokos kaloriaszamolgato is kedvet kap azonnal egy uzsonnahoz. Na most, en egyik kategoriahoz se tartozom, amint a mellekelt fotokon latni lehet, igy nekem meginkabb oromet okoz, ha egy videoja utan elindulunk enni. Azsia tobbek kozott errol is szol, mert annyi erdekes eteluk van, hogy vetek kihagyni oket. Utcan enni pedig meginkabb elmeny fokozo. Otthon is szivesen eszunk az un. street foodot kinalo helyeken, bar ez Becsben kimerul a kolbaszban es a sorben. Itt pedig ehetsz edeset, sosat, levest, tesztat, rizst, tekercset, hust, zoldsegeket, kulonbozo szoszokkal, gyumolcsot, es meg hosszan sorolhatnam. A lenyeg: csipos mindig keruljon bele, ha nem is birod, akkor is, egy minimalis mennyiseg, mert kivaloan fertotlenit es tisztit. Tapasztalat.

Tegnap az ugynevezett Bun Thit Noungot probaltuk ki, ami teszta, tavaszi tekercsekkel (egy olloval raszeletelik a kisult a tekercset), marhahussal es gombaval toltve, plusz faszenen grillezett serteshus, mogyoroval, kulonbozo zold fuszernovenyekkel az aljan. Erdemes osszekeverni, chilit szorni ra, es azt az erdekes, edeskes iz, barna szinu szoszt racsepegtetni, amit melle adnak. Negativ, hogy szobahomersekletu minden, tehat nem forro. Pozitiv, hogy kiados etel, es olcso. Egy jo Tiger vagy Saigon sorrel, kivalo reggelire, tizoraira, ebedre, uzsonnara, vacsorara. Azt azert meg kell jegyezni, ha mar az arakrol van szo, hogy Saigon az eddigi legdragabb vietnami varos, ahol jartunk. Egyes boltokban, ettermekben europai, fovarosi arakon dolgoznak, ami kisse meglepo, foleg ha az ember eszakrol jon del fele, forditva kellemesebb a meglepetes. 

Ezutan egy orosz piacra mentunk, ami a Putyin matrjoskan kivul sok jot nem tartogatott, mert tulajdonkeppen egy ruhapiac volt, egy pici elelmiszer bolttal, setaltunk a kulvarosban, majd leultunk a parkba es figyeltuk, ahogy a helyiek edzenek, tollasoznak. Oriasi porges van delutantol a parkokban, kulonfele gepeken edzenek, jatszanak, kutyat setaltatnak, igazi tarsasagi elet folyik, amit erdemes egy hideg uditovel, sorrel hosszasan tanulmanyozni, mert nem hetkoznapi figurak produkalnak, nem hetkoznapi dolgokat. A nagyjabol 50 es 100 ev kozotti nenikek olyan legies konnyedseggel emelik a labukat a fejuk melle, hogy egy pillanatra elszegyellem magam, es megfogadom, ha hazamegyunk, ujra eljarok futni (aztan par oraval kesobb megeszek egy doboz sult mogyorot...). Van itt minden, hatalmas tollas csatak, foci, box a levegobe, kocogas ingben, shortban, terdzokniban, rozsaszinre lakkozott kormu, feldiszitett kutya, aki husegesen varja, amig a gazdaja lefutja a napi kilometeret, hangosan nevetnek, kiabalnak, mindenki felszabadultnak tunik. 

Az este hatralevo reszeben osszegyult egy kis 6 fos magyar delegacio, mi egy tetoteraszon bucsuztunk Saigontol, elvesztettunk egy napszemuveget, a tobbiek meg maradnak. A mai, hosszu busz utra gondolva egy gyorsettermi vacsoraval zartuk a napot, hogy piciket jobb legyen a masnap reggel, nekem bejott a nagyjabol 7-8 eve kifejlesztett modszer, Kornelnak most nem annyira. Gyors kicsekkolas, es egy Ray Ban szemuvegarus lerazasa utan az utazasi irodaba mentunk, hogy becsekkoljunk a buszra, ami 8:30-kor indul, igy 8:20 korul mar a belvaros fele robogtunk vele, most pedig mar Saigonon kivul jarunk. A busz wifivel felszerelt, tagas, izleses melyvoros bor ulesek, diszkreten csillogo voros padlo, minden helyre bekeszitett asvanyviz, teve, Jackie Chan film, vietnami szinkron, angol felirattal. A felszallas elott meg talalkoztunk kedvenc idegenvezetonkkel, Wo-val, aki a Cu Chi turat vezette, most a Mekong Deltara indult. Szerencsesek a buszon ulok, hogy ot kaptak aznapra.

A busz tele, mellettem egy ferfi mar diszkreten le is dobta a papucsat, egyesek szendvicseket bontogatnak, kicsit olyan, mint amikor Pestrol buszozol le Veszprembe, es valaki megeszik egy zoldborso fozeleket fasirttal, vagy leveshust alufoliaba csomagolva Balatonfured es Veszprem kozott. Nem baj, az ut 6,5 ora Kambodzsaig, elhiszem en, hogy nehezen kibirhato. Annak orulok a legjobban, hogy egesz uton nyujtva lehet a labunk, akkora hely van az ulesek kozott, ez az elso alkalom.

Egy szimpatikus zold polos fiatalember begyujtotte az utleveleket, a kovetkezokepp. "Passport... money, 70 dollars, now, pay!", kicsit olyan volt mint a Kontroll cimu filmben, a "Ticket... ticket... csoportos kedvezmenyed van vagy nincsen?!" jelenet, dehat az utleveleket es a penzt elvette, szoval ha minden igaz, ez el van intezve. A hataratlepes biztosan egy erdekes resze lesz az utnak, ha sikerul elfoglalnunk a szallast, jo lesz a net, vegre feltesszuk a kepeket, es kozben nem alszunk el, lesznek majd fotok is. Nagyjabol egy hetet maradunk Kambodzsaban, a thai vizum proceduraja ezt nagyban befolyasolja, de remeljuk megoldodik, addig is felfedezzuk a fovarost, mert latnivalo boven akad majd ott is.

A kambodzsai szallasok lenyegesen olcsobbak, de figyelnunk kell, hogy legyen legkondi a szobaban, mert anelkul kibirhatatlan a hoseg, sok helyen csak ventillatort igernek. Igy 1 napra foglaltunk csak szallast, okulva az itt tortentekbol is, es ha megfelelo, maradunk. 15 dollarba kerul ejszakankent a hely, amit lefoglaltunk a booking.com-on, a varoskozpontban, mert azert kifele, nagy tavolsagra a kozponttol nem erdemes szobakat nezegetni, az ejszakai kozlekedes nem tul jo, azt irjak tobb helyen, hogy nincs kozvilagitas (nem uj, a magyar falvak nagy reszeben sincs, vagy van egy  minimalis, kozvilagitasnak csufolt asztali lampa erossegu valami...), es azert nem Kambodzsa lenne az a hely ahol szivesen eltevednenk ejjel.

9:28 van, ugyhogy kijelenthetjuk 1 ora alatt kikeveredtunk a varosbol, es ma mar Kambodzsaban ejszakazunk. Meg nem vagyunk egeszen 2 hete uton.